Nem utazunk számmisztikában.

Az izzadságban, a kemény munkában, a kemény mozgásban, a kemény táncban és az erőfeszítésekben hiszünk csak.

Mert csakis az hoz eredményt.

A Nemzetközi EBM nap (International EBM Day) egy olyan zenei vonatkozású esemény és ünnep, amelyet egyetlen más zenei műfaj sem képes felmutatni. Nem létezik olyan, hogy a nemzetközi popzene napja. Nincs globális rock- és metálünnep. Nincs olyan, hogy a retrozene világnapja. Nincs ekkora megmozdulás a világban a nemzetközi hárfa- vagy citeranapon. Egyszerűen kimondva: nem léteznek ilyesmik.

Minden év február 24-én elektronikus testzene!

A téli napforduló, a karácsony és a szilveszter már csak homályos emlékek, a tavasz és a nyár pedig még várat magára. Mindenki full depressziós, ezért ilyenkor befizet előre drága külföldi utakra, amit aztán utál. Viszont egy szűk csoport épp ebben a keresztmetszetben, ekkor találja meg önmagát és közösségét, és a túléléshez, újjászületéshez szükséges személyes energiáit.

A Nemzetközi EBM napot a belga Front 242 zenekartól eredeztetik, holott ezt nem ők találták ki, nem ők alapítottak ünnepet erre. A zenekar 1981-es indulása óta a 242-es szám különleges helyet foglal el az Electronic Body Music (EBM) numerológiájában. Az Európában gyakran használt dátumformátumot használva (DD/MM = 24/2) ekkor tartjuk a Nemzetközi EBM-napot. Ezért minden év február 24-én világszerte megünnepeljük, összejövünk, mozgunk, szórakozunk, és megemlékezünk a legkiválóbb zenei elődeinkről és úttörő munkáikról. Miért? Pusztán hálából. Mert valami nagyon fontosat, olyan energiát és hitet kaptunk tőlük, amit máshonnan nem.

Mi az az EBM? Milyen az elektronikus testzene?

Az electronic body music, elektronikus testzene (rövidítve: EBM) a szubkulturális elektronikus zene olyan műfaja, amely az indusztriális zene és a szinti-punk elemeit a disco és a ritmikus tánczenék elemeivel ötvözi. Sötét, fémes, agyonfegyelmezett ritmusú, feszes, elektronikus örömzene ez, amely az evilági kesergés helyett inkább a mozgásra és mozgatásra képes izmos, edzett testet, – mint fétist és munkaeszközt – állítja a figyelem középpontjába. Az 1980-as évek elején fejlődött ki Nyugat-Európában a punk és az indusztriális zenei kultúrák kinövéseként. Szekvenciálisan ismétlődő basszusvonalakat, programozott tánczenei ritmusokat és többnyire torzításmentes énekhangokat és parancsszerű kiáltásokat kombinál konfrontatív vagy provokatív témákkal.

Ellentmondást nem tűrően táncorientált. Ülve, fekve kvázi hallgathatatlan. Mozogni kell rá és izzadni. Csakis ez a természetes közege.

Az EBM műfaj a fejlődése során elmozdult a zajorientált, sokszor atonális indusztriál zene felől a dal-orientáltabb és sokkal jobban táncolható struktúrák felé. A táncparkett vált egyszeriben és egyszerre munkahellyé, otthonná, a pszichológus vizsgálati kanapéjává, lucskos edzőteremmé, zajos gyerekszobává, emelkedett hangulatú ünnepi felvonulási térré, egyszóval: a mindenné. Erősen európai, újhullámos és poszt-punk gyökerű műfaj ez. Lázadó, ellenálló, agyonszintetizált, ugyanakkor eksztatikus. Enélkül nem burjánzott volna el számtalan szubzsáner, de még a pogózás, mint egyszerre individuális és közösségi táncstílus rituáléja sem, ami a színtér főként izmosabb és vehemensebb férfirajongóinak mindmáig kedvelt szórakozása és önfeledt, ugyanakkor barátságos ütközési élménye.

Az elektronikus testzene kifejezést először Ralf Hütter, a német Kraftwerk elektronikus zenekar használta a Sounds brit zenei újságnak adott interjújában 1977 novemberében. 1978 júniusában Hütter a WSKU rádiónak adott interjújában (Kent, Ohio) újra felhasználta ezt a kifejezést, hogy elmagyarázza a Kraftwerk The Man-Machine album fizikaibb karakterét. Bár a kifejezés az 1970-es évek végén keletkezett, csak az 1980-as években jelent meg újra, és kezdett el általánosabb, közösségi használatba kerülni. Az EBM kifejezés akkor vált igazán elterjedté, amikor a britek és a belgák belevágtak a „szekvencer-üzletbe” olyan bandákkal, mint a Nitzer Ebb és a Front 242. Számukra akkor ez még csak “szekvencer-zene” volt, nem is létezett más címke rá.

1981-ben a német DAF a “Körpermusik” (testzene) kifejezést használta a táncolható, elektronikus punk hangzásuk leírására. Az “elektronikus testzene” kifejezést később már a Front 242 zenekar is használta 1984-ben, az akkor megjelent No Comment című albumuk zenei karakterének leírására, továbbá a Body To Body (Test a testhez) és az Im Rhythmus Bleiben (Ritmusban maradni) számaik is a műfaj korszakos példái.

Nagyjából ilyen az, amikor a technikai innováció olyan mély lenyomatot hagy a kultúrán és a szubkultúrán belül, hogy végül trenddé válik, aztán még nemzetközi világnapja is lesz egy olyan tech-művészetileg orientált jelenségnek, amit aztán több ezren ünnepelnek a világon, évente február 24-én.

Mi történik ilyenkor?

Világszerte az EBM műfaj lelkes rajongói ilyenkor releváns tartalmakat posztolnak, bulikat szerveznek, megemlékeznek, fényesre pucolják a bakancsaikat, felveszik a bomberdzsekijüket, bőrkabátjukat, szépen kikerizik magukat, majd összejönnek és táncolva ünnepelnek. Sok zenei formáció, kiadó, fanzin ilyenkorra időzíti a legfontosabb megjelenéseit is. Mindez a tiszteletadásról és köszönetről, továbbá az életigenlésről és egymás támogatásáról, megbecsüléséről is szól. Legyen az zenerajongó, zenebarát vagy előadóművész, producer, író, gyári munkás, területi képviselő, informatikus, marketinges, varrónő, nyomdász, tanár, divattervező vagy grafikus. Ilyenkor táncolunk csak igazán, és oldódunk fel együtt a kollektivizmusban, a sötét szubkulturális összetartozásban, a testvéri megértésben és a közös értékrendek, gondolkodásmódok feszültségmentes, mégis vibráló, innovatív tereiben. Vagy csak kiadjuk a gőzt, harag nélkül, de intenzíven mozogva a fémes ütések és pumpálások felszabadító hatására. Kiváló stresszoldás. Utána hónapokig simogatható, mosolygó kezesbáránnyá tudok válni.

Magyarországon is elérhető

A törzsgárdának nem ismeretlen ez, viszont aki még csak most ismerkedik a műfajjal és az elektronikus testzenék világával, azoknak idehaza is van lehetősége részt venni ilyen eseményen. Ugyanis idén újra megrendezésre kerül a nagyszabású Industrial – E.B.M. – Cyberpunk esemény, az International E.B.M. Day, azaz, a Nemzetközi Electronic Body Music Nap. A „sötét diszkónak” is emlegetett műfaj művelői, a legjobb lemezek válogatói pörgetik nektek majd a slágereket ezen az eseményen. Utópisztikus disztópia lesz ez, a megfáradt neonokat leváltja a ledek erősen villogó fénye, a lézer és a füst. A sötét öltözeteken fémes láncok csörrenek meg a villódzó fényekben. A közönségnek a dresscode ajánlott, de nem kötelező. Biztos vannak neked is fekete cuccaid. Ideje elővenni, felvenni, rázni benne.

A szervezők: Industrial Fusion vs. Ipari Szakadárok
A szelektorok: Fatman, DJ Syncbutton, Kraak, U-Lab

ebm #industrial #electro #cyberpunk #techno #darkambient #wave #electronic #neon #led #strobe #coldwave #darkdisco

Találkozzunk 2024. február 24-én, szombaton 21:00-től a vörös tónusú szórakozóhelyen, az Edith klubban a Nagymező utcában, amelyet minden bizonnyal David Lynch is komálna.

Gyertek el! Don’t be lazy!