“Milyen lelke lehet annak a fiatal lánynak, akinek az ollóval durván megkurtított farmershortjából kilógó felsőcombjára egy bogarakkal sűrűn bemászott, rothadt, lila-zöld zellergumó van tetoválva?” – jutott eszembe a trafómeleg irodában a látottak után másnap, miközben az enyhe trópusi szellő az ablakon át a szomszédos fémipari telephely flexzajait terelte be a hallójáratainkba. Ültünk a forró kaptárban, végeztük a klikkmunkát, nekem meg egy elmagányosult, rondán kivarrt combú csajon járt az eszem, hát nem vagyok normális. Csomó önittasult, nyüzsgő ember a saját szimulációs programja által vezérelve, mind épp csak egy tikkeléssel araszol közelebb a Halálhoz. Magasztos célt szem elől ne tévessz, keresd azt az egyént, aki egy bogarakkal bemászott, rothadó zellergumóba képes beleszeretni! (Hát, az nem én leszek, elárulom.)
Ellenben a július hónap szotyós zeller nélkül is elég combos volt, és maradt itt még egy-két, korábbról kimaradt csemege is nektek.
BELFÖLDRŐL JELENTJÜK:
H.I.T nyári fejlesztések és karbantartások!
A H.I.T nem az úgynevezett “top of mind awareness”-re törekszik. Nem azt akartam elérni vele, hogy a legismertebb hazai dark underground szubkultúra oldal legyen a létező legtöbb követővel. A cél a “top of mind preference”. Vagyis, ha valakitől azt kérdezik, hogy melyik a legmasszívabb stílusú dark underground magazin/blog itthon, akkor egyértelmű legyen a válasz. Ha valaki egyedi és újszerű tartalmat akar olvasni magyar és külföldi dark underground témakörben, akkor ez legyen a preferált weboldala. Pont. Emiatt írok, emiatt reszelgetek, flexelgetek állandóan rajta (és nem, nem a beszakadt körmeimet.)
Nyilván nem emiatt rágta le senki sem a körmét mostanság, de néhány, a H.I.T portállal és a magazinnal (webzine, e-zine, PDFzine, fanzin – nevezzük bárhogy is) kapcsolatos fejlesztés és szolíd tuning történt ebben a hónapban.
Ezek pedig a következők:
H.I.T olvasói visszajelző kérdőív minden magazinszámhoz: ez a türelmesebb és támogató szándékú olvasóim számára készült, hogy akár név nélkül is, de számomra fontos visszacsatolásokat küldhessenek. Pár perc csak a kitöltése, nekem viszont nagy segítség, mert a Facebook-kommentek rendezetlensége helyett itt mélyebb olvasói preferenciákat és skálázást tudok analizálni később. Minden egyes magazinszám alatt ott található és így néz ki:
Klubok oldal az Underground archívum alatt, hogy könnyebben tudjatok bulihelyeket, programokat keresni és célba is érjetek. (A lista bővítésében számítok az olvasóimra is.)
Havi riport és Eseménybeszámolók gyűjtőoldalak a Blog menüpont alatt, hogy egyben, listán is legyen, ne kelljen keresni.
HUN / INDUSTRIAL \ TECH Discord-szerver: ON!
(Ezzel természetesen nem ért még véget a karbantartások és fejlesztések sora, de mindent idejében.)
Geroxy mixei
Van egy kollégám (Szabadkáról, Szerbia), aki pár hónapja nálunk dolgozik és a szünetekben szeretek vele dumálgatni erről-arról, időnként zenékről is. Egy nap váratlanul olyan bandák kerültek szóba, mint a Skinny Puppy, Front Line Assembly, Test Dept, Borgesia, stb. Megemlítettem, hogy én is sötét elektronikus zenéket programozok a szabadidőmben, mire mondta, hogy régebben ő is foglalkozott ilyesmivel, de csak mixek szintjén. Megosztotta velem a 10 évvel ezelőtti, még Traktorral és Ableton-nal készített, Geroxy néven a Soundcloud-on publikált mixeit. Beszippantott mint porszívócső az óvatlan nejlonfüggönyt! Felhatalmazott, hogy veletek is megosszam, van ezekben mindenféle jóság, dub, ipar, vasak, techno, búgás, breakbeat, sötétség, világosság, fülledtség, sample-gazdagság!
Két dolgot ajánlok a figyelmetekbe és megfontolásra:
1) egyrészt bátran beszélgessetek random emberekkel, mert nem tudni, hogy aki tőletek pár méterrel ugyanabban az irodában ül és napközben csendben elgépelget, nem-e hasonló érdeklődésű vagy zenei talentum. (Nyilván sokkal könnyebb lenne a kapcsolatteremtés, ha mindenkin minden nap KLINIK póló lenne, de ez nyilván sosem fog bekövetkezni). Sokkal többet ér egy élőszavas társalgás valakivel, mint a Facebook-on hőzöngők miatt begőzölni, akiknek persze természetesen mindig automatikusan kijár az 5 perc figyelem és dicsfény, hogy aztán a felejtés másnap elsüllyessze ezt is.
2) Hallgassátok meg Geroxy mixeit, mert ezek egyfelől feldobják a munkanapot dinamikával és az érdekes summer vibe átszövésekkel, másfelől mert egyetlen percet sem öregedett, ha tegnap készült volna, azt is simán elhinnénk.
Családias, klubhangulatú és eredeti: REARM & E-Diode // Analog Music Hall
2023. július 6-án este lépett fel a magyar E-Diode zenekar a különleges, elszállós, cyberpunk-ipari sötételektronikai szettjével és nem tudták a papírformát hozni, jócskán túlteljesítették az elvárásaimat. Emellett elsőként debütált közönség előtt az egykori Reactive Armor-ból újjáalakított REARM zenekar. Mindkét produkció totálisan elvarázsolt, pezsgést és lelkesedést okozott, melyről részletesebben itt posztoltam. (A zenekaroknak bejött, nektek meg át kell élnetek élőben, hogy elhiggyétek: nem túloztam.)
A rágcsagép leolvasztása – Ezért is ment csődbe a Dunder Mifflin?
Hiteltörlesztés, adójóváírás igazolás, tőkeértesítő, számlaegyenleg, kondíciós listák, gyűjtőszámla, tájékoztató adókedvezmények módosulásáról, és még sok ehhez hasonlóan rémisztő című és tartalmú dokumentum, amelyet egyik hétvégén egy olcsó (és rémgyenge kapacitású) otthoni Tracer márkájú iratmegsemmisítővel ledaráltam és bezsákoltam. Bizonyos időközönként megteszem ezt a selejtezési lépést, most épp egy banki/hivatali ügyletsorozat végérvényes és megnyugtató lezárása után. Bankok, szolgáltatók, hivatalok, hatóságok egyszerűen imádnak a papírban hemzsegni, nyomtatni, iktatni, összekapcsozni, pecsételni, aláírni, ügyfélre borítani – mert csak az az igaz, a hiteles, a SZENT!
Bele is nézegettem ezekbe a papírokba, szédítő időutazás volt az elmúlt 2 évtizedből, olyan sztorikkal, olyan kurflikkal, csavarokkal, sorozatos abuzív állami b*szakodásokkal, hogy végül röhögnöm kellett. A mindenféle felkent testületek előszeretettel hoznak redundáns és érthetetlen/értelmetlen szabályokat (ráadásul rohadt sokat), ezeket hivatali bikkfanyelven folyton túlírják, majd ráborítják “Tájékoztatás” címszóval az ügyfélre – kvázi megőrzésre. Kapcsos dossziék a könyvespolc aljában (könyvek és művészeti albumok helyett), ki ne dobjátok, mert az életetek múlik rajta!
Akkor itt vannak a konklúzióim ehhez:
- Ami lejárt, megszüntették, betiltották, megsemmisítették, ellopták, elévült, nevetség tárgyává vált, azok onnantól kezdve papíron sem értékesek tovább, akármilyen szentfazék pökhendi hivatal vagy bank küldte – és ha emlékszel, még tértivevényes fontoskodás miatt akkor sorban is állhattál érte a Magyar Postán. Idő: kuka, papír: kuka.
- Hivatalos papírokat (személyes adatokkal) soha nem dobunk ki (még összetépve sem!) a lakossági, közületi gyűjtőkonténerekbe, szelektívbe, hanem jó alaposan ledaráljuk a rágcsagéppel. (Pesten egy utca meg volt terítve kilométerhosszan valakinek a befizetett sárgacsekkjeivel és számlaleveleivel, nagyon rossz érzés volt látni.)
- Az adózással kapcsolatos iratoknál (adóigazolás, adókedvezmény) ügyelni az eltérő megőrzési időkre (a lejárati dátumot hol feltüntetik, hol nem). Én az 5+1 év helyett inkább 8-nál húztam meg magamnál a határt, igaz a NAV sosem kérte tőlem, hogy ugyan mutassak már be egy papírra nyomtatott magánnyugdíjpénztári adóigazolást kemény 12 ezer forintról, ezt egyébként simán magától a kiállítótól is megkérheti, de ezt most inkább hagyjuk.
- Munkaügyi és bérpapírok: ARCHIVE FOREVER. Sosem jár le. Hallottunk már beázott irattárakról? Meg arról, hogy nem lesz nyugdíjunk? Na ugye. Papírunk legalább lesz!
- A papírfétis régen még akár 80-100 grammos minőségi papírlapokon terjengőzött, hogy jó vastag legyen az a boríték, amit végül remegő kezekkel feltépsz! Most hullabarna recycled papír, olcsóság és vékonyság van. Egyébként 2023-ban aligha lehet sikeres az a cég (vagy hivatal), amelyik az “üzleti kommunikációját” még nyomtatott papíron tolja. A Dunder Mifflin nem ment csődbe? (lásd: The Office US-sorozat).
- Az iratmegsemmisítő annyit dolgozott (és max. 3-4 lapot bírt 1-1 centis csíkokra darálni elakadás nélkül), hogy az elektronikája a túlmelegedés miatt időnként le is állt, ezért pihentetnem kellett. Meg féltem attól is, hogy a műanyag gyűjtőedény egyszer csak megolvad.
- Förtelmes hangja van, de industrial noise zenei alapokhoz zseniálisan mintázható, effektezhető! 😀
- Őszig légmentes, összepréselt zsákokban várja a papírdara, hogy a lángok martaléka legyen és rituálisan, a legjobb COIL-idézeteket skandálva körbeugráljam, aztán lepisiljem.
A Vosztok-tó jege alatt fagysz kopogósra
Megörültem, mikor megláttam, hogy PKI-nek új regénye jelent meg, ráadásul vonzó címmel, cyberpunk regény tag-gel, és épp ideje volt már a sok szakkönyv és non-fiction után valami elvont dologgal bekészülnöm a nyárra. Para-Kovácsot két minőségében ismerem és tisztelem: az egyedi stílusú, agyalós regényei, alternatív hangulatkifejezései és az egykori MANCS-os, eszes írásai miatt. (A jelenlegi szerepeit nem ismerem.) A borító kissé szokatlan, elnagyolt, de ha elkezdi olvasni valaki, akkor rájön, hogy ahogy kint, úgy bent: 3-4 féle szövegkorpusz lapul a műben, több idősík, időnként nehezen szétválogatható szereplők, egy bonyolult jövőbeni csata, corporate háborúk, vallási leszámolások, extrém drogok és technológiák. Ami viszont átszövi a művet (hol archivált és előásott, újra megnyitott dokumentumokból, chatlogokból), az egy pokoli lelki kínszenvedés, amit (önpusztító) szerelmi szálként azonosíthat be az olvasó. Ez konkrétan szenvedős szerelmi elmebaj. A regény gyakran oldalakon keresztül veri pöröllyel az ember agyát, sokszor egy-egy oldal egyetlen mondat, újratervezés, szenvedés, nehezen dekódolható érzelmi árnyalatok részletesen kifejtve, tehát nem egy habkönnyű olvasmány. Aki rutinos a se veled-se nélküled, emlékimplant + traumaokádásszerű szerelmi és háborús viszonyokban, nem viszolyog a nehéz szövegektől, furcsa, billegős, keretes oldaltördelésektől, annak higanynehéz, hűvöskortárs irodalmi élményben lehet része (és még csak a felénél járok).
KÜLFÖLDRŐL JELENTJÜK:
Deus Ex Machina
Épp a mexikóvárosi Deus Ex Machina cyberpunk, elektro, ebm, indusztriális banda 1995-ös lemezébe, a Videohiperestesia-ba botlottam és meg is lepődöm a korhűségén, autentikusságán, nyers kifejezésmódján, holott a formáció már nem/még nem létezik, talán valamiféle átmeneti revival/retour-státuszban van, amit még nem döntöttek el teljesen. Mindez honlappal, YouTube-csatornával, Facebook-kal, tokkal-vonóval. A Deus ex Machinát 1992-ben alapította José Luis Pellicer (Tranzistor) és Manuel Mejías (Mantrax), hozzájuk 1993 elején csatlakozott Fernando Zambrana (Anarköma).
Álljon itt egy részlet az 1993-as kiáltványukból, amely mostanra komplett megélhető, de ki nem kerülhető valósággá, szinte Ahriman-hatássá is vált:
“Deus Ex Machina, azaz Isteni beavatkozás. Ez annak a kornak a szelleme, amely még nem érkezett meg, de e felé haladunk rohamosan. Sötét jövőkép, tragikus és agresszív. A Deus Ex Machina azért cyberpunk, mert a jövőbe tekint azért, hogy egy érzéketlen és mélyen kitalált, genetikailag zavart környezetet találjon, ahol a valóságot egy digitális folyamat segítségével fantáziává változtatják, lehetővé téve az egyénnek, hogy elveszítse önmagát a virtuális horizontokban, a szilícium-dioxid pelletekben fellelhető tökéletes világokban. Félvezetők és integrált áramkörök.
Egy olyan adatbankok által irányított társadalom, ahol minden egyén azonosítva van, nyilvántartott, van élete, története arról, hogy mi volt és mi lesz, de magánélet nélkül. Az egyesekbe és nullákba kódolt emberi lények rendelkezésére áll, akik egy egyszerű parancsot végrehajtanak, egész életük során személyiségük részletezett, elemzett, meglepetések nélkül. Egy olyan korszak ez, amikor a genetikai manipuláció fiziológiai korlátokkal rendelkező embereket teremt az engedelmes állapot fenntartása érdekében.
A Deus Ex Machina figyelmeztető kiáltás a média által kikényszerített hipnotizálás ellen. A technológiai fejlődés lehetővé tette az emberi kommunikáció új formáját, a tömegkommunikációt, amelynek véleményünk szerint serkentenie kellene az egyén növekedését, azonban messze nem ezt teszi a felelős technológia, hanem a tömegkommunikációt szándékosan használják narkotizálásra, amely gyávaságra, gyengeségre, elidegenedésre és középszerűségre ösztönzi az egyént. Ezek a viselkedések elszemélytelenedéséhez vezetnek, és megfeledkeznek a méltóságáról.
“A méltóság nélküli nép csorda, az egyén pedig e nélkül rabszolga.”
A Deus Ex Machina lázad minden bevett dologgal szemben, ami hatalmas függőséget, nyilvános zsibbadást, globális vakságot és emberi dekadenciát okoz. A különféle ellentmondásokat megjelenítő hallási és vizuális információhullámon keresztül ragadja meg az egyén figyelmét, reakcióra, gondolkodásra, döntésre, saját tapasztalatai alapján következtetésre kényszerítve a hallgatót. Ez egy alapvető művészi javaslat, amely elutasítja a triviális esztétikát és a szépségnek a média által rákényszerített felesleges köntöseit. Erőszakosan letépi az álmodozás hamis fátylát, a technológiát eszközként használva. A Deus Ex Machina megkérdőjelezi a jelenlegi struktúrákat, köztük a zenét, új technikákkal és hangokkal kísérletezik: a harsány hang örök deformációját, az elveszett, fájdalmas és szívszorító emberi hangot, digitális sikolyokkal párosulva.
A por éles recsegése a vas ellen, a harmonikusok torzulása egy visszacsatoló erősítőn keresztül. Az eredmény egy virtuális kapcsolat a hang és az üzenet, a hallott és a hallott között. A Deus Ex Machina a mexikói kontextust veszi át, és erőteljes, erőszakos, érthetetlen és megdöbbentő hangvíziókká fordítja le a tiszta fülek számára, és halálos a steril szórakozást kedvelő köpködők számára.
Deus Ex Machina, új fülek kellenek az új zenéhez.
Én várom, hogy egyszer csak előrukkoljanak valami új anyaggal. Latin-Amerika mindig is értette és ápolta a cyberpunk technológia és a társadalmi érzékenység kontra igazságtalanság közti sérülékeny kapcsolatot. Érdemes lesz figyelni rájuk, a régi anyagaikkal, videóikkal addig is barátkozni.
Hangokból képek egy Tektronix 760A oszcilloszkóppal
Kaptam egy bámulatos videót. A fickó FL Studio-ban egy softsynth segítségével képez hangokat, egy régi Tektronix 760A pedig felhasználva a bal/jobb csatornákat szépen mozgó 3D-s álló/mozgó rajzot készít belőle. A technika minden olyan oszcilloszkópon működik, amely képes kezelni az X- és Y-tengely bemeneteit, de az analóg csövek biztosítják a legjobb megjelenítést. Ez számomra új volt, bár láttam már okkult spektogramba rajzolást (Apex Twin, NIN, Venetian Snares), ami tulajdonképpen a fordítottja, de ez legalább annyira tetszett, hogy nyugdíjas koromra ilyen hobbira vágyjak. Jó móka!
Demoscene nyálcsorgatás
“Cél, hogy tömegek táncoljanak az E Werkben. Dicsekedni az algorave-i színtérrel 🙂 Kibaszni a JP generatív művészeti szcénával, ami teljesen gombás szarrá fajult” – ezzel koncepcionálta 0b5vr a 64K programozott techno live set-jét, amelyet Saarbrückenben adott elő, és amitől minden jó érzésű elektronikus zenész, művész, bámészkodó, vagy tranzisztortalan és mosolytalan botfülelő leteheti a maradék haját nyugodtan a sarokba.
A Live Coding (azaz: élő kódolás, egy vagy több előadó közreműködő előadása, amely kódot használ a valós idejű grafikák és/vagy zene generálására.) új szintre lép, és a velünk élő történelem, benne ezek a coderek már annyira cyberpunki utópia, hogy már csak azt nem értem, hogy miért a Twitteren X.com-on kommunikálnak.
A demoscene a komputerművészet és a kódolás abszolút elismerésre méltó underground színtere. Idehaza a function:13 a legnagyobb magyar demoscene parti és számítógépekhez kapcsolódó rendezvény, ahol a digitális művészet rajongói összemérik képességeiket, tapasztalataikat és gondolataikat cserélik, és általában szocializálódnak, barátkoznak is. Szóval akit izgat ez a terület, annak javasolt a FUNCTION 2023 oldalt könyvjelzőzni, ugyanis 2023. szeptember 8. és 10. között kijön még a szellem is a gépből!
Erről a hónapról és erre a hónapra ennyi. Volnának itt még dolgok ugyan, de jelenleg titoktartás kötelez vagy több előkészítő munkát igényel. Augusztus végén újra jövök, addig is csapassátok.
0 hozzászólás