Úgy tartják, hogy amit az ember huzamosabb ideig ismétlődően csinál, éjjelente azzal álmodik. Vagyis, ha nyáron napokig a létrán állsz és cigánymeggyet szedsz, akkor álmodban is meggyet fogsz szedni. Ha sokat autózol, nyomod a gázt, éjjel álmodban sem veszed le a lábad a pedálról. Én egész decemberben álmomban fejben fogalmaztam és a szövegeimet gépeltem, ami nem csoda, mert nincs olyan nap, hogy ne az új magazinszám tartalmának előállításával foglalkozzak. A decemberben főleg ezt szeretem. Meg tudok feledkezni az időjárásról, ünnepek körüli felhajtásokról, de még a sárdobálós-egymásnak üzengetős közéleti dolgokról is. Inkább örvendezek a különleges decemberi underground szubkulturális történeteknek az év utolsó H.I.T havi riportjában. Januárban pedig jön az Annual Report, a szokásos éves jelentésem. 2024 pedig biztosan rengeteg nagyszerű újdonságot tartogat. Dörzsölgetem fáradt kezeimet már most.
Belföldről jelentjük:
First Aid Tech: Megjelent az első EP
A First Aid Tech Gazdag István azon oldala a sok-sok közül, amelyben a táncolható sötét elektronika meg van bolondítva további ritmusvarázslatokkal, technológiai sámánizmussal és a vérvonal azon egyedi markereivel, amelyek azonnali késztetést generálnak szubneurális és egyben body szinten: vagyis kénytelen leszel mozogni rá, ha tetszik, ha nem. Ha amputálva lenne a lábam, elkezdene egyből kinőni az új.
Idén a FAT számomra több emlékezetes élményt is tartogatott: ott volt mindjárt az a First Aid Tech szuperior live act a Black Asteroid előtt, amin a tüdőmet majd kiköptem az Arzenál csarnokában, de végig kellett nyomnom a szettet a tánctéren és maximálisan érezhettem, hogy élek. Szerencsére a backing video is nyilvános, plusz egy jó karmapont. Aztán többször végignéztem a tehetséges Zölley Imre hatalmas videómunkáját, amit a FAT leghúzósabb track-jeire adaptált és ez a legjobb videomix, amit mindig újra és újra szeretek betenni.
Az idei sormintát pedig az első, Alfa-Matrix alatt megjelent First Aid Tech EP zárja, amin olyan nagyszerű zúzós slágerek vannak, mint a Bloodwit és a Breakout. Az EP 8 track-je 4+4 osztatú, azaz 4 alapszámot és ezek remixeit lehet bömböltetni. Tudjuk, hogy István sok vasat képes a tűzben tartani és sosem kell az öngyújtót sem keresgélnie hozzá, így ha valamiben maximálisan biztos vagyok, hogy 2024-ben sem maradunk koppon, el fog bennünket kápráztatni a további munkáival és meglepetésekkel. Engem többek között a First Aid Tech további evolúciója érdekel, és hogy ez a side-projekt merre tart tovább, milyen újabb technoid löketek fogják tovább mélyíteni a lakóházban a szomszédokkal ápolt bensőséges és reaktív kapcsolatokat. Ugyanis a First Aid Tech bekapcsolásának hatására az alattam lévő lakásban abban a minutumban azonnal véget ér a szekrénysorok és asztalok idegbeteg tologatása és húzogatása, míg egy másikban pedig a “Gyerekbömbölés: ON” vált át “Gyerekbömbölés: MUTE”-ra. A remixek közül a napi legjobb tippem: Haute Tension (man+machine remix). Zseniális ecetes acidos techno cucc ez az EP, próbáljátok ki magatok is!
A First Aid Tech anyag lokációja: https://alfamatrix.bandcamp.com/album/first-aid-tech-ep
Blind Delon és Stahlgeist a hajóorrban
Kicsit Gazdag Istvánnál maradva még a másik projektjének eleven és energikus koncertjét is fel kell elevenítenem, hiszen 2023. december 8-án az A38 hajó orr stúdiójában a francia Blind Delon előtt lépett fel a Stahlgeist. Az az este fantasztikus energiákkal töltött fel bennünket és nagyon élveztük, hogy két merőben eltérő pályán mozgó, magas szinten megkomponált és hangszerelt dark underground formációról van szó.
A Stahlgeist dühös EBM-mel robbantotta a hajó orrát.
A Blind Delon gitárokkal szaggatta meg a szívünket.
Aki jelen volt, az tudja, aki meg nem, annak elmondom, hogy egy igen különleges prémium fellépés volt ez és az undergroundért rajongók a jövőben még több, hasonló remek eseményre számíthatnak az A38-on, ahol szintekkel javult az az attitűd, amivel korábban nagyon nem voltam elégedett. Ha szeretnéd elolvasni az eseménybeszámolómat a két tökös zenekar fellépéséről és az estéről, akkor itt megtalálod.
Az Ǝ.N.D nem szokott hallucinálni. Az Ǝ.N.D dolgozni szokott.
December elsejére kijött az I Hope These Are Just Hallucinations EP, melyen korábban már itt-ott hallható Ǝ.N.D szerzemények átdolgozott verziói kaptak helyet. Egy randa madárkarmokkal felszerelt marokban valamiféle hallucinogén gombák meredeznek kóstolásra csábítva, olyan mint egy ajándékba szánt virágcsokor. Igen csábító lehet az a gondolat, hogy ha a borítón látható kis vackokat megeszed, akkor azt hallucinálod majd, hogy amit az utóbbi évek valóságának (és torzításának) hittél, az volt maga a hallucináció és mindaz a sok vacak valójában meg sem történt, ami az elmúlt években borzolta mindenki kedélyeit (most nem sorolom fel az összeset, úgy is tudjátok, meg hát kedvenc Ǝ.N.D narratívák is).
Az Ǝ.N.D ügyesen átdolgozta, kicsinosította saját alapjait. Vélhetően a fejlődés & haladás tipródós velejárója ez, hogy egy újfajta hangzás meg- és eltalálása garantáltan magával vonzza azt az erős igényt, hogy a régebbi számokhoz is hozzányúljanak. Nem beszélve a rengeteg live-ozás során szerzett tapasztalatról, melynek során minden bizonnyal érzik a zenészek, hogy hol miből kell leflexelni, ütemre vs vokálhoz pontosítani, rövidíteni, hozzátoldani, hogy jobban működjön az egész. Az anyagon szereplő számok emiatt talán egységesebben, koherensebben, nagyon is “Ǝ.N.D-esen” szólnak. Van közöttük korábban csupán koncerten játszott, válogatásalbumokra készített, remasterelt, remixelt track, plusz egy misantropiX mellékprojekt (mX727) első felvétele is.
Személyes kedvenceim a fejembe mászott “áldozati énekek” vagyis a victim of the vircumstances pt. 1, ami a Russian Dark Community szeptemberi Dark Sources IV válogatásán, valamint a victims of ourselves (EP edit), ami pedig a NEW HORIZON hazai válogatásalbumon szerepel. Az előbbinek a Subliminal Code rmx-e lázas zúzós zuzás zakatolás, valódi terror EBM, erősen kamilláztam rajta, ez meg az Acid Bath Records Killer Trax Vol II-n keresztül terjed.
Tehát az Ǝ.N.D katalógus most egy olyan újabb, masszív EP-vel bővült, ami a formációt nem ismerők számára is markánsan bemutatja, prezentálja a trió munkázását, jellemző hangzásvilágát és kiváltképp “optimista” vízióit.
A Ǝ.N.D anyag lokációja: https://3ndebm.bandcamp.com/album/i-hope-these-are-just-hallucinations-i-ep
Nagyon bátor aggregátor, avagy hogyan alakult át gyökeresen a karácsony
- Minden évben megy a spekulálás, hogy lesz-e fehér karácsonyunk? Most volt decemberben hó, 17 fokos pulcsimeleg és áradás, viharos szél is. Kinek kellene megköszönni, hogy mindenki megkapta, amit akart?
- Kevesebb éhenhalás-armageddon, cserébe több áramszünet több településen. A kutyaf@sz@ is ki van világítva és többórás áramkimaradások miatt mehet a rinyálás-anyázás, de az áramfogyasztásukat nemhogy visszafogták volna az emberek, hanem mindenkinek a kertje minimum olyan villanófényes és epilepsziás fényárban úszik már, mint az
eladásra/megvételre(ellopásra) előkészített Ferihegy. Csodálom, hogy a leszállópályák helyett nem házak hidegfényes tetején és erkélyén száll le a Swissair zürichi járata (tévedésből). A sarkon épp egy, harmadik napja berregő aggregátor adja az áramot, míg ki nem fogy a dízelből, január 1. után megnézem, ki és mennyiből fogja megtankolni, ha egyáltalán. Máshol többszáz méteres árkokat kell ásni a kábelcserékhez, mert az ember a legnagyobb fényszennyező és mindig eggyel több fogyasztót szerez be és az marad is bekapcsolva, mint ami valóban indokolt lenne. Mi történne akkor, ha mindenki még füvet is termesztene otthon? Bele se merek gondolni… - Kevesebb csomagolóanyag, kevesebb bugyuta karácsonyi üzenetküldözgetés, a Facebook/Insta-hírfolyam lett az új gyűjtője a mindenféle Reel/Real-tökéletességeknek.
- Igazából nem vagyok kárörvendő, senkinek nem kívánok én amúgy rosszat sem. De azt szeretném még egyszer megérni az életben, hogy annyira felkopik egy nap mindenki álla, hogy a szilveszter éjszaka végre individualistán néma lesz, töksötét, önmagába mélyedős, elcsendesedős, meditálós és senkinek nem marad eldurrogtatnivaló (petárdára, tüzijátékra elegendő) pénze, a háziállatok és gazdáik pedig nyugodtan alusszák át magukat az új (még egy fokkal drágább) világba.
Külföldről jelentjük
Skinny Puppy: Killing Game Over
A végére ér a Skinny Puppy sok évtizedes menetelése. Próbáltam megnézni, meghallgatni a napokban a kanadai zenekar amerikai búcsúturnésorozatának állomásain készült video- és hangfelvételeket, de nem ment, mert volt valami alumínium, vér és hamu íz a számban. Nyilván fájó szívvel ünnepelnek a tengerentúlon, büszkén elmondhatják, hogy ott voltak egy több korszakon, rotható emlékkupacon tapickoló, horrorszínház-indusztriál legenda ballagásán. Szerintem nekünk itt, az európai kontinensen nagyon mást jelenthetett a Skinny Puppy, mint mondjuk nekik odaát. Egyszer talán valaki le meri írni, hogy pontosan mit is, de ha nem, akkor én szívesen vállalkozom rá – így, post-mortem. Az első összeszedett reakcióimat a banda feloszlatásának (sokadik és ezúttal végsőnek “kihirdetett”) hírére mindenesetre itt olvashatjátok el.
Új Cyberaktif: Végjáték
Épp derékig benne voltam a Tenebrae Vision (1990) apró darabokra bontásában a milliomodik újrahallgatás után, amikor befutott az első track az új felállás albumbeharangozójából. Örülök, hogy megtartották a CA-cyberanarchista logót, ami szerintem a corporate világot megszégyenítően jól sikerült és még mindig a világegyetem egyik legjobb bandaszimbólumának, grafikájának tartok. Az eNdgame (csak kérdezem: mi értelme a tipográfiában az egyik betűt állandóan és kényszeresen, oghrésan, kapitálisra venni? Mit fejez ki? Mi az üzenete a nagy N-nek? Ki fejti, ki magyarázza meg?) kissé szkeptikusan várt, A Single Trace egyelőre még nem vett meg, nem hajtotta újra magát nálam. Ez a bajom a mai csorgatásos technikával bespoilerezett, algoritmizáltan marketingezett albumokkal. Hogy nem egyben hat, nem egyszerre ver agyon. Persze értem, a maxi single ugyanezt a funkciót töltötte be annak idején.
Február 2, release day. Akkor majd az arcunkba kapjuk, hogy mennyire lett FLA-dominált (szervezetileg nagyon) és mennyire lett lázadó / belenyugvó, derpegően öreg az új Cyberaktif. Nagy tétekben nem fogadnék arra, hogy nem lesz középszer. Három évtized új és mély meneteket vág naplementés, ugyanakkor profi zenészeken is. Megalkuvást és C/D-oldalas szerzeményeket sejtek, nem a 34 évvel korábbi, nyersen kísérletező vonalat.
Egyetlen kérdést szeretnék csak feltenni az olvasóimnak előzetesen, de tegyék előtte szépen a szívükre a kezüket és válaszoljanak őszintén, megfontolva először saját maguknak:
“Mégis kiknek, milyen célból, milyen megfontoltságból és milyen érdekből születik meg az új Cyberaktif album?”
Én a magam részéről a HIT_ISS07-ben már előkészítettem neki az elemzési oldalakat rögtön a Tenebrae Vision után és azért izgatottan várom, hogy milyen gondolatokat, érzéseket, rezonanciát fogok oda beleírni az eNdgame kapcsán.
A Cyberaktif anyag lokációja: https://cyberaktif.bandcamp.com/album/endgame
Data Void: Filmzene a kifosztottaknak
A Data Void Don Gordon (NUMB, Halo_Gen) és James Mendez (Jihad, Trial by Fire) új projektje. Közelgő debütáló albumuk az új évben jelenik meg a Metropolis Records és a Collapsing Silence gondozásában. A Strategies of Dissent (Az ellentmondás stratégiái) a rövid előzetes alapján indusztriális, drum & bass, dark ambient, poszt-punk, kísérleti, EDM, dub, pszichedelika elemeket fog új hangzási szintre emelni. Nekem a vizuális identitás mellett az új anyag mottója is nagyon tetszik: “Filmzene a kifosztottaknak”. Nekik ugyan soha senki sem írt eddig még semmit, na de majd most: a DATA VOID!
Adi Newton: Interpenetration
Adi Newton (Clock DVA, The Anti Group) ezidáig távoltartotta magát a Bandcamp-től, azonban idén profilt nyitott és két új kísérleti anyagát is feltöltötte. A december elsején megjelent INTERPENETRATION egy 33 perces ambient munka, amiről Newton a következőket írta még októberben:
“Az INTERPENETRATION egy nemrégiben létrehozott darab, amely egy sor mikrotonalitási kísérletből származik, vagy néha xenharmonikus zenének és polikromatikus zenének nevezik, amely rögzített harmonikus hangok sorozatán alapul. Nincsenek ismétlődő hangjegyek, ez a munka egy sor klaszter, amelyek a kompozíció hossza alatt haladnak és változnak. Akaratlanul ez ad okot egy véletlen hasonlóságra Brian Eno: On Land anyagával, amely szerintem az egyik legjobb ambient album és boldog vagyok emiatt az asszociáció miatt.”
Így Vince Clarke után ebbe is és a Newton által említett Brian Eno műbe is érdemes belehallgatni, ugyanis mindegyik vény nélkül kapható gyógybalzsam az év végére kifáradt elmének. A napfényes délutáni elszunyókálás nem csak adott, de még veszélyes szokássá is válhat.
(Az album címét és ezáltal az URL-jét ellenben sikerült valahogy ügyesen elgépelni, így az a borítójával és a fülszöveggel ellentétben “interpenatration” lett, viszont helyesen PENE, nem pedig PENA. Jó, időnként megesik az ilyen. Legalább Ti figyeljetek oda.)
Az új Adi Newton anyag lokációja itt: https://adinewton.bandcamp.com/track/interpenatration
VÉGRE! Igazi új DIY indusztriál Szlovéniából!
Nem túl közismertek nálunk (sajnos). A szlovén Laško-ból indult a The Stroj (A Gép) ütős retrofuturista, elektronikus, tribal, steampunk formáció 1997-ben. A “the” névelővel együtt kiejtve a bandanevet kihallatszik belőle a szépmuzsikaszó, a destroy szó. A Stroj ötvözi az erőteljes és összetett ritmusokat rendkívüli “kézzel készített” zajokkal, a saját készítésű fúvó- és vonóshangszerek lenyűgöző hangzásával, valamint látványos villámokkal, üvegjárással veszélyes pirotechnikai eszközökkel és a múlt nehéz eszközeivel, mindezt a jövő csúcstechnológiáival kapcsolatban – vagy inkább azokkal ellentétben. Zenéjük egyedi és futurisztikus hangzást hordoz, indusztriális, techno, rock, etno és jazz hatások izgalmas elegyét, nehéz, rozsdás és furcsán kinéző hangszerekkel és „zajkeltőkkel” játszva és előadva. Korábbi albumaikon már bebizonyították, hogy mindenféle hangulat megteremtésére képesek különféle maguk barkácsolta hangkeltőeszközökkel, fúvósokkal, ugyanakkor bármiféle szintetikus hang vagy effekt felhasználása nélkül.
A 2023-as átszabott, kibővített, megújult formáció (ezúttal már The Stroymachine néven) teljesen új stábbal csapkodja a vasakat, láncokat, keretekbe feszített húrokat és legnagyobb csodálatomra az “épített hangszerpark” olyan különleges elemeket is tartalmaz, mint a sűrített levegővel működő cső- és síprendszerek. Az ipari avantgard instrumentális törzsi urban tribal zene olyan hagyományait hozzák ezzel vissza, amit a Test Dept, az Einstürzende Neubauten, a Les Tambours de Bronx, vagy a STOMP! művészeti csoport űzött, hazai vonalról pedig az Art Deco, a BP Service és Lois Viktor egykori formációi voltak úttörői ennek a különleges és méltatlanul alulértékelt zenei ágnak.
A R3NE50NANZ4 (Renesonanza, de ha jobban tetszik magyarul, akkor akár zenebonabonanza vagy rezonanciazumba) egy igen alaposan kimunkált nagylemez, melybe a nyüzsgő hangok ambientszerűségbe csurgatásán át a disszonanciafolyosókon átvezetett vastag kábelekbe tekeredés is termel némi filmzeneszerűséget, cyberpunkságot, műhelyekből kibuggyanó sav- és fáradtolaj szagot. Az album címe a “RENAISSANCE” és a “RESONANCE” szavak szimbolikus kombinációja, amely egy több mint évtizedes időszakot tükröz, amelyet az átalakulás, a kreativitás, a felfedezés és a bevett normákkal szembeni ellenállás jellemez. Az album egy hangzásbeli újjászületést képvisel, amely a múltból a jövőbe való átmenetet szimbolizálja. Aláhúzom: tényleg így van.
Az anyag egy brutális punkosságig, őrjöngős őrületig tolt szám kivételével nem terheli a hallgatót holmi szövegekkel. A Niedrich-ből (jelentése itt: alacsony önértékelésű személy, egy kvázi senki) viszont szinte süt, hogy képesek lennének akár erre is. A német-szlovén nyelvi tekervényekkel súlyosbított covid-szülte-szám és a klipje elég kifejezően ábrázolja a lockdown miatti bezártság alatti megbolondulás fázisait, az idegmunkát, félelmet, kiszabadulni akarás terheit. 2023-ban lehet, hogy voltak nagyon jó zenék, de ennyire erős videóval én idén nem találkoztam. Arra gondoltam, bárcsak több ilyen jönne szembe velem (mondjuk itthonról is).
Szóval respekt a szlovén ipari tagozatnak ezért, mert pusztán a hangszereik megépítésében is roppant sok munka van és akkor vegyük hozzá, hogy ezeket meg is kell ám tudni szólaltatni, sokszor elpróbálni anélkül, hogy a hatóságok – polgári bejelentésre – ki ne szálljanak azzal a szándékkal, hogy ripsz-ropsz felszámolják az egészet. Arról most nem is ábrándozok még, hogy mekkora hatalmas élmény lenne élőben látni és hallani ezt a sok cuccot egyszerre megszólalni. (November 24-én volt albumbemutató performanszuk Ljubljanában amúgy.)
“A Covid-járvány sötét napjai közepette, 2020-ban péntek 13-án NiedrIch, más néven ‘LowSelf’ vagy ‘EachOfUs’, egy ismeretlen, szerény, mégis viharos állapotban találta magát. Felismerve, hogy a társadalmat gyakran természetesnek veszik és jelentéktelennek tartják, amíg fel nem bomlik. Most, több mint három évvel később, fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mit tanultunk, és mit változtattunk?”
A megújult The Stroymachine új anyagának lokációja: https://thestroymachine.bandcamp.com/album/renesonanza
Köszönöm egész éves kitartó figyelmeteket. Mindenkinek jó pihenést és/vagy felkészülést a rettenetesnek ígérkező, de várhatóan kiváló ipari harci és egyéb underground zenékben bővelkedő 2024-es évhez!
0 hozzászólás