Ha minden szőnyeg kimegy alólunk, marad-e még mibe kapaszkodnunk? (Igen, marad.) Itt a H.I.T szerzőjének szokásos éves jelentése, személyes-szubjektív évértékelője. Visszaolvasva a korábbi két év jelentéseit (általában ezzel kezdem) mindig érdekes ráeszmélni, hogy mennyi minden történt, változott az elmúlt 12 hónapban. Ott tornyosulnak keletkezett és megoldott problémák,...
"Tengelytörést szenvedtünk fülsüketítő csendben" Ami tönkremehet, az bizony tönkre is fog. Legalábbis 2022 aligha szólt számomra másról, mint erről. A tér, az idő, az érzelmek, emberi kapcsolatok, a szerelem, barátság, szeretet, az eszközök és a tech folyamatosan vészjóslóan kavargó, sötét tónusú sűrűségéről és semmibe fordulásáról. Könnyen, sőt könnyelműen lehetne negatív...
Még mindig érzem azt a sokat rágott Leukoplast-ízt a számban, amikor 2021-re gondolok. Vérző íny, csikorgó fogak, vöröslő szemforgatás, kiköpés és semmiképpen nem lenyelés – hangos szirénákkal kísért ipari oratóriumokra és poszt-punkra jellemző drámaiság. Nem bátortalan eszképizmus az, ha egyszerűen csak kiszállunk toxikus dolgokból. Vagy éppen bemutatjuk.
