---

No, nem zacher gábori értelemben, a túlságosan tenyérbemászó, megmondó, a médiát a semmivel is körbeturnézgató, zsebelő celebesek módján! A mélyebb okokról, megelőzésről (urambocsá’ megoldásról) sosem esik szó, csak az állandó aggresszív népnevelés megy, a fenyegetések, okoskodások vég nélküli, tape loop-sorozata. A metsző hideg a bőr alá kúszik. Elver a jeges eső, szétfúj a hideg szél. Komor fellegek úsznak az égen, a középfülgyulladástól nem hallani semmit, a sztereóból a bal csatorna elesett, monoban megy minden, kínomban már a céges laptop túlforrósodásra hajlamos tápegységére dobok egy konyharuhát és azon fekszem. Már nem is figyelünk oda a beszédre, hisz nem mond semmit, megszólalni pedig teljesen felesleges. Az uszítások, kampányok, hazugságbeszédek tovább folytatódnak. Az ételeknek nincs íze. (Amúgy az italoknak sincs már.) Az év végi meghülyülés még mindig divat, de már legalább karácsonyterrorban telik. Ilyenkor a legjobb kivonulni kicsit a világból. Rohadjon meg minden tech-cég az év végi bónuszért folytatott álküzdelmeivel, PR-kommunikációjával, critical update-jeivel, algoritmusfrissítő-dezodoráló-nyomeltüntető húzásaival. Ilyenkor jó igazán meleg pokrócba burkolózni, magunk mellé venni a folyton alvó (néha rókázó) kutyát, a könyveket, kalligráfiát, kötnivalót, vagy csak szimplán írni és olvasni a H.I.T-et, erőt meríteni a szubkultúra önújratermelő, kellemes meglepetést szerző csodáiból.

Ezért vagy itt te is, nem?

---

Belföldről jelentjük:

DJ Palotai, lement az utolsó mix.

Ismét elment váratlanul egy legenda. 62 éves korában DJ Palotai (Palotai Zsolt), az underground elektronikus zene lemezlovas, zeneértő és zeneszakértő ikonja, a Tilos az Á és a Tilos Rádió meghatározó szereplője is itthagyott minket. Épp aznap kitüntették, de örülni már nem tudott az elismerésnek, egy korszak tűnik el vele együtt. Minden hónapban egyre szegényebbé és elhagyatottabbá válik a világ. Nagyon bízom benne, hogy kulturális hagyatékát lesznek, akik képesek majd tovább vinni. Nyugodjék békében.

---

CMC: Dance & Coma

Újabb darab érkezett a CMC műhelyből csöpögtetve a közelgő Encore albumból, eddig talán a leglassúbb, legkomorabb, legszomorúbb felvételük ez, azt hiszem. Az előadóművész-frontember narratívája és melankolikus felismerése és beletörődése. A helyzet annyira gyökeresen megváltozott, hogy az ellentétek képekbe tömörített felsorolása nagyjából egyenértékű a szívben jól megforgatott recés pengéjű, fanyelű Tramontina konyhakéssel. Tánc kontra kóma, élet kontra álom, végtelen kontra vég, gyümölcsök kontra gránátok, elnémult színpadok és kiégett végfokok kontra autókból felcsapó kipufogógázok, utcák kontra zsákutcák, ismertség kontra ismeretlenség, és még egy sor gazdag példa a kötelező érvényű kiheréltségről, elkopásról, elmúlásról, elfeledésről, egy korszak, egy kultúra, az emberi élet(történet), remények és vágyak elhalványulásáról, majd végleges eltűnéséről.

Ahhoz képest, hogy konferanszié, tapsvihar és derűs közönségzaj az indítása, úgy szédül bele hamar a mélységbe, sötét basszusokba, mint ahogy a halott sírgödrébe akarnak belezuhanni a gyászoló hozzátartozók egy temetésen a végső elhantolás előtt. A lüktetést és a drámai dallamokat pedig mi töri meg? Mibe fut ki végül az egész? Az intenzíven egy egyre lassabban pittyegő lélegeztetőgép hangjával és egy elhaló éles sivítással. “A pupillareflex negatív, az exitus beállt.” – áll az Escalator zenekar számában, és a hatalmas szemben látható, örökre lezárt, berozsdásodott csapú vízvezeték aligha lehetne ennél jobb illusztráció a számhoz (Ebmer Boldiman stabil művészi látásmódja). Együttérzésem, részvétem, részvételem.

---

Ilyen volt a Kris Baha / Kontravoid Live a Robotban

Fotó: Szenyán Alex / Necrogenesis Webzine (Facebook)

2023. november 8-án szerda este már elég nagy izgatottságban voltunk, hogy miként alakul a Robotban a két ritka különleges vendég fellépése, amely a Fekete Zaj és a Robot szervezésében valósulhatott meg. Elsőként az lepett meg, hogy mennyire sokan eljöttek a hétköznap este ellenére is, plusz a szokásos párhuzamosságok, hisz a szomszédos Lärm-ben is esemény zajlott. Ahogy levonultunk, Kris Baha már ott cikázott körülöttünk, mellettünk, láthatólag ő is izgatott volt, pedig a 13 állomásos európai turnéjuk ötödik állomása volt a budapesti, addigra már belerázódhattak, begyakorolhatták.

Hogy ez mennyire így volt, az az energikusságán látszott és hallatszott is rendesen. Mondjuk a flyer és az eseménykiírás alapján én azt hittem, hogy a Kontravoid lesz a warm-up és Kris Baha lesz a főszereplő, de azt se bántam, hogy ezt benéztem és pontban 20.20-kor beindult a füstgép és retinagyilkos sztroboszkópozás, erős vörös és fehér fények villództak ezerrel, látni szinte semmit nem lehetett (eléggé hátra szorultunk a pincében), hallani azonban mindent. Fülig ért a szám, ahogy felismertem a legújabb Ghosts in the Machine egyik húzószámát, az I’ve Become-t, ami nagyon jól eltalált kezdés volt. Mondanám, hogy beindult a tömeg a pincében, de táncolni nem volt igazán mozgástér, viszont jobban figyelhettünk arra, ahogy fehér farmerdzsekijében, brutális talpú dinoszaurusz-bakancsában, napszemüvegben ugrándozik Baha, hol tekerget, hol dobol, hol pedig…hát épp a levegőben van. Mindezt a vastag füstön átszűrődve, miközben majd kifolyt a szemünk a fényektől. Meg kell hagyni, nagyon elemében volt, rég láttam ennyire energikus előadást és bár ilyenkor a texturáltsága az ipari elektronikus zenéknek elvész valamennyire (és ez nem a hangosítás hibája), mindannyian örvendezhettünk annak, hogy színpadon láthatjuk és a legmasszívabb számai rendes hangerővel masszírozzák a belső szerveinket, amelyeknek a létezését már rég el is feledtük. Az előadása egyetlen percre sem ült le, sőt, nemhogy elunni nem lehetett, hanem kimenni sem, szomorúságomra még rövidnek is hatott. A feszes tempó miatt ráadásra nem volt mód, köszönet, majd átszerelés a Kontravoidra.

A Kontravoid terén nem vagyok mindennek a tudója. A szakállas mester talpig feketében, maszk nélkül kezdett bele a műsorába, erős energiahullámokat lökött felénk és addigra még jobban megtelt a pince, telefonok lendültek a magasba, és továbbra sem lehetett sokat látni. Az előadás egy drámai pontján aztán feltette az imázsához hozzánőtt maszkját és abban tolta tovább. Nem egészen vágom, mit és mennyire láthatott benne, én biztosan nagyon aggódtam volna, hogy leverek valamit (pl. egy drága eszközt) az állványokról. Mások elmondása szerint a régi számainak átszerelt, felújított változatait kaptuk, ezt bevallom, nem tudom megítélni, mert csak rögtönzötten és váltogatva szoktam Kontravoid-számokat hallgatni. Számomra egy csöppet monotonnak, egysíkúan döngölősnek hatott, de attól a pince még ugyanúgy telített maradt, én viszont kijöttem kicsit és akkor botlottunk bele épp Kris Bahába, aki a merch-pultnál álldogált. Így odamentünk beszélgetni hozzá, ami életem egyik legemlékezetesebb, sőt, feledhetetlen zenész-beszélgetése volt. De hogy mi mindenről volt szó köztünk, ezt majd inkább egy későbbi alkalomra tartogatom. Fáradtságnak nyoma sem látszott rajta, lelkesen és pörgősen mesélt mindenféléről, nagyon örült nekünk és baromira megtisztelve érezte magát (meg volt lepődve), amikor megmutattam neki a telefonomon azt a 2020-as H.I.T-cikket, amiben három anyagáról is írtam. Aki esetleg visszaolvasná: HIT_ISS03 (2020) Kris Baha: In Your Arms / My Master / Palais (2018-2019) 44. oldal.

Legkedvesebb lesifotóm, mikor Planetdamage és én épp Kris Bahát faggatjuk és a remek sztorijait hallgatjuk.
(Fotó: Bands Through The Lens Hatalmas köszönet érte!)

Nem lehetett könnyű dolguk, hiszen másnap este már Linzben, utána következő nap pedig már Bukarestben kellett színpadra állniuk és mindezt autóval, cikázva, vezetve, és ez még csak a közepe volt a turnénak. Itt nálunk viszont nagyon lelkes és elkötelezett rajongókkal találkozhattak, ami remélhetőleg extra adag energiát adott nekik a továbbiakhoz és Budapestet ezek után is útba ejtik majd, mert tudják, hogy ide érdemes elkanyarodni vagy itt (is) megállni.

A YouTube mellett koncert képanyagokért javaslom az alábbi forrást:

Fotógaléria Fekete Zaj Facebook: Kontravoid, Kris Baha @ Robot (fotók: Bands Through The Lens)

---

Egyéb izgalmas gócpontok

Az A38 hajó orrában a francia Blind Delon vendége lesz a hazai Stahlgeist, lesz tévés közvetítés, hacacáré meg ringatás, Step by Step. Kiváló alkalom, hogy az EBM-re (mint ragályos betegségre) hivatkozva mondd le a szokásos karácsonyi céges bulidat és egy jobb környezetben, kontextusban, keménységben legyél – a kollégáid helyett.

Ezek se rossz kibúvók, már csak a BNC, VNV Nation, Cold Contrast, LVCRETIA miatt is.

---

H.I.T mélyfejtési munkálatok megkezdődtek!

Ahogy visszanéztem a régebbi FB-posztjaimat, meglepődve tapasztaltam, hogy napra pontosan november elsején harangoztam be az előző szám munkálatainak megkezdését. Nem volt ebben tudatosság, csak a belső ösztön és szezonalitás véletlen egymásra találása. Mikor eljön a november, elromlik az idő, nem érdemes a felszínen tartózkodni, kevesebb a fény, olyankor esik jól alászállni a mélybe és elővenni régi és új lemezeket boncolgatásra, újrahallgatásra és írásra. Odakint szakad egész nap az eső, de bent lázas munka folyik, forognak az érdekesebbnél érdekesebb, elgondolkodtató felvételek, buzgón írt sorokkal és képekkel töltődnek fel az oldalak.

Sokat nem tervezek még elárulni a jövő tavaszra érkező HIT_ISS07 magazinszámról, de annyit megoszthatok, hogy 20 magyar és 20 külföldi underground kiadványt szedek épp szét, legtöbbje 30-40 éves, ezért ideje végre leporolni és új füllel meghallgatni. Az új számban lesznek még asszonyok, lányok, nők, gyerekek, ipari játék- és dokumentumfilmek, trackerek, svédek, japánok és némi keserű mandula meg kalocsai erős paprika szintű humor is.

---

Külföldről jelentjük:

Vince Clarke megcsinálta a tökéletes meditációs doom ambientet

A 63 éves szintetizátorguru (korábbi tagja a Depeche Mode, Yazoo, Erasure zenekaroknak) a covid alatt bezárkózott a new-york-i stúdiójába és hosszas kísérletezések, mély fájdalmakkal övezett munka árán megalkotta a Songs of Silence albumot túlnyomórészt Eurorack moduláris szintetizátorokkal. Egy szombat délutáni gyengélkedős időszakomban ezzel a zenei anyaggal dőltem le aludni egyet, de bár ne tettem volna. Az alvás mondjuk félig-meddig sikerült, de egyúttal olyan tudatalatti utazásba is rántott bele, ami egy apokaliptikus kirándulással ért fel. Hatalmas teherszállító gépek szálltak a fejem felett, hegyek mozdultak meg és lépkedtek felém, a természet tetőtől-talpig a fejére állt és rezonált, hegedűvonók karistolták a nyakamat és lélegzetállítóan szélesre húzott (lerombolt) tájképek jelentek meg előttem. Belenéztem egy erdőben talált kartondobozba és a mély univerzum nézett vissza belőle rám. Minimalista, komor, érző és legfőképp lenyűgöző drone ambient filmzene lett a Songs of Silence. Valódi, eredeti és egyedi, részletes. Ha valamire nem számítottunk volna, akkor ez a gyönyörű és mély, 40 perces lemez Vince Clark-tól. Ez az anyag garantáltan be lesz szerezve CD-n, mert életem végéig el kell kísérjen. Bővebben a HIT_ISS07-ben még írok róla.

---

Rick Rubin: A kreatív folyamat

Azt mondják, hogy a híres zenei producerguru (együtt dolgozott a Run-D.M.C., a Metallica, a Red Hot Chili Peppers, a Slayer zenekarokkal és még rengeteg zenésszel) önsegítő tanácsadó könyve meglehetősen túl lett hájpolva-reklámozva, azonban az idei megjelenés után nem sokkal máris utánnyomásban van a mű. A 21. Század Kiadó tehát vagy nagyon ráérzett valamire, vagy tényleg nagyon jó ez a könyv, vagy rengeteg válságban lévő alkotóművész akad nálunk. (Ez utóbbire szintén tippelnék. Amúgy a többire is.)

Most, hogy magam is olvasom a könyvet, gyakran nem is némán, hanem hangosan felolvasva, lassan tagolva, egyik ámulatból esek a másikba. Rubin szinte minden egyes oldalon olyan gondolatokat oszt meg, amelyek mintha évek óta ott lennének a fejemben, csak nyomtatásban eddig nem láttam még. Egyetlen sorával sem tudnék vitatkozni, mert mindegyik annyira ismerős a saját vagy más alkotótársaim nyüszögéséből és kényszereiből. Mikor valaki nem pontosan érti, nem tudja elfogadni, hogy milyen isteni erő is vezette a kezét, mikor létrehozott valami nagyszerű alkotást (“Ezt biztos, hogy én hoztam össze?”) vagy amikor azon szorong, hogy valami nem elég jó, nem elég maximalista, nem elég trendkövető, nem elég közönségbarát (“Ezt minek megcsinálni? Úgyse érdekel senkit!”) vagy amikor valaki annyira be van feszülve, hogy már az alkotás gondolatától és a publikálástól is összeszűkül az ánusza. (“Hogy én? Adjam ki? Lépjek elő? Na neeee…!”). Sokszor nevetek ezeken, és számos ingadozó hangulatú zenészbarátomra gondolok (most képzeletben ujjal bökdösöm is őket amúgy, szevasztok!), de Rubin nagyon szépen, érthetően, rövid, egyszerű, világos mondatokkal magyarázza el még az együgyű laikus lakosoknak is, hogy hogyan működik az alkotás folyamata, a művészet természete és mindenféle nem látható energiák és források megcsapolása. Nincsenek pontozott listák, útmutatók, ábrák benne. Csak gondolatok. Meg pár bekarikázott pötty. (A könyv grafikai tervét maga az író készítette és ragaszkodott hozzá, okkal.)

Nem hemzseg olcsó céges poénoktól. Nincs túlerőltetett “amerika-szaga”. Nincsenek benne belsős pletykák és elsztorizgatások nagy zenekarok viselt ügyeiről. Nincs kibeszélés, okoskodás, megmondás, kinyilatkoztatás. Ez egy békés könyv, az 1970-es évek tempójával írva, rusztikus, rideg, karcos szürke vászonkötésben, hatalmas betűkkel, nagyon nagy légüres terekkel, nagy sortávval és hozzá mégis megfelelő súllyal, szép szedésben, szép kötésben. Mintha direkt szembement volna a fancy könyvkiadás modern alapelveivel, tisztára olyan, mint levenni egy 1977-es komor műszaki szakirodalmat a járási könyvtárfiók hátsó traktusának egyik eldugott polcáról. Ilyen érzés, mikor kézbe veszem. Ugyanakkor nagyon is bele tudok merülni és sokszor a homlokomra tudok csapni, hogy “Úristen! Tényleg! Pont így van ez!”. Ezt érzem. Ezért szeretem ezt a könyvet nagyon. Ezért fogom rábeszélni a fiatalabbakat is, hogy olvassák el és lazuljanak le kicsit, éljenek, szeressenek és alkossanak görcsmentesen.

Itt egy másik nézőpont is a Qubit oldalán, ha valaki előzetesen tájékozódni szeretne.

---

EEnlarge Europe 2023 kutatási kérdőív: Hogyan hallgatunk zenét online és offline?

“Az életünk egyre gyorsabban változik, köszönhetően a technikai fejlődésnek, a szokásaink pedig ezzel együtt változnak, egyre újabb platformokat és eszközöket használunk, és már az AI is itt van a mindennapjainkban. Ez nagyban befolyásolja a zenehallgatási szokásainkat, de nem csak az egyértelmű módon, mint ahogy a lemezpiacból streaming lett, hanem ennél sokkal összetettebben. Minden nap új kihívásokkal szembesülünk, és ezek is hatással vannak arra, hogy hallgatjuk, fogyasztjuk a zenét. Tudni szeretnénk, hogyan.

Ezt a felmérést minden évben megismételjük, hogy a trendek változását is követni tudjuk és az új kihívásokat, lehetőségeket is felmérjük. Ez a friss tudás nem csak a kis kluboknak hasznos, de segít a zenészeknek, fesztiváloknak, kulturális szakembereknek is, és mindannyian nagyon hálásak vagyunk érte, ha a kitöltéssel segíted a munkánkat!

Az EEnlarge Europe együttműködési- és tudás-csere hálózat, kifejezetten a kis klubok számára, ahol minden zene kezdődik! Célunk, hogy ezzel a kérdőívvel jobban megértsük a közönséget: hogyan hallgatunk ma zenét online és offline. Ezt a tudást arra szeretnénk használni, hogy jobban megértsük a közönséget, hogy finomhangoljuk a klubok működését, kommunikációját, és stabilabbá tegyük a zenei ökoszisztéma alapját: a kis klubokat. Kitöltési idő: 10 perc” – így szól az EEnlarge Europe Survey, 2023. kutatási kérdőív bevezetőszövege.

Essetek neki, töltsétek ki, hasznos célt szolgál és nagyon jó kérdések vannak benne!

---

A szerelem hidegebb a halálnál: 40 éves Borghesia kazetta-újrakiadás!

Hogyan maradnak fenn a régi zenék, ha nem így, a digitális és az analóg ötvözésével? Eddig elkerülte a figyelmemet, de most nagyon kinyílt a csipám, mert az 1983-1984-es (40 éves!) Borghesia anyag, a Ljubav Je Hladnija Od Smrti (A szerelem hidegebb a halálnál) most a 4mgrecords jóvoltából kazettán limitált, sorszámozott, 100 példányos kazettán tovább él 2023. március 6. óta. Az akkori, eredeti vinyl példányt (1983-1984-es felvétel, ami a Top Ten stúdióban lett rögzítve) 2022-ben Alexander Ivanshenko Kijevben digitalizálta, remasterelte, erről készült a kazetta-verzió. Most gondoljunk bele picit, hogy a közösségi értékmentés mekkora jótétemény a régi és értékes dolgok átörökítésére. Sokan költöznek, kincseket érő és kis példányszámban a világban létező demókazettákat vagy lemezeket dobálnak ki a kukába (sajnos fanzinokat, aprónyomtatványokat is), de ameddig egyetlen fizikai példány is létezik és az (JÓ!) kezekbe kerül, addig a szubkultúránk nem vész el, nem megy gallyra, évtizedeken át hallgathatóvá válik (ameddig mondjuk áram van a házban).

Hatalmas respekt a 4mg recordsnak és Végh Iminek, továbbá mindenkinek, aki ilyen hagyományőrző ügyeken dolgozik – a közért. (Azt még azért illik hozzátenni, hogy a nevezett album utoljára 2017-ben a Borghesia saját gondozásában került digitálisan kiadásra remastered/reissue formában, de hát itt most a kazetta-kiadás és a limitáltság + a bónusz Borghesia képeslap a nóvum.)

Itt hallgathatjátok és rendelhetitek be.

Aztán ráadásnak itt van még a Click Click 1997-es gelsenkircheni remasterelt felvétele is! Egyszeri show volt, sok-sok dob, a Shadowblack albumukat volt hivatott promótálni. Unikális felvétel, ritka kincs ez is! Emeli értékét Adrian Smith Végh Imivel folytatott telefonbeszélgetése, melyben a fellépéssel és az albummal kapcsolatos emlékeiről mesél. Zseniális!

Erre itt tudtok rávetődni és pépessé gyentelni.

---

Gyárban felvett hangminták

JesterOfDestiny rejtélyes figurája a zenei alvilágnak, a Bandcamp szerint Hungary a lokációja (ez még megerősítésre vár), már ezért is izgalmas az, hogy kiadott egy Sounds I recorded while working in a factory (free sample pack) anyagot, rajta 12 darab 1 percesnél rövidebb, valódi gyári hangmintákkal. Nem sokunknak adódik olyan lehetősége, hogy egyrészt gyárban dolgozhasson, vagy ha nem, akkor oda beengedjék és még rögzítőeszközt is használhasson, ugyebár az ipari titkok és az ipari kémkedés tök para. Jester viszont jól használta ki a munkaidejét és készített remek, ipari zenészek számára jól samplingelhető csattogásokat, préseket, klaffogásokat telefonnal (jó, kicsit lo-fi) és még sokféle izgalmas zajokat. Ipari zenészeknek ajánlja, ő maga is használja. Kreatív, karitatív cucc és free! Ha ti is ipari környezetben dolgoztok, rögzítsetek nekünk ti is a melóhelyeteken!

Itt hallgathatjátok és tölthetitek le.

---

Tom Ellard videócsatornája és weboldala

“A More No egy olyan szám volt, amely nem került be a Since The Accidentbe – nos, készen áll.” – Tom Ellard weblapjáról, a Nilamox.com-ról.

Nem ismered Tom Ellardot? Ő volt a legendás ausztrál Severed Heads művészeti csoport (zenekar, ha úgy tetszik) feje, három kiadó tulajdonosa, zenész-művész-mindenes-projektes és hatalmas archivátor, elsősorban a 80-as évek dolgainak gondos őrzője, köztük a teljes Severed Heads audiovizuális és print dokumentációjáé. Nagyon szeretem a weboldalát, mert egyrészt lelkesít az őrültsége és a munkamániája, ebben, azt hiszem, rokonlelkek vagyunk. Most épp elkészült pár videóval, melyekben az 1982-84 közötti Severed Heads zenék újonnan rekonstruált (AI!) verzióit mutatja be, fejlett eszközöket használva az 1985-ben digitálisan mentett eredeti példányok szétszedésére. Tehát nincs Severed Heads, de szerencsére mégis van! Tom videócsatornáján hemzsegnek a jobbnál jobb és lélegzetelállító felvételek ennek az ikonikus bandának a munkásságából, nagyon megéri alámerülni a kommentszekcióban is, ott derül ki igazán, hogy mennyire sok embernek volt személyes élménye, emléke, tapasztalata ezzel a kivételes formációval kapcsolatban.

A Severed Seance System jövőre egyórás multimédiás anyaggá duzzad. Némi cinizmussal Tom azt írja:

“Ha kész, jegyeket árulunk a Bandcamp-en, majd élőben közvetítjük a műsort a videószolgáltatásukon. Ez praktikusabb módja élő közönség elérésének, mint átrepülni a bolygón, és 5000 dollárt fizetni az Egyesült Államok kormányának vízumért (még akkor is, ha 10 000 dollárnál többet ajánlanak fel egy olyan műsorért, amelyet nem csinálunk eleget).”

A Severed Heads a következő magazinszámban, a HIT_ISS07-ben is elemezve lesz, ugyanis az 1983-as Since The Accident c. albumuk megér pár oldalt, nem igaz? (Ahh, úgyis mindenki csak a Dead Eyes Opened számukat hallgatja! Ha-ha-ha!)

Olvasgassatok Tom Ellardot, jót tesz a lelki egészségnek és a kreativitásnak.

---

Tudományos részlegünkből jelentjük:

Találós kérdés: Jót tesz-e a gazdasági fejlődés az egészségnek?

A várható élettartam az elmúlt száz év szinte valamennyi gazdasági válságában az átlag fölé emelkedett. A gazdasági válságok, úgy tűnik, jót tesznek az egészségünknek. De miért? A német Brand Eins (első és utolsó kedvenc, eszes, intelligens magazinom!) szerzője, Johannes Böhme a 2020-as covid-leállás alkalmával vizsgálta ezt a jelenséget, és egy-egy gazdasági válságot vizsgált meg, kezdve egészen az 1929-es tőzsdekrachtól napjainkig. Az alaptézis az volt, hogy a recesszió miatt több ember elveszíti a munkáját, az infláció miatt minden drágább, az emberek egészsége pedig romlik és ez rosszabb mutatókat eredményez még a koronavírus időszaknál is. De valóban így van? A szerző több, világszintű kutatást és adatsort elemzett, és meglepő következtetésekre jutott.

Csak a főbb összefüggéseket hozom ide, ugyanis a cikk sajnos nem lesz már elérhető a havi riport megjelenésekor, németül meg – feltételezem – igen kevesen is olvasnák el:

• A gazdaság és az egészség között igen bonyolult viszony áll fenn és ez gyakran konraintuitív módon téves következtetésekre enged bennünket. (Magyarul: nem úgy van, ahogy elsőre gondolnánk.)
• A várható élettartam az elmúlt száz év szinte valamennyi gazdasági válságában az átlag fölé emelkedett. A gazdasági válságok, úgy tűnik, jót tesznek az egészségünknek.
• Amikor a munkanélküliség növekedett, sokkal kevesebben haltak meg, mint korábban.
• A gazdasági fejlődés egy bizonyos pontján a többletvagyon már nem feltétlenül vezet a várható élettartam növekedéséhez. (Magyarul: hiába van több pénze valakinek, nem fog feltétlenül tovább is élni. Még többet akar, még többet utazik, de még kevesebbet pihen, és még több szart is eszik össze-vissza.)
• A recesszió idején megváltozik a vagyon és a várható élettartam közötti kapcsolat: Ekkor az átmenetileg alacsonyabb gazdasági aktivitás jobb az emberek egészségének. A konjunktúra idején az emberek keményen dolgoznak, a gyárak teljes sebességgel működnek, és az erőforrásokat rendkívüli módon kizsákmányolják (“Dolgozzatok melósok, mert őrült sok a megrendelés!” – felkiáltással.) A recesszió rövid távon leveszi a nyomást az emberekről, lassítani kezdenek. Amikor az emberek abbahagyják a munkába járást, a mindennapi ingázást, autóvezetést, csökken a forgalom és az energiafogyasztás. A levegő minősége hirtelen javulni kezd. Sokan tovább alszanak, több időt töltenek pihenéssel, és több idejük marad a családjukkal való törődésre. A férfiak több időt töltenek gyermekeikkel. A nők egyre inkább gondoskodnak idősebb rokonokról.
• A tanulmányok azt mutatják, hogy a legtöbb ember egészségesebben táplálkozik szűkös és válságos időkben. Többet főznek otthon – és más, alaposabban megválogatott dolgokat vásárolnak, mint korábban. Kevesebb az alkohol-, drog-, cigarettafogyasztás – mert drágaság van és a spórolás kötelező. Az italfogyasztás már bonyolultabb ügy: válság idején az emberek összességében kevesebbet isznak, de azok, akik már korábban is sokat ittak, azok még többet fognak inni.
• A gazdasági válságok általában csak akkor csökkentik a várható élettartamot, ha a csökkenés túlmutat egy nagyon súlyos recesszión – mint például a Szovjetunió összeomlásakor. Miután egy egész társadalmi rendszer és az egészségügyi rendszer is összeomlott, akkor jönnek a nagyobb bajok: emberek halnak meg szívrohamban, öngyilkosságban, alkoholizmusban, alultápláltságban és a rossz egészségügyi ellátás miatt.
• A gazdasági konjunktúra idején jelentkezik viszont sokaknál a “kétségbeesés általi halál”. Ezek azok az emberek, akik megfelelő végzettség és munkaerőpiacképes szaktudás nélkül nem találnak állást maguknak, ezért önként “lekapcsolódnak” a gazdasági fejlődési szakaszról és a szisztematikus önpusztítást választják inkább, mert nem látnak semmi reményt, jövőképet tovább. Hiszen esélyük sincs.
• A legtöbb ember számára a gazdasági válságok nem jelentenek viszont akkora horderejű egzisztenciális változást, tehát nem nő a halandóság, nincs több öngyilkos mint korábban és a munkanélküliség sem csökkenti a várható élettartamot, mint korábban ezt hittük. Általában előre látható, hogy a dolgok hamarosan, néhány hónapon vagy egy éven belül újra javulni fognak. Hogy újra találhatnak munkát, újra töltődni kezd a bankszámla, visszajönnek az ügyfelek. Érezni, hogy hogy érdemes kitartani.

Nos, így értünk körbe ezen a havi riporton zacher gábori értelemben. Ezután mindenki találja meg szépen a saját okait és indokait az életre, munkára, szórakozásra, egészségre és alkotásra. Köszönöm a figyelmet.

---

---