Még mindig érzem azt a sokat rágott Leukoplast-ízt a számban, amikor 2021-re gondolok. Vérző íny, csikorgó fogak, vöröslő szemforgatás, kiköpés és semmiképpen nem lenyelés – hangos szirénákkal kísért ipari oratóriumokra és poszt-punkra jellemző drámaiság. Nem bátortalan eszképizmus az, ha egyszerűen csak kiszállunk toxikus dolgokból. Vagy éppen bemutatjuk.
Legszívesebben felmosónyéllel csépelnénk el ezt a jövőt, de sajnos előbb eltörik. Mármint a nyél. Vagy mi. Mitől érezzük magunkat ennyire fáradtnak? Kijövünk-e valaha ebből az állapotból? Diagnózis elménk sikátorairól és egyéb ipari méretű hazugságokról, nyekkenő felmosónyelekről, miközben kész öntözőrendszer a könnycsatornám már. Jelengyűlölet és jövősokk.
Régóta érik már a terv, hogy a HUN / INDUSTRIAL \ TECH ipari szubkulturális magazin és az EMPELDE zenei projekt számára egy méltóbb online környezetet, keretrendszert építsek. Ennek mostanra jött el az ideje. Lázasan dolgozom azon, hogy az olvasóközönséget, a zenei formációkat, rajongókat, szervezőket egy nívósabb felületen keresztül szólíthassam meg.