Aki sokat markol… (annak biztos jó nagy markolója lehet!)

Itt a H.I.T szerzőjének szokásos éves jelentése, személyes-szubjektív évértékelője, amelyben bemutatja a transzparencia jegyében a magazin és a portál teljesítményét, az elért eredményeket, felismeréseket, összefüggéseket, tanulságokat, megbölcsülési fázisokat, az év csúcsélményeit, bukásait és miegymást. 2024 mindenkinek valami más bizarr élményt hozott, de szinte senkit nem hallottam eddig arról csicseregni olajozottan és lelkesen, hogy mennyire feledhetetlenül pazar év volt ez számára. Épp ellenkezőleg, hogy ez volt eddig a legkegyetlenebb, legnehezebb az utóbbi évek cifra és nem túl népszerű sorában.

Nos, én erről némiképp másként vélekedek. Nekem, személy szerint határozottan építő, szívbemarkolóan szép, sokszínű és fejlődésben, élményekben, eseményekben gazdag év volt a 2024-es év. Rengeteg dolgot megvalósítottam, amit szerettem volna, de köztük sok olyat is, amelyek be sem voltak tervezve, sőt, a kanyarban sem látszódtak. Őrült sokat cikáztam pontok és lokációk között, talán nem ritkán hágtam át eközben közlekedési szabályokat is, de senkinek nem veszélyeztettem ezzel az életét és biztonságát. Eszméletlen mennyiségben szívtam magamba a tudást egész évben, tanultam, fejlesztettem magam mind személyes, mind szakmai szinten, sőt, még egy filmforgatókönyvíró tanfolyamot is elvégeztem. Igyekeztem mindenkinek és mindenkivel valami jót tenni, anélkül, hogy magammal közben valami rosszat tettem volna. Igyekeztem nagy ívben kikerülni a tömegpszichózist és az általános depressziót. Megtanultam kiegyensúlyozni még a kiegyensúlyozhatatlant is. Fokozott türelmet és békét találni ebben a különös és megmagyarázhatatlan békétlenségben és türelmetlenségben.

A H.I.T magazin és portál teljesítménye

Önmagában már ez egy szép eredmény, hogy valami képes megérni két évtizedet, különösen ezen a kicsike magyar underground színtéren. Amikor 2004-ben (kereken 20 évvel ezelőtt) felkapcsoltam az első H.I.T webzine-t a netre és megjelentettem első zenei írásaimat és letölthető kiadványaimat, magam sem gondoltam volna, hogy egyáltalán megér ez ennyi sok időt. Sokáig nem voltam vele teljesen tisztában, hogy van-e létjogosultsága, brand-értéke, hasznossága ennek a médiumnak itthon. Mostanra szilárdult meg bennem az a hit, hogy a H.I.T valami egyedi és nagyszerű dolog, ügy, küldetés, amely amellett, hogy szolgálat, kutatás, hobbi, tartalomszolgáltatás, zenei újságírás, de támogatás is egyben az ipari elektronikus dark underground színtéren. Ez csak bizalommal és elkötelezettséggel, no meg nagy adag különutassággal és nonkonformizmussal jöhetett létre. Aggodalomra tehát semmi okom. Bár nem szokásom, de azért most picit ezt mégis megünneplem magamban.

A HIT_ISS07 magazinszám meg (nem) jelenése

Az új magazinszám általában az őszi-téli hónapokban készül, akkor írom, szerkesztem, illusztrálom és tördelem. A soron következőt is már 2023 őszén elkezdtem tulajdonképpen írni, és ha minden simán ment volna (olyan persze sosincs), akkor 2024 tavaszára kellett volna megjelennie. Ez sajnos nem történt meg, és már egészen biztos, hogy 2025 tavaszára csúszik át. Hogy miért nem készültem el az új számmal, annak igen egyszerű és prózai okai vannak: olyan hónapjaim vesztek el váratlan magánéleti okok és események miatt, amelyek lehetetlenné tették az írást és szerkesztést, egyáltalán a laptop előtti aktív figyelemmel járó időtöltést. Szóval más életterületekre és projektre kellett átirányítanom magam. Emellett olyan necces témákba és speciális interjúalanyokba fektettem több kutatómunkát, amit nem lehetett felületesen elintézni. Lehet nem lesz a legropogósabb, legaktuálisabb, mire az új szám kijön, de az idő és annak archivátori simogatása valójában ilyen. A konzerválásnak is megvan a maga átfutási ideje. Hogy van-e bármi lelkiismeretfurdalásom emiatt? Nincs. Semmi nem veszett el, sőt, váratlanul új hasznos ötletek és koncepciók merültek fel még év közben is, amelyek „jó helyen lenni jó időben”-elv alapján még többet is adnak hozzá a magazinhoz (vagy inkább már bookazine-hoz, ugyanis ismét többszáz oldalassá hízott). Szerencsére panaszos és lecseszős leveleket nem kaptam senkitől év közben, amiért nem jött még ki a „kedvenc underground magazinja” mert már annyira olvasnááá!!!

2024-ben a korábbi magazinszámaimat viszont 52 alkalommal töltötték le. Ha úgy vesszük, akkor hetente egyszer valaki leszedte valamelyik HIT_ISS PDF-emet. (Azt még hozzá szeretném tenni halkan, hogy a videós mikrotartalmakkal, figyelemsószóró formátumokkal és social media trashkontentekkel soha nem fogja felvenni a versenyt egy összetettebb, hosszabb, kitartó és figyelmes olvasást igénylő magazin, különösen nem egy olyan országban, ahol a felnőtt lakosság 56%-a egyáltalán nem olvas, 29%-uk pedig csak alkalomszerűen. Kontraszelektív ez, elismerem, de mindig az ellenkezőjét kell tenni annak, amit a tömeg tesz: tehát többet írni, többet olvasni!

A H.I.T Facebook oldalának teljesítménye

A H.I.T Facebook oldalának teljesítménypörgetője valójában nem is én vagyok a posztjaimmal, hanem sokkal inkább Ti, kedves olvasóim és követőim. Én annyit teszek hozzá csupán, hogy amikor a portálra valamit publikálok, azt megosztom Facebookon és egy-két csoportban, viszont Ti pedig interaktáljátok, lájkoljátok, kommentelitek és továbbosztjátok, amit ezúton is köszönök. Nem kenyerem sem a dicsekvés, sem a Meta vállalat felmagasztalása és támogatása, de 181 kedvelés és 201 követő a 2024-es év mérlege. (Csak összevetésképpen: 2023-ban még csak 93 kedvelő és 106 követő volt.)

A H.I.T portál teljesítménye

A H.I.T portálon 2024-ben összesen 11 289 (2023-ban: 8 944) megtekintést és 2 286 (2023-ban: 1 840) felhasználót mértem.

• A H.I.T portál címoldalára 1 558 (2023-ban: 1 147) megtekintés esett.
• A Magyar csatornák és közösségek oldalra: 508 (2023-ban: 380),
• A Mégis mit adott nekünk az OPUS DEI? című cikkemre: 370
• Az Isten műve négy tételben: ilyen volt a Laibach a Dürerben című cikkemre: 334
• A Havi riport 2024/11 #19 – 220 fokon rásütünk és jó lesz az! cikkemre: 332 megtekintés jutott.

Ez volt tehát a TOP5 oldal a portálomon 2024-ben.

A forgalmi források szempontjából most sem lepődtem meg. Az alábbi bontásban érkeztek felhasználók a portálra különféle csatornákról:

• Organikus közösségi (Facebook, Instagram): 1 284 (2023-ban: 1 054)
• Organikus keresésből (keresőmotorba, pl. Google, Bing beírva): 602 (2023-ban: 336)
• Direct (közvetlenül a böngészőből és/vagy könyvjelzőből): 406 (2023-ban: 423)
• Egyéb hivatkozásból (pl. külső linkek más oldalakon): 14 (2023-ban: 38)
• Egyéb, hozzá nem rendelhető vagy azonosíthatatlan forrásból: 20 (2023-ban: 19)

Idei meglepő felfedezésem, hogy a Facebook-oldalam és egy-egy portálon posztolt cikkem látogatottságát nagyban befolyásolja, hogy egy adott zenekarnak mekkora a reputációja és a kapcsolati hálója, rajongói bázisa. Ugyanis függetlenül attól, hogy mit és hogyan írok, az előadók a megosztásokkal, posztolásokkal egyfajta „ráhordó” erővel bírnak. Sokszor leesett az állam, hogy honnan jött hirtelen egyszerre ennyi új látogató az oldalaimra? Hát a zenekaroktól és azok ismerőseitől!

Fejlesztések a H.I.T portálon

Főként tartalmi fejlesztések történtek a portálon ebben az évben, ennek egyik újdonsága a Mégis mit adott nekünk? c. rovat, amelyben több évtizedes, ikonikus albumokat szedek apró darabokra, szedek össze mindenféle háttérinfót róluk, lefordítom a dalszövegeket, továbbá próbálom belőni, hogy mitől szerettük meg ezeket, mi volt a valódi jelentőségük. Nem mondom, hogy ezek könnyen fogyasztható tartalmak, de legalább méltó főhajtások nagyszerű anyagok előtt.

Emellett úgy látszik, hogy kedvelitek a Havi riportomat is, amelyben az adott hónap hazai és külföldi megjelenései, színtér újdonságai, történései kerülnek előtérbe. Írtam egy hosszabb, többrészes cikksorozatot is a kazettakultúráról. Vannak még további ötleteim új rovatokra, de főként az interjúk terén szeretnék többet adni nektek 2025-ben, valamint apróbb technikai igazításokat is teszek majd a portálon.

Limitált, sorszámozott H.I.T cyberpunk fanzinok + az első cyberpunk zine esemény

2024-ben két limitált, sorszámozott, nyomtatott fanzin is megjelent a HUN / INDUSTRIAL \ TECH kiadásában a KIS MAGYAR CYBERPUNK INDUSTRIAL ZINEFEST alkalmából, amit a helyszínen lehetett beszerezni 2024. május 24-én az Aurórában. A rendezvényre több fronton is össze kellett kapnom magam. Amellett, hogy élőben felléptem az EMPELDE szólóprojektemmel, amire készülnöm kellett ezerrel, meg kellett harcolnom a kommersz otthoni nyomtatók összes szörnyeteg istenével és papírbehúzási és tinta/tonerkezelési átkaival is. Az eredmény lehet, hogy erősen DIY lett, de egyedi és megismételhetetlen. Az egyik füzet, a Víztornyok e csodálatos ipari objektumok jövőbeli disztopikus felhasználásáról szól, a rendezvény nevét adó Kis Magyar Cyberpunk 2024 pedig a kurrens lokáléletérzéseink egyfajta kompakt és renegát stílusú füveskönyvéül szolgál. Elképzelhető, hogy lesz ennek valamiféle folytatása és az sem kizárt, hogy jövőre digitálisan közkinccsé teszem az ebook-változatait itt a portálon, amikor majd beüt az akkut vízhiány és a nem várt, ellenben félt érzésdömpinghullám.

A fanzinokra egyébként két érdemi visszajelzést kaptam később. A víztornyosra a „nyomasztó belegondolni is!”, a KMCP2024-re a „nem érzem benne az előremutató megoldásokat, gyógyításokat, csak a látleletet” volt a reakció, amit ezúton is köszönök az olvasóimnak. Nem ígértem sem önfeledt szórakoztatást, sem grandiózus mestertervet semmihez. A Világ nélkülem is simán és olajozottan baszódik el, és nem állítják meg a füzetkéim, de még a zenéim sem ebben. Egyszerűen csak ápolni akartam a kézzel fogható, kézzel készített, lapozható underground kiadványok letűnt hagyományát, a többit pedig tisztelettel meghagyom a Fényességes és Jóságos Marvel Univerzum nagyságainak.

Az EMPELDE ténykedései 2024-ben

2022 nyarán jelentettem meg az utolsó EMPELDE-anyagomat, a Demagógiai Intézet című albumot, amely után kemény csömört és kiégettséget éreztem és egyáltalán nem akartam tovább folytatni a dolgot. Közben ez az album érett be a leginkább és ez vezeti jelenleg is az all-time hallgatottsági statisztikákat (leverte még a Robotok falun albumomat is), ami előtt persze értetlenül állok. 2024-re felszívtam és kipattintottam magam, hogy színpadkész legyek és mindenféle DIY-hang- és fénykeltő eszközzel elő tudjak adni a régi és az azóta írott, új számaimból kb. egyórányi adagot. A live debütálásom március elsején történt meg a 101 Klub színpadán a Gothic Disorder Productions szervezésében, amire többen jöttek el végül, mint amennyire alapvetően számítottam. Jól szétvertem közben pár műanyag flakont, feszegettem önmagam, a hangtechnika (és a hangtechnikus) határait és leteszteltem, hogyan működik élőben a Forint gyengülése és a Földönkívüliek tanítása. Érdekes és összességében pozitív tapasztalatok voltak ezek, színpadi edzettségem első nagy főpróbája.

Sok szusszanásom nem volt, hiszen a Kis Magyar Cyberpunk Industrial Zinefesten az Aurórában én durranthattam be a bulit május 24-én. Utánam még a „barátságos terror EBM” banda, az Ǝ.N.D és a hazai cyberpunk főpap, Planetdamage nyomták tele a pinceterem atmoszféráját a tech underground-menőség masszív rezgéskonténereivel és adatcsomagolt zajmérgeivel. Mindezek az órák, az ezt megelőző izgatott készülődések, próbák, egyeztetések, „szerelések, ragasztások és forrasztgatások” számomra abszolút feledhetetlenné tették ezt az évet.

Igen furcsa érzés, amikor egy előadó kívülről látja viszont önmagát más optikáján és filterein keresztül. Itt épp a saját innovációmat, az EGODETECTOR^® eszközömet tartom kézben (egyszer még lehet színpadi kellékes leszek!) és ez csak az egyik elkapott, fixált pillanat, amelyért rendkívül hálás vagyok Anitának és Szabinak, az A L PIX underground kiváló koncertfotósainak, akik a kedvességük mellett oltári speciális látásmóddal rendelkeznek. Rólam általában elég tré fényképek készülnek, de az ő képeiken valahogy még az én erősen kérdéses és megosztó személyiségem is maradéktalanul átjön. Sok tehetséges fotós dolgozik ebben a picinyke országban, ezzel tisztában vagyok, de ők nálam mindig garanciát jelentenek, mikor beléjük botlok egy-egy koncerten. Tudom, hogy ott nekem nem érdemes elővennem az amatőr telefonomat sem, hiszen csak ők képesek lenyűgöző felvételeket készíteni a színpadra lépő underground előadókról és visszaadni egy-egy esemény varázslatos energiáit és történéseit. Köszönet nekik az egész éves lenyűgöző munkájukért!

Már a csőben van a Zavarelhárítás

Idén már roppant mód hiányzott a dalszerzés és az ipari zajkomponálás. Egy új EMPELDE-konceptalbum van előkészületben 15 nyomasztó, magyar nyelvű disztópiaslágerrel, amelyek új és szokatlan szintre emelik majd a vérnyomást. Az előzetes A/B-tesztek és kontrollcsoportos degusztációs vizsgálatok egybehangzó visszajelzése alapján a szövegek fejbeszakítóan súlyosak, a hangulat roppant világvégi, ami számomra azt sugallja, hogy jó úton haladok. A feladat nem könnyű, de legalább globális értékrothadásról és egyetemes apátiáról üzen, nem mellesleg 100% AI-mentes és tele van tömve saját készítésű field recording hangmintákkal. Az emberi megőrülésnek egy újabb érdekes krónikája lesz ez, természetesen a megszokott, felvágott nyelvű, empeldés groteszk humorral. A borítóját imádom, a tracklistjét nem különben:

1. REJTETT CSAVAROK
2. FORINT
3. ZAVARELHÁRÍTÁS
4. FÖLDÖNKÍVÜLIEK
5. FEHÉR FURGONOSOK
6. PEREMVIDÉK
7. VISELKEDÉS
8. CONCORDE-EFFEKTUS
9. DISZPÉCSERSZOLGÁLAT
10. A KÉSZENLÉTI JEL HIÁNYZIK
11. SZOLGÁLATBA HELYEZED MAGAD
12. EMBERBONTÓK
13. RÉMÜLET A HARMADIKON
14. VEGÁNOK DISZNÓTORON
15. CSÖVEK

A fenti menüből a Forint és A készenléti jel hiányzik már előkóstolható volt, a többi pedig 2025 első negyedévében érkezik. Lesz, aki várja és örül ennek?

Gyengült a FORINT is...

November 3-án, egy szépséges gazdaságtörténeti pillanatban érkezett az előzetes a fentebb említett albumomról. Amikor ez a szám íródott a NEW HORIZON válogatáslemezre, még az égvilágon senki sem beszélt emelt hangerővel a gyermekvédelemről és az oktatásügy helyzetéről, hiszen ez egy 2023-as szerzeményem, semmi sem volt a kanyarban. Most már én is borzongok kicsit, hogy ez a három téma valahogy mostanra összeért és politikai színezetet vett. Óvatosabban kellene talán váteszkednem.

Neonfény a retinádon. Van-e még pénz a bankszámládon?

A reklámok és neonfényben úszó kirakatok csábítása, a konzumidiotizmus és az egóbúsztolás, a féktelen kommersz materializmus és az elmúlás, az esztelen felhalmozás és a pazarlás jelenségeit rajzoltuk körbe CALM T (Purczeld Tamás) kollégával, barátommal az év végén megjelent NEON c. kollaborációs EP-nken. Még a nyár elején hozott Tamás egy baromi jó ötletet, hozzá remek zenei alapokat, egy kiváló dalszövegvázlatot és megkért, hogy adjam hozzá az empeldésen nyers narratív hangomat. A NEON-on a nyár és az ősz folyamán több iterációban dolgoztunk, néha nulláról kezdtük, itt-ott kalapáltunk a szövegen, majd újra és újra nekiveselkedtünk és az eredmény mindkettőnket rendkívül feldobott! Calm T szintipoposabb, optimistább, derűsebb, világosabb interpretációi mellé én is pakoltam még az EMPELDE sötétebb, nyomasztóbb és kísérletibb hangzásából, így jött létre ez a 3+3 darab egymástól gyökeresen eltérő, elgondolkodtató NEON-track. Méltó módon pontot tesz a 2024-es év végére a cucc, hangos felsóhajtás a Black Friday, a kereskedelmi forgalomfelpörgetés és az Extended Consumer Christmas agyatlan megzombulásai után. Fogyasszátok felelőséggel!

A magyar színtér számomra 2024-ben

Idén valahogy jócskán felpörgött a partigépezet, köszönhetően a szervezőcsapatoknak és egy maroknyi nyitott klubnak, Budapesten és Győrben. Győr egyébként is érdekes elszívóhatást gyakorol, ami a Kollektíva alternatív zenei közösség végtelen lelkesedéséből és bulldogkarakteréből fakad, így szinte kimondható, hogy A BETON lett a hazai underground első számú fixált bázisa. Nem kis neveket sikerült leszerződniük és a legendás CMC is ott tartja majd a nagy visszatérő fellépését 2025. január 18-án este.

Na de kezdjük csak az elejéről.

Márciusban részt vehettem Celina Hurt You More videóklipforgatásán, amelyet az osztrák Madradt videóprodukciós csapat mérnökölt és hatalmas élmény volt ebben benne lenni, ugrabugrálni, statisztáskodni. Ha nem láttad volna még a klipet, akkor érdemes pótolni, mert tényleg profi produkció lett:

Amúgy Celina új albuma, a Licence for violence is kiváló bizonyíték a hazai underground színtér sokszínűségére és rezilienciájára. Sokszor lepörgettem ebben az évben.

A másik tier listes csúcsmű számomra a First Aid Tech duplája volt, a Tech under your skin, amelytől bepöndörödik még mindig a szemöldököm és január 4-én a Radio Kaleid eseményén rázni fogom rá biztosan. (A 2025-ben érkező új Stahlgeist albumról és egyéb újdonságokról is szívesen csicseregnék már, de köt a titoktartás, szóval mindent idejében.)

Élőben az E-Diode, Syngular, Bitrotator, Cawatana és Planetdamage vitte nálam a prímet, de sok kellemességet okozott a Black Nail Cabaret, a Man + Machine a Fading Future EP-jével, az Ǝ.N.D és a Human Vault az egész évi pörgésével, a Hideg Roncs a Megtartóval, a CMC a készülő ENCORE albumáról kiadogatott ízelítőivel, a Doriphoroi az Illuminations Live in Vác kiadványával. Hosszan sorolhatnám még, és elnézést azoktól, akiket most kihagytam a sorból. Sokan vagytok, de nyugodtan lehetnétek akár többen is. Nincs megtiltva senkinek.

Összességében izgalmas és új megjelenésekben bővelkedő volt ez az év, tele koncertekkel, DJ-estekkel és még a Nemzetközi EBM napot is megünnepeltük az Edithben. Rendkívüli külföldi zenekarok koncertjein vehettem részt 2024-ben, ezek közül a legemlékezetesebbek a Statiqbloom, a Laibach, az Einstürzende Neubaten budapesti fellépései voltak, továbbá a bakancslistás Clock DVA turnéállomás a bécsi Flexben. Mindegyiktől leolvadt az agyam és a szívem is.

Valahogy mégis az az érzésem, hogy a hazai színtér mind előadókban, mind helyszínekben, mind anyagiakban tovább zsugorodik. Két kezem, két lábam ujjain nem tudnám megszámolni, hogy hányszor kellett végighallgatnom eseményszervezők és klubok sirámait, problémáit, nehézségeit, erőfeszítéseik meg nem térülését, az elmaradt látogatószámot és azt, hogy „épp nagy nehezen kijött nullára” meg „ráfizetéses volt” a buli. Együttérzek ugyan velük, de nem biztos, hogy teljesen értem is őket.

A másik dolog, ami fölött nem tudok továbbra sem napirendre térni, az a folyamatos nyünnyögés a magyar underground előadók körében. Hogy mennyire alacsony az elérési szám, hogy mennyire kevés az új követő, óh, mily kevés a lejátszás, nincsenek zenevásárlók, nincsenek fellépési lehetőségek, ha vannak, arra kevesen jönnek el, hogy túl sokat invesztálnak bele egy-egy produkciójukba/fellépésükbe és folyamatosan ügyeskedni kell az algoritmuspörgetéssel, a médiafelületek etetésével, kiadók kergetésével, kegyetlen jogászkodással, a táborral való kommunikációval és interaktáltatással (lefordítom: traktálással) és hogy ez mind csak elszívja az értékes idejüket és figyelemenergiájukat – magáról az alkotásról. Hát szevasztok! Ti most akkor a mainstreamben akartok utazgatni, oda vágytok, vagy megmaradtatok a dark undergroundban önazonos, hiteles előadónak és elfogadtátok, beláttátok-e azt a nehezen vitatható tényt, hogy egy ilyen aprócska és egyre zsugorodó, megvénülő, kivéreztetett zenei piacon bizony ezek a szabályok érvényesek 2024-ben, ezek a csakis nagyítóval detektálható, aprócska volumenek jutnak és járnak? Megérne egy-egy zenész kerekasztal-beszélgetést ez a téma szerintem.

Én a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy mindezt hobbiból, szerelemből, elkötelezettségből és a művészi önkifejezés érdekében szabad csinálni, függetlenül attól, hogy milyen a piaci verseny, mekkora a tábor és a technológiai-gazdasági ellenszél. Ahol több az egy négyzetkilométerre eső sikerre éhes zenei producerek száma mint a tanároké, ahol a kulturális (zenei) menedzsment a béka foka alatt van, ahol a zenei edukáció és ehhez szükséges felületek nem léteznek, csak gigantikus és rigid tech- és trashplatformok vannak, ott egy magyar underground előadó mégis milyen naiv reményeket táplál még? A kérdés természetesen költői volt.

A külföldi underground 2024-ben számomra

Nos, ez inkább csalódást keltő fejezet. 2024 nem hozott számomra olyan újdonságot és emelkedettséget, amely nem valami középre főzött, már sokszor ismételt, rengetegszer hallott, sablonos dolog ne lett volna. Talán a kelleténél jobban el is távolodtam a külföldi megjelenésektől ebben az évben és inkább nyúltam vissza régebbi anyagokhoz, amelyek még őszinték, kísérletezők tudtak lenni, és nem AI által másodpercek alatt legenerált és unalmas borítóval ellátott tömegvackok voltak. Többször nyúltam inkább a 80-as évek hazai underground maradványaihoz, merültem el klasszikusokban, ástam ki alapköveket. Az eNdgame, mint a nagy Cyberaktif visszatérés engem kevésbé fűzött be, Bill Leeb új szólóalbumát, a Model Kollapse-t is csak párszor voltam képes meghallgatni. Ha mégis említenem kellene valamit, amiben nem csalódtam és legalább tíznél többször jólesett lejátszani, az a Data Void részéről a Strategies of Dissent volt. Az legalább egy koncepcionálisan létrehozott, alaposan meggyúrt és bátor album. Mást egyszerűen nem tudok felidézni, sorry. A szomorkás orosz/ukrán postpunktól már csömörlésem van, nem tudok vele azonosulni, az európai buta és egymenetes, szövegtelen ipari technotól és ritmikus zajból már nem tudnak többet, jobbat, újabbat betömni a füleimbe.

Ami viszont fantasztikus, de nem ipari elektronikus…

Volt viszont egy zenekar, amit végtelen mennyiségben tudtam hallgatni és az évközi hangulatszabályozásaimhoz, derűsebb pillanataimhoz, életöröm-növelésemhez abszolút és maximálisan hozzájárult, holott nem a dark underground ötlettelenségéből érkezik. Ez pedig az idén 35 éves jubileumát ünneplő és sorra fantasztikus, sokoldalú, megunhatatlan német hiphop zenekar: a Die Fantastischen Vier.

Róluk még fogok később is regélni, mert ügyesen tanítanak és sokunknak érdemes lenne tanulmányozni, hogy miként voltak képesek ennyi időn keresztül széthúzás és viszálykodás nélkül együtt maradni, értéket teremteni. Példátlan az, amit ez a négy fickó csinál 1989 óta. Albumról albumra gyúrták ki magukat, több százezres, hűséges rajongótábort építettek maguk köré. (Én is közéjük tartozom és ezt vállalom). Eleinte nekik is csak a klasszikus butuska hiphop témáik voltak (csajozás, menőzés, bulik, kocsik, fiatalkori bénázások, pénztelenség, stb.) Aztán nekiálltak olyan komplex dolgokról számokat írni, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a kapuzárás nehézségei, öregedés, a család, barátok, társadalmi státusz, gazdaság, vallás, állam ellentmondásai és felszínességei. Négy eltérő karakter, négy jóbarát, botrányoktól mentesen, örök összetartásban és kreativitásban, mindezt úgy, hogy megőrizték teljesen a hiphop stílus zenei és hangulati sokszínűségét, lelkesítő és kritikus jellegét, ráadásul bemerészkednek olyan intermediális territóriumokra is, ahonnan egyébként másokat is kitiltanának. A szövegeik darálósak, hosszúak, nyelvileg nagyon kreatívak, izgalmasak és roppant fontos kérdéseket feszegetnek. Zeneileg olyan széles pályán képesek mozogni, hogy meglepő módon helyenként kimondottan ipari és elektronikus hatásokat is profin kezelnek.

Egyik friss kedvencem tőlük például ez az elektrokísérlet, amely a legutóbbi Long Player c. albumukról származik és a kísérőautomatikát magyarázza el (And.Ypsilon bravúros megoldásaival):

Vagy itt van például ez a számuk, a Tunnel, amely arról szól, hogy építsünk egy jó kis alagutat és ott fogjuk kibekkelni a rosszabb időket underground módra, mert odafent már nem lehet megmaradni. Hogy sötét van? Miért nem szólsz? Haverok vagyunk, természetes, hogy kapcsolunk fényt! Full autentikus és barátságos statement ez. Példát vehetnénk róluk.

Tehát a Die Fantastischen Vier kissé olyan, mintha a Bëlga zenekar lenne, csak épp német kivitelben, viszont szintén nagyon okos és szellemes szövegekkel. Idén számomra ők voltak azok, akik a legtöbb zenei örömöt nyújtották és sokszor elképedtem azon, hogy német nyelven is mennyire átjön a mondandójuk. Ahhoz, hogy ennyi energiával és türelemmel bírjam ki ezt a rázós évet, ráadásul még nevetni is képes voltam elég gyakran, a FANTA4 járult hozzá a leginkább. Hozzájuk képest minden és mindenki más csak fájdalmas jajongásnak meg panaszkodásnak tűnt. Minden búvalbéleltségemet elűzték idén ezek a fiúk.

Vielen vielen Dank FANTA4 und TROY 4EVER!

2024-ről általában pár gondolat

Úgy érzem, a földindulás elég gyöngécske kifejezés mindarra, ami 2024-ben általánosan tapasztalható volt.

A legtöbb bosszúságot (a közélet, a politika és a média csillapíthatatlan böszmesége mellett) a technológia, a közösségi média és az emberi magatartás instabilitása (egótúlburjánzás) okozta. A technológiával még mondjuk lehet kezdeni valamit, egy régebbi eszközből is ki lehet hozni sok mindent, de nem szabad soha függeni tőlük. A közösségi média fékezhetetlennek tűnik ugyan, de nem lehetetlen kicselezni. Eléggé meglepő volt a napokban, hogy létrehoztam egy teljesen új Facebook-profilt valaki számára, nulla darab ismerős, nulla like, teljesen szűz, adatvédelemben maximumra csavart profil volt és ennek ellenére szinte azonnal elárasztódott a hírfolyam mindenféle trash-tartalmakkal, olyan kamu Facebook-csoportok bejegyzéseivel, amelyek sem érdeklődésből, sem a kapcsolati háló által interaktált tartalmak átszippantásódából nem következhetett. Ebből megtanulhattam, hogy a Meta Univerzum esélyt sem ad egy tiszta, rendezett tartalommenedzsmentre a Facebookon. Hiába lövögeted ki egyesével felkiáltva, hogy „NEM ÉRDEKEL!!!”, hiába tiltod le a retrózgatós, motorozós, focistás, városi és olcsó humorcsoportokat – ugyanúgy, még nagyobb erővel fog beözönleni a szenny.

Az Instagramon picit más a helyzet. Ott sikerült kipucolnom teljesen a magamutogatós csajos, seggriszálós és ócska mémposztokat, a hamis, gazdag modellvilágokat, politikusokat, mert ott VAN kulcsszavas tiltás! Így ráfordítottam ugyan 1-2 órát, hogy betöltsek egy masszív és mindenféle irritáló dologra kihegyezett kulcsszólistát, amelyet összeállítottam. Ott a hírfolyamom egy eddig soha nem látott, csakis az érdeklődésemnek és inspirációmnak megfelelő, valóban kreatív és tanító jellegű posztokat ajánlja már. Nyugalom honol. (Milyen kár, hogy ezt a hergelő hírportálokon nem lehet megtenni…!)

A Threads (mint idén felkapott újdonság) elég buta lájkkurválkodós-társkeresős, egymást gyalázós felületté nőtte ki magát. Ott még az önsajnáltató, nyafizós, magamutogatós, csöcskitolós, fitnesztündérkés posztokat le kell tanítgatni apránként az algoritmusról, ellenben időnként elég kiváló és tanulságos látleletet biztosít az emberek mentális és szellemi állapotáról (főleg betegségeiről és frusztrációikról). Ezzel azért jó képben lenni, hogy előrevetíthető legyen, miként reccsen majd meg a társadalom akár egy kisebb krízishelyzet idején. Ehhez érdekes adalék volt még az évemben a kollapszológia és a Mélyadaptáció (DA – Deep Adaptation) megismerése.

Az emberi magatartással, kognitív torzulásokkal, kapzsisággal és elvakultsággal egyszerűen nincs mit kezdeni. 2024-ben nekem jócskán szerencsém volt, mert zömmel olyan emberek vettek körül, akikkel tényleg jó és építő élmény együtt lenni. Online, bankkártyás, marketplace-es átverés áldozata sem lettem.

Idén rengeteg könyvet olvastam és értelmes beszélgetős podcast-eket (pl. az újraindult zseniális, őszinte és emberközeli Heti Meteor-t) hallgattam. Ez együtt olyan élményt nyújtott, mintha nagyon intelligens emberekkel és gondolataikkal lennék körbevéve, oldott és előremutató beszélgetés folyna, csak épp nem tudok élőben hozzászólni. Elolvastam Faludy György Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi művét is. Ebben a legmegvilágosítóbb és egyben legmegrázóbb dolog azonban a nehéz felismerés volt: nem változott itt az égvilágon semmi.

Minden ugyanúgy maradt.

Főbb konklúzióim 2024-ből

• Tömeghájpra nem ülünk fel, mert az olyan, mint a MÁV!
• Rend a lelke mindennek, és mivel gyakoroltam is sűrűn, ezért nem vált kaotikussá az életem 2024-ben.
• Bármi áron, de ki kell kerülni az online véleménybuborékok és médiamanipulációk világából.
• Csakis a saját házam előtt sepregetek. (A mások dolga az bizony mások dolga.)
• Megszerettem a dolgaimat. Vigyázok rájuk, megbecsülöm, védem és ápolom őket.
• Előre nem érdemes aggódni olyan dolgok miatt, amelyek be sem következnek. Ellenben ébernek kell maradni és cselekedni, amikor megérett az idő. (+ Megőrizni a kritikus, józan észt minden körülményben.)
• Nincs olyan, hogy idő. Csakis időhiány van.
• Nincs olyan, hogy red flag. Csakis rugalmatlanság van.
• Aki az undergroundban él, annak mindig totál az ellenkezőjét kell csinálnia annak, mint amit elvárnak tőle.

Kilátások és várakozások 2025-re

Ide inkább nem írok semmit.