2022. december 7-én a Dark Winter Industrial Tour keretében jutott el hozzánk a Robotba a Brighter Death Now és a raison d’être svéd formáció, hogy egy különös, misztikus, teleholdas estén rántson be minket a magányos pusztulás bitumensűrűségű haláldrone-jába, melyről itt írtam. Az esemény során volt szerencsém beszélgetni egy kicsit Peter Anderssonnal, aki sok egyéb zenei projektje mellett a raison d’être elnyújtott és hosszan átúsztatott zenei varázsát hozta el nekünk. Előadása alatt időnként elővett egy furcsa, fekete telefonkagylószerű, világító fúvós hangszert, és ezzel egy fémes ízű hangzást vitt bele a mixébe. Erről a szokatlan és elég ritkán látott hangszerről is faggattam őt, Peter pedig az érdeklődésemre készségesen felvilágosított róla, hogy ez a speciális hangszer, amit a színpadon is használt, az a bizonyos The Pipe. Még sosem láttam és hallottam ezt az eszközt, és talán lehetnek ezzel így mások is. Ezért kicsit utánajártam és hadd mutassam be ebben a külön blogposztban ezt a furcsa hangszert.
Vlad Kreimer és a SOMA Laboratory
Vlad Kreimer, rádiómérnök és ukrajnai/orosz zenész alapította a SOMA Laboratory-t, amely kísérleti szintetizátorok és zenei felszerelések fejlesztésére és gyártására szakosodott kis magáncég. Korábban Vlad kiváló minőségű stúdió- és audiofil berendezéseket, valamint szokatlan szintetizátorokat és zenei berendezéseket készített zenei projektjéhez. Saját bevallása szerint a Szovjetunió megszűnése után az elsők között egy 8 bites samplert épített anélkül, hogy egyáltalán tudatában lett volna annak, hogy léteznek egyáltalán samplerek. Saját első eszközével zenei albumot is készített. Ilyenkor felvetődik a kérdés: mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? Gombhoz a kabát? Meglehetősen ritka, hogy valaki DIY-hangszerépítéssel kezdi a zenekészítést.
Kreimer kezdeti példaképeként és ihletőjeként, az orosz fizikus, Lev Szergejevics Tyermen által megteremtett theremint, mint az egyik első elektronikus hangszert, az egyedi módon, rádióhullámok interferenciája által vezérelt analóg szintetizátort említi. Kreimer konkrét víziója az volt, hogy a zenész és a hangszer közötti közvetlen kapcsolat révén érzelmi, spirituális szinten több érhető el. Terve, hogy olyan hangszereket építsen, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a zenészhez, anélkül, hogy klasszikus interfészt használnának (mint amilyenek mondjuk a billentyűzetek is), a termékfejlesztéseivel sikeresen meg is valósult: az emberi test képességét használja fel a hanghatások befolyásolására.
Így született a legendás LYRA-8 szintetizátora is, mellyel egy nagy tekintélynek örvendő hangszer alapjait fektette le, komoly hírnevet szerezve magának az innovatív, elektronikus hangszerek barátai és az underground művészek körében is. De ide sorolható akár a SOMA Ether v2, amely egy doboznyi méretű, szélessávú vevő elektromágneses sugárzáshoz és kísérleti alkalmazásokhoz. Ez a dobozka a környező interferencia jelek széles skáláját fogadja, például rádiójeleket, Wi-Fi hálózatokat és elektromos mezőket akár lámpákról, akár képernyőkről, de merevlemezekről is a három integrált antennáján keresztül. PlanetDamage (Bari Máriusz) ezt az eszközt használta hangok terepen történő rögzítésére, amelyet a 2021-es Black Ice anyagába kevert.
A “The Pipe” Projekt
„Elektronikus zeneszerző vagyok, és mindig is használni akartam a hangomat, de nem vagyok egy nagy énekes. A legnagyobb problémám az volt, hogy dalszövegekkel próbáltam énekelni. Írhatok jó érzékkel szöveget, de nem lesz költői, vagy tudok jó dallamot énekelni, de akkor nehéz értelmes szöveget csatolni hozzá. Így ehelyett elkezdtem használni a hangomat vezető hangszerként vagy színes hangfelhőként. Hamar rájöttem, hogy valójában szintetizátorként akartam énekelni. De ehhez új hangzási lehetőségekre volt szükség.
Vlad Kreimer a SOMA oldalán a The Pipe születéséről
A The Pipe egy nem szokványos eszköz, hanem egy hang-, légzés- (Breath-controller) és szájvezérlésű dinamikus processzor és FX-szintetizátor, amelyet egy speciálisan kifejlesztett dinamikus, jack csatlakozóval működő kontaktmikrofon vezérel. Ha épp nem a mikrofon használatával, akkor a Pipe egy kábel segítségével akár külső jelekkel (dobgép, szinti, stb.) is használható effektprocesszorként. A betáplált jel 12 különböző szintetizátor algoritmussal feldolgozható és “idegeníthető el”, így félelmetes és borzongással járó hangok forrásává válik a hozzáértő és kísérletezni vágyó zenész kezében. A hangot tehát erőteljes FX / beat / lead / soundscape szintetizátorrá változtatja, és ezáltal soha nem látott szintű énekfeldolgozást kínál, valójában kitágítja az éneklés hagyományos határait. Ez dalszövegekkel is lehetséges, az FX segítségével élő modulációkat lehet hozzáadni a vokális teljesítményhez.
Impozáns és strapabíró házváltozatok világító logóval
Már a megjelenése is megdöbbentő. Mint egy jövőből visszaküldött mechanikus filmfelvevőgép vagy nagy precizitású mikroszkóp.
A hangszer kétféle esztétikus dizájnban áll rendelkezésre. A fehér készülékház piros háttérvilágítású, míg a fekete házzal szerelt hangszer fehér háttérvilágítású logóval vonja magára a közönség figyelmét. Érdekessége, hogy a háttérvilágítás LED intenzitása a bemeneti jel szintjétől is függ, így ez nagyon szép optikai hatást nyújt az előadásokhoz. Maga a kézi készülék egy 4 gombos vezérlőből, programválasztó kapcsolóból, valamint egy különálló kis break-out dobozkából áll, amely 1/4 hüvelykes L/R kimeneti csatlakozókkal és DC IN tápellátással rendelkezik. A Pipe alapcsatlakoztatása egyébként XLR kábellel történik.
A varázslat kulcsa: a kontaktmikrofonok
A három kontaktmikrofon (STANDARD/FLAT/BASSY) kimondottan a The Pipe-hoz lett kifejlesztve. Lehet távolról is belefújni, énekelni, lehet finoman ütögetni, dörzsölni, fúvós hangszerként használni, felületeken siklatni – a fizikai feldolgozás kreativitásának nincs határa. Rendkívül érzékenyen reagál a legkisebb légzési zajokra, nyelvmozgásokra, így a használója akár össze is olvadhat a hangszerrel -, ami tulajdonképpen Kreimer szándéka. Az alapcsomagban a Standard mikrofon jár hozzá, ez meleg hangzást kínál hangsúlyos közepekkel, míg a Flat és Bassy mikrofonok opcionálisak és külön szerezhetők be, amennyiben valaki semlegesen kiegyensúlyozott hangzást, vagy netán erős basszus frekvenciákat szeretne kicsiholni a The Pipe-ból.
A The Pipe 12 algoritmusa
A 12 program algoritmust, ORPHEUS, FILTERRA, SYNTH, REVERB, MADELAY, PULSE, BASSDRUM (három változat), OCTAVA, GENERATOR, HARCHO! három paraméterrel lehet három gombbal szerkeszteni, azonban egy további effektus aktiválható a fent elhelyezett FX érzékelővel. A programokat és a három kezelőszerv befolyásolásának lehetőségeit ugyan leírja a használati útmutató, jó kiindulópontot adva a készülékkel való bánásmódhoz, minden mást úgyis csak a gyakorlatban lehet kikísérletezni, és talán ez adja a valódi improvizációs lényegét ennek az eszköznek.
Táblázatba szedve a 12 algoritmus és a paraméterezés. Használat közben nem fogod tudni nézegetni, hogy mikor mit kell kapcsolni, ezért sok improvizációt és gyakorlatot igényel.
Az algoritmusai közül talán a SYNTH-et emelném ki, melynek segítségével szintetizátorszerű ólomhangok állíthatók elő, vagy a PULSE-t, amely a bemenetet ritmikus, arpeggiált szintetizátorszerű hangzássá alakítja, és fémes zengetés is hozzáadható. Izgalmas lehet még a ХАРЧО! ხარჩო! (HARCHO) fantázianevű algoritmus is, amely tulajdonképpen egy nemzeti grúz marhahúslevesről kapta a nevét, amelyet rizzsel, dióval és tkemali savanyú szósszal készítenek, bőségesen fűszerezett, sok fokhagymával és zöldségekkel igazán kiadós ételnek tűnik. 3 típusú digitális torzításával, késleltetés/reverb és aluláteresztő szűrő képességével ez talán az eszköz legszélsőségesebb algoritmusa, valószínűleg jó rotyogósan képes megszólalni.
Kiknek ajánlott a The Pipe?
Mindenképpen azoknak a zenészeknek, akik TÉNYLEG rá tudják szánni az időt arra, hogy kísérletezzenek vele eleget, szeretgessék, próbálgassák, belemerüljenek és elkötelezetten vágyjanak arra, hogy olyan egyedi hangokat állítsanak elő, amelyeket semmilyen más hangszer, bővítmény vagy hardver nem képes ebben a formában. Mivel a Pipe kontaktmikrofonja igen érzékeny és nincs cut-off funkció, továbbá a ház és a mikrofon ajkakkal történő legkisebb érintése is átkerül a kontaktmikrofonra, ezért nem mindig lehet teljesen háttérzajmentesen rögzíteni a csendesebb részeket, ennek okán gyakrabban kell tisztítani a sávokat. Szóval a DAW-os utófeldolgozást és a dinamikatartomány ellenőrzését nem lehet megspórolni. Élő produkciónál nyilván más a helyzet, ott egy mélyebb dark ambient, drone vagy death industrial színpadi előadásnál nem biztos, hogy feltűnnek ezek a dolgok.
Ahogy az elején is említettem, Vlad Kreimer víziója olyan elektronikus hangszerek és hanggenerátorok építése volt, amelyek kölcsönhatásba lépnek az emberi testtel és a környezettel. A The Pipe ezt lenyűgözően el is érte, azonban sokak számára talán mégis elérhetetlen álom marad, ugyanis a robosztus hangszer ára éppen picit kevesebbe kerül, mint egy havi nettó magyar átlagkereset. Nálunk a HIT SPACE szaküzlet fekete színben kínálja 261.900 forintért.
Összességében ezért nem tartom valószínűnek, hogy a hazai koncerteken, dark underground előadásokon sűrűn fogunk vele találkozni, hiszen az innovációnak bizony ára van, és ezt jelenleg nem valami sokan engedhetik meg maguknak ezen a szűk és mondhatni deficites, alternatív színtéren. Ellenben azt nagyszerűnek tartom, hogy a raison d’être elhozta és bevetette a The Pipe-ot a budapesti koncertjén és megmutatta nekünk, hogy megfelelő rutinnal és hozzáértéssel mire is képes ez a hangszer.
0 hozzászólás