Mennyi Nitzer Ebb-et képes elviselni a szervezeted?

Kalapból kihúzott betűk és esélylatolgatás

Hova tovább a Nitzer Ebb után?

Ilyenek a hosszú lejárati idejű átkok

Nitzer Ebb promofotó (Discogs)

A Nitzer Ebb utoljára 2010-ben adott ki stúdióalbumot, Industrial Complex címen. Azóta látszólag a mellékállások, különutas projektekben való részvételek, szólózások követték egymást. 2019-ben a zenekar bejelentett egy észak-amerikai turnét, amelyen az eredeti zenekar tagjai, David Gooday és Simon Granger is részt vettek. Ez mintha már akkor el lett volna átkozva, hiszen a covid egyszerűen elvágta a további állomásokhoz vezető utat.

2021-ben a banda további turnékkal folytatta volna, többek között Európában is. Viszont az átok sajnos nem múlt el továbbra sem. 2021 novemberében a floridai Palm Beach fellépésen Douglas McCarthy összesett és kórházba került. Korábban meglévő betegségének “utóhatásai” és nem a koronavírus miatt – állt az akkori közleményben, bármit is jelentsen ez. A sor még jó pár hasonló sajnálatos esettel bővült. Jelenleg ott tartunk, hogy 2 elhalasztott (2020.04.05, 2022.04.30.) magyarországi (legutóbb ételmérgezés miatt lemondott) fellépésígéret után szeptember másodikán az Akvárium Klub kistermében minden bizonnal Bon Harris lesz a Nitzer Ebb. Rövid és aggodalomra okot adó augusztus 20-i fekete-fehér facebook-os videóüzenetében Douglas megtörten és fáradtan közölte a szomorú tényeket. Továbbra is fennálló egészségügyi problémái miatt orvosai nem javasolják számára a további európai utazgatásokat és a színpadi ugrabugrálást.

Ez amellett, hogy igazán kedvetlenítő és visszatérő hír, már a Nitzer Ebb hazai rajongóiban is felvetett bizonyos kérdéseket. A reakciókat tekintve széles a skála: csalódottan legyintenek, visszaváltják, eladják a jegyeiket. Ez már nem ugyanaz az energikus EBM. A frontember nélkül mit sem ér. McCarthy egyszerűen tönkretette magát a sajátos életvitelével, a Nitzer Ebb-nek pedig ezzel tulajdonképpen annyi is. Ilyen véleményekből hónapok óta elég sok keringett. Szeretném azonban egy kicsit most a védelmembe venni a Nitzer Ebb-et, különös tekintettel Bon Harrisra, aki derekasan és rendre megmenti a NITZER EBB PRODUCT-ot. (A tulajdonképpen… mitől is?)

A Nitzer Ebb kombinatorika

Bármilyen furcsának is tűnik, a legenda szerint a „Nitzer Ebb” név véletlenszerűen kiválasztott betűket és szavakat tartalmazó kivágott papírszeletkékből állt össze – a kombinatorika, valószínűség tréfájaként. Egy napon a banda tagjai kalapba tettek kivágott betűket, majd egyenként kivéve és átcsoportosítva ezeket, a darabok szerintük grafikailag esztétikusan álltak össze: így jött létre a németesen hangzó „Nitzer Ebb” (ejtsd: nájcerebb) zenekarnév, amely nem jelent amúgy semmit.

Pusztítóan kemény szintialapok és indulatos énekstílus

Nitzer Ebb live

Az expresszionizmus és dadaizmus hatására (ahogy a cut’n’paste vagdosós technika a névalkotásnál) az elektronikus testzenéjük valódi mérföldkővé vált az industrial-EBM tánctéren az izzadt, munkázós, erőteljes dalaikkal, a pusztítóan kemény szintialapokkal és a nem ritkán indulatos, súlyos nyögésekkel, ordítással megspékelt énekstílussal. Bár szövegeik olykor értelmetlennek, akár semmitmondónak tűnhetnek egyesek számára, a politikai szimbólumok, társadalmi célú “hirdetések”, a totalitárius diktatúrák ironikus kritizálása mögött azért a humanisztikusabb perspektívát és valós emberi érzéseket, egy normálisabb világ és szabadabb magánélet utáni vágyakozást nem is annyira nehéz felismerni bennük.

Ikonok és válaszlehetőségek a szembefordulásra és az ellenállásra

Nitzer Ebb: That Total Age (1987)

Valószínűleg ez az oka annak, hogy ezek a szélsőséges és konzervatív intézmények (beleértve az egyházat is) kerültek a szövegeik vezértémái közé. Még akkor is, ha a Nitzer Ebb egy sokkal későbbi időszakban – a hidegháború végén, a nyolcvanas évek elején – bukkant fel. Az olyan konkrét szimbólumok, mint például az ipari és mezőgazdasági eszközök, kalapács, fogaskerék arról tanúskodnak, hogy a Nitzer Ebb nem csak része volt az industrial-EBM mozgalomnak, de látszólag megszállottja is a szocializmus, fasizmus, diktatúrák ikonjainak és vizualitásának. A NEP grafikai jegyei: zászló, csillag, kalapács, izomtól és dühtől csatakos férfitest. Ezek olyan komplex ipari szubkulturális terméket jelenítettek meg, amelyben egyenletesen és csomómentesen keveredett a kilátástalan sorsú, brit munkáscsaládokban felnőtt srácok lázadása az autoriter establishment-tel (vagy akár a szülői szigorral) szembeni ellenállással. A NE egy markáns és különutas megoldást választott a saját termék fejlesztésére. A belföldi testvérzenekaroktól, mint pl. a Throbbing Gristle, Cabaret Voltaire, Test Dept, vagy akár a tengerentúliaktól, mint a Skinny Puppy, FLA, Ministry némileg eltérő, de betonszilárdságú válaszlehetőséget kínáltak sokak számára. A DAF mintájára ugyan, de akkor is ütött és működött. Ez azonban mostanra (valójában már a leszedált és elaltatott 2000-es évek elejére) teljesen elveszítette a varázsát, hitelességét. Fenntarthatatlannak mutatkozott.

Arculatváltások? “Don’t Be Lazy, With The Pleasure of Sin”

Douglas McCarthy

A Nitzer Ebb és a karizmatikus frontember, Douglas McCarthy stílusváltásai mindig újabb és újabb utat jelöltek ki a rajongók számára. A fehér atlétatrikóban, fekete hózentrógeres rövidnadrágban és munkásbakancsban ugrabugráló, izomból doboló, dühös kamaszfiútól (Murderous, Let Your Body Learn, Join In The Chant, Control I’m Here, Shame) eljutottunk a loboncos hajú, betépett gumilabdaként pattogó és csápolgató, vagy éppen őrültként vízben vonagló “amerikai srác” imázson át (Fun To Be Had, I Give To You, Godhead, Lightning Man, Ascend) egészen a szomorúságos Big Hit időszak rövidre vágott és narancsvörösre festett hajú rockeréig (Kick It). Az ezt követő zenekari szétesést újabb arculatváltással sikerült valahogy kezelni. (A zenekari visszatérések természetéről a HIT_ISS04-ben írtam.) McCarthy 2006-ra már jólfésülten, hol tetőtől-talpig decens feketében, hol zakóban, fehér ingben, fekete nyakkendőben és foncsorozott napszemüvegben mutatta meg magát a közönségnek. Egyik pillanatban olyan volt, mint egy milliomos, elkényeztetett és vágyvezérelt, agglegény sugar daddy ficsúr, míg a másikban egy gonosz és pszichopata cégvezetőként, mereven egyenes háttal, tekintélyt parancsolóan vagy éppen unottan állt a NEP díszletei előtt.

Nitzer Ebb (Discogs)

A stylist-ok szerint a kaméleonságnak akadnak árnyoldalai is

Hogy a Nitzer Ebb McCarthy-val az élen folyton a megújulásra törekedett, abban azért akadt némi mintakövetés. A Depeche Mode és Dave Gahan kényszeres átalakulásaira gondolok. Közismert, hogy a két banda elég sokat lógott együtt, alkotási fázisaik, ezek helyszínei, a kosztüm és hajviseletváltások számos esetben párhuzamosságot mutattak. A gyári munkásfiú imázs, a szadomazo-szubkulturális kellékek, drag-queen jegyek, máskor a zsíros és hosszú haj, ing-nyakkendő-beleöregedések sajátos szimptómák: a kényszerű és belső-külső nyomásgyakorlásra adott válaszok és átváltozások, a rajongók által soha nem ismert privát válságok nyomokat hagynak akaratlanul is a személyiségen. Douglas McCarty és Dave Gahan szinte megszólalásig hasonló furcsa állapotokon és sorson osztozhattak.

A NE reputációja

Meg kell védenem őket. A Nitzer Ebb minden régebbi vagy mostani gyengélkedése ellenére is a színtér egyik emblematikus zenekara, és az is maradt. Ne felejtsük el a mindenkit feltüzelni képes rohangálásaikat, őrült mozgásukat, fegyelmező jelenlétüket és energikus színpadi kitartásukat. Senki sem állíthatja, hogy nem adtak bele apait-anyait. Azonban ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. 50 éves kor felett a szervezet már egyre nehezebben regenerálódik. A turnék, az esténkénti erőből ugrabugrálások, mindez úgy, hogy az énekhang is stabilan kitartson, hozzáadva a bemelegítéseket és a backstage-lelazulásokat? Nos ezek alaposan erodálják az előadókat. Akik a koncerteken pogóznak egy jót, majd hazamennek és másnap délig alszanak, nekik nem kell ezt estéről-estére, előtte országokon átutazva megismételniük. Douglasnak, Bonnak és társaiknak viszont kellett. A nyolcvanas évek óta. Ezt pedig talán nem szabadna elfelejteni, még ha ennek most úgy tűnik, akár vége is lehet.

Douglas McCarthy – mint érző művész – reputációja

Douglas McCarthy

Legtöbben a munkázós és nyers dalai miatt rajongtak érte. Nem emlékszem olyan itthoni EBM-indusztriál bulira, ahol a setlist-ekben (vagy mindegyikben) ne csapott volna fel egy-két NE-nóta. Mérce volt, kötelező elem. Viszont McCarthy dalszerzőként és énekesként fantasztikus és részletgazdag érzelmekkel átitatott, borzongásélményt kiváltó szerzeményeket is adott a világnak. Még a side-projectekben és szólóban is! Ilyenek pl. az I Am Undone, Come Alive, And Then Finally, Sedition, Nothing After This, vagy a torokszorító The Last Time. A számos szerzői és vokalista közreműködések (Recoil, KLOQ, Black Line, Fixmer/McCarthy, stb.) egy intenzív érzelemvilágú és elkötelezett alkotóművész karakterét erősítik. Aki ugyan sokszor mosolygásra képtelen, baltaarcú, bajkeverő rosszfiút idéz.

Mostanra pedig sajnos egy megfáradt, legyengült szervezetű, lefogyott, betegeskedő öregembert. Aki idén még “csak 56 éves” lesz, de nálunk valószínűleg nem fog többet már fellépni. Hatalmas kár lenne, ha valóban így történne! Azt egyébként képmutató dolognak tartom, hogy emiatt számos kritika éri őt. A mélyen tisztelt, kiváló erőnlétnek és kicsattanó egészségnek örvendő, koncertekre azonnal és vadul ugrani képes rajongói közül senki sem járt be olyan és akkora utat, mint ő. Mindezek nehézségeivel, és persze anélkül sem. Minden idők egyik legalulértékeltebb énekes-dalszerzője-frontembere ő a dark underground színtéren. Hiszem, hogy ennél jóval több tiszteletet és emberi megértést érdemel, amire a munkásságával igazán rászolgált. Sőt, az egészsége is ráment, akár vigyázott magára, akár nem. (Az érte való aggódást most nem is említeném, az empatikus ellendrukkerek úgyse értenék.)

Neked mennyi Nitzer Ebb-et bír el a szervezeted?

Egyszer-kétszer próbára tettem magam, és egyhuzamban többször is oda-vissza hallgattam a Nitzer Ebb diszkográfiát. Elsőre még jólesett, de a következő körnél valahogy telítődtem velük, elfáradtam, kifulladtam. Talán lehetne egy ilyen próbát tennetek nektek is, tisztelt olvasók és zenehallgatók. A Nitzer Ebb nem az ultrakönnyű, light edition kategória. Befeszül a nyak tőle, és ha nem jelez a szervezeted semmit, akkor vagy süket, vagy már halott vagy. Nem szeretném, ha a Nitzer Ebb halott lenne! Szerintem senki sem. Janurik János idén tavasszal egy remek interjút készített a zenekarral, akkor még bizakodóbbnak tűntek. De nézzük meg, hogy mi lehet a NE további pályája, latolgassunk esélyeket.

NEP – mint termékoldal és platform

Douglas J. McCarthy önálló szerzői weboldala, a német NE webportál és a megújult vezérhajó, a NEP. Ezek mind ékes jelei annak, hogy lapulhatnak ott még új tervek, talán új anyagok is, amelyekről még nem tudunk. Ugyan a DRAG (covid-időszaki) mellékprojekt parkolópályán van, de a Fixmer/McCarthy mozgolódik, és ezek azért jó jelek.

Join The Forces Tour 2023

A Nitzer Ebb Németországból ugrik le hozzánk egyetlen estére, de utána kotornak is vissza ugyanoda folytatni. Tesznek értünk egy kitérőt, még ha Douglas nélkül is. Simán le is mondhatták volna, de ennyi halasztás után már nem tehetik ezt meg a magyar rajongókkal, ezért inkább bevállalják. Szeptember végétől pedig már indul a NE amerikai turnéja, januártól elejétől pedig a Join The Forces Tour 2023 keretében a Front242-vel közösen lépnek fel Németországban és Svédországban. Ez már most iszonyatosan kimerítőnek tűnik, főleg McCarthy egészségi állapotát tekintve. Őszintén kívánom nekik, hogy ugyanakkora mázlijuk legyen, mint a Front242-nek. Jean-Luc de Meyer váratlanul fellépő szívproblémái és intenzív kórházi kezelése után volt képes visszatérni a színpadra. Ez akár a Nitzer Ebb-nek is sikerülhet. Drukkolok nekik nagyon.

Mi lehet a Nitzer Ebb jövője?

Pontosan tudjuk, hogy a zenekarok elsősorban önkifejezés vágyától szökkennek szárba, hogy utána anyagilag is jól átgondolt marketinggépezetként folytassák, amelyben a kiadott albumok csupán síkosítót jelentenek az aktushoz és a sorozatos live gig-ekhez. Elképzelhető, hogy a NE sem produkál több albumot, csak átdolgozza az eddigi anyagokat és megjáratják a világban párszor. Már amennyit a csapágyak és az elszabadult üzemanyagárak elbírnak. Reissue-folyamatok, leporolás, esetleg pár bónusz track, és ezzel nagyjából ennyi is.

A NE átalakulhat emlékzenekarrá. De készíthetnek akár új lemezeket is. Vagy újabb formációkban folytatják. Vagy Bon Harris lesz a megújuló Nitzer Ebb új és minden helyzetben helytállni képes, állandósuló frontembere. Vagy eltűnik az egész. Aligha tudná bárki is megjósolni. Sok mindent láttunk már, szárnyaló főnixeket és urnákat is. (A hamu közös bennük. Az viszont tűz nélkül nem jönne létre.)

Mindenki olyan véget kívánjon másoknak, amilyet önmagának is szeretne. Ne többet és ne kevesebbet!

Találkozunk szeptember másodikán.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.