Hámló kábelköteg-emlékek összegereblyézése

Még mindig érzem azt a sokat rágott Leukoplast-ízt a számban, amikor 2021-re gondolok.

Vérző íny, csikorgó fogak, vöröslő szemforgatás, kiköpés és semmiképpen nem lenyelés – hangos szirénákkal kísért ipari oratóriumokra és poszt-punkra jellemző drámaiság. Évközben megtett fogadalmak arról, hogy nem bátortalan eszképizmus az, ha egyszerűen csak kiszállunk toxikus dolgokból. Vagy éppen bemutatjuk. A művészet, a humor és a csendben elsétálás oldalirányba az ellenállás egy bevált, és többnyire optimálisan működő formája továbbra is.

A H.I.T. teljesítménye

A HUN / INDUSTRIAL \ TECH művészeti labor, benne a magazinom és a blogom többször igen fontos menedékházat jelentett számomra a jelenlegi világrend önmaga körül mindent rommá lőni képes vektorirányú attitűdje elől. Ezzel talán nem csak én voltam így. Csupán néhány azokból a kedves olvasói visszajelzésekből, amiket a megjelenés után kaptam, és amelyek szárnyakat adtak a folytatáshoz:

“Nagy élvezettel olvastam végig tegnap este… Igényes írások, nagyon jól megfogalmazott mondatok… érdekes vélemények és információk… 30 évvel ezelőtt ölni tudtam volna egy ilyenért papíros verzióban… most csak szuper boldogan olvastam végig a pdf verziót…“

“Lelkes, meg lelkiismeretes, meg jól megírt, meg őszinte tartalom van benne, a design meg erősen hangulatemelő benne még, imádom. Mondanám, hogy bárcsak lenne gyakrabban, de ez pont attól jó, hogy várni kell rá, meg egy idő alatt áll össze. Őszintén remélem amúgy, hogy ami nekünk volt anno a Phobia meg a Virus meg a Látás, az most a Hun Industrial Tech lesz másoknak.“

“Heroikus, nagyszerű munka, ráadásul segítség számomra, aki el vagyok maradva a zenékkel rendesen és előszűri, mit érdemes hallgatni (és okosan kiolvasható mit nem annyira..)“

“Átfutottam. Elképesztő micsoda munkát tettél bele. Gratulálok!“

Kaptam viszont értékes kritikai megjegyzéseket is. Ezek a formátumra, koncepcióra, mennyiségre, megjelenési gyakoriságra vonatkoznak. Abszolút hasznosak számomra, így ezeket sem hallgathatom el, hiszen némi bűntudat is feltámad bennem olyankor. Túl vaskos, ez így egyben nagyon sok, megviseli az embert. Nem reszponzív, nem papíron jelenik meg, az is évente csak egyszer, túl sokat kell rá várni. – főként ezek hangzanak el újra és újra. Ilyenkor mindig türelmesen elmagyarázom, hogy mindenki máshogy szereti fogyasztani a tartalmakat, ki gépen, ki telefonon, ki susogós papíron, kinyomtatva, bespirálozva. Semmitől nem zárkózom el, azonban az észszerűség határain belül is igyekszem maradni.

A legutóbbi, 2021-ben megjelent számot 150 alkalommal töltötték le. A szubkulturális színtér a maga különc szokásaival és homályzóna-effektusaival ennél számszakilag nyilván nagyobb lehet Magyarországon. A korábbi magazinszámoknál viszont nem volt még teljes mérési rendszerem (plusz helyváltoztatásban is volt a tartalom). A Google Drive-ból történő megosztás sem volt technikailag éppen szerencsés. Mindez azonban elvezetett ahhoz a ponthoz év végére, hogy létrehozzam ezt a portált. A magazinból megoszthassak a weben is tartalmakat, kivonatokat, és legyen mérhető is. Azonban a fekete-fehér vaskos évi egyszeri PDF maradni fog, mert ezt a formátumot tartom egyedül időtállónak és reprodukálhatónak. Ha letöltöd és szétküldöd ismerőseidnek, vagy ha kinyomtatod magadnak otthonra (és még élettered is marad utána, vagy új könyvespolcokat veszel), nekem az is teljesen rendben van.

Elfogadtam, hogy mindenkinek más és más az igénye. Azt is, hogy nem mindenki szeret vagy tud időhiány miatt egyszerre sokat olvasni. Ezt az olvasó tudja kezelni: szépen beosztja és időnként előveszi, vagy CTRL+F-el rákeres valamire, ami éppen érdekli. Ahogy egy ipari zenész barátom találóan mondta nekem: “Ez a te indusztriál almanachod!”. Írom éjjel, hajnalban, nappal. Írom vonaton, HÉV-en, irodában, konyhában, parkban, vasútállomásokon. Néha még a boltokban sorban állás közben vagy várótermi holtidőkben is. Kipillantok néha oldalra, mások ugyanekkor az Instát, Blikket és a Facebook-ot pörgetik a telefonjukon.

Igen, engem ez éltet. Az írás, a tartalomgyártás, a folyamatos szintetizáló gondolkodás, még ha olykor hol halkabban, hol hangosabban csörömpölnek is benne dolgok.

Az EMPELDE teljesítménye

A saját zenei projektem terén sem lehet okom panaszra. Bár még 2020. december 30-án jelent meg a belga Side-Line magazin 140 tételes Face The Beat: Session 6 válogatása, amelyen olyan nagy formátumú magyar előadók mellett, mint a First Aid 4 Souls és Planetdamage, az EMPELDE is helyet kapott, a korábban még nem kiadott Oligarchs c. számmal. 2021-ben is küldtem be egy – még tőlem is igen szokatlan – felvételt hozzájuk. E cikk írásakor a Side-Line Face The Beat: Session 7 eredményéről még nem érkezett hír.

Ami az EMPELDE Bandcamp-statisztikáimat illeti, ott még mindig a könnyedebb hangvételű és szatírikus Robotok falun című, 2019-es lemezem vezet. Azon belül is a Soha jobbkor felvételt pörgetik a legtöbben. Talán több ilyen vicces dolgot lenne érdemes írnom, nem pedig olyan súlyosan lehúzósakat, mint az Élet, Munka, Halál és a Nem jársz sötétségben trilógiazáró albumokat, melyekről a Recorder is írt. Ezekkel egy régi, elhúzódó korszakot akartam lezárni. Nagyon beragadt, félbemaradt, sok lelki energiát és feldolgozást, valamint technikai maszatolást igénylő projektek voltak ezek. Megkönnyebbültem, hogy pontot tehettem a végére. Így évi 2 masszív EMPELDE megjelenéssel a hátam mögött talán nem szégyenkezhetek. Ugyanakkor a projekt innentől egy más dőlésszöget vesz, és sokkal inkább a táncolhatóbb EBM felé tart majd. Vannak betárazva tervek és apránként készülnek az alapok is hozzá, de erről majd talán később.

2021 szintén nem hozta el az EMPELDE számára a fellépés lehetőségét, amit annyira nem is bánok. Ha a klubélet jobban felpörög, addigra én is jobban készen állok majd. Bízom benne, hogy lesznek még helyek, események és persze tombolásra vágyó közönség is.

Személyes síkon is munkázós, ugyanakkor nagyon szép év volt

Az évem az elengedésről, szakításokról, mindenféle régi hazugságokkal történő leszámolásokról és átértékelésről szólt.

Otthagytam az állásomat, a munkahelyemet, ahol kevés híján 6 évet húztam le ugyanabban a nyeklett székben bármiféle háttértámogatás vagy megerősítés nélkül. Így ezzel eddigi karrieremet is lezártam. Időnként ki kell vonni a lelkesedést és a szaktudást bizonyos egyenletekből, szervezetekből és átvinni oda, ahol ezt meg is becsülik. Eleinte furcsa volt, hogy egycsapásra megszűnt az embertelen munkáltatói bánásmód, nem kellett éjjel-nappal céges problémákról és botrányos helyzetekről e-maileket olvasgatnom, záros határidőn belül reagálnom rájuk. A személyes kabinomban szabályozottá és kiegyensúlyozottá vált a légnyomás. Nem dübörögtek a fülembe többet, és nem kellett nyelnem sem a port, sem a mérgeket tovább. Ez felszabadító érzés volt számomra. Tisztelettel gondolok ugyanakkor mindazokra a munkatársaimra, akik hozzám hasonlóan léptek, mindezt bátorsággal és emelt fővel. Együttérzően gondolok azokra is, akik mégis ott maradtak, vállalva annak minden torzítási veszélyét, zöld utat engedve annak, hogy elmenjenek náluk is – a falig.

Rengeteg izgalmas témával és kihívással foglalkozhattam az év során, amelyből igen sokat tanultam. Közreműködtem egy kiváló életmódváltó csomag létrehozásában, kiadásában, webfejlesztésben és tesztelésben, mindenféle izgalmas grafikai munkákban, UX és UI elemzésekben. Emellett elkezdtem írni a saját könyvemet a “digitális szobatisztaság” gyakorlati alapjairól is. Nagyon szeretek tehetséges és intelligens emberekkel egy csapatban dolgozni, ahol egymást is folyamatosan tanítjuk. Ez visz előre, ez szélesíti a látószöget, ez ad lelkesítést és motivációt.

Az aktív zenehallgatás is az évem középpontjában maradt. Kipróbáltam az ezoterikus hifi tuningolást, gazdagodtam egy mélysugárzóval, és mindezekkel visszatért a lüktető és éltető basszus a világomba, ami pumpálja az életerőt, újabb tettekre és tervekre ösztönöz. Emellett faltam a szakkönyveket és tovább finomítottam az audiovizuális tartalmak fogyasztása terén a szűrőfeltételeimet.

Hálával gondolok azokra a felfedező kirándulásokra, túrákra, sétákra is, amelyeket 2021-ben teljesítettem. Most belegondolva, 2 éve nem ültem repülőn, előtte viszont indokolatlanul sokat, és nem, nem hiányzik különösebben. Viszont belföldön remek köröket csaptam, és néha nem is kell túl messzire utazni, hogy az ember hasznos tapasztalatokat és élményeket gyűjtsön. Alig értettem azokat, akik messzi, egzotikus célpontokat választanak maguknak, csak hogy végül ott se találjanak rá önmagukra.

Az underground 2021-ben

Nagyot menetelt a synth wave, dark wave, retro synth, és a post-punk műfaj, szinte minden bántóan lilás-rózsaszín neonfényben, vagy szürkeárnyalatos ködben akart tündökölni. Ezeket erős szelekcióval engedtem csak közel magamhoz, mert izzadságszagú, erőlködő trendhullámra felkapaszkodásnak érzem sok esetben, ugyanakkor el kell ismerni, hogy vannak ígéretes alkotások is.

Hazai vonalon 4 olyan formációt, kiadást tudok megemlíteni a sokféle szösszenet mellett, amelyek igazán kimagaslónak számítottak 2021-ben, legalábbis számomra:

Az egyik a CMC workshop által szállított NOW (LP) nagylemez, az összes kapcsolódó videójával rendkívül igényes munkamenet és korlenyomat is. A HIT_ISS05-ben alaposabban is elemzem majd ezt a csodát, aztán ki-ki maga döntse el, mennyire lesz képes utána önmagába néznie, hogy aztán másként láthassa a lemezen kívüli mostoha mostot.

Üde színfolt és kitartóan feltörekvő a fiatal Ǝ.N.D zenekar. Őket azért tisztelem nagyon, mert fikarcnyit sem kopik a hitük, lelkesen szervezkednek, fellépnek, alkotnak, próbatermeznek, garázsoznak, EP-znek, együttműködnek és nem fogynak ki sem a lendületből, sem a masszív mondanivalóból. Bízom benne, hogy rövidesen példaképek lesznek a többi fiatal, még éppen csírázó formáció számára. Az pedig örömmel tölt el, hogy a rajongótáboruk szemmel láthatóan is bővül. Az idei pwpp EP-jük nekem nagyon bevált.

A 2020-as sikeres Relapse Protocol után Planetdamage egy remixlemezzel ajándékozott meg bennünket, melyben neves külföldi előadók interpretálásban hallhatjuk a főalbum bizonyos számait. Nekem sokszor alaposan megreszelte a májusomat és sodrásba vitt. Egyik maradandó, kedves emlékem 2021-ből, mikor összeültünk végre és alaposan kibeszéltük a remixalbum készítés piszkos kis kulisszatitkait, meg összevetettük a jövőbeni vállalkozási és egyéb projektötleteinket. Az ilyen baráti és alkotói eszmecserék is hasonlóan működnek ám, mint az egymásnak remixelgetés és a “collab bro?” típusú diskurzusok. (Elárulhatom, hogy egy óra intenzív tech-talk Bari Máriusszal mindig teljesen felforgatja a kreatív terveimet, és utána egyből vigyorogva nekiállhatok komplett átrendezni a Trello-mat.)

A First Aid 4 Souls idén a 2013-as Beyond The Galaxy Rework lemezével lepett meg, amely minden egyes ízében, szupernovájában, intergalaktikus tudatalatti ködében és hangjában komplett újra lett gyártva, fényesen és persze részletGAZDAGON szól (elnézést a szójátékért István!). Nekem, aki már botrányosan és megszállottan rajong az űrbéli témákért, a sci-fikért, kvantumugrásos ajándék volt ez az évemhez. Ha valaki korábban nem ismerte volna ezt az albumot, vagy a FA4S terén vannak bepótolnivalói, akkor ezt szívből ajánlom.

Nemzetközi vonalon valóságos túltermelés volt, azonban a mennyiség valahol a minőség rovására ment. Volt pár nagyobb durranás, de ezeket a következő magazinszámban, a HIT_ISS05-ben fogom csak feltárni.

Ami a klubéletet illeti, ezúttal marginális volt (számomra), de ez némileg a sokat emlegetett covid-hatásra is visszavezethető. Továbbra is elmaradtak lényeges koncertek, klubestek, és ha volt is valami, sajnos nekem nem fért bele. Emlékezetes volt viszont 2021. november 20-án az egyébként kiválóan barátságos és igényes akusztikájú S8 Underground clubban a NecrogenesiS – Magyar Industrial Webzine által megrendezett Ǝ.N.D és Stahlgeist koncert, megfejelve az aftert a DeadLine Industries csapat CY83R574R-jával, amely maradandó élménnyel ajándékozott meg. Olyan energiákkal töltött fel a barátokkal való találkozás, a zene és a tánc, hogy utána még közel 10 km-t gyalogoltam a 16 éves taktikai munkásbakancsomban a gyönyörű telehold fényénél.

Kognitív torzítások és tömegmanipuláció – a berobbanó tudomány, amit senki se akar észrevenni

A 2021-es évben még intenzívebben tapasztalhattam a hatalommal szembeni engedelmesség fokának különféle és kontroverz aspektusait. Aminek sokan tapsolnak, azt véljük továbbra is igazságnak. A statisztikai valóság, amelyre kíváncsiak lennénk, azt viszont sosem fogjuk megtudni. Még mindig erőszakkal tekergetik az emberek agyát, az üzleti környezet is pillanatnyi érdekeinek megfelelően torzít (lásd: munkaerőpiac, HR, munkajog és covid groteszk kölcsönhatásai), a lencsék baromi piszkosak, önreflexiót nyomokban sem vélek felfedezni.

A magyar fősodrú online médiatér nálam leszerepelt

Mint a karácsony-szilveszter után elnehezedő gyomor, úgy viselt meg ez. A szubjektív kijelentések, vélemények rendre földbe döngölik az objektív, tényalapú igazságokat, elvész a médiazajban a lényeg, és továbbra is mindent a legfontosabb, legmérvadóbb, leghangosabb, leginkább csodálatra méltóan omnipotens személyek (celebek, influenszerek, politikusok) a dübörgő és sokszor egóból ismételgetett véleményén keresztül ismerhetünk meg, másként aligha. Kritikátlanul és pofátlanul veszi át a magyar médiatér a sokszor ismételgetett hazugságokat, bulvárt, és ömlengéseket, a hisztéria a leghitelesebb mérőfok. Hatalmas csalódás volt számomra az összes magyar hírportál 2021-es teljesítménye, mindegy, hogy Index, Telex, Origo, HVG, 24 vagy 444. Leszerepeltetek mind.

A nemkívánt pofák és tartalmak erőből visszakúsznak

Ugyanezt tudom a közösségi oldalakról is írni. Hiába nyomunk egy erősebb resetet, hiába filterezünk, próbálunk adblockolni, a genny és a nemkívánatos pofák ugyanúgy visszakúsznak a gondosan tisztogatott hírfolyamunkba, mert van az a pénz, hogy így legyen. A digitális detox, kikapcsolás segíthet némileg, vagy rosszabb esetben egy-két török sorozatepizód megtekintése az Izaura TV-n, ami bármilyen bizarrnak is hangzik, gyakran realisztikusabb ábrázolásra képes, a magyar szinkronmunka pedig mindig feldob.

Könnyesre nevetem magam, bár olyankor lepisszegnek.

Mindannyian részt vesztek ebben

A kognitív torzítás, radikalizáció, hergelés, tömegmanipuláció, a társadalom polarizálása, szándékos árokásás viszont párhuzamosan megkívánná, hogy kitermelődjön végre egy kritikus gondolkodásra, elemzésre képes réteg, melynek tagjait nem lehet már tovább megetetni akármilyen csattanó maszlaggal. Legyen az a hazai politikai hiszterizálás, koronavírus-hullámok, választások esélylatolgatások, karaktergyilkosságok, a halál és a botrányok szenvtelen és kattintásvadász tálalásai – egyszer véget kell érjen! Ássátok el a jelenlegi magatartási kódexeiteket, és írjatok teljesen újat helyette! Intézményi és egyéni szinten is. Legyen végre egy tiszta kódotok és álljatok le a szándékos torzítással.

Mindannyian részt vesztek ebben, és mindannyian felelősek is vagytok azért, hogy itt tartunk, ahol most.

Kritikai gondolkodást az alaptantervbe és az alaptörvénybe

Az pedig kifejezetten hasznos lenne, ha a pszichológiát és a kommunikációt már korábban elkezdenék tanítani. Talán akkor nem sodródnánk el ennyire a szélsőségesség, a laposföld-elméletek, és a kognitív torzítás irányába. Nagyon félek, hogy ez nemsokára katasztrófába fog sodor mindenkit. Azokat is, akik ezt szándékosan és mesterségesen gyártják, hosszan tekergő futószalagokon állítják elő és szállítják le mindannyiunknak. (Illetve sajnos naponta le is tuszkolják a torkunkon.)

A füleimen és az agyamon átnyúlva felnyitott szemeim

De hogy valami pozitívat is említsek: a Meti Heteor podcast a geek kultúra kegytárgyai és szertartásai körül csapatának munkásságát nagyon el kell ismernem. Sok epizódjukat hallgattam végig és olyankor érzem, hogy azért még nincs teljesen elcseszve minden. Nagyon okos, logikus, szubjektív-objektív kiegyensúlyozott, kritikus és tanító jellegű műsoruk, az eltérő szempontok intelligens ütköztetése és a nyelvi fordulatok miatt nálam az év első számú forrássá tették. Ott is vélemények hangzanak el ám! Viszont érezni mögötte az alapos kutatómunkát, belefektetett időt, energiát és legfőképp: a nagyra értékelt odafigyelést.

Szívből gratulálok a Meti Heteor-alkotóinak, és bízom benne, hogy 2022-ben is ilyen ügyesen fel fogjátok nyitogatni a szemeimet – a füleimen és az agyamon átnyúlva.

Miért hazudik a SEO? Személyre szabott szűrőbuborékok – ideológiai elkülönítés/elkülönülés

A SEO egy nagyszerű szemantikai-technikai találmány, és emiatt már csak az algoritmusok kedvére írunk tartalmakat. Azonban a keresők és a közösségi oldalak is nagyban felelősek azért, hogy a személyre szabott szűrőbuborékokban ragadva, a keresési trendekben, kulcskifejezésekben mi nyomul előre és mi marad örökre elrejtve. Tehát a SEO egyben hazudik is, amikor a népszerű kulcsszavakkal operál. Abból indulunk ki, hogy ez másoknak (a tömegnek) az igénye. Ezt pedig egyfajta igazságként fogadjuk el, kritika nélkül. Sajnos ez ideológiai elkülönítéshez és elkülönüléshez vezet, tovább polarizálja a társadalmat.

Egyszer talán eljön a blockchain alapú igazságok kora, bár ez aligha 2022-ben lesz.

2021 és a kicentrifugált valóságértelmezések

Szívesen olvasnék egy NAV / KSH statisztikai gyorsjelentést arról, hogy a magyarok összesen mennyi pénzt költöttek az év utolsó napján rendezett össznépi ember- és kutyariogató hangos tűzijátékozásra. Mennyi volt az átlagköltés? Összesen hány darab pirotechnikai terméket adtak el? Ebből hány baleset is származott? Hány kutya szaladt világgá? Mennyi folyt be végül az államháztartásba, az efölötti élvezetük úgy hány percig is tarthatott? Remek Big Data elemzést lehetne ebből készíteni arról, hogy bizony, ezek vagyunk mi, ezek vagytok ti, és így minden okés, mehet nyugodtan tovább!

2021 összességében egy feledhetetlen élményekben és pokoli csalódásokban egyaránt bővelkedő, egyébként kimagaslóan teljesítő év volt.

Csak nem mindegy, hogy honnan nézzük. A Leukoplast íz mostanra ugyan megszűnt, kicsit azért még öblögetek egy kis micellás vízzel utána és nevetek is, mert az a fő gyógyír.

Én a személyes tanulási, helyzetfelismerési, és élménygenerálási részeit élveztem a legjobban. Mind az erőm, egészségem és a humorérzékem is hibátlanul tette a dolgát. Összességében nem csupán ezekre, hanem a hozzám közel álló, fantasztikus emberekre, családtagjaimra és barátaimra is nagyon büszke vagyok, mert fontos katalizátorai voltak 2021-ben is az életemnek és a munkámnak.

Sokat panaszkodtam volna ebben az éves jelentésben?

Elnézést érte. 2022-ben már nem fordul elő.