Megjelent a NEW HORIZON – A Hungarian Electro-Industrial Compilation 2023, ami szélesebbre tárja a hazai electro-industrial horizontot.
Ideje újra felmelegíteni a hangfalakat és erősítőket, mert itt egy gigantikusan és heroikusan összerakott kiadvány, amely ismét büszkeséggel töltheti el a hazai rajongókat és alkotókat. Írásomban kitérek a háttérelőzményekre, így az első magyar electro-indusztriál válogatásalbumra is, majd a megszokott módon mélyrehatóan mutatom be a második válogatásanyag koncepcióját, esztétikáját, a felvételeket, előadókat, közreműködőket. Kalapács a kézben, PRESS PLAY!
A hazai alternatív és underground elektronikus zenei élet jó ideig nem tudott felzárkózni a nyugati trendekhez válogatáslemezek kiadása terén az intézményes összetartás, a különféle típusú energia- és motivációelszivárgások és a megfelelő karizmájú, kötélidegzetű kurátorok-szelektorok-projektmenedzserek hiányában. Jó példaként említhető ugyan a Hungarian Synthpop Allstars közösség (HSA Online) kiadványsorozata, amely már a második válogatáskiadványánál jár, legutóbbi válogatásalbumuk (Vol. 2.) 2022 nyarán jelent meg. Szintén említésre méltó a Hungarian Synthwave Allstars sorozat, amely a harmadik kötetét is kadta már (2015-2017). Ezek a mainstream média valóságérzékelési szintjén sajnos ugyanúgy vakfoltnak számítanak, akárcsak az erősebb, nyersebb, munkázósabb, ipari elektronikai vonalat képviselők. Pedig Magyarországon a szintetizátor-, dobgép-, szekvencerimádat, a jégakkus analóg dallamok és basszusalapok, a dark electro, az EBM és az indusztriál a 20. és 21. századi magyar zene- és zenerajongástörténet igen szerves, jól látható és hallható részei, csak hát édeskevés zenei kultúrafigyelem és támogatás csöpörészett rá eddig kívülről. Az alkotók és lelkes rajongók összefogása nélkül nem léteznének ilyen kiadványok. Ugyebár ezt mindig újra, meg újra bizonygatni kell: élünk, létezünk, dolgozunk, alkotunk és igen változatos, valamint válogatott eszközökkel adjuk a világ tudtára a különféle kifejezésmódjainkat, kódjainkat, sajátos (és a tömegek számára gyakran érthetetlen) sötét szubkultúránkat.
Az electro-industrialban mozgó alkotók most ehhez zárkóztak fel a NEW HORIZON – A Hungarian Electro-Industrial Compilation 2023 megjelentetésével, ráadásul egy igen feszült időszakban, amikor ráadásul számos friss, nemzetközi Various Artists (VA) válogatáskiadvány versenyez egymással a hallgatók figyelméért, letöltésekért és a hallgatásért.
Ilyen az igazi magyar ipari látkép! A hazai válogatások előfutáráról.
Az első emblematikus gyűjtemény, amely a magyar electro-industrial és EBM színtér előadóinak, múltjának és jelenének népszerűsítésére és részben archiválására szolgált, a 2018-as kiadású INDUSTRIAL LANDSCAPES from the Hungarian Electronic Underground (EmBodiMent & HOSEBMC). Nem kevesebb, mint 50 hazai formáció munkáját mutatta be a vasfüggöny leomlásától, a 90-es évektől kezdve egészen az aktuális projektekig. A dokumentarista anyagban remekül összekockázta a magyar elektronikus szcéna avantgard, kísérleti ipari, old-school EBM, crossover, hellectro, dark ambient, future-pop és még sok más alműfajokat jellemzően különleges magyar hangulattal. Lemaradtak a hőskorból persze fontos előadók még így is (pl. Escalator, Self Destroy, New Artz Modell, Movement, stb.), de egy ekkora gyűjtőmunkát egyben tartani időben és a nem ritkán elérhetetlenné, megközelíthetetlenné vált vagy akkorra egyenesen “befeszült formációk” esetében igen nagy vagy szinte lehetetlen kihívást jelenthetett.
Ennek ellenére (főként Amerikában, Brazíliában és Mexikóban) a lelkes önkéntes promózásnak köszönhetően elég nagyot ment az anyag. George Turoczy (Mortum) kazettakiadója az USA-ban megtámogatásképpen még egy 22 számosra szűkített tape-verziót is lazán hozzácsapott más megrendelésekhez (egyébként ez volt az egyetlen fizikai hordozótípusa sajnos), de többen vitték ide-oda külföldi klubokban DJ-knek büszkén és sugárzó arccal mutogatni, hogy
“nézd és hallgasd meg, mert ilyen az igazi magyar ipari látkép!”
“It is hard to believe that there are so many good and unique projects in this genre in Hungary.
You guys seriously need to reveal more from your hiding industrial culture to the world!”
(egy lelkes holland hallgató reakciója)
Sajnos a hazai zenei sajtó nem méltatta valami sokra (talán észre sem vette), pedig eszméletlen mennyiségű munka, egyeztetés, gyűjtés és szerkesztés volt e sokszínű, időben, térben, szubzsánerekben is kellően reprezentatív válogatásalbum mögött. Progresszív és úttörő munkának tekinthető, ráadásul nem is itthonról, hanem akkor még Brazíliából Boldi (DT413) zenészbarátunk szervezte a kiadását.
Második nekifutás egy új horizontnak. Ezúttal kalapáccsal.
Bár a NEW HORIZON – A Hungarian Electro-Industrial Compilation válogatásalbum nem egyenes folytatása, nem is második hivatalos kötete az előzőnek, sokkal inkább egy lehetséges új sorozat kezdetének első manifesztuma. Tulajdonképpen rádokkolt valamelyest az elsőre, csak egészen másképp, más elhatározással. Időnként fel-felsóhajtoztak emberek a Hungarian Oldschool EBM Klánban is, hogy “óh, milyen jó lenne már egy újabb kiadvány, egy kicsit több promócióval, akár külföld felé is jobban bemutatni, hogy milyen fantasztikus dolgokra képes most az electro-industrial nálunk!”, azonban a wishful thinking – mint tudjuk – ritkán szól a cselekvésről.
Ez a kiadvány egyetlen ember elméjéből pattant ki (ő Purczeld Tamás, művésznevén Calm T), aki ráadásul előadóként az első, 2018-as válogatáson még nem is szerepelhetett, ugyanis csak 2020-tól vált igazán aktívvá a hazai színtéren. Viszont idén márciusban nekivágott, megpróbálta szervezni, nyaggatni, ösztönözni az előadókat. Végül aztán egy maroknyi segítő teamben flexelték, gondozták végül szépre és készre, hogy együtt bemutathassák országnak-világnak, hová is jutott el a magyar dark electro, az electro-industrial, electronic body music, rhythmic noise és a nyers, döngölős, jövőbelátó, ajvékoló, pre/poszt-apokaliptikus, cyberpunk, valamint a rendíthetetlen elektronikus testzene. A kiadványt hallgatva megállapítható, hogy messzebbre is jutott, mint egyébként azt gondolnánk.
Így kapott végül 17 roppant markáns és jól táncolható, megjegyezhető, fülbemászó, vasas, kalapálós, ívhegesztős és sűrűn terhelt áramkörös felvétel helyet ezen a digitális kiadáson (plusz 50 darab CD-n). A jelenkorunk ipari zajainak legjava ez, mindegyik nemzetközi színvonalon komponálva, behangolva, programozva, effektezve, mégis magyar dark electro-konyhákban és home stúdiókban kifortyasztva.
Mindazok, akik még mindig erőből temetni kívánják a hazai ipari zenéket és annak sötét színterét, azoknak mondom: itt a kőkemény bizonyíték arra, hogy nem vegetálunk, nem radar alatt repülünk, hanem szénfekete csillagok vagyunk a kommersszé fényszennyezett égen. Lázadó inverze mindannak, amit elfojtani akarnak, akartok. Elszántan alkotunk és nem, nem hagyjuk abba. Igazából most kapcsoltunk csak rá. Léket ütünk a habosbabos, pöttyös, rózsaszín és vaníliás light latte égbolton is egy bontópöröllyel, ha kell.
A NEW HORIZON koncepciója
A válogatáskiadvány nem a múlt farvízemlékein evezget komótosan, nem is retrospektív, nem visszapillantó-tükörbe tekintgetős nosztalgiavonatoztatás, csöppet sem. Sokkal inkább hol izzadtságba, hol vérbe, hol pedig akkumulátorsavba mártogatott százas szögeket ver bele a jelenbe a “NA, MOST!” kalapácsával. Egyszerre mutatja be az igazságtalan társadalmi rétegződéseket, egyenlőtlenségeket, a szabadságvágyat, elfojtott dühöt, a túltechnologizált, mégis valahogy mindig rágógumiként nyúló, cipőtalpba ragadó streaming sorozatévadokra ledegradált jövőnket, perspektíváinkat, fölötte pedig az égető önkifejezési, energiafelszabadítási, ellenállási és emberi kényszereinket.
Az új horizont egy olyan jel, jelenség, rendezett kultúrkódhalmaz, precíz térkijelölés (sőt, mi több: vészjelzés), amit észre kell venni: itt vagyunk, marconák, távolságtartók, undergroundságunkban is elegánsak vagyunk, erős tartásunk van, ugyanakkor érző és gondolkodó, nyers és hűvös zenei, technológiai és nyelvi kifejezésformákat vonultatunk fel mindannyian. Amit sokan nem hajlandóak észrevenni a világban, arra mi határozottan és bátran, kalapáccsal, fémes ütésekkel, szikrapattogások közben mutatunk rá.
A NEW HORIZON esztétikája
Hrisztu-Pazonyi Dóri érzékeny és értő art fotós lencséjén keresztül elevenedik meg a válogatáslemez testi-lelki-kinetikus-izmos szürkeárnyalatú esztétikája. A modell, Worker, Bank Tamás (ő adja a vokális nyomatékot a Stahlgeist számára és övé az Ordíts! című, leghosszabb szám az anyagon) nem is lehetne más, mint a modern kor zűrzavarainak, túlélési harcainak, önfelszívóképességének, sokszori újranekifutásainak, a hazai electro-industrial színtér hullámainak velünk élő és alkotó szem- és fültanúja, egyben feledhetetlen pillanattá merevedett emlékezetszobra is. A puszta fizikai megjelenése a kiégő magyar tájban millió fontos történetet és érzést mesél el anélkül, hogy kinyitná a száját (márpedig kinyitja, csak nem a fotókon, hanem a számokban). Sokszor elég, ha csak mélyen a szemünkbe néz, és máris emlék-öntvényörvényekbe fulladunk. Profin lett instruálva a fotózáshoz és gondolom, lazán hozzálendítette a saját karakterét is bőven. Kimerevített mozdulatai, szigorúsága, munkázós és pihenős szakaszai elég alaposan támasztják alá – egyébként az EBM és az indusztriál műfajban szinte kötelezőnek számító – stílusvizualizációt és szimbolikát. Garantáltan mindenki tudni fogja, aki ránéz, hogy ezen az anyagon milyen típusú hangokkal, zenei kísérletekkel és hangszerekkel fog találkozni. Eltévedni nem lehet. Konkrét és egyenes.
Az album grafikai, tördelési, design és nyomdai munkáját a Kollektíva közösség mesteri agya, szervezője és fáradhatatlan motorja, Németh József és grafikus csapata zseniális trendlátóképességével tette monolitikussá, egyedivé és jól megkülönböztethetővé. Ráadásul még bravúrosan mindennek precízen helyet és szellősséget is találtak az album artwork-jében, tehát ez is igazán tapasztalt szakiparos munka eredménye lett. Ugyanez érvényes Bari Máriuszra (Planetdamage), aki összefogta, gyűjtögette, javítgatta a zenekarok bemutatkozóit, dalszövegeit, háttérdokumentumokat, fordításokat és sajtóanyagokat készített ezekből. A különböző audiosztenderdeken, EQ-n, és még ki tudja miken elkészült és beküldött felvételek masterelési munkáját Gazdag István végezte (és még ő is meglepődött, hogy több is közülük milyen magas minőségben szól.) Tehát ez a válogatás nem csupán 17 track egymás után bedobálva, hanem egy tokkal-vonóval, precízen, csapatmunkában összeállított prémiumtermék.
Aki alaposabban és éles szemmel nézi végig a NEW HORIZON teaser-videóját, észreveheti a nehézségekben és küzdelemben edzett testbe zárt feszültséget, tenni akarást, megfáradást, újrakezdést, vagy akár még azt a kalapács feje és nyele közé fúródott fekete tűt vagy szálkát is, ami egyetlen rossz mozdulattal képes átszúrni akármilyen zsíros vagy vékony vénát.
Az album felvételeit végighallgatva aligha lehetne ennél jobb fókuszpont tehát: vaskos munkásvas, vékony tű, kiégett pusztában felnyírt hajjal féktelenül, mégis szabályozottan, kalapáccsal táncolás… fázisfotói egy igen különössé, rideggé, biztos kapaszkodók nélkülivé vált, mégis reményekkel táplált, folyamatosan újraszerveződő világnak. Ott van benne a Fájdalom. Ugyanakkor ott van benne az Erő is.
A válogatás előadói és a felvételek
Planetdamage EXOCOMM száma hűvös, kimért, high-tech cyberpunk sci-fi jövőképbe ránt minket, szomatikus mérnökök, a földönkívüli nyelvi vírus az utcán terül egy egyenlőtlenül elosztott jövőben, és mindez a tervező hangján, psy-trance és breakbeat bugyolálásban előadva. Nagyon erős kezdés, a húgy is belém fagy minden egyes hallgatásakor. Nincs jelenleg nála nagyobb mágus, aki ennyire beszélné és értené a cyberpunk, a gépek és algoritmusok zenei nyelvét Magyarországon. Az agyamban kering sokáig, mikor szenvtelenül elhangzik tőle újra és újra, hogy “and it’s been my design”. Zseniális és kompetens cyberpunk sci-fi költészet ez!
Stahlgeist: Echte németes EBM, izzadtság, acéltestvériség, munkázás, pörölycsapások, a forma, az erő, a test teljes alakítása, önuralom és mechanikus tánc által. Gazdag István (FA4S, Stahlgeist, Vacuum(x), First Aid Tech) és Bank Tamás (Worker/Munkás) EBM-fanatikusok közös oldschool projektje az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt pár évben a régi vágású electronic body music terén született idehaza. Minőségi export-termék, tehát okkal terjed a Világban, jelenleg az Alfa Matrix gondozásában. A keményen odavágott “Körper, Macht, Stahl, Kraft, Werk, Nacht, Schweiß, Tanz!” szavakra ki tudja hány izom feszül meg újra és újra több országban is? A szám bár nem teljesen új, azonban a Club Version sokkal csapatósabban adja ki az EBM valódi vasíz-világát.
Re-Infection: Collapse: ismerős, jeges 90-es évekbeli hangzás, mindenhová beszivárgó hidegháborús és korrupciós félelemárnyalatok, jól kalibrált, markáns, angol nyelvű hangminták, benne megkapó zongoramelódia és beszédfoszlányok, lüktető halánték egy mélyhűtött irodában, az összeomlás előtti másodpercek mindent uraló utolsó beszabályozott mozdulatai és érzései. Tökéletesre formált elektroindusztriális side-project ez torzított effektekkel, egyszerűbb és bonyolultabb ütemszekciókkal, néhol lágy, misztikus szőnyegekkel. Struktúráját korai nagy előadók (pl. Skinny Puppy, Haujobb, Dive, Leaether Strip) ihletik. A Collapse a világban zajló gazdasági, társadalmi és háborús események hangszókincsével beszél és nem hagy kétséget afelől, hogy egyre jobban haladunk valami morális összeomlás felé, ahol a gyújtózsinór mellett ott ég egy szál gyufa. Az egyik leginkább bőr alá szivárgó és előremutató, itthoni newcomer projektnek tartom, ezért még sok hasonló, gyémántszilárdságú és emlékezetes munkát remélek a Re-Infection-től, hogy fertőzzön meg újra és újra.
Tenno Pop, az underground zeneiparban nagy múlttal bíró Selmeci Kristóf és Balázs Bence által 2010-ben létrehozott formáció a műfajok igazi olvasztótégelye. A Japanese Phoenix Junko Edition számuk egy merő színrobbanás a tavaszi vibe-ban. Ez meglehetősen tájidegen az electro-industrialban, de itt mégis működik. Sejtelmesen visszafogott vokáljával, burkolatlan japánságával, a 2000-es évek elejét és a Neo zenekar parti-electropopzenéjének koraibb underground vibrálását keveri ki megkapó betétekkel, táncparancsokkal, szinte sutyorgó férfi és női vokállal. Az epicentrumában a szabadság utáni sóvárgás meredezik. A számon még 2011-ben kezdtek el dolgozni, a fukushimai események hatására. Organikusan vegyítették a különböző tradicionális japán hangszereket és a modern elektronikát, industrial hangzást. Mindezt megspékelték még Noh és Kabuki színház speciális hangeffektjeivel, majd adtak hozzá pár szakrális fesztiváli és szertartási énekmotívumot. A szövegeket Bence és Basho Matsuo (1644-1694) jegyzik. 2022-ig kb 10-15 változat készült el a számból, ami egyszerre tud üde, eleven, szolid, fiatalos és múltidéző is lenni. Meg sötét poptánczene is, benne Mátyás Attila kiváló gitárjátékával, olykor sűrített szirupba mártva, de a hangzásával és hangulatával remekül feldobja ezt a válogatásalbumot.
A GRIP a Viharsarokból abszolút meglepetésként ért, ráadásul a magyar nyelvű számok engem valahogy mindig jobban lebilincselnek, mert kevesebben merik bevállalni az anyanyelven történő szövegírást és előadást. Gyarmathy Zsolt (CyberBob) és Tibor Simon (Simon’s voice) szintén régóta együtt dolgozó, sokoldalú veterán zenészek, korábban a synthpop Syntax Error-ban és most a post-punk revival kékmandarinban is együtt zenélnek. A Számolj! című számuk az idő múlásáról és a szokásos humán-reál-deathmatch-boldogság-elmúlás vívódásokról reszel ránk erős érzéseket. A high-level robotzene (az Escalator óta nem volt ilyen keményre fagyott hangtónusa egyetlen zenekarnak sem idehaza!) a refrénnel aztán dübörgő ipari rockba csap át, ami annyira fülbemászó és olyan mélyre beivódik, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy már spontán ezt énekelgetem napközben és az utcán is. Szóval nagyon is működik, mert fejben viteti magát tovább! A számolás, az idő, az inkompetencia, a kontrollhiány és az elmúlás fölött érzett visszafojtott düh és a zenei játékossága miatt szerintem talán az egyik legjobban megírt dal a válogatáson. Ugyanakkor időfilozófiai is a szerzők szerint: “Ha van valami a múltban, ami hat, és van valami a jövőben, mire hat, akkor mind a múlt, mind a jövő létezik. Ezt nekünk meg kell élni a mindennapjainkban.” Mi majd csak a jót számoljuk.
EMPELDE 2010 óta szállít társadalmi, politikai, pszichológiai, szociális, technológiai kor- és kórrajzokat magyar nyelvű ipari konceptalbumokban. Ezúttal a válogatásra egy bonyolult szövegvilágú, erősen kontroverz, de kompromisszummentes underground felvételt készített, de nem önállóan. A Forint című számának brutáldühös és dohosbüdös alapváltozatát vette ugyanis kezelésbe önszorgalomból és lelkesedésből Planetdamage, aki a vokált és az underground electropunkot alaposan átstrukturálta, optimalizált energiaátkötéseket eszközölt, jóval táncolhatóbbá tette, enyhén psy-trance-esítette, így az Empelde szokásos dühöngése vegyítve Planetdamage high-level electro-hangzásvilágával az eredetitől markánsan eltérő változatot eredményezett, amely kizárólag ezen a válogatáson hallható, máshol nem. Be fog ez ugrani könnyen, amikor a szalagcímek a gyengülő forintról szólnak. Pont olyankor kell feltenni ezt a dalt.
Az Ǝ.N.D amolyan “oroszlános terror/aggrotech EBM”, amit nem nehéz felismerni, hiszen az egyéni hangjukat és zenei alapjaikat egész jól begyakorolták. A Victims of Ourselves-ben a hörgődüh a pincétől a padlásig terjed, az összekötő dallamvezetése markáns, sok helyen döngöl rendesen, hol acidolás, hol metálosítás szivárog belőle. A trióban még mindig az a jó, hogy ha meghallod, biztosan tudod, hogy ez csakis Ǝ.N.D lehet, más nem! Továbbá ott a markáns jellemző, hogy folyamatosan emlékeztetnek minket az erkölcsi és társadalmi kudarcainkra, a közönyre, kapzsiságra, gyűlöletre és arra, hogy önmagunk áldozatai vagyunk. A felvétel a maga királyi lo-fi hangzásával, refrénjével, tartalmával és dühös csapásaival is az arcunkba mászik. Elsőre talán szokatlan lesz egyes hallgatóknak, de pár lejátszás után biztosan beérik!
MAN + MACHINE intrója teljesen megtévesztő, sírba révedős, mintha egy sűrű, sötét, dark gothic fájdalomdal venné kezdetét Placebo Effect módra. Csöppet sem vidám nyitány, fordításban:
Olyan szomorú vagyok ma
Nem akartam maradni
De jobban érzem magam, mióta tudom
Mégis meg akarsz ölni
Aztán mielőtt az érzelemtúlcsordulás átcsapna, ügyesen átkapcsol helikopter-rotorkattyogásra, tisztára olyan, mintha konyhakéssel ütögetnénk a lapátját minden 6. fordulatnál. Transzgresszív, a gitárbetéte gyönyörű, sőt kicsit még cyberwesternes is. Izgalmas betétekkel operáló, kiválóan táncolható, szemi-instrumentális track-ről beszélhetünk, ami a felvezetésével ellentétben valahogy mégis pozitív, optimista árnyalatú. A magas tartományú, kísérteties sivító dallam a monoton ritmusszaladgálásra szögezve tette számomra még művészibbé és érzékibbé. “Megidéz egy olyasféle pillanatot, mint egy keserű, mégis reményteli reggel, amikor ott találom magam egy gyártelepen, a város peremén. E pillanat hátterében pedig nem csak zeneként, de esztétikaként fonódik össze az ipari techno hangzás az EBM elemekkel, meg néhány blues-os dologgal, amelyek együtt hozzák létre azt a hangulatot.” Gyanítom, hogy fogjuk ezt még hallani tőle élőben is párszor klubesteken, reggelente viszont nektek kell majd lejátszani.
Worker: A Worker/Munkás 2010-ben született, a düh és kétségbeesés házasságának szerelemgyermekeként. Manifesztálója Bank Tamás, aki egykor a Spurn, B3, Interzone Inc. és Foundry zenekarok torka volt, most pedig egyedül is lassan ébredezik tetszhalott állapotából. Az Ordíts! például egy megrázó felébredésként van jelen az albumon. Sötét viharfelhők gyülekeznek az ember feje felett. Egy általam már ismert, korai Munkás alapra 10 évvel később került végre valódi munkásvokál (egyszer régen még én is megpróbáltam felénekelni, de így nem ment). A haragtónusa hereszorongató, fájdalmas, dühös, de fegyelmezett is. Az alapja a kimért, minimalista oldschool EBM, elnyújtott fájdalomterápia, a vokálja pedig mint a kézzel tekert rozsdás kukoricadaráló, amibe épp alumíniumtörmeléket és szögeket szórnak. Dallamosság helyett ordításszavalat, szokatlan rímek és nyelvezet, imperatívuszhegyek, proklamációk, dühkezelési problémák, kés, tánc, szar világ, fájdalom. A Stahlgeist ehhez képest szinte örömzenének számít. Talán azért is feszülünk be rajta, mert jócskán hosszúra lett engedve, akár a fájdalmaink és szenvedéseink (általában). Worker megfogalmazása szerint: “Amikor már nem tudsz hátramenni és úgy érzed senki nem ragadja magához a kezdeményezést. Azért mert fél, mert azt gondolja egyedül van, nem érzi magát elég erősnek. Ezért fogod magad, felemeled a hangod a sérelmeidért, a szenvedésedért, a bosszúdért. Az emberek elé állsz és ordítasz, ahogy a torkodon kifér. Miközben arra biztatsz mindenkit, hogy cselekedjen ugyanígy.” Bivalyerős, csontrázó felvétel.
Celina: avagy – ahogy a rajongói hívják – Cyberqueen. Zenéje konstans, keményen odaverő elektronikus punkzene a jövőből. A szintetizátorok és a filmszerű sci-fi elemek igazi utazássá formálják a számait a hallgatók számára. Engem a Hurt You More elején a cippzárfelhúzás hangja ébresztett fel, valódi neonfényes és fekete csillogó latex BDSM-cybertechno, ami garantáltan meg fog lovagolni. Amúgy imádom Celina fülledt erotikájú, párásan érzéki, romantikus és egyszerre domina-hangját. Női android ő felsőbb szintű intelligenciával és jófajta minőségi implantátumokkal. Lefegyelmez és csatakosra táncoltat. Ő a domina, akiért jöttünk, hogy fájdalmat okozzon. Az egyetlen női előadó a compilation középpontján, vagyis mértanilag szeli ketté az anyagot. Lelki szemeim előtt a kör közepén táncol full-latexben és eksztázisban ugrándozó férfiak veszik őt körül. Ezt ezzel a számával többszörösen össze is fogja hozni, hiszen valódi klubslágert alkotott!
RTFXX (artifacts, tárgyi leletek), a KMFDM keresztezve a Skinny Puppy speciális pattogósabb, dühösebb, torzított vokálos számaival. Punkos düh és cyberpunk csapdosás, mintha Planetdamage-be injektáltak volna valami kíméletlenül erős toxint, amitől hatványozottan dühösebb lett, plusz a sűrű dobgép és gitár-riffelés a legmocskosabban megkent sideprojectjét formálja. Ha valami csoda folytán kijönne most egy új Skinny Puppy album, azon minden számnak így kellene szólnia. Ez egy valódi “ébredjfel-döbbenjrá-tegyélellene” szám. “Az RTFXX amúgy a 2023 év eleji AI-boommal szimultán kezdett el működni és az inspirálja nagyban – a MusicGennel (huggingface.com) generáltattam a vicc kedvéért egy két perces 242 inspirálta EBMet, amire kaptam egy kétperces Ministry-epigont a Robotzsaru bárjelenetéből, amire bólintottam, hogy oké, ezzel tudok dolgozni. Körbeépítettem azt a két percet, így született a Wretched Sorry State, amit a jelen kilátástalan helyzet mellett az AI inspirált, mi a szomorú cyberpunk, ha nem ez?” Gondolnánk, hogy AI + ember munkaórák végtelen száma lapul benne? Egyszerűen nincs vetélytársa.
CMC (Cro-Magnoni Cola) újabb hangtájsebészeti műveletet hajt végre, tudósít a világvége utolsó előtti temetkezési pillanatairól. Szász Györgyéktől nagyon jó döntés volt egy lassabb tempójú, fokozatosan építkező, kísérteties és félelmetesen lüktető számot leszállítani a magas tempójú ipari darálások és tánczenék közé óvatosan becsúsztatva. Hipnotizálóan lassú, sejtelmes verselésű, apokaliptikus, apolitikus és alapos leltározás lett. Szívszorító narratívával, lesokkolt állapotban szemlélődő riporterkedés az eredmény, amely feldobja A Nagy Kérdést. Valódi cizellált CMC-gyöngyszem, ami állandóan felkaristolja a lelket.
Vacuum(x) marcona harci dala EBM verzióban viszont már valódi pokolraszállás és feltüzelés a javából. Valahogy jin-jang ikerpárja a CMC-számnak, igaz fordított sorrendben. Gazdag István és Drimál István duója, a Vacuum a ’90-es évek meghatározó hazai EBM projektje volt, ennek folytatása a Gazdag szólóprojektjeként futó Vacuum(x), amely olyan dühös, nyers és vadsötét EBM, mintha semmi sem változott volna a ’80-as évek óta. A harcra hívás és ellenállás nem hiábavaló, hanem egyenesen kötelező! Volna itt rengeteg elme és test, amiket ki kellene rángatni a kényelmes tespedtségből (az éber kómából), na, ez pont annak az agresszív berserkes felrázós betétdala!
TieF Lärm: hatalmas meglepetés a magyar nyelvű, fémes ívekkel bevont, jó lüktetésű, fülbemászó electro-industrial minőségi munka Feldmann Tibor műhelyéből, aki EBM és industrial elemeket alkalmazó egyszemélyes elektronikus zenei projektet húzott fel számunkra egész váratlanul. (Ez mondjuk csak részben igaz, régebb óta alkot ő már, csak eddig nem volt annyira szem előtt.) Az analóg és virtuálanalóg hangszerek keltette sajátos, karcos basszusrétegek, sötét hangulatú dallamívek az ő fő csapásirányai. A Portrészobor szintén a magyar nyelven előadott, fantasztikus dalok sorát gazdagítja. Egyszerre sejtelmes, hidegrázós, verejtékcseppes, és pont ilyen egy tökéletesen átgondolt underground laboreredmény 2023-ban. A hangszerelésétől, szövegétől, fémzajolásaitól, pulzálásaitól legalább nyolcszor fontam be a szemöldökömet. “A Portrészobor dal témája teljesen spontán, hirtelen előtörő ötlet. Egyszerű kis történet, egy mellszobor készítésének kissé abszurd folyamatáról, az alkotó kéz és az agyag érzékeny találkozásáról. Nincsenek okok és miértek, nincsenek kérdések és aktualitások. A készülő szobor látványa és az az elképzelt gondolat van jelen, hogy az alapanyag mielőtt művészeti termékké válik, átérzi a megformázása során szerzett gyötrelmeket.” Alig várom, hogy a TieF Lärm hangszobrászkodjon, további zenéket adjon ki, de ráröppentem egyből a 2023. augusztus 31-én megjelent Works 2007-2021 albumára is.
LivingTotem formai és nyelvi határokon átívelő, kötött improvizatív zenei stílusgyakorlatai, törzsi ritmusai és ipari ütemei okán élő legendának számít. Analóg eszközein most is olyan sötét és monoton ritmuskeveréket hozott létre, hogy a sok felpolírozottnak ható, hi-fi megszólalású szám után még jól is esik, felkelti a figyelmet egy kis lo-fi analógkattogás, szavak vagy mesterséges hangminták nélkül, ugyanakkor geometriailag precíziósan átdolgozva. Rövidnek nem rövid, bőven elég, ha az élet az, és akkor csodálkozzunk egy kicsit a track címén. “Egy poszt-apokaliptikus dühödt eksztázis, amely megtisztít.” Az ipari rhythmic noise kedvelőinek igen fontos track ez.
Calm T: ő hozza a szokásos jeges szintipopos, future pop-os, factory smoke-os, többszörösen összetett generállüktetést és mindenféle stílust egybevegyít, mindezt ügyesen és bravúrosan. Karcos, zajos vokálja, durvább basszusai, a dobok, a dallamok kerek egésszé állnak össze, a váltások pedig meghökkentőek benne. A dalból az egyik legmarkánsabb rész számomra a “look around / stretch your muscles / endure to live / bear it silently” = zseniális, ettől vadulunk be. “A jó és a rossz együtt jár, meg kell tanulnunk egy olyan magatartást felvenni, ami át tud minket segíteni azokon az etikai, morális gátakon, amik kikövezik a hétköznapokat. Nem vagyunk mindenre/mindenkire hatással, nem tudunk bármit irányítani, így együtt élünk vele… A feladás gondolatát távol kell magunktól tartani.” Az, hogy sírunk-e, ha farkast látunk, megbékélünk-e, élünk-e szimbiózisban a gonosszal, azt derítsétek ki a dalából és önmagatokból. Némi önismeret sosem árt ugyanis.
ARAS FOCUM: adatvezérelt, instrumentális zajszegmenst kapunk kimért dózisban – egyetlen szó nélkül – az album lezárásaként. Ez épp az a fajta okkult kísérleti elektronika, ami egy elkészült, részletgazdag hangfestményre épp csak odabök egy fekete festékbe mártott ecsettel egy apró pöttyöt, amiben adat van, és láss csodát, ettől válik teljessé a kép. “Mindig az áramlással szemben, energia rögzítés és rétegzés a rezgések birtoklási szándéka nélkül. Mechanikai hullámként terjedő rezgések hangérzete.” – vallja ARAS FOCUM, és ezt a különleges lezárást hallva engem el is kap az adattranszcendencia.
Reprezentatív krónikáskategóriák
Nyilván sokan sokféleképpen fogják kötegelni, felcímkézni, elfiókozni, léptetni a válogatás számait (oldschool vs newschool), nekem időbeliségi stíluselhatárolás nélkül ezeket a köröket, klasztereket, krónikáskategóriákat sikerült felfedeznem, beazonosítanom, körzővel halmazba rendeznem az anyagon:
Cyberpunk-tech-adat / öröm és nyomor:
Planetdamage, RTFXX, Celina, ARAS FOCUM
Pre-apokaliptikus társadalmi gyomorgörcsök / feltüzeltség:
Stahlgeist, Re-Infection, Empelde, CMC, Vacuum(x), Worker, Ǝ.N.D, TieF Lärm, Calm T, GRIP
Mechanikus géptáncok / varrógép ritmusok
LivingTotem, Man + Machine, Tenno Pop
Ez pedig bőven elég. Műfaji szigorú sziporkázgatásoknak és “ez most akkor EBM vagy inkább dark techno?” típusú definíciós bozótharcoknak és kérdésfelvetéseknek helye nincs. A sokszínűségnek és a professzionális technikai sokoldalúságnak meg nagyon is van, maradjunk talán ennyiben. Ott van minden a lemezen.
A NEW HORIZON születését segítő stáb
A második magyar electro-industrial válogatáslemez létrejöttéhez ők járultak hozzá nagyban szervező- és megvalósító munkájukkal:
- Purczeld Tamás (Calm T) kurátor, főszerkesztő, ötlet- és projektgazda, nyaggató
- Bari Máriusz (Planetdamage) író, fordító, infómenedzser, esztéta, kontroller, nyaggató
- Német József (Kollektíva) grafikus, tervező, marketinges, balancer, nyaggató
- Gazdag István (FA4S, Stahlgeist, Vacuum(x), First Aid Tech) mastering-hangmérnök mester
- Hrisztu-Pazonyi Dóra: fotós
- Bank Tamás (Worker, Stahlgeist) fotómodell és élő delay-delej
Összegzések és elég jó okok a meghallgatására sokaknak:
Elképzeltem, milyen lehet első hallásra a NEW HORIZON három jól körülhatárolható közönségcsoport számára:
- Akik teljesen otthon vannak a hazai dark electro-industrial, EBM, underground, ipari noise színtéren, ismerik az előadók jelentős részét, akár a Hungarian Oldschool EBM Klán és annak ilyen-olyan elágazásai, ők elégedetten csettinthetnek, büszkén kihúzhatják magukat fejhallgatóstul (a kábelt azért ne húzzátok ki), hiszen egy abszolút vállalható és a hazai aktív színteret igen jól reprezentáló, egyenletes szerkesztésű, ugyanakkor húzóneveket, viszonylag újonnan feltűnt formációcsillagokat és megahit-track-eket egyaránt felvonultató válogatáslemezt kaphattak. Nem fért rá ugyan most mindenki, az idő pedig sürgető és kíméletlen, de iparkodni mindig kell.
Van ok az örömre bőven! - Azok a hallgatók, akik nem Magyarországról hallgatják a válogatást (egyszerűbben fogalmazva: a külföldi hallgatók), nem ismerik a mi színterünket és alkotóinkat, és tegyük fel, nem vetnek egy pillantást sem a borítón feszülő alcímre, elsőre talán még azt is hihetik, hogy ez egy különleges nemzetközi válogatás, amin vannak furcsa nyelvezetű számok (a magyar dalszövegűekre célzok). Bennük joggal támadhat fel a kíváncsiság, hogy ezek a sok helyen hallott sablonoktól merőben eltérő, frissességet és erőt felmutatni képes előadók ugyan mégis kik lehetnek? Honnan vannak ezek?
Van ok a további felfedezésre bőven! - Azok, akiktől távol áll az electro-industrial világa, ilyesmiket eddig nem hallgattak, számukra egy különös, jeges, rideg, izmozós széttechnologizáltsági spektrum nyílik meg, és ha az egészet nem is kívánják majd egy az egyben befogadni, attól még a berepületlen műfajok között keringve akadhatnak számukra akár kedvencek is. A szűzhallgatók nagy része nem ettől fog teljesen áttérni az ipari elektronikus zenékre a hétköznapokban, de csemegéket ők is felfedezhetnek maguknak az anyagon.
Van ok a folyamatos nyitottságra bőven! - Újoncok, akik most dédelgetik zenészkarrierjüket az undergroundban, vagy régi ikonikus zenekarok, akik fontolgatják a visszatérésüket.
Van ok a kitartásra, türelemre és az elszánt munkára bőven!
Személyes benyomásom
Örvendezek, mint serdülő mosómedve a városi szökőkútba dobott fékezetlen habzású mosószerkapszulának, miközben elszabadult hajóágyúkra is gondolok. Ilyen egy tökéletes szerkesztésű, igen változatos válogatásanyag tele friss, izgalmas, kurrens és sokadjára is érdekes, újat nyújtani képes felvétellel, megfelelő hosszúsággal, ami Pesttől Paksig kitart a sztrádán, de úgyis repeat-en és melegen lesz ez tartva még tovább is, ebben már most teljesen biztos vagyok. Komoly tanulópálya volt ez többünknek.
A NEW HORIZON – A Hungarian Electro-Industrial Compilation 2023 kiadvány
Letölthető innen:
https://new-horizon.bandcamp.com/
Számlista:
01 PLANETDAMAGE – EXOCOMM (4:15) :: 125 BPM
02 STAHLGEIST – Stahlgeist (Club Version) (3:56) :: 120 BPM
03 RE-INFECTION – Collapse (4:18) :: 110 BPM
04 TENNO POP – Japanese Phoenix Junko Edition (6:37) :: 120 BPM
05 GRIP – Számolj! (4:13) :: 140 BPM
06 EMPELDE x PLANETDAMAGE: Forint (4:18) :: 140 BPM
07 Ǝ.N.D – Victims of Ourselves (4:54) :: 134 BPM
08 MAN + MACHINE – Kill Me Though (5:09) :: 130 BPM
09 WORKER – Ordíts! (6:26) :: 120 BPM
10 CELINA – Hurt You More (5:12) :: 128 BPM
11 RTFXX – Wretched Sorry State (3:06) :: 123 BPM
12 CMC – A kérdés (5:09) :: 76 BPM
13 VACUUM(X) – Lázadj! (EBM verzió) (5:28) :: 130 BPM
14 TIEF LÄRM – Portrészobor (4:29) :: 121 BPM
15 LIVINGTOTEM – Clear Dynamics (Short Fast Demolition v.) (5:20) :: 128 BPM
16 CALM T – In Symbiosis with Evil (5:51) :: 130 BPM
17 ARAS FOCUM – DATA1 (1:19) :: 75 BPM
Teljes játékidő:
1h 19m 50s
Teaser videó:
A NEW HORIZON projekt megvalósításának (6 hónap) főbb állomásai:
2023.03.04. – FB-csoport létrehozása, az alkotók draft listája összeáll, a titkos küldetés bejelentése.
2023.03.23. – A kérdések zuhataga (palotaforradalom) beindul, a szervezők-szerkesztők köre bővül és teamként dolgozik.
2023.04.07. – 2 dal elkészül a válogatásra.
2023.06.01. – A számok és előadók információinak bekérése a grafikai tervekhez és tördeléshez.
2023.06.15. – 7 dal elkészül a válogatásra.
2023.07.03. – Még 10 dal hiányzik a válogatásról. (Leadási határidő: 08.01.)
2023.08.06. – Zajlik a mastering, közben beindul a kiadvány címe körüli ötletelési folyamat.
2023.08.14. – A grafikai munkához zajlik a fotózás.
2023.08.16. – A draft grafikai tervváltozatok elkészülnek.
2023.08.22. – Kialakul a válogatás előadóinak végleges listája és sorrendje.
2023.08.23. – Elkészül a végleges grafikai terv.
2023.08.27. – Elkészül az anyag teaser videója.
2023.08.31. – Elindul a válogatás hivatalos promója.
2023.09.07. – A NEW HORIZON Bandcamp-es megjelenésének napja.
Nyelvek:
Magyar nyelvű számok: 6 darab
Angol nyelvű számok: 8 darab
Német nyelvű számok: 1 darab
Instrumentális számok: 2 darab
Sajtóvisszhang (folyamatosan gyűjtöm, bővítem, jó?):
https://primate.hu/2023/09/04/uj-ipari-zenei-valogatast-hegesztett-a-magyar-underground/
https://www.brutalresonance.com/news/hungarian-electro-industrial-compilation-new-horizon-releases
0 hozzászólás