Empelde: Fun Republic Hungary (2010)

12 év hisztéria után

A 2010-es év soha nem múlik el. Ilyen visszahallgatni az EMPELDE első albumát most.

Az összes magyarországi parlamenti választásra pontosan emlékszem. Az összes fanyar-keserű ízre, arcokra, hisztériára, üveges tekintettel képernyőbámulásra, az emberek aznapi, majd a másnapi reakcióira.

Most viszont nem erről lesz szó.

Az EMPELDE első albuma, a Fun Republic Hungary ebben az időben jelent meg, 12 évvel ezelőtt. Egy végtelenül cinikus, ostoba, beszélni, gondolkodni, viselkedni egyáltalán nem tudó politikai elit és a maga szekértábora harcolt egymással egy túltekert választási kampányban. Az egész egy nagyon rossz vicc volt, egyenesen felháborító, kétségbeejtő, és a java még csak ezután következett. Felszámoltak, leépítettek, porig romboltak mindent, amiben egy picit is hinni lehetett. Akkor olyan érzésem volt, hogy Magyarország, és a benne élők humorérzéke egyedi és megismételhetetlen az Univerzumban. Hogy a legvidámabb barakk vagyunk még mindig, lételemünk a harc, a törzsi háborúskodás, és csak a halotti táncban tudunk kikapcsolni.

Ebből a nyomasztó érzésből született meg a Fun Republic Hungary.

A borítóján szereplő arctalan figura egy romos laktanyaépületben, az én volnék. Azt fejezi ki, hogy a rommá lőtt, elhanyagolt, erodálódott környezetben az emberek magukra maradnak, falfehérek, mindenki összegyalulva, kisemmizve, uniformizálva várja, hogy újra felcsendüljenek a harci harsonák, megszólaljanak a legfrissebb propagandabeszédek, lehessen táncolni, ujjongani a nagy büdös semminek.

A FUN eredetileg FUCK volt. De mivel sírva vígad a magyar ugyebár, ezért a móka és a szórakozás maradt inkább. Annyira szánalmas, hogy már vicces. Szerintem jól döntöttem. Kínunkban röhögtünk már akkor is, és most se nagyon másként. Ez egy elveszett ország, amely lehúzta magát a klotyón. Azért tapsolgat még kicsit hozzá. Ugyanaz történik újra és újra. Nincs menekvés a múlt elől.

“Adva volt egy ország, aminek megvolt mindene, tényleg mindene!
20 év telt el, és mi lett belőle? A világ legnagyobb lepratelepe.
Miért? Mert istentelen. Igen, megismétlem: istentelen.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Fun Republic Hungary. Örökké aktuális marad.

A lakosság nyugalma volt a cél szintén gyomorba öklöz. A G23-as paxilonhidroklorát, amit a légszűrőkön szórtak szét, ebben az értelemben maga a gennyes hazugságok sokat és főleg hangosan ismételgetett sorozata, amivel szüntelenül elaltattak, elkábítottak mindenkit. A dühösen csapkodó, verdeső, zajos fémes hangok éles ellentétben állnak a nyugalommal. Aki ismeri a történetet, annak nem kell kommentár hozzá. Aki viszont nem tudja miről van szó: akkora lett a lakosság engedelmessége, hogy nem akartak többet felkelni, nem akartak már tenni semmit sem tovább, egyszerűen csak lefeküdtek teljes apátiában, majd szépen mind meghaltak. Mikor ezt a számot írtam, így képzeltem el a jövőnket. Ma is megdöbbenek ezen.

Az erős melankóliája, a szitáló eső, és az egyéb gyászos hangulatú hangjai miatt teljesen rabja voltam a Magyar Letargiának is. Gálffy Eduárd, katonaszökevény zászlós (a fenséges színész óriás, Darvas Iván alakításában) tökéletesen fogalmazza meg A tizedes meg a többiek című tévéfilmben. Ennél erősebb, velőig hatoló, depresszív magyar mondatokat ritkán mondanak ki:

“Élet…? Hát ez már csak látszat. Búcsú mindattól, amihez ragaszkodtunk.”

A State Aid egy korabeli utcai tüntetés és a média hangjaiból építkezik. Lebegő ritmusai, nyögései máig kísértenek. Az aktuális hatalom bármit megtehet. Meg is fog tenni mindent ezután is – önmagáért.

A Semmi változás című számot meghallgatva könnyen rá lehet majd jönni, hogy a választási beszédben elhangzó szólamok, a légkalapács-roncsolás és a csubakka-felbőgés semmit sem változott az elmúlt 12 évben. Eléggé improvizatív track lett ez akkor, annyira nem is voltam vele elégedett, viszont arra nem gondoltam, hogy ennyi idő elteltével is fájdalmas lesz visszahallgatni.

A Kampányököl felvételről többen azt gondolták, hogy a szövegeket direkt én vágtam össze gonosz módon ilyen bugyutára. Sajnos nem. Pontosan így hangzottak el akkoriban a parlamenti képviselőjelöltek választási beszédei a tévében. Akkor sejteni lehetett, hogy itt nem sok jó vár ránk.

A Fun Republic Hungary az EMPELDE első, erősen kísérleti, alacsony technikai hátterű, viszont erős rémületből, félelemből, teljes reménytelenségből született, és nem is valami jól sikerült albuma. Viszont ma is a magyar kognitív lepusztulás, önpusztítás, önsorsrontás ellen ágáló, a történelmi romjainkon és jövőtlenségünkön sarjadzó, önismétlő, nihilista világképünk, zajos idegrendszerünk auditív lenyomata.

Igazán sajnálom, hogy elkészítettem 2010 tavaszán ezt az erősen demósnak (dedósnak) hangzó lemezt.
Valami vidámabbat kellett volna, de sajnos nem ment. Annyira felbosszantottak az akkori események. Bárcsak egy letűnt, dobozba zárható, elfeledhető történelmi időszakról szólhatott volna!

Az EMPELDE első albuma, a Fun Republic Hungary itt meghallgatható és letölthető egyben, de csak a nagyon bátraknak javaslom, mert nem egy vidám lemez ez. Viszont örökzöld, és épp ez vele a nagyobb baj.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez is érdekelhet:

Nincs találat

A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.