Létrehozása utána 14 évvel (valójában 24!) később, első alkalommal állt színpadra az EMPELDE egyszemélyes ipari/cyberpunk formáció, amit jómagam művelek – háztáji, amatőr, barkács módon. Bakancslistás tétel volt ez nekem, hogy legalább az életben egyszer a közönségre boríthassam a munkáim szedett-vetett zajcsokrát (létezik olyan, hogy zajcsakra?) Így ezt most akkor kipipálhattam, megvolt. Átestem a tűzkeresztségen, senki nem sérült meg, senki nem halt bele. Kéretlen tanácsokat is fogok osztani, hátha segít az új (newcomer) feltörekvőknek, introvertáltaknak, bizonytalanoknak. (Egyáltalán nem tőlem kellene ezeket olvasnotok/hallanotok.)

Előkészületek a teljes kilátástalanságban

Nekem 2024 eddig totál szívás volt. Alig akadtak benne pihentető, eseménytelen vagy töltekezős napok. Hiába fogadtam meg, hogy 2024-nek bizony nagyon szoftosnak kell lennie, sok dolog nem rajtam múlik, meg nem is a kretén Vonzás Törvényén (!), hanem a környezetemen, amit semmiféle eszközzel nem tudtam, nem vagyok képes befolyásolni. Nem vagyok Isten ugyanis. De ez most mellékszál, nem panasz, egyszerűen csak az élet bizarr kódexe. Ha mások szerteszétforgácsolják az időt, akkor bizony fel kell kelni hajnal 4-kor gyakorolni, a sávokkal maszatolni, sutyorogva „énekelni”, majd letudni a kötelező köröket, aztán hajnal 2-3-ig még szerkesztgetni, próbálni, rémképeket dédelgetni, minden szabad félpercet kihasználni. Akár hiszed, akár nem, én még az M3-as felhajtón kialakult hajnali dugókban, a kocsiban, töksötétben, 45 be- és kisorolás között, de még a munkahelyi klotyón is „próbáltam”. Meg paplan alatt, miközben kapartam a falat. Hogy megérte-e, az egy teljesen más kérdés. Minden nehezítő körülmény ellenére igyekeztem mégis mindent megtenni és lehetőségeimhez mérten felkészülni. Ez melós dolog, éppen ezért még nagyobbra nőttek a szememben mindazok az előadók, akiket már eddig is nagyon tiszteltem, hogy színpadra állnak, performerek és teljesítenek. Az odáig vezető útjukról sajnos ritkán szoktak mesélni. Most már értem, hogy miért.

Minimal setup, EMPELDE barkácsmegoldások

Ennek a felkészülési folyamatnak voltak kevésbé technikai részei is, úgy mint a jelmez, kiegészítők megtervezése, beszerzése, kiválasztása, valamint a zörgős-csapkodós DIY-hangeffekteket szolgáltató flakonok, dobozok összeállítása, megtöltése és gondos felcímkézése. A fenti képen látszik, hogy van ott egy gumivitaminos áttetsző, naracsszínű doboz (FH-jelzéssel). Ez megtöltve apróbb fémhulladékokkal remek és hátborzongató zajforrásként szolgált a Félelemhologram számomhoz. A cedevitás „ZE” jelzésű fehér doboz a Zavarelhárítás zavarkeltését támogatta, míg a Maci kávés bevont „STRESS” feliratú hengerbe kisebb befőttesüvegek fedeleit töltöttem, az más, mélyebb, „lötyögősebb” hangeffektet adott ki. A kedvencem természetesen a „REND!” feliratú mosószeres flakon volt, amit az Utasítások c. számom alatt csépeltem egy levágott seprűnyél darabbal. Kedves kis apróságok ezek, ugyanis semmiképpen nem akartam egy laptop mögött megbújó, görnyedező, gombnyomogató, tekergető, elvont művésznek tűnni. A BOSS RC-505 Loop Station megbízhatóan tette a dolgát, így maradhatott számomra a virgonc frontemberkedés és kimozgás öröme, ami természetesen mindig groteszk vicc egy egyszemélyes „szóló” formáció esetében. Az egész motyóm egy hátizsákban elfért, így a műsorommal, vonattal akár az egész országot körbeturnézhatnám. (Nyilván nem fogom.)

Sound check, mely közben repedések keletkeztek

A 101Klub egy speciális hely, átjárja valami speciális szellemféle. Nem mindenki kedveli a hangzása, térbeosztása miatt, vagy eleve prekoncepciói támadnak azért, mert ez csak amolyan „DM/gothic/post-punk” hely, nem koncerteknek való. Ami engem illet, nekem nem voltak csöppet sem aggályaim. Sokszor jártam ott, láttam, hallottam fellépőket, önfeledten tudtam bulizni, táncolni mindig. Talán tényleg nem a legideálisabb hely live-eseményekre, de akkor is egy olyan klub, ahol van vendégszeretet, igyekezet, és épp ezért nem is tudnék rosszat mondani róla. Ha csak ilyen fellépési helyszíneim lennének, én már azzal is ki lennék békülve. Az EMPELDE eleve egy nagyon kis DIY-produkció, tulajdonképpen nekem bármi megfelelt volna, egy fémkonténer is. Sose voltak nagy igényeim. A buli a fontos.

Szeretném kiemelni IV Fourperson (Boros Csaba) kihangosító-hangtechnikus támogatását. Első alkalommal találkoztunk és nem voltunk felkészülve egymásból. De a zene és a technika szeretete, az odafigyelés, együttműködési készség rögtön hidat vert közöttünk. Pedig nagyon nem volt könnyű dolga velem! Túl nyers, túl erőszakos a hangzásom, borzasztóan rosszul keverek (ráadásul kapaszkodj: egy sávra!), kívülről nehezen beszintezhető vokál és track-FX-ekkel, szóval aznap este nem is én voltam tökös, hanem inkább ő. A kinyomtatott setlistemet szanaszét jegyzetelte fekete filccel és igyekezett maximálisan mindent kihozni abból, amit én csak úgy odaborítottam neki. Volt hang (egész remek!), volt háttérvetítés oldalt a nagy tévén, voltak remek fények. Hálás vagyok neki a támogatásért, plusz a további technikai tanácsaiért, hogy miként élheti túl a lehető legjobban az előadó és a hang/fénytechnikus a live műsort. Ez jóval több volt, mint amire számítottam.

A sound check pikantériája számomra két dologban merült ki: először hallottam magam ugyanis „nagyban” és „hangosan” megszólalni. Ez öröm kombinálva riadalommal! Mikor meglepődsz a saját zenéden, énekeden, ahogy nagyban, hangerővel szól! Meg amikor rádöbbensz arra, hogy tulajdonképpen csoffadt, nyúzott, vékony csirkehangod van a mikrofonban! Pedig közben meg fejhallgatóból, meg az otthoni kis fadobozos monitorodból előtte milyen szépen szóltál! A másik prózai: az egyik DIY ütős hangszeremre, a fehér műanyag, mosószeres flakonomra már a beállás alatt sikerült repedéseket csápolnom. Főműsoridőben így már elég könnyű volt sallangosra és mikroműanyagra verni. (Furcsamód ez a mozzanat égett bele leginkább a maroknyi közönségem agyába. Az ugyanis többeknek nagyon tetszett, ahogy a flakon nyakát egycsapásra leverem, miközben teli torokból ordítom, hogy „Tarts rendet!”)

A Dead Space intro alatt egy powerbank-ről táplált USB-lámpával villogtam vészjelzéshangokra direkt a közönség szemébe. A neonzöld munkavédelmi kesztyű látványosan világít az UV-fényben, és ehhez dukál az esztergomi gyártású, fehér keretes, retro ipari védőszemüveg is, amelyet egy garázslomolásból nekem ajándékoztak. Jelentem: használatba lett véve!

Energiatúláradás, kontrolltúltengés, FX-overdrive és mindezek kártékony hatása

A raklapszínpadon teljesen mássá válik a tudat. Ha addig teljesen össze is volt szűkülve az idegrendszerem (tartva attól, hogy elfelejtem a saját 16 számom szövegét, vagy rosszkor, rossz gombra csapok), amikor elkezdtem villogni a Dead Space intro alatt (amelyben amúgy Kádár János hazatért űrhajósokat, Farkas Bertalant és Valerij Kubaszovot méltató szövegét kicseréltem a sajátomra), onnantól már minden mindegy volt. Robotpilóta üzemmódba kapcsoltam.

Úgy tűnt, hogy a közönségem is számról-számra kezdte megszokni, hogy itt bizony nem andalító szintipop-nóták lesznek negédes angol szövegekkel, meg MIDI-bravúrokkal, hanem arcbamászós, elgondolkodtató, odareccsentős electropunk. Bevallom, arra számítottam, hogy nagyjából ácsorogva, bólogatva némán végighallgatják, nem értik, aztán elszállingóznak apránként. Ehhez képest, ahogy haladtam előre a műsorrendben, csápoltam, csattogtam, úgy egyre tüzesebbé vált a hely, és eléggé úgy tűnt, hogy átmennek az üzeneteim. Közben próbáltam nem leverni semmit, nem felborítani a mikrofonállványt, nem leesni a színpadról és közben arra is ügyelnem kellett, hogy az álmennyezetet se bokszoljam át véletlenül, erőből.

Nem állítom, hogy minden pontján teljesen rendben volt a produkcióm (időnként rombolóan túlcsordultam és az FX-eim is), de a kimozgás, az improvizáció, a spontán kiszólásaim talán egyedivé és megismételhetetlenné tették az estét. Külön érdekes volt megfigyelni, hogy melyik szám mozgatja meg jobban a közönséget, hogy reagálnak az új számaimra (miközben amúgy szerintem senki sem ismeri különösebben a korábbiakat sem). Mindenesetre nekem rendkívül fontos tapasztalat volt mindez, már csak abból a szempontból is, mert sosem csináltam még előtte ilyet. A másik nagy tanulságom pedig az, hogy teljesen más, amikor az ember otthon dagályosabbnál dagályosabb, farnehéz zenéket szerez, szétnyüstöli a DAW-ját, telepakolja hangszerekkel, hangmintákkal, szükségtelen redundanciát okozva, mert siet befejezni és kiadni, miközben egy percig se gondol arra (én legalábbis nem gondoltam rá), hogy vajon egyszer majd előadható-e ez élőben? Akkor mi lesz?

Kezdetektől fogva nem ennyire tudatosan álltam hozzá, így förtelmes élmény volt szembesülnöm azzal, hogy a bonyolult számaimat teljesen újra kellett előtte hangolni, szintetizálni, szinkronizálni, „vokáltérrel” feltölteni, vágójeleket beletenni, hogy egyáltalán működni tudjon, előadható legyen. Szóval semmit sem szabad túlkomplikálni! Az élő műsor alapját teljesen le kellett csupaszítanom az album-verziókhoz képest. A legtöbb időm ezzel ment el az ének/szöveggyakorlás mellett. Ehhez jött még hozzá a folyamatos agyalás, hogy miként interpretáljam mindezt, anélkül, hogy túlzottan didaktikussá válnék.

Társadalomkritika a levegőben, szerelem és olaj illata leng a temetőben.
Az EMPELDE itt épp népnevel.

Feedback-örvényekkel kibírni valahogy hajnalig

Kicsivel több mint 1 órát toltam le, még egy ráadás is belefért. (Ezzel mindig készülni kell!) Utána az elpakolás része roppant összpontosítást igényelt, hisz szinte egyből indult a Disorder buli, közben odajöttek emberek mondani ezt-azt, gratulálni, kérdezni, nézelődni, érdeklődni. Miután lehámoztam magamról a védőruhát és már minden a hátizsákban volt, utána szakadt rám valami végtelen, megmagyarázhatatlan nyugalom. Onnantól képes voltam visszatérni a mostba, odafigyelni másokra, válaszolgatni a jobbnál jobb, feltett kérdéseikre. Számomra a koncert utáni rész sokkal izgalmasabb volt. Eleve nagyon jó barátaim, köztük zenészek jöttek el megnézni, meghallgatni. De voltak ott mások is, akiknek addig semmit nem jelentettem, nem ismertek előtte, de valamit megforgatott bennük a dolog. Még külföldiek is voltak, és tutira egy szót sem értettek a szövegeimből, viszont az energia jól átjött számukra. Utána mondták nekem, hogy ilyesmit náluk, odahaza el sem tudnának képzelni és hogy rohadtul átérezték, hogy itt most valami igen fontos történik.

Hajnal 4-ig, egészen zárásig ment ez. Eszméletlen jó beszélgetésekben vehettem részt, és amennyire félresiklott a világ, lassan az ilyesmikért lassan már szívesen fizetnék is. Mert annyira ritka ez. Szóval mindenkinek nagyon köszönöm a visszajelzéseket, megosztott gondolatokat, eszmecseréket. Már ezért megérte ez az egész.

5 jó tanács kezdőknek (én is az vagyok, még mindig az.)

Csöppet sem akarok észt osztani senkinek, nyilván mindenki maga sokkal jobban tudja, meg persze ahogy mások belebeszélik. Én csak annyit foglalnék itt most össze, amennyit rendkívül fontosnak tartok és örültem volna, ha valaki ezt előtte elmondja nekem.

1. TANÁCS: Semmit ne gondolj túl! A saját zenédet legfőképp NE! Mielőtt egyetlen hangot is leütnél, gondolj arra is, hogy miként viszed színpadra, amint eljön az idő. Az EMPELDE örökké „hálószoba”-zenei műhelyként definiálta magát, bár vágyta, de nem remélte a fellépés lehetőségét. Tartsd tisztán és konzekvensen azt, amit csinálsz, és ne csak előtte egy héttel hajrázva, hanem folyamatosan tartsd karban a zenéidet úgy, hogy bármikor színpadra állítható legyen! Ne félj, de dolgozz alaposan.
   
2. TANÁCS: Figyelj oda a technikai részletekre. Én elkövettem azt a hibát, hogy a saját megszólalási rendszereimhez igazítottam mindent. De minden hely és körülmény más. Próbáld ki magad előtte más rendszereken, terekben, inkább bérelj ki valamit pár órára, hogy rádöbbenj, mennyire dinamikusan/életveszélyesen szólsz. Szedd szét a sávjaidat, minden legyen különvezérelt (vagy félelemvezérelt).
   
3. TANÁCS: Rengeteget próbálj! Költözz el otthonról akár, vonulj el máshová! Hidd el, lényeges az, ha nem motoszkálnak körülötted! Ha kell, ülj órákig egymagad az autódban vacogva egy kihalt hipermarket-parkolóban.
   
4. TANÁCS: Mindennel biztosítsd be magad. Legyen backup. Minden lehetséges rosszra készülj fel! Nálam ez szerencsére nem következett be, de kéznél lévő alrendszerek voltak beélesítve, ha bármi mellé menne.
   
5. TANÁCS: Ne ülj fel a közösségi médiának. Torzító hatású. Neked csak annyi a dolgod, hogy teljesíts. Azt tedd, amit megígértél, és amit megígértél, azt tedd! A többi nem a te dolgod. A hely, a promo, az időzítés, a visszaigazolt „ÉRDEKEL” és „OTT LESZ” létszám, az előtte és utána szabadkozók, sajnálkozók tömege csak viszi az idődet és az energiádat. Te csak azoknak zenélj, akik jelen vannak! De nekik teljes erődből! Akár 2-3 ember lézeng ott, akár 20-30. Ők tényleg kíváncsiak rád. (A többiek meg épp akkor, ott nem számítanak.) Nem számít a létszám, nem számít az idő, nem számít semmi. Csakis az az energia és channeling számít, amit ott akkor át tudsz adni. Másoknak.

Folytatás?

Lesz. Várhatóan. Majd időben kiderül.

EMPELDE LIVE SETLIST 2024.03.02.

1. DEAD SPACE (intro)
2. FÉLELEMHOLOGRAM
3. SOHA JOBBKOR
4. ZAVARELHÁRÍTÁS
5. PREMISSZÁK
6. UTASÍTÁSOK
7. A JAVADAT AKAROM!
8. FÉLELEMVEZÉRELT JÖVŐTERVEZÉS
9. NE STRESSZELJÜK MÁR EGYMÁST
10. AGYAGEMBER
11. FORINT
12. LEFAGYOTT OPERÁTOROK
13. DESTRUKCIÓS OPERATÍV FŐOSZTÁLY
14. FÖLDÖNKÍVÜLIEK
15. TRIANGLE JUNGLE
16. PASSZÍV REZISZTENCIA

empelde.bandcamp.com

Köszönet:

Szeretném még felsorolni azokat, akiknek a támogatása, inspirációja nélkül nem valósulhatott volna meg az álmom, hogy felléphessek egyszer EMPELDE-ként. Köszönöm, hogy kibírtatok, elviseltetek.

• Gothic Disorder Productions [ szervezés, promóció ]
• 101 KLUB [ helyszín, otthon-feeling ]
• IV Fourperson [ hangosítás, fények ]
• Bari Máriusz (Planetdamage) [ fotók, videók, mindenség ]
• Gelencsér Tamás (Explosive Diode) [ fotók, videók, mindenség ]

Egy kicsit itt épp gyengült a forint…