3S.N.O.T.MAKER TOUR: S.N.O.T. | Gunmaker | Ǝ.N.D + Gamma10 + DLI After – S8 Underground Club

2022. NOVEMBER 4., PÉNTEK, 19:00

Display-bámulás után végre sztroboszkópba akarok belebámulni

Van az az underground klubesemény, amely elhomályosítja a hét, a hónap, a forgalmi negyedév összes kínját és elegendő dopaminlöketet biztosít ahhoz, hogy a 2022-es év maradék 57 nyomorúságos napjára kitartson valahogy a nafta. Az idő cudar, napot alig láttunk eddig, tisztára olyan, mintha odakint nappal is folyton underground lenne, belül, fejben még inkább. Még kutyát sétáltatni is csak azért vicces, mert köd még nincs, a kutya azonban olyan fáradt (mint mi), és simán lefejeli a villanyszerelvény dobozt, aztán meg keresi az irányt, hogy most hová jelöljön.

Pont ilyen napok, hetek voltak mostanában, ezért is létfontosságúak ezek a novemberi ipari rendezvények. Újra fel lehet ölteni a fekete outfit-et, kikerizhetjük magunkat, és merészebben állhatunk bele abba, ami vár ránk. Olyan ez, mint búvárnak palackot cserélni. Csakis az előadókban és a közönségben bízhatsz, hogy energiával töltik meg a teret. De miért ne tennék?

Mivel ez a hétvége jó sok (“melyik ujjamba harapjak?”) programot tömörített össze, ezért priorizálni kellett. Úgy döntöttem, hogy a szombati Laibach A38-as hajós koncertjéről inkább lemondok. Egyrészt a helyszín miatt, mert semmi kedvem ahhoz, hogy biztonsági őrök piszkáljanak újra, továbbá a Laibach koncepciója számomra mostanság követhetetlen pályát vett. Valójában a 2014-es Spectre album óta elment egy másfajta zenei irányba, művészetileg ugyan érdekes, de inkább geg-koncepcióba. A Revisited kivételével nehezebben barátkozom meg az új anyagaikkal). A 9 500 / 11 000 Ft-os jegyár csöppet sem tűnt alacsonynak – még jóval fizetésnap előtt. Az sem volt világos, hogy most valami pátoszos adaptációs műsorral érkeznek-e Budapestre, vagy best of keményszlovén indusztriállal. A mostani koncepcióleírások és a beharangozók nem adtak számomra eléggé meggyőző iránymutatást, az utólagos 100%-os tetszésbeszámolók pedig már elkéstek.

Ennyit a Laibach-ról. Én inkább a hazai zenekarok élő fellépésére szántam az időmet, és az ő támogatásukra esett a választásom. Biztosabbnak tűnt, tudtam, mire számíthatok. 2000 forintos elővételes jegyért ennyi minden luxust (írd és mondd: 5 komplett előadást) kapni? Ilyen Magyarországon nincs is! De van, ez a koncertesemény volt az. Bánhatja, aki kihagyta, és legközelebb ne tegye, mert közönség nélkül nincs underground sem.

Perfekt mikrofesztiválos line-up, tele profikkal

Az este olyan bámulatosan összeállított line-up-ot kínált, hogy egy tökéletesre gyúrt, döngölős “Hungarian Industrial Mikrofesztiválnak” is beillett volna. Ezeket a zenekarokat külön-külön is igen nehéz elcsípni, nemhogy együtt, azonos idősíkon, egy színpadon! A Gamma10 nekem eddig még sosem volt meg élőben, az E.N.D kihagyhatatlan és igazán harcedzett zenekarrá nőtte ki magát, a legendás S.N.O.T közel 2 évtized után visszatérő ipari metál banda, akiket muszáj volt látni és hallani, a Gunmaker pedig annyira profi a lemezeken, de élőben is be kellett szippantson végre! Teljesen izgatott hangulatban voltam, a sok-sok klikkelés, tasztatúrapüfölés és display-bámulás után végre sztroboszkópba akartam belebámulni, rottyant, izomlázas vénemberré akartam magam táncolni. Azt szerettem volna, ha másnapra sajog minden porcikám, és az elemi fájdalom emlékeztet arra, hogy igen, még élek. Hogy ez a minden, még akkor is, ha szakadó esőben kell utána hazakutyagolni. Hogy ez a valódi fitnesz-program a testnek és a léleknek, nem pedig a tévé és a vég nélküli celebműsorok előtti agyrohadás, ahogy másoknak.

Bemelegítés

Amikor odaértem, gyorsan lecsekkoltam mindent és mindenkit. A kezdésig volt még időm pár mondatot váltani a fellépőkkel is, akik nálam bizonyára nagyobb izgalomban lehettek. Még akkor is van ilyenkor mindenkiben egy bizonyos drukk, ha nem először lépnek színpadra. Izgulnak, hogy mennyien jönnek el, technikailag minden rendben lesz-e, hogy fogadja a közönség őket, mennyire fognak működni a régi és új dalok, és telítődik-e a hely szellemmel, energiával és pezsgéssel. Talán utólag elmondható, hogy aggodalomra semmi ok nem volt, minden pont úgy és hibátlanul működött, ahogy az elvárható volt. De ehhez ott kellett lenni, átélni, velük egy hullámhosszon lenni, hogy teljesen meg lehessen érteni. Ezt szavakban nehéz kifejezni. Ez a klubkoncertek igazi varázsa, az egész fekete massza a belépéstől a matricaolvasgatáson, koccintásokon, sound check-en, gyors hangkábel-átdugdosásokon, izgatott előkészületeken át egészen a kapuzárásig. A folyamat egésze maga a célélmény, és ez nem adatik meg minden egyes nap.

S8 + G10 = CSÜLÖK18 (Csatakos Ütemek Lendületes Örök Kórusa 18 akkordra)

A Gamma10 (G10) a budapesti Torma László egyszemélyes zenei projektje, melyben a dark-electro, az EBM, az electro-industrial és néhány más műfaj elemeit ötvözi. Meglepő módon, azt hiszem, csak kevesen tudják róla, hogy már 2011 óta vannak kiadványai, ráadásul nem is akármilyenek! Hogy miért repült eddig radar alatt, ezt egyszer még ki kell oknyomozzam. Sajnos igen ritkán látható ő élőben, talán utoljára 2020-ban játszott közönség előtt színpadon. Ezúttal rá esett a nem is olyan könnyű bemelegítési feladat terhe, hogy energikus ütemekkel és melankolikus dallamokkal vezesse be a közönséget az esti parti keményebbik, riffesebb részébe. Úgy éreztem a hallgatása közben, hogy talán még több rivaldafényt is megérdemelt volna. A színpad egyik sarkába volt ugyanis féloldalasan beszorítva, és bármennyire is szerény, visszafogott próbált maradni, talán több szabad mozgástér és a közönséggel szembefordulás lehetősége nagyobb biztatást és felszabadultságot jelenthetett volna számára. Az érthető viszont, hogy a telepakolt és beállított színpadnak gyorsan átszerelhetővé kell válnia, miután ő végzett a műsorával. A szettje így is felpiszkált bennünket alaposan, sorra jöttek oda kíváncsiskodni emberek, frissen érkezők, és elégedett bólogatással, trappolással fejeztük ki tetszésünket.

Setlist:

1. Outsider
2. Nibiru
   (3-4-5 új anyagok, egyelőre cím nélkül)
3. Vibration of the night
4. Second life
5. A gondolat (új)
6. Ébren vagy, vagy álmodsz (új)
7. Present
8. The Unknown

A G10-re érdemes sokkal jobban odafigyelni ezután, mert az eddig kiadott anyagai és az élő műsora is kellőképpen ropogós, feszes, és sötét tónusúak, melybe világosabb árnyalatú dallamok és némi melankólia is vegyülnek. Aki a minőségi industrial dance/darksynth műfajokat kedveli “szomorkás és fogós” lead-ekkel kombinált, feszes EBM-mel és techno-val ötvözve, az egyetérthet velem abban, hogy a G10 több elismerést és fellépési lehetőséget érdemel, és hogy jobban láthatóvá kellene váljon a radaron.

Ǝ.N.D

Az Ǝ.N.D már párszor volt említve a H.I.T magazinban és itt a portálon is. Őket talán már aligha kell bemutatni, hiszen az utóbbi években számtalan lehetőséget megragadtak a fellépésre a Fekete Zaj fesztiváltól a legkisebb szétreccsent almásrekeszig, mindenben képesek ugyanolyan elemi erővel játszani. A mostani performanszuk is hibátlan volt, viszont emögött érezhetően rengeteg felkészülés, gyakorlás, edzés, próbák vannak ám! Talán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg ők Magyarország első számú terror EBM live zenekara. Ahogy a zöld lézer-pászmák és az előtörő füst közül kiemelkedik misantropX félelmetes alakja és beindul a hangja, ahogy Mortel csépeli a dobokat, Soldier 1.2 kapitány pedig fegyelmezetten vezérli a gépeket hozzá, a dalaik agresszívan rámásznak az arcunkra, ütemeik a gyomrunkat öklözik, ez azt hiszem még úgy is lelkesítő és megindító, hogy már nem először látom és hallom őket. Élőben akár a Hatemaker (rework, azaz átdolgozott) változata, akár a The Grid 130 BPM-re faragott verziója, továbbá a Digital Life, Vortex What Pulls Down, mind atomjól szóltak! Az S8 Underground pedig mintha már a megszokott otthonuk lenne, magabiztos és erős show-t kaptunk tőlük.

S.N.O.T.

A 90-es évek kőszegi úttörő ipari metálja, a S.N.O.T. két évtized után talán a legérdekesebb highlight-ja volt az estének. (Ha netán valaki nem ismerné őket, ajánlom a Rockvilág cikkét az újraalakulásukról.) Többször is belegondoltam (magányos zenészként), hogy ha egyszer 20 év után kellene visszatérnem, talán már 65 évesen, mennyire be lennék rezelve, hogy miként fogad a közönség. Ők viszont korán kezdték az ipart, rengeteget koncerteztek és turnéztak, és az emberben fel sem merült, hogy ennyi kihagyás után nehéz lehet-e nekik újra színpadra állni. Lelkesedésük és a közönség iránti alázatuk messze példamutató. Volt szerencsém beszélgetni Czeglédi Tamással kicsit a koncertjük előtti szünetben. Horváth Tamás (Tomsa) egyszer csak fülég érő vigyorral, hevesen hadonászva és pattogva rontott ránk, hogy elújságolja, hogy itt a helyszínen megismerkedett egy valódi szintetizátorépítő-hangszerkészítővel (!) és hogy ez mekkora istencsászárság számára, aki a szintik megszállottja! No, de ezeket a történeteket majd később előveszem még, hisz millió csoda történt azon az estén.

A sötétséget áttörő LED-sor, füst és vészjósló szirénahang kíséretében, “S, a Fantom” dörgedelmes hangjára robbant be a trió, és egyből megfagyott bennem a vér, de még a velő is! Háni Szabolcs (Háncsa) rémisztőre maszkírozva, félelmetesen hipnotizáló öltözékben csapott a húrok közé. Elől a két zúzó gitárosé a főszerep, mozgásuk összehangolt, tiszteletet parancsoló, miközben hátul a Roland-ból Tomsa varázsolja elő a dallamokat. Industrial metal szettjük egy gondosan, ritmusra, koreográfiára és közönségre tökéletesen szinkronizált produkcióként ugrott ránk, régi dalok újrahúzásával teljesen befűzték a hallgatóságot. A második szám után Czegi így konferálta fel a következőt: “Így értelmes az élet, hogy itt lehetünk veletek.” Mennyire igaza van! Mi a visszatérést és a tökéletesen felemelő produkciót köszönjük. Jó tudni, hogy mindig van visszaút, visszatérés és újrakezdés.

Gunmaker

A szombathelyi Gunmaker szintén színpadon és tűzben edzett, jól bevált és összeszokott formáció, amely folyamatosan dolgozik valamin, miközben fellépések fellépést követnek egymás után. Most viszonylag későn, utolsóként kerültek sorra, de nagyon megérte kivárni a produkciójukat, hiszen a kellemes szintipop dalaik felgitárosítva, hátul Andrew Maker átszellemült dobolásával egészen új és friss megvilágításba helyezte a művészetüket. A számaik roppant őszintén, dinamikusan és energikusan szóltak ezen az estén! Bár a dark underground cross-over változatával találkozhattunk, azonban minden egyes elhangzó darab, minden egyes riff vagy dobütés csak tovább erősített abban, hogy a Gunmaker eddig is egy világszínvonalú produkció volt, és ezt már senki sem veheti el tőlük. Nyomatékosan és professzionálisan teljesítettek!

A DeadLine Industries pedig újra jól kinyiffantott…

Az afterekkel az a bajom, hogy nagyon későre nyúlnak, és megy a hezitálás, hogy most akkor maradjunk-e még, vagy próbáljunk hazajutni. Mivel az időjárás éjfél után átfordult igazán mocskosba, a tánc tűnt csak egyedül elfogadható alternatívának. Már megint úgy jártam, mint a legutóbb, rongyosra-rojtosra táncoltattak a fiúk, még a fekete ipari cipzáros felsőmet is ott felejtettem a színpad bal sarkába dobva (aki megtalálta, kérem tegye félre, hogy visszakerülhessen hozzám). Csatakosra és piszkosul kegyetlenre sikerült a mostani keverésük is, már többször fenyegetően integettünk egymásnak, hogy “abba ne hagyjátok!” A kegyelemdöfést valamikor hajnal három előtt a Grausame Töchter egyik számának transzformáción átesett változata és szettbe kerülése követte el, leírhatatlan, hogy mit éreztem akkor. Többek között erre sem voltam felkészülve. A DeadLine Industries mindig ügyesen kegyetlenkedik, mert olyan tempós és táncolható anyagokat mos össze, hogy egyszerűen nem bírod ki, hogy ne kezdj el rütyőzni rájuk! Plusz az is mókás, ahogy ők ketten együtt, külön-külön és felváltva is élvezik a zenét, velünk együtt szórakoznak, szórakoztatnak, biztatnak! Fenomenális!

Zárószavak

Bárkinek is pattant ki a fejéből az ötlet, a 3S.N.O.T.MAKER TOUR, az ilyen magas színvonalú szervezés, összefogás és a hozzáadott érték, koncertélmény okán nagyon bízom benne, hogy lesz még részünk máskor is ehhez hasonlóban. Hálás köszönet Gunmaker-nek és a NecrogenesiS webzine-nek a magas színvonalú szervezésért, minden előadónak a fellépésért és a tökéletes koncertélményekért, továbbá az S8 Underground Clubnak, hogy mindig barátságos, profi és támogató otthont adnak az eseményeinknek.

Egy külön posztot fogok írni még a soron következő HIT_ISS06 számba arról a felismerésemről és közvetlen tapasztalatomról, hogy mennyire más alkotóként emelgetni a léceket, koffereket, rider-ládákat, és hogy mekkora tud lenni a szakadék az aktív alkotás / performance és a passzív rajongás / részvétel között. Közvetlen közelről láthattam ugyanis, hogy ezen a turnéállomáson fellépők mennyire sokat gályáztak, pakoltak, dolgoztak, ugráltak, zenéltek értünk, közönségért. Ennek az eseménynek még saját videós intrója is volt!

Kétlem, hogy valaha is meg tudjuk hálálni nekik ezt a sok munkát. De erről később még írok bővebben is, mert most már ideje lesz tisztázni ezt meg azt.