v1.0 / 2024. február 4.
1. A GÉPEKET ISTENÍTJÜK ÉS NEM ÖNMAGUNKAT.
Mi mindannyian, zenészek, performerek, alkotók és hallgatók a dark underground színtéren, akik a sötét elektronikus zenéket tekintjük elsődleges referenciapontunknak, csakis ezeket a hangokat létrehozó gépeinket isteníthetjük és soha nem önmagunkat. Ha gépzenét hozunk létre, akkor a gép a fontos és nem a gép működtetője, a gépzene létrehozója.
A gépnek nincs egója.
2. KÖLCSÖNÖS TISZTELET EGYMÁS IRÁNT.
Mi, akik az elektronikus zene bármely ágát képviseljük Magyarországon, függetlenül annak konstrukciójától, műfajától, formátumától, megosztási és terjesztési felületeitől, csatornáitól, kölcsönösen elismerjük egymás munkáját, erőfeszítéseit, próbálkozásait, mert rettentően sok tanulás, önfejlesztés és munka van minden egyes alkotás mögött. Közöttünk egyesek gyorsan, hatékonyan és sokat termelnek, míg mások nem. De sosem volt és nem is lehet ezzel baj. Mindent úgyis csak az utókor fog leginkább értékelni (vagy nem), amikor mi már nem is leszünk.
Önként és bármiféle kényszer nélkül vállaljuk azt, hogy a hazai dark electro szubkultúra képviselői vagyunk és ehhez a legteljesebb mértékben, felelősségteljesen állunk hozzá, kulturáltan viselkedünk, normálisan kommunikálunk egymással.
A Világ minden pontján pont ezért tartják annyira különlegesnek a dark undergroundot: mert ez egy nagyon “baráti” meg “családias” szcéna. (Alaposan elhasználtuk, elkoptattuk a szavakat, jelzőket, nemde?)
Senkinek nincsenek és nem is lehetnek exkluzív jogai és privilégiumai. Egyikőnk sem tehetségesebb, jobb vagy szebb a másiknál. Ugyanannak a szűk, de legalább még létező színtérnek vagyunk a tagjai, mindegy hogy Magyarországon vagy a Világ bármely pontján is éljünk. Ha az identitásunk, gépszerelmünk, 4/4-es szívverésünk, taktikai indusztriálunk, elektronikus testzenéink, gótikus ambient-gömbvillámaink ehhez a csoporthoz kötnek bennünket, akkor több tisztelettel kell lennünk egymást iránt MINDENKOR.
3. DÜHKEZELÉSI ELJÁRÁSOK.
A dark electro színtéren kívül bőven lehet találni gyűlölködésre, provokációra, feszültségkeltésre kiválóan alkalmas helyeket, csoportokat és felületeket. Ha bármi miatt dühönghetnéked, beszólogatnivalód, trollkodnivalód támad, vannak más opcióid is, minthogy a saját alkotótársaidon, közönségeden, barátaidon köszörüld a nyelved, hisztérikusan ki- és berohangálj, meggondolatlanul és felelőtlenül ráronts másokra. Senkinek nincs joga ehhez és senki nem köteles ezt eltűrni.
A mi színterünkön ennek a viselkedéstípusnak semmi keresnivalója.
Ha már nagyon nem bírsz magaddal, akkor inkább zárkózz be a négy falad közé és tolj be valami jó kis aggrotech-et, EBM-et, anhaltot, metált, bármit, tekerd fel csumára a hangerőt, súlyzózz, munkázz, kondigépezz, táncolj, verd ki! Mindenki jobban jár így.
4. PANASZKEZELÉSI ELJÁRÁSOK.
Megesik, hogy rosszabb passzban vagyunk. Több a stressz, megnő a nyomás, szorít az idő. A saját kommunikációnkra olyankor még jobban oda kell figyelünk.
Megesik, hogy nem annyira tetszik az, amit a másik alkotott, mert nem a mi stílusunk. Nem önmagunkból indulunk ki, ugyanis semminek nem vagyunk a mindenható, hitelesített, műszeres pontosságú mércéi. El kell fogadnunk, hogy attól más még rajonghat azért az alkotásért, amiért mi nem.
Ha mégis vitás kérdés támad bizonyos felek között, elsőként mindenki vesz egy nagy mély levegőt. Kifújja. Ezt megismétli még további harminc alkalommal. Alszik rá kettőt. Addig nem ír, nem kommentel, nem beszéli ki a másikat a háta mögött, nem dobja ki a nagyközönség elé. Utána privátban megpróbálják barátságosan és tisztelettel megbeszélni a problémás ügyet. Ha ez nem sikerül, még mindig szikrázva ütköznek az agancsok, kardoznak a farkak, villognak a tekintetek, akkor pártatlan, független, objektív mediációt (“zavarelhárítást” / “békéltetést”) kérnek. Utána szépen elássák a csatabárdot, elszívják a békepipát, stb.
Nincs személyeskedés. Diplomácia és egymásra odafigyelés van.
5. A ROMBOLÓ HATÁSOK.
Amikor viszálykodás és dacosság van emberek között, az igen hamar elszívja a kreatív energiákat. Megöli az alkotás örömét. Elzárja a csapokat, agyonüti a lelkesedést, alkotói együttműködéseket, zenekarokat bomlaszt szét. Haragot szül, eltávolít bennünket egymástól és a gépszerelemtől. Úgy érezhetik magukat emberek, hogy mindenképp “oldalt kell választaniuk”. Ez roppant kártékony hatással van zenészekre, hallgatókra, közösségekre, alkotásokra. Olyankor retrográd, fogyatékos állapotba kerülünk. Ez egyikünknek sem jó. Tüskék kerülnek a köröm alá, úgy meg nem lehet billentyűzni, mert fájdalmat okoz minden egyes leütött hang.
Senki nem érdemli meg ezt. Ez nem fejleszti, hanem visszaveti a szubkultúránkat és a közösségeinket. A romboló hatásoknak nem szabad teret engedni. Alkotásba kell mindent átfordítani. Csak az az építő. A többi nem.
6. DISZTÓPIA KLAUZULA.
A 21. század korábban elképzelhetetlen értékválságával kell farkasszemet néznünk. A jövő jobbról előz, dudál, integet, majd büntetőfékez.
A pokoljárás nem most kezdődik, hanem már régóta tart a provokáció, polarizáció, politizáció manipulatív formáiban. Feszültséget, versengést generálnak, egymásnak ugrasztanak embereket, csoportokat, közösségeket. Ideológiai törésvonalakat, véleménybuborékokat képeznek. A közösségi média felhasználói, etetői, interaktív szereplői, algoritmusai, reklámjai oly mértékben eltorzítják a valóságot, hogy kóros lenyomatokat képeznek a gondolkodásban is. Minek, kinek is akarunk megfelelni? Nyerünk bármit is?
Mi, akik a dark undergroundban tevékenykedünk, talán jobban is érzékeljük ezt. Érzékenyebbek vagyunk a disztópiákra és az emberi kegyetlenkedésekre. Sokszor visszatérő témái az alkotásainknak, ezekre hívjuk fel a figyelmet, ezek miatt kongatjuk a sidechain-elt, reverbált vészharangjainkat és szólaltatjuk meg a riadószirénáinkat.
Épp emiatt elfogadhatatlan az, hogy ezeket a romboló folyamatokat (akár átmenetileg is) figyelmen kívül hagyjuk, sőt: az entrópiát beengedjük magunk közé, támogatjuk, engedjük hatni ránk, folyamatosan beárazzuk, felértékeljük, vagy akár lájkoljuk is.
Nem ezért jöttünk ide.
Hanem az értékteremtésért.
A közösségteremtésért.
A művészi elődeink és utódaink iránt érzett tiszteletből.
A hazai underground színtér építéséért, gazdagításáért, örökségének továbbviteléért és megőrzéséért.
A GÉPSZERELEMÉRT.
(Ha a fentieket nem értjük meg kellőképpen, akkor rövidesen lehúzhatjuk magunkat a klotyón. Történelmi példák sorozata mutatja ugyanis, hogy mi történik azokkal a civilizációkkal, társadalmakkal, közösségekkel, akik képtelenek a békés és kooperatív együttélésre. Jó példát kell tehát mutatnunk “kifelé” és “befelé” is. )
0 hozzászólás