Mit mondjak? A január után a február is felforgató gonosz kis hónap volt, elcserélném simán egy könnyed, langymeleg szellős májusra a Marketplace-en, de ott is sok a dörzsölt csaló, nem bízok már senkiben. A gépolaj csillogásában gyönyörködöm közel 20 másodpercig, mielőtt beüt egy újabb, váratlan krach, de ezt is kezdem megszokni, ahogy minden mást is. Kapaszkodás a gépezetek, emberi elmezavarok rejtett, böszme, nyikorgó fogaskerekeibe. Naiv az, aki mást vár, mint ami van. A februári havi riport segít azért a feldolgozásban. (Vagy pont nem.)
Belföldről jelentjük:
AZL mélyre ás.
Sarki ember, felfedezőfajta. Képes útba igazítani, de van egy rendes csontozókése is, ami hangokból lett keményre kovácsolva. AZL új szereplő a színtéren, egyéni projektjével most vág neki a hazai jeges mezőknek. Ádám Zoltán Levente (innen az AZL név) a felfedezés izgalmát állítja munkája középpontjába, erősen introspektív, bátran alámerülő. Akár tudja, akár nem, hogy mi minden van a saját elméjén belül, vagy tegyük fel, mi lapul a fekete zsákba kötözve és a jeges tó mélyére eresztve, akkor is ő az, aki rezzenéstelen arccal húzza ki kötéllel, hogy aztán a kicsomagolást követően higgadtan összeillesztgesse a maradványokat, fellelt darabokat. Creepy, de hangsebészként is simán képes teljesíteni.
A mentalexperi az első kiadott munkája, február másodikán jelent meg. Kegyetlen jeges analóg fűrészelésre mászik rá a melankóliamelódia, a váratlanul felbukkanó dobok szinte átszúrják a hangszövetet, hogy aztán a végén zongora simogassa meg a begerjedt oszcillációt. Az egészből gyönyörű, csillogó szomorúság szivárog, mint felolvadó jégtömbből a fekete olaj. Egy teljes albumnyit el bírnék viselni ehhez hasonló fájdalomdarabokból, szóval bízom benne, hogy előbb-utóbb összeáll egy LP-re való, kísérleti materiál.
Íme AZL zenei platformelérhetőségei. Hallgassátok meg és csodálkozzatok.
Ősi Vacuum Live a Yukból, csontvázak a szekrényből meg a szétrothadt, lesavazott Disneyland-ből
Most, hogy épp a 80-as és 90-es évek (alig fellelhető) magyar archív zenéit kutatom az új magazinszámhoz, nem is érhetett volna jobbkor hozzám a Gazdag István és Drimál István által akkoriban meghajtott Vacuum anyag. Egyenesen az időgépből pottyant ki. Ismert tény, hogy a Vacuumnak rengeteg száma és szerzeménye volt a 90-es évek derekán, azonban ezek legfőképp underground klubos live act-eken manifesztálódtak. A most remasterelt album a banda 1993 és 1996 közötti élő felvételeiből lett összeválogatva és szépre kevergetve. Néhány megállapításom a több mint egy órás live cucc kapcsán:
- Az afrikai dobok, a horzsoló ipari felületek, az EBM-szíjak és a sárga acidolt “lesavazottság” megőrjítve a 90-es évekre jellemző hangzástípusokkal, a száguldozó pszichedéliájával (gyakran igen magas tempón!) olyan szinten mellbevágó, hogy teljesen megnyúlt tőle az arcom. Plusz olyan komplex hangmintaorkán található benne, hogy szerintem még kéjesen nyögdécselő nőt is hallottam pár savhullám között. 😉
- Meglepett a stabilan kitartó nyers “berzerk” vokál, de a részletes dobmunka is leuralt.
- Aki figyelmesen végighallgatja a teljes anyagot, vegye észre a zenei összetettség mellett a parádés, hol szellemes, hol dühös, hol pedig sötét és démoni dalszövegeket is! Jó, a Vacuum azért angolul is keményen hasított, de nekem pl. baromira bejönnek a kreatív magyar nyelvű szövegek és továbbra is azt gondolom, hogy a színtérnek több anyanyelvi dalszerzés kifejezetten jót tenne.
- Teljesen elképedtem azon is, hogy egyrészt 1993 és 1996 között mégis milyen live rögzítési megoldásokra lehetett mód a magyar klubokban? A DAT (Digital Audio Tape) 1987-ben lett kifejlesztve – elérhetetlenül horror áron. Az MP3 formátum 1991-től kezdett csak beszivárogni. Az első hordozható, “dobozos” digitális felvevő (RADAR) pedig csak 1994-től vált megvásárolhatóvá. Ezért, ha tippelnem kellene, akkor vonalkimenetre kötött szalagos magnó lehetett az első médiumszegmens (közönségzaj, taps nincs benne), ami aztán mostanra digitalizálva és elképesztőre lett remasterelve. (István majd később biztosan mesél nekünk erről, legalábbis remélem.)
- Roppant érdekes a Vacuumot (mint a FA4S és a Stahlgeist előképét) hallani, és hogy ez már akkor is mennyire PRO kategória és szint volt. Szóval igazán szerencsés az, aki jelen lehetett bármelyik koncertjükön. Nagyon menő, hogy ez a koncertválogatás fennmaradt és megosztásra került velünk, nem beszélve a borítóját képző egykori PECSA DMFC kisterem fénymásolt szórólapjával, melyen még a hajtás is látszik, pont vertikálisan a patkány csöcsvonalában!
- Még egy kis szubkulturális adalék: sokaknak nem volt meg a Fekete Lyuk (vagy Yuk) mint legendás underground klubhelyszín (nekem pl. egyáltalán nem volt meg), viszont a Telex pár éve írt egy elég alapos összefoglaló cikket Budapest egykori ikonikus bulihelyszíneiről, ezt érdemes elolvasni már csak az időutazás kedvéért is.
A kilencvenes évek elsüllyedt buliatlantisza c. írás a Telexen (2021.05.28.)
A Vacuum Live in Yuk 1993-96 Remaster 2024-et itt akarod mindenképp meghallgatni.
Rezzenéstelenül harapj az ujjadba!
BNC albumbemutató /// EMPELDE tesztüzem március 2-án
A Black Nail Cabaret (röviden: BNC) Magyarország egyik legkülönlegesebb és legsikeresebb dark electro exportterméke. Aki ezt nem tudja vagy nem hiszi, az nyugodtan simogassa ujjbeggyel az asztali körfűrész fogazatát és énekelje el közben a Száguldás, Porsche szerelem retroslágert egy billegő hokedlin fél lábbal egyensúlyozva, kezében bekapcsolt akkus flex-szel. A Chrysanthemum albumbemutatója biztosan erős és minőségi performansznak ígérkezik, mindenszentekkor kimaradt temetőjárások március eleji bepótolása és intenzív krizantémillat várható, ahogy földbe kapart sötételektronikai varázslatok egy karizmatikus és megismételhetetlen nő (Emke) és alkotótársa, Árvai Krisztián jóvoltából. A Trafó szerintem izzani fog, erről Die Arkitekt DJ setje is gondoskodik, az tutika. Én, a magam részéről nagyon szívesen ott lennék, de sajnos nem tehetem, Ti viszont igen.
A 101 Klubban ugyanis épp ugyanabban az idősávban az egyszemélyes ipari zenei projektem, az EMPELDE lép első alkalommal színpadra, hogy nyalogassa kicsit a gyémántbetétes körfűrészlapot, felelevenítse a robotok legendás betörését a falu munkaerőpiacára, megpöckölje a nárcisztikusok taknyos orrát, ábrázolja a félelemhologram természetét és segítsen a jövőtervezésben, a megkínzott, lefagyott operátorok, agyagemberek, földönkívüliek, ártalmatlannak gondolt önbántalmazások felismerésében. Míg a BNC halálprofin színpadkész lesz, ígérem, hogy én életamatőr, csetlő-botló, természetellenes leszek és beteg electropunkot tolok a Gothic Disorder Productions megelőlegezett bizalmával. Lesz nyilván zavarelhárítás, némi ízelítő a készülő, új EMPELDE albumról, tovább gyengül majd a forint és szerteszét röppennek a városi galambok. Utána bulika természetesen.
Mindenki személyes döntését megértem és támogatom.
Inkább táncolj, ne rinyálj! The choice is yours.
Nemzetközi EBM Nap tapasztalatok
Mivel nem tudjuk, hogy mikor volt az első (nem lett sorszámozva), így azt sem fogjuk tudni, hogy melyik lesz/lett az utolsó. Viszont a lendület töretlen, az elektronikus testzenék hű rajongói idén február 24-én is szétdöngették a házat, az Edith pincefalait, hogy hódoljanak az izmok, a jégcsapütemek, sztroboszkópok és az emberi/társadalmi szétroncsolódás fűrészelt négyszögének. Az esemény körüli gondolataimat ebben a posztban írtam meg.
GÉPSZERELEM KIÁLTVÁNY v1.0
Néha nem árt az ősi kódot kipucolni. Már nagyon elkezdett betüremkedni a külvilág összes rossz attitűdje a mi alvilágunkba is, emiatt a szükségesnél is szükségesebbnek mutatkozott az, hogy kicsit kerüljünk ismét közös és mindenki által elfogadható(bb) alapokra. Ebből született a szabadszájú, (elismerem) savas ízű, de sokak által támogatott és megdöbbentően jól fogadott GÉPSZERELEM kiáltvány.
Echte H.I.T munka! Lesz majd belőle plakát, póló, sticker, saját márkás szeletelt sajt, felvágott, shake és kizárólag készpénzért kapható sneakers. (Most csak vicceltem, ez nem mörcsölhető.)
Ez még a legelső munkaváltozata, vagyis kiforratlan. Folyamatosan érkeznek be hozzám új impulzusok, állás-, ülés- és nézőpontok, vagyis nincs még teljesen készre forrasztva, de jó is így, mert kell, hogy kicsit még sercegjen az időben. Legyen ez egy élő dokumentum, amit egy emberekből álló közösség formál tovább. Bőven elegendő, ha bármilyen fejét felütő social viszály esetén emberek feltartják szelíden a mutatóujjukat és csak annyit mondanak:
“Vegyél vissza picikét! GÉPSZERELEM VAN!”
Ha lemaradtál volna róla, mert téli álmot aludtál éppen, itt tudod elolvasni.
(Az előzményeket eltemettük, mint a csatabárdot, így azzal nem szolgálhatok.)
Külföldről jelentjük:
44 év összeomlás után most jött el az idegen popzene ideje
Az Einstürzende Neubauten visszatér egy önálló műfajjal. Mi lehetne ennél lelkesítőbb egy rázkódó világban? A megrázóan artisztikus és durván facettás, 2020-as Alles In Allem albumuk után (erről itt írtam: HIT_ISS04 (2021), 34. oldal) a német ipari legenda új anyaggal tér vissza és ehhez az “alien pop music” műfajt társítják. Hogy mi is ez? Egyszerűbb, ha a német nyelvű eseménybeharangozóból fordítom, legyen ez némi orientáció, vagy afféle jelzésérték. (Elidegenedés, jöjj és borulj szőrös keblemre!)
Új formákat keresnek. A fel nem fedezett hangért és a még ki nem mondott szóért. Az Einstürzende Neubauten 1980. április 1-jei megalakulása óta a mainstream és a szubkultúra paramétereit szorgalmazza, hogy hallhatóvá tegye a hallhatatlant. És talán még a hallatlant is. Egy négy évtizedes terepkutatási erőfeszítés, amely most a következő szakaszba lép. Fennállásának 44. évében a formáció messze visszanyúlik a gyökerekhez, hogy egyúttal újradefiniálja önmagát. Megváltozott énkép, amelyhez a berlini kvintett plus eins 2024-ben megalkotta saját műfaját: apm – idegen popzene. Folyamatos továbbfejlesztés – így lehetne röviden és tömören összefoglalni az Einstürzende Neubauten munkásságát. Egy zenei evolúció, amely az 1981-ben megjelent „Kollaps” debütáló albummal kezdődött, és most a 2024 áprilisában megjelenő „Rampen – apm: alien pop music” albumon nyilvánul meg. Blixa Bargeld, N.U. Unruh, Alexander Hacke, Jochen Arbeit, Rudolph Moser és Felix Gebhard most a legkiszámíthatatlanabb és legkülönlegesebb formában. Új albumukon a Neubauten véget vetett minden hangzásspekulációnak – bár későn.
A Neubauten az 1980-as évek közepe óta kísérletezik úgynevezett rámpákkal a színpadon: nyilvános improvizációk nyílt fejlesztéssel és eredménnyel; Indítópadok a még feltáratlanba, amelyet a banda legutóbbi, 2022-es „Alles in Allem” turnéjának ráadásszekciójában adott elő, és amelynek felvételei az új album alapjául szolgálnak. (szerk. megjegyzés: mivel tarolt a covid, hozzánk ezzel a turnéval nem jutottak el és online élőben sem sikerült megtekinteni, legalábbis nekem ezer próbálkozás után sem ment sajnos.)
A „Rampen – apm: idegen popzene” egy popzene párhuzamos univerzumokhoz és köztes világokhoz. Hiperterekhez és interzónákhoz. Mikrokozmikus és intergalaktikus egyszerre. Minden fizikai törvényen kívüli demimonda állítás, amellyel az Einstürzende Neubauten a múlt és a jövő közötti stilisztikai senkiföldjére lép. Egyrészt visszatérés a gyökerekhez, másrészt a hangos zajkitörésekből, rejtélyes, sokszor töredékes dalszövegekkel találkozva új művészeti forma bontakozik ki: a populáris zene idegeneknek és kívülállóknak. Az antipopból idegen pop lett. Furcsa. Pörgetett, mint egy gubó. Nem hallott. Sonus inauditus. Nem teljesen véletlenül, a minimalista borítókép a Beatles „White Album” ikonikus elrendezésére emlékeztet. „Azon az elképzelésen alapul, hogy az Einstürzende Neubauten ugyanolyan híres egy másik naprendszerben, mint a Beatles a mi világunkban” – mondja Blixa Bargeld az avantgárd és a kacsintás, a provokáció és a popkulturális megszakítás közötti egyensúlyozásról. Ez egyúttal azt a központi témát is jelezné, amely közös szálként fut végig az összes dalon: a változás, az utópisztikus elmejátékok és a mulandóság.
Ez az album az evolúció következő szakaszát képviseli, ahol végre maga mögött hagyja az ismerős nyelvet. És a további, végtelen lehetőségek megnyílása: idegen popzene – nyáron Bécsben élőben és szabadban is hallható.
A nagyon várós új album áprilisban érkezik, a turnéztatása szeptemberben Bécsben indul, sok állomáson át, magyar helyszín és dátum természetesen nincs közte, ahogy a FRONT 242 BLACK OUT last tour esetében sem. 🙁
Radar alatt repülve: Itt egy új INDUSTRIAL könyvmegjelenés
Az előző havi riportban egy német EBM-könyvre hívtam fel a figyelmet, erre rábukkantam egy francia műre is.
A Sous Le Radar a Signal Zéro hangtanulmányokra (gépészek, avantgárd, sötét ritmusok) szakosodott kiadó által indított gyűjteménysorozat, amelynek új, idén januárban napvilágot látott, első útmutató kötete az Industrial címet viseli. Vagyis lesz még ott egy s más, ahonnan ez érkezett. (Felkészülnek: Gabba Hardcore és Goa Trance!)
Jean-François Micard francia újságíró, lelkes ipari fotós, aki a 70-es években született és 1998 és 2010 között részt vett az “Elegy“, majd a “D-Side” francia magazinok létrehozásában és életében, tehát minden elfogultság nélkül akár kollégaként is tekinthetek rá. Ezek a magazinok akkoriban nagyon fontosak voltak, mert alaposan bemutattak a gothic/darkwave/ebm/ipari műfajok és az otthont adó színtér pezsgését Franciaországban.
A könyv beharangozója szerint:
„Industrial Music for Industrial People”. Amikor a hetvenes évek közepén ezt a szlogent a Throbbing Gristle zenéjének népszerűsítésére kitalálták, valószínűleg senki sem gondolta, hogy ez egy olyan kifejezést fog szülni, amely majdnem ötven évvel később az egész zene egy szakaszát fogja meghatározni, annak minden alműfajával és elkerülhetetlen frakcióviszályaival együtt. Manapság az ipari zene (majdnem) mindenhol jelen van, és számtalan árnyalatban fejlődött, a legzajosabbtól a legbékésebbig. Az evolúciót a kiadók széles, gyakran bizalmas hálózata vezérli, amelyek folyamatosan új utakat nyitottak meg. Próbáljunk meg nyomon követni egy utat ebben a rozsdás fémek és éles hangpontok labirintusában.
Belső oldalkép a könyvből. Mint látszik, a kiadónál megjelent “zeneajánló” is egyfajta illusztráció.
Könyve, a csupán 70 oldalas Industrial az ipari műfaj nagyvonalú áttekintése a legtöbb releváns lemezkiadó tömör történetének formájában. Franciául talán kicsit más szöget adhat a narratívának, lehet, hogy karcsúbbnak is hathat, de a Signal Zero kiadványa így is igen remek kiegészítője a könyvespolcnak és csak 10 euró, szinte ingyen van a franciául tudó, kutató iparosoknak.
Rengeteg nagyszerű külföldi megjelenés volt a napokban, de ezekkel majd egy másik havi riportban, illetve a magazinban foglalkozom. Előre! Március sincs még lelőve!
0 hozzászólás