HIT_ISS04 (2021)

A friss magazinszám készítésének utolsó heteiben már alig bírok magammal.

Még tízszer akarom újra átolvasni, itt-ott gyógyítgatni, képeket cserélni, javítani, újratördelni, miközben óránként záporoznak be a további, jobbnál jobb témák, új lemezek, filmek, könyvek, ötletek, amelyekről még írni szeretnék vagy egyszerűen kell. Pontot tenni a projektre, lezárni és kiadni, az mindig kihívás. Nagyjából olyan, mint mondjuk megkergült struccot kergetni a forró sivatagban fél pár szakadt fürdőpapucsban. Emellett egyensúlyozni a saját és a környezetemben élők lelke között, érzelmi kilengéseivel foglalkozni gondozóként, tanácsadóként vagy épp ellenkezőleg, eliminiálni minden zavaró tényezőt és külső zajt, hogy a munkára fókuszálhassak. Kemény dolgok ezek, a fájdalom és nehézségek szervizelés nélkül otthagyott hullámvasútjára mindannyian befizettünk, loop-örökbérletünk van rá, kiszállni pedig nem lehet.

A mostani friss magazinszám mindezek ellenére igyekszik megőrizni analitikus vonásai mellett a nyílt és helyenként ironikus kommunikációs stílusát is. Ha valamit szívesen kiemelnék a magazin körüli munkálatokból, akkor azok a nagyszerű interjúk, amelyeket zenész barátaimmal, Bari Máriusszal (Planetdamage) és bOLDI-val (DT413) készíthettem. Ezekben sok fontos, tanító emberi gondolat, történet van, felnyitogatja a szemeket.

Kihívást jelentett, hogy a Facebookon lehetőleg ne írjak gyorskritikákat az éppen megjelent lemezekről, hisz a tartalmat nem egyre lomhább és zajosabb közösségi média platformnak, hanem az olvasóknak gyártom. Szerintem aligha akad az országban olyan szerző, aki 3-4 hónap leforgása alatt képes lett volna közel 100 lemezt – gyakran többször is – végighallgatni, hogy ebből nehéz válogatás után 52-ről hol könnyedebb, hol pedig mély és apró csavarokig szétszedős elemzést írjon. Ha egy album jó, akkor úgy megy mint az olajozott menetfúró, de ha kevésbé az, vagy egyenesen nyekkenős, akkor kínok között és hosszan kell a billentyűzet felett görnyedni. Az aktív zenehallgatás szuperjó elfoglaltság, de nem éppen tömegsport. Időnként borzasztóan égeti a kognitív energiákat (testzsír helyett).

Jó kis felfedezős kalandtúra volt alámerülni Lettország és Észtország underground elektronikus zenei világába és megállapítani, hogy szomszédos országok között mekkora eltérések lehetségesek. Az egyik tele van izgalmas és meghökkentő zajprojektekkel, performatív művészekkel, míg a másikban nincs sok reprezentatív minta erre. Ugyanezt sikerült a feltáró cikkemben körüljárni a zenekarok feltámadásának, visszatérésének pszichológiája kapcsán: ezernyi út vezet mindenfelé, meg vissza is, a legtöbbje még csak nem is kátyúzott, de legalább osztályozható, sematizálható is valamennyire. Mit gondolhat az újszülött csillagocska, mikor a bölcsőjéből az ablakon át az éjszakai eget csodálva véletlenül hullócsillagot lát? Mi változik a zeneiparban az Egyesült Királyság és az EU között a Brexit után? Hogyan állítja meg egy kőkar a lövedéket? Miként változtatta meg a világot a kóla és a VR szemüveg? Miért nem szabad idegen tárgyakat kiásni a földből, és hogy miért maradt magára a Nagypapi nevű veterán leszállóegység egy üdülőbolygón? A magazinból ezek is kiderülnek.

A hazai ipar és Klán képviselői közül a CMC, Planetdamage, DT413, Human Vault, LivingTotem, GNMKR, First Aid 4 Souls, a közvetlen szomszédból pedig a nagyon hamar megkedvelt IMIAFAN kaptak külön oldalakat, emellett rengeteg külföldi formáció és szólóprojekt is szerepel benne.

Letölthető a HUN / INDUSTRIAL \ TECH ipari underground szubkulturális magazin 2021-es, negyedik (H.I.T_ISS04) száma, 262 oldalon, álló fekete-fehér PDF-ben, 100 megában, fényes és kontrasztos fotómontázsokkal, ráadásul ingyenesen, amely hosszú időre tartalmas olvasnivalót, művészetet és tudatmegőrzést biztosít azoknak, akik megengedhetik maguknak.

Megjelenés: 2021. február
Formátum: fekete-fehér álló PDF
Terjedelem: 262 oldal
Dokumentum méret: 95 MB