Az Ǝ.N.D zenekar újabb érzékenyítési kísérletéről.

Amikor az ujjak összenőnek a képernyővel

Mostanában beszélgettem pár emberrel. Nem sorozatokról, hanem valami egészen különös és egyben szomorú jelenségről: a párkapcsolatok erodálásáról. Voltak azonos, vagy éppen kísértetiesen hasonló tapasztalataink, mikor töltéstől töltésig az okostelefon le sincs téve, folyamatos a görgetés. Erre mondta barátom, hogy a hírfolyam fogyasztásakor a START/STOP rendszer egy minimális illúzióját adja a kontrollnak. Ez a mai világban már szinte alig érvényesíthető. Közben a szobanövények elszáradnak.
A leves kihűl, vagy el sem készül. Az ujjak többet érnek a világító üveghez, amelyen keresztül ellenőrizetlen módon rohangásznak az agyba az impulzusok, mint hozzánk. Ennek előbb-utóbb válás szokott lenni a vége. Sok embert nem egy másikkal csalnak meg, hanem egy egyszerű sima mobiltelefonnal és az azon fogyasztott tartalommal, hírekkel, idegesítően pittyegő csettel, a néma csendet megszakító, ordenárén felbőgő, automatikusan elinduló videókkal. Ezt passzívan egy darabig lehet viselni, de ha megszokássá válik, akkor legszívesebben nyúlnánk a kalapácsért. Ha a wifi-routert verjük szét csak, a mobilnet lesz azonnal bekapcsolva szúrós tekintetek mellett. Szenvedünk ettől. Másoknak meg ez a mindennapi betevő drogadag és élelem. A fogyasztás.

Holott társadalmi értelemben ezeknek a technológiáknak és tartalmaknak az égvilágon semmi hasznuk nincs. Elmagányosítanak, féltékennyé vagy közönyössé tesznek.

Digitális élet + Cyberpunk szemléletformálás

Ǝ.N.D, az egyre kitartóbban fejlődő, és release-ről release-re, koncertről koncertre merészebben zúzó magyar (terror) E.B.M projekt a legújabb EP-jét nem csupán ennek a témának szentelte, hanem vitt bele rendesen kritikai szemléletformálást is. Ezt már a nyitó számmal meglódítja, a vortex what pulls down ugyanis első blikkre egy környezetszennyezés elleni figyelemfelhívásnak tűnik, viszont jóval több annál. Összeköti, és pellengérre állítja, hogy miként csúsznak szét bizonyos érdekek.

we rather “live” in social medias’
Duning-Kruger supranational park.

mi inkább a közösségi média Duning-Kruger
szupranacionális parkjában “élünk”

vortex what pulls down

Ezért a fenti dalszövegszeletükért kifejezetten hálás vagyok. Egy elbutuló, Facebook- és Insta-posztoktól, social media tartalmaktól eltávolodni és elvonatkoztatni képtelen, folyton csak shoppingolni és nyálcsorgatni vágyó közeget nem túl jó érzés nézni hosszú távon. Közben meg lerohad minden körülöttünk. A szűrők, screentime, egyéb korlátozások nagyjából annyira feltűnőek, mint egy tornádóban elengedett szellentés. Az önfegyelem és az önmérséklet segíthetne. De az meg nincs.

A like az ételed & a drogod

A digital life EP egy roppantul jó arányérzékkel kialakított és összeszerelt anyag. 40 percen keresztül egyszer sem untatja el a hallgatóját. Általában fázunk az olyan rövidnek szánt, mégis hosszúra nyúló anyagoktól, amikor egy single “vezérszám” és azok nagyjából közel hasonló remixein kell végigvonszolnunk magunkat. Itt nem fenyeget ilyen veszély, hiszen a felvételek izgalmas zenei, hangzás- és hangulatbeli változatossággal rendelkeznek. Megvan bennük a csapkodó, csattogó ütemrend, a hol elkent, hol nyers vokál, hamuval meghintett fémíz, a nyári chill lebegés, táncra hívó szó, felemelt mutatóujjú, figyelmeztető cyberpunk.

A digital life főnóta ráadásul fülbemászóan jól működik önmagában is. Viszont meglepő, hogy a bedolgozó tehetséges remixerek (First Aid 4 Souls, Crystal Geometry, Her Own World, novzero, Plague Called Humanity) mennyire nem kesztyűs kézzel bántak ezzel a számmal. Kifejezetten jó érzékkel kenték össze-vissza olyan FX, sample, tempó, és egyéb megoldásokkal, amelyek alaposan feldúsítják az EP-t.

Mondtam is mizantropX-nek, hogy igazából nincs is kedvencem, mert mindegyik az. Megéri az árát.

A zenekarral készített terjedelmes mélyinterjúmat a HIT_ISS05-ben olvashatjátok, a digital life EP pedig a Bandcamp-oldalukon keresztül érhető el.