Skinny Puppy: Too Dark Park (1990)

Préger Mónika emlékére.

Mégis mit adott nekünk a Too Dark Park…?

• mármint az őrületes kakofónián, szomorkás loopmelódiákon, sample-halmozáson
• az agyszeletelős súlyosságon,
• drogos kozmikus horror-rémlátomásokon,
• az Ogre-ordítozásokon, visítozásokon,
• összehányt horrormetálfestészeti borítóján és a Skinny Puppy új SP-logóján,
• a zenekaron belüli kapcsolatok totális elhidegülésén,
• szülő-, szomszéd-, gyermekrémisztő hangzásán,
• és a KICKIIIING DE HÁÁÁÁÁBIT-en kívül?

Jóval többet, mint gondolnánk!

A Too Dark Park nem mindenki kedvence, de akinek igen, annak nagyon is az

Én, akinek az első meghatározó találkozásom fiatalabb koromban a Skinny Puppy korai zenéivel valahol a Bites, a Mind: TPI, Cleanse Fold and Manipulate mesterhármasra csapódott le és a pszichológiai nyomorpornót és torzulásipart ezeken keresztül ismerhettem meg, a VIVIsectVI és a Rabies albumaikat már inkább valami tétemelő brutalitásnak és kegyetlenkedésnek éltem meg, emiatt kevesebbszer is nyúltam hozzájuk. Az arcom akkor nyúlt meg padhoz tapadt rágógumi módjára (amibe persze észrevétlenül beleültek), amikor a Too Dark Parkot első alkalommal hallottam. Bár addigra a Rabies hangzásával, gitár- és dobcentrikusságával, sodró lendületével nagyjából már megbékéltem, ehhez képest a Too Dark Park már valami nagyon más, izzó fájdalom és feldolgozhatatlan félelem volt.

Az első hallgatás körülményeire nem emlékszem már pontosan (valószínűleg kölcsönkért, másolt kazetta lehetett akkor ez is), arra viszont világosan vissza tudok emlékezni, hogy mennyire megosztott engem és a környezetemet is. Nem szakadtunk ugyan táborokra, még akkor sem, ha valaki a Too Dark Parkra esküdött, míg mások igyekeztek eltávolodni tőle, amilyen messze csak lehet, és a korai Skinny Puppy művekkel vigasztalták tovább magukat.

Én lassan és fokozatosan szoktattam át magam, hogy imádhassam, aztán később utálhassam, most pedig – kissé már az egész és mostanra teljesen lezárt életmű ismeretében – a megfelelő polcra tehessem. Nem állítom, hogy ez minden idők legjobb Skinny Puppy-albuma, de nem kevesen vannak azok, akik szerint ez a lemez volt és marad a Skinny Puppy kísérleti művészeti erőfeszítéseinek abszolút csúcspontja és a lejtmenetük pontosan lokalizálható, beazonosítható kezdete is egyben.

Pont ezért vizsgáljuk meg tüzetesebben ezt az anyagot. Nem is a Too Dark Park körüli szekértáborharcok felújítása miatt, hanem a szekértáborok első kialakulásának megértése végett!

A Too Dark Park akkori nettwerkes release-posztere. Fotó a Facebook-ról.

Milyen zenehallgatási élményt nyújt a Too Dark Park?

Az elsőtől az utolsó hangjáig hallgatva egyszerre szeretnél felváltva a jobb és bal füledbe, a dobhártyádat átszúrva az agyadig hol kötőtűt, hol meg horgolótűt döfködni, miközben hidrogénperoxiddal permetezed a kipeckelt szemgolyóidat és sósavat iszol nagy kornyokkal söröskorsóból, a lábujjaidat pedig egy papírvágóval szeleteled vékony karikákra. Persze ennyi kezed nincs, hogy ezt egyszerre el tudd végezni, de hát cEvin és Dwayne is csak két-két kézzel rendelkezett ahhoz, hogy az előbb lemodellezett, kínzó érzéseket kiváltsa belőled.

A Too Dark Park tényleg olyan, akár egy túl sötét park, amelyben a kertészeti és botanikai burjánzás sokaság millió hétköznapi horrorhangját sikerült szintetizálni és felhalmozni. Nem mindenki fogja egyformán észrevenni és beazonosítani, de van ebben mindenféle torz és tiszta hang meg zaj, amiket a 21. századi életünkben jóformán alig hallhatunk már: taposó bakancs alatt visítozó rágcsálók, szellemkórusok, gyönyörűen tiszta csengettyűk és csöngők, tűzriadó szirénája és irgalmatlan vészjelzőcsörgése, nyögések, visítozások és ordítozások, régi analóg nyomógombos telefon tárcsázási „hangjegyei”, ordenáré fémes zörejek, rádióból és filmekből kiszedett foszlányok kötegei, pokol és mennydörgés. És akkor itt most csak a legfontosabbakat soroltam fel. Brutális és gazdag hangkatalógus – egymásra halmozás és hányavetiség nélkül, minden pontosan oda illesztve és időzítve, ahová való.

Ennek ellenére a TDP albumként szaggatott szerkesztési elvű: 1 ordenáré hangkollázsra jut 1-2 „szebbre” és nyugisabbra komponált felvétel, de előfordul még egy tracken belül is az orkánüvöltés és a depresszív melódia vagy loopköpeny. Valójában eléggé barokkos indusztriál ez, tele nagyzenekari hangzásteljesítményekkel, időnként emiatt félve és tisztelve úgy hallgatom, mint mondjuk Bach-ot.

„Vannak bizonyos művek, amelyek léteznek, nem azért, mert örömet okoznak nekünk, hanem azért, mert az emberi tapasztalat legsötétebb aspektusait vízbe sodorták. Maradnak, dacolva az élvezetünkkel: mert a kényelmetlenség leküzdésének kulcsa nem az, hogy elkerüljük a borzalmat, hanem ragaszkodunk ahhoz, hogy újra és újra megnézzük.” – egy rajongó a Too Dark Parkról

Nem táncolható, vagy legalábbis nem valami könnyen és jól, csápolni nem lehet rá, háttérzenének bizonyos tevékenységek mellett, vagy alacsonyabb hangerőn hallgatva nem adja ki az értékét, hullámzó tempója és összetettsége miatt ezért csakis és kizárólag figyelmes és aktív zenehallgatásra való. Vagy hangosan veszekedő felső szomszédok „zajbüntetésére”, éjszaka vasgolyókkal csempézett padlón játszó, unatkozó kisgyerekek és gondatlan, nemtörődöm szüleik megijesztésére. Arra kiváló.

Sokszor űztem ebből sportot még régebben. Késő éjszakánként felmentem a rottenkomra szétroncsolt holttestek és kiömlött belsőségek közé kalandozni, közben pedig fejhallgatóval a fejemen próbáltam egyszerre megfejteni a Too Dark Park csöppet sem felkavarásmentes esztétikáját és extrém kényelmetlenül érezni magam. Tűrési és határfeszegetési edzések, tornagyakorlatok voltak ezek, nem pedig a lelkemet simogató aktusok. Fokozatosan szoktattam magam a kozmikus horrorhoz és az emberi gyarlósághoz, ha egy nap esetleg rosszabbra fordulna helyzet.

A TDP, a „Szentségtelen Grál” ehhez pedig kiváló teljesítményfokozó eszköznek, szent beavatásnak és visszafordíthatatlan idegkárosodásnak bizonyult.

Vibráló találkozás és keresztbeporzás a döntő „Mindent vagy Semmit” előtt

A Skinny Puppy bármennyire is legendaként élt és él az emlékezetünkben, valahogy állandóan borotvaélen táncolt, sápadt holdfényben, a megszűnés, feloszlás, szétesés határain. Többször bekövetkezett, visszavonva lett, erőlködve ment tovább, míg végül 2023-ban került pont a végére. (A kicsekkolásukról itt írtam.)

Akik ólomsúlyú ipari zenét készítenek, azoktól nehéz is elvárni azt, hogy mentálisan Zen-buddhistaként, fizikailag pedig összegömbölyödő nyusziként éldegéljék életüket dalszerzés, két intenzív stúdiózás vagy turnézás közben. A kanadai csapat nemhogy távol állt ettől, hanem egyenesen a romlás útján még olyan remek mentort is magukénak tudhattak, mint Al Jourgensen, a Ministry frontemberét, aki már a Too Dark Park készítése előtti időszakban megjelent a zenekar körül, a Skinny Puppy frontembere, Nivek Ogre pedig eléggé intenzíven a hatása alá került. Ez a hatás pedig nem volt valami jó vagy előremutató irány. Eleve a TDP-t megelőző Rabies album is tulajdonképpen már a Ministry-főnök befolyása alatt állt, az elektronikát eldominálta az ipari metálgitár és a dobdiktatúra, a Skinny Puppy-ra jellemző kísérleti indusztriál inkább hajlott el valami rockosabb dolog felé, amire végül senki sem lett igazán büszke végül.

Mindez olyan mértékű bizonytalanságot okozott a Skinny Puppy tagjai között, hogy cEvin Key és Dwayne Goettel többször komolyan elgondolkodtak azon, hogy ez az egész egyáltalán folytatható-e még. Drogok, eszméletvesztős bulik, lassú, de egyenes vektorú lecsúszás vette kezdetét gyorsított pályán. Azonban az elszántság erősebb volt bennük, hogy visszatérjenek a zenekar eredeti céljához, ez társult végül a “mindent vagy semmit!” alapérzéssel, ami a Too Dark Park és a Last Rights lemezeiket is felépíttette velük. Igyekeztek egyesíteni az erőiket, beleadni mindent annak a naiv reményében, hogy a Skinny Puppy megalkotja minden idők legsúlyosabb indusztriális horroralbumát, amire mindenki emlékezni fog, amit vagy mindenki imádni fog, vagy legalábbis – még üres gyomorral is – sugárban savat hány tőle, de a zenekar akkor is egyben marad általa.

Még javában a Too Dark Park időszakában járunk, de Ogret már úgy kell összeszedni, annyira kész van. Mégis betolja magát a stúdióba, spontán felénekli az albumot, végigcsinálja nagy nehezen, önmagát is darabokra törve, elképesztő eszközökkel és kellékekkel a lemezbemutató turnét, ami megalapozza aztán a Last Rights elkészítését is.

Szóval minden jó valamire, akár még a rossz is. Hogy mi minden történt a Ministry és Nivek Ogre között és miként sikerült visszaterelni őt az alappályára, azt természetesen sűrű homály fedi. Az viszont tény, hogy a Skinny Puppy Too Dark Park – Last Rights – The Process három kiváló és horzsolóan egyedi albuma aligha született volna meg a masszív kilengések nélkül, mégha ez végezetül sajnálatosan az egyik igen fontos és pótolhatatlan zenekari tag életébe is került. (Végül Goettel vitte el a balhét.)

Inspirációk és témák: Lovecraftiánus Cthulhu-mítosz

Az album teljes spektrumú háttere, a dalszövegek, a felfűzése olyan konceptuális témákra utal, amelyek magukban foglalják a környezeti pusztítás miatti társadalmi összeomlást, a drogfüggőséget és a pszichológiai problémákat. Mindezeket olyan kozmikus horror narratívák ihlették, mint például a Cthulhu-mítosz.

„A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk.”

Cthulhu hívása (Howard Phillips Lovecraft, 1926)

A Cthulhu-mítoszt talán sokan ismerik, akik mélyebben elmerültek H. P. Lovecraft amerikai horroríró által teremtett, megosztott fikciós univerzumában és mitopoéziájában (mesterséges mítoszteremtésében). Lovecraft egyik legismertebb lénye, Cthulhu ihlette a dolgot, aki egy fiktív űrbéli lény. Első felbukkanása 1926-ra datálható, akkor írta meg Lovecraft a Cthulhu hívása című novelláját, amit végül 1928-ban adtak ki a Weird Tales c. amerikai filléres magazinban. Cthulhu a Nagy Öregek egyik központi alakja. A mítosz alapja az az antropocentrikus kozmikus horror, amely kihangsúlyozza az elhanyagolható méretű és jelentőségű emberiség kiszolgáltatottságát egy óriási, közömbös, rideg univerzumban, amelyben valós fenyegetést jelent rá az emberi tudás hatókörén kívül eső, eldönthetetlen erejű lények (Nagy Öregek) csoportja.

A Cthulhu-mítosz kifejezést tulajdonképpen nem is maga Lovecraft, hanem kortársa és tanítványa, August Derleth alkotta meg, hogy azonosítsa a Lovecraft és utódai által használt helyszíneket, motívumokat és történeti elemeket. Ez a mitológiai rendszer kapcsolódik össze végül a kozmikus horrorral, a kereszténységből és a középkorból származó kettős világmagyarázattal, a jó és a rossz örök küzdelmével, a tiltott tudással, amely végső soron valahogy mindig pusztításba és pusztulásba torkollik.

Hogy ez a pszeudomítosz (vagy inkább antimitológia) hogyan is kapcsolódik a Skinny Puppy-hoz és a Too Dark Parkhoz? Úgy, hogy az emberiség mindig is önmagát hitte a világegyetem középpontjának, ezért teremtett a tükörképére illeszthető, összekötő kapocsként szolgáló vallásokat, mitológiai történeteket, amelyek hidat képeznek az emberek és az istenek között. Mindez tulajdonképpen egy nooszferikus védőpajzsként is szolgált évezredeken át az emberiség számára, hogy megvédje önmagát a saját maga által előidézett megtébolyulástól. (Jelentem, ez nem sikerült valami jól és tovább vékonyodik, akár az ózonpajzs.) Így ha a Skinny Puppy teljes munkásságára gondolunk, abban az ember szerepe megkerülhetetlen, legyen szó akár környezetkárosításról, a természet pusztításáról, ember- és állatkísérletekről, pszichológiai és fizikai hanyatlásról, mentális problémákról, ezek bizony mindig a társadalom összeomlásához vezetnek.

Nem feszegetném túlzottan sem Lovecraft munkásságát, sem a Cthulhu-mítoszt, hiszen erre ott van egy szakavatottabb és hitelesebb csoport, a Magyar H. P. Lovecraft Társaság információforrásként, így én inkább most maradnék a sötét parkban.

Igen. Túl sötét park ez!

„Észak-Amerika harmadik legnagyobb parkja évente nyolcmillió látogatót vonz, akik közül sokan korcsolyázhatnak vagy elsétálhatnak melletted a Seawall-on, egy festői, 8 kilométeres ösvényen, amely a park peremén fut a vízparton. Ez csak egy a sok ösvény közül a park 400 hektárján, amely egy akváriumnak, természetvédelmi központnak és egyéb szabadidős létesítményeknek is otthont ad.„

– írja a TripAdvisor a vancouver-i Stanley Parkról.

A Too Dark Park kifejezés a vancouveri Stanley Park sötét és veszélyes hírnevére utal, aminek közelében annak idején a zenekar székhelye volt. Bármilyen mai útikalauzra lesünk is rá, a szépre gondozott turisztikai látványosság a totemoszlopokkal, sétányokkal, cédrusokkal és gondozott növényzetével nem mindig így nézett ki azért. Ahogy általában bárhol a Földön, a nagyobb méretű közparkokat éjszakára szörnyek és áldozataik lepik el, megtelik hajléktalanokkal, nagyban megy a drogfogyasztás, az erőszakos cselekedetek, késelések, tehát csöppet sem biztonságos sötétedés után ilyesmikben bolyongani. Key egyik barátja az egyik, akkor még név nélküli album belehallgatása során meg is jegyezte, hogy a hangzása „túl sötét”, mire cEvin egyből rá is vágta, hogy igen, olyan mint egy „túl sötét park”. Sötét múltja van, tele van történetekkel és szellemekkel, és ezzel meg is született a lemez címe.

Központi témák: nyomor, nyomor, nyomor

Ogre dalszövegei (igazából posztindusztriális szabadversek, egymásra hánt, laza kohéziójú kifejezéshalmok) a társadalom összeomlásáról szónokolnak a természet pusztulása miatt, amit az emberiség követett el az elmúlt több évtized alatt állatok, természet és önmaga ellen. Emellett masszív drogfüggőség és a pszichológiai problémák, társadalmi és egyéni nyomor rémlátomásképei vonulnak fel az egyes számokban, sűrű szövetű metaforákkal, szinesztéziával és eleven, fájó képekkel.

Az eredeti szabadversek hangulata a töredezett, apokaliptikus képiségben, az önpusztító, testbe zárt tudat sodródásában gyökerezik, sűrű ismételgetésekkel, nyomatékosítással, drámai módon előadva – hol vinnyogva, hol ordítozva, hol pedig szimplán és monoton módon szavalva. Ironikus, spirituális nyelvezetű, mégis undorral teli látomások tetemhalmozódnak fel a hatalomról, az önáltatásról és a vallási-szektás megszállottságról. Ezek viszonylag szabados magyar fordításban is erős, organikus hangzású lírai univerzumot képeznek, a sodró, töredezett, belső monológszerű, a természet bosszúját inkább pszichés, mint kozmikus értelemben sejtetik. Ha a zene ugyan nem is, de a szövegek koherensek, rideg, technológiai–vegyi-pszichológiai organikus hármasságot és a posztindusztriális költészetre jellemző tördeltséget sugallnak folyamatosan. Testközpontú, elmeközpontú, természetközpontú, mitologikus, spirituális–szektás, ökológiai–egzisztenciális, ipari–kozmikus pusztulásképek galériájaként tekinthetünk rájuk.

Ez a zavaros, monologikus szövegi összetettség a zenei súlyosság mellett a Skinny Puppy másik, egyenértékű és feledhetetlen csúcskompetenciája.

Görcsoldó

Az albumról két kiemelt dal kapott önálló kiadványt, a Tormentor és a Spasmolytic. Ez utóbbinak videóklipje is készült, bár ekkor a zenekar tagjai nem voltak épp beszélőviszonyban egymással, ami az egész folyamatot nagyon kényelmetlenné tette. De nem emiatt érdekes ez a videó. A 80-as évek body horrorjait, a társadalmi felbomlást, a kapzsiságot, az elmebajt, a szép nő tipikusan elutasít benne ronda férfit, mégis esküvő lesz, Csubakka celebrálja a szertartást, telefon csörög, a kagylóból sárga genny ömlik, a postás rossz híreket tartalmazó leveleket hoz, ipari mennyiségben megy a kínzás, a fröcsögés, a hentelés, boncolás és felbukkannak benne azok a színpadi kellékek, amelyeket a lemezbemutató turné során élesben alkalmaztak. (Ezekről lentebb írok.)

A készítés körülményei: átalakulások zöme, a zenekar dinamikája és kihívásai

cEvin Key jamaicai kiruccanási élménye egy kulcsfontosságú és paradox módon inspiráló esemény volt, amely közvetlenül megelőzte a Too Dark Park album munkálatainak kezdetét, és mélyen befolyásolta annak hangulatát és zenei elemeit. Az utazás célja ugyanis „fűmentes” kísérlet volt! Ott akarta ünnepelni a születésnapját és emellett elhatározta, hogy egy időre felhagy a marihuánafogyasztással. Úgy vélte, hogy Jamaica tökéletes helyszín lehet arra, hogy rituálisan elszívja az utolsó jointjait a születésnapján, mielőtt hazatérve belevágna ebbe a furcsa kísérletbe és a tudatmódosítótól befolyásolásmentes zeneszerzésbe. Kíváncsi volt, milyen lenne az élet nélküle.

Hazatérése után azonban egy érdekes és ironikus helyzet állt elő: a legfurcsább és legagresszívabb dalait éppen ebben a tiszta időszakban írta. Ahogy saját maga fogalmazott:

„Azt gondolnád, hogy elkezdesz füvet szívni és furcsa zenét írsz.
Nem, akkor ír cEvin fura zenét, amikor nincs füve”.

Ez a fűmentes periódus azonban nem tartott sokáig. Ráadásul Dwayne lakásában folytak a zenei munkálatok, aminek roppant módon és kínzóan fűszaga volt. Körülbelül két hét után feladta a kísérletet és nekiesett a gépeinek. Az olyan dalok például, mint a Nature’s Revenge és a T.F.W.O., ennek a rövid, de intenzív időszaknak a harmadik és ötödik napján születtek.

Annak ellenére, hogy a jamaicai utazás a fű elhagyásáról is szólt, a helyi zene, hangulat és légkör mélyen hatott Key-re. Ez a hatás több dalban is tetten érhető. Ott van mindjárt a basszus-központúság. Ebben az időszakban különösen sokat foglalkozott különféle basszustémákkal, amit egyértelműen a jamaicai élmény hatásának tulajdonított. Úgy érezte, hogy „előjön belőle egy kis jamaikai”, és egyfajta „funkyság” hatotta át. A jamaicai élmény legfurcsább következménye az volt, hogy hazatérése után az egyik legelső dal, amit megírt, a kaotikus és agresszív Convulsion volt. Maga Key is viccesnek és érthetetlennek tartotta ezt az ellentmondást: „valaki mondta, hogy visszajöttél Jamaicából és megírtad a Convulsiont. Igen, ezt én magam sem teljesen értem.”

Annak ellenére, hogy látszólag semmi köze a dalnak Jamaicához, elismeri, hogy tudat alatt talán mégis volt valamilyen hatása az élménynek a zenére. Ez a paradoxon – a nyugodt, karibi hangulat után egy ennyire zaklatott dal megírása – tökéletesen jellemzi azt a kreatív feszültséget, amely a Too Dark Park albumot meghatározta.

Összefoglalva, a jamaicai környezet egyszerre adott konkrét zenei ötleteket (basszusok, reggae-elemek) és működött egyfajta tudatalatti inspirációs forrásként, amely egy váratlan és rendkívül termékeny alkotói fázist indított el, alapjaiban meghatározva a Too Dark Park nyers és kísérletező hangzását.

Az album több helyszínen készült, a kezdeti ötletektől a végső keverésig:

1. Dwayne lakása (Nelson Street): A dalszerzési folyamat kezdeti szakasza Dwayne Goettel lakásán zajlott, a 1869 Nelson Street-en. Ide költöztették a stúdióberendezésük nagy részét, és itt születtek meg az alapok, mint például a Convulsion. A dalokat Key és Dwayne itt dolgozta ki, mielőtt a professzionális stúdióba vonultak volna velük.

2. Mushroom Studios (Vancouver): Az album felvételei a vancouveri Mushroom Studiosban történtek. Ez a stúdió akkoriban nem volt túlságosan modern. Alapvető felszereltséggel rendelkezett, mint például Furman equalizerek, kompresszorok és egy Lexicon Primetime digitális késleltető. A lemezt egyedi építésű Charlie Richmond konzolon rögzítették, 2 inches szalagra, Studer gépekkel. A stúdió különlegessége volt a fa borítású fal és az emelt padló, amely alatt egy 18 inches mélynyomó volt elhelyezve.

3. Little Mountain Studios: Az album keverése a közeli Little Mountain Studiosban zajlott, amely akkoriban a rock és heavy metal felvételek központja volt, olyan zenekarokkal, mint a Metallica, a Scorpions vagy a Bon Jovi. cEvin Key meg is említette egy visszaemlékezésében, hogy a Too Dark Park készítése alatt a Scorpions épp a szomszédos teremben dolgozott. Itt egy SSL konzolon kevertek, és egy dal keverése akár két napot is igénybe vehetett, ami a korabeli stúdióköltségek mellett jelentős kiadást jelentett. (A stúdió napi díja legalább ezer dollár volt.) Az album költségvetésének jelentős részét így a keverésre fordították, amit a csúcskategóriás felszerelés (például maga az SSL konzol) és a szakértő stáb indokolt. Ennek is köszönhető a lemez rendkívül jó hangminősége.

A Too Dark Park hangzás gerince: a mintavételezés!

„Minden, amit a Too Dark Park-on hallasz, samplerekből származik.”
cEvin Key

A Too Dark Park ugyanis, bármennyire hihetetlen, a Skinny Puppy egyik leginkább mintavételezésre, azaz sampling-re épülő albuma. A hangzást tehát alapvetően samplerek határozták meg, a hangminták jelentős részét rádióadásokból vagy környezetből vagy egyéb hangszerekből vették fel. cEvin komplex és torzított hangokat egyszerű rádiómintákból hozott létre az Emax sampler segítségével, például a Rash Reflection vagy a Convulsion esetében. A teljes albumot egy Atari 1040 számítógépen, Steinberg Pro 24 szoftverrel szekvencelték. Ez a párosítás a zenekar fő dalszerző eszköze volt egészen a The Process album végéig. Az Akai s900 Sampler volt az album „aranyifja” („The Golden Child”). A lemezen hallható szekvencelt dobok 100%-a ebből a samplerből származik. A dobhangok nagyrészt más hangokból (pl. 808-as mintákból) származó minták voltak. Az Emax és Mirage 8-bites samplerek kulcsszerepet játszottak a lemez darabos és egyedi hangzásában. A zenekar két Emaxet is használt: az egyiken a zeneibb minták, a másikon a zajok kaptak helyet. A basszustémák gyakran az Emaxről jöttek, amelyek analóg szintetizátorokról (pl. Pro-One, Moog) vett minták voltak. Az Ensoniq Esq1 szintetizátor játszotta az album egyik legikonikusabb hangját: a Tormentor basszusát. Emellett jellegzetes, „wacky FM detuned goodness” hangzásai is jól hallhatók a lemezen, például a Grave Wisdom vagy a Nature’s Revenge című dalokban.

Voltak azonban elhagyott és hiányzó elemek. Az album hangzásának kialakítását nem csak a használt, hanem a mellőzött hangszerek is meghatározták. A korábbi albumokon meghatározó Pro-One szintetizátor ezen az albumon „rövid vakációra ment”. Az albumon szinte egyáltalán nem hallható, a hangját is csak mintavételezve használták. Nem voltak analóg dobgépek sem. Minden dobhang samplerből származik. Hihetetlen, ugye? Az olyan későbbi albumokon meghatározó szintetizátorok, mint az SY77 vagy SY22, ezen a lemezen még nem jelentek meg, ezek csak a Last Rites korszakában váltak a hangzás szerves részévé.

Az otthoni stúdió előkészítése szorosan illeszkedett a Key és Dwayne közötti munkamegosztáshoz. Key elmondása szerint Dwayne lelkes sampler-használó volt, és mire ő megérkezett a lakásba, Dwayne már jellemzően előkészített egy sor új dob- és basszusmintát az Akai s900-on és az egyik Emaxen. Key ezután megérkezett a saját zajkészletével, és lefektette a dalok alapjait (dobok, basszus, zajok), amelyeket aztán Dwayne-re bízott, hogy kiegészítse a saját ötleteivel és a jellegzetes beszédfoszlányokkal. Ez a formula tökéletesen megfigyelhető olyan dalok esetében, mint a Convulsion, ahol Key megírta a zenei alapot, majd Dwayne tette hozzá az LSD-25 dokumentumfilmből és a Urotsukidōji: Legend of the Overfiend 1989-es horror-akció animéből származó mintákat. Hasonlóan, a Nature’s Revenge esetében Dwayne adta hozzá a Communion (magyarul: Idegenek áldozata) című filmből vett „scared” hangmintát és a csodálatos kórusos dolgokat. A Reclamation egy valódi Dwayne-klasszikus, amely szinte teljes egészében az ő észbontó hangminta-gyűjteményére épült. Hasonlóképpen, a végül az albumról lemaradt Bark is egy klasszikus Dwayne-szerzemény, neheztelt is miatta, de végül annak ellenére, hogy egy kész, erős kompozíció volt, a Tormentor kislemez B-oldalán jelent meg. A tüske azonban benne maradt, és nehezen fogadta el, ha a Skinny Puppy hangzásvilágból való kilógás miatt szkippelték az ötleteit. Ennek ellenére a legjobb kémia mégis Key és Dwayne között volt. Ahogy Key fogalmazott, Dwayne, az elképesztő hangmintabázissal rendelkező zseniális programozó volt a „legjobb partner a világon, akit bárki valaha is kívánhatna magának”.

A Shoreline Poison szerkezete például egy tipikus cEvin-koncepciót követ, amely a zaj és a dallamosság kontrasztjára épül. Jellegzetessége még, hogy a zajos részek után a közepén egy dallamos szerkezetre vált. Szinte teljes egészében, különösen a fő részei, zajból jöttek létre. A dal hangjainak túlnyomó többsége, beleértve a hegedűnek hangzó részeket is, rádióból felvett mintákból származik. A legikonikusabb elem, a kórus-szerű rész, szintén egy rádióból származó minta. Egy másik ritmikus alapot is rádióból felvett, rövid hangfoszlányból hozott létre, amelyet aztán szekvenszerbe helyezett, és ez adta a lábdob alapját. A dalban hallható tűzjelző hangja viszont egy valós esemény eredménye. Amikor Key otthon dolgozott a dalon, megszólalt az épület tűzjelzője. Annyira jónak találta a hangját a zenével együtt szólva, hogy úgy döntött, beépíti a dalba. A dalban használt minták az 1967-es, Roger Corman által rendezett The Trip című filmből származnak. De számos ikonikus minta származott még filmekből és a való világból. Hallhatók beszédfoszlányok az 1978-as Watership Down (magyarul: Gesztenye, a honalapító) c. rajzfilmből és a Hellraiser: Hellbound című filmből is. Vagy például ott az utolsó szám, a Reclamation végén hallható mennydörgés, ami viszont valós és élő rögzítés volt. A történet szerint a Mushroom Studiosban, ahol a lemezt rögzítették, kitört egy hatalmas vihar. Ken Marshall, a hangmérnök asszisztens, kivitte a mikrofont az ajtóba, hogy rögzítse a hangot. A felvételen még az is hallható, ahogy Ken azt mondja: „oh look out here it comes” („ó, vigyázz, jön”). Key szerint ez a hang szinte a valódi Skinny Puppy esszenciájává vált, és még a 2000-es, drezdai Doomsday fesztiválon is visszaköszönt, amely a zenekar újjáalakuló koncertje volt. A show befejezése után alig egy perccel egy hatalmas mennydörgés rázta meg ugyanis a helyszínt, és leszakadt az ég. Előtte a hét folyamán végig jó idő volt, esőnek semmi jele nem volt. A zenekar ezt egyértelmű jelként értelmezte a néhai Dwayne-től: „Dwayne haver, ez te voltál”.

A mintavételezés nem csak textúraként, hanem a dalok alapvető építőköveként is funkcionált. A zenekar eltorzult érzékkel rendelkezett azzal kapcsolatban, hogy mi is az a sampler és mi mindenre használható. Ez a kísérletező, intuitív hozzáállás hozta létre az album egyedi és úttörő hangzását. A lemez agresszív, torzított hangzásvilága nem csupán csúcskategóriás stúdióeffektekből származott, hanem egyszerűbb, de kreatívan használt eszközökből is. Fontos még megemlíteni: a kiváló keverési folyamatot általában Rave (Dave Ogilvy) vagy Greg Reely vezette, Ken Marshall asszisztens segítségével.

A zenekar egyedi, rétegzett hangzása, amelyet a kritikusok „szonikus terrorizmusként” írtak le, a sampler-alapú dalszerzés, a szakértő produceri és hangmérnöki munka, valamint a keverésre fordított jelentős anyagi és időbeli ráfordítás együttes eredménye volt. Ma sincs ehhez fogható.

A művészeti és vizuális elemek, elkészül az új Skinny Puppy logó

Az album és a kapcsolódó kislemezek borítóját, teljes vizuális világát (eltérve a korábbi lemezeken megszokott Steven R. Gilmore-féle dizájntól) ezúttal Jim Cummings festette, aki az I Braineater (korábban: The Braineaters) zenekar szólógitárosa, frontembere, de egyben kanadai művész is, akinek munkái nemzeti gyűjteményekben találhatók. Bár a zenekar csak két albumot adott ki, a vancouveri punk és művészeti élet nagy tiszteletnek örvendő tagjának számított. Vele a tagok régóta szoros barátságot ápoltak, és a közös munka egy korábbi ígéret beváltása volt. A döntés mögött az állt, hogy régóta ígérték Jimnek a közös munkát, és az ő stílusa tökéletesen illett az album hangulatához. A Spasmolytic kislemezhez készült eredeti festmények egyébként cEvin Key birtokában vannak.

Akkori Spasmolytic release-poszter.
Kb. 8000 HUF-tól felfelé keretezetten kapni ilyesmit aukciós oldalakon.

Cummings a TDP borítójául szolgáló eredeti olajfestményt fekete fára készítette. A borítón a zenekar „szörnyek iránti szeretete” és a „Lovecrafti horror” világa tükröződik. Key sajnálta egyébként, hogy az album borítóján nem szerepel Jim teljes festménye, hanem csak abból egy részlet. Az olajfestmény teljes dimenzióit, méreteit nem tudhatjuk, azonban több látszik belőle a release kapcsán nyomott plakátokon, ott ugyanis a mű adja a hátteret. A mindenki által ismert és klasszikus, egymásba fonódó, S és P betűkből álló kacskaringós Skinny Puppy logót is ő tervezte. Emellett nagyban hozzájárult e korszak promóciós arzenáljához is: a turnén 12 különböző póló design jelent meg, mind Jim Cummings által készítve és szitanyomva. A turné alatt ezek a pólók teljesen elfogytak és most büszke tulajdonosai örülhetnek, ha még nem porladtak el a szekrényben vagy a mosásban. Ritka relikviák ezek.

Cummings keze munkáját dicséri amúgy a későbbi Last Rights mellett, az akkoriban készített Hilt album artwork-je is, de erről lentebb írok.

A Gondtalanság Széke és a Gólyalábak: Too Dark Park Live – horrorterror élőben

Turnéplakát a Facebookról. Előrevetít valami igen baljós dolgot.

Ez az egyetlen turnéjuk, amely szinte teljesen dokumentálatlanul maradt mozgóképen. Bár voltak tervek a komplett turné rögzített videós anyagának szerkesztett kiadására, azonban ez sajnos elmaradt. Kevés összevágott és rövidített felvétel maradt fenn, néhány mikroszkopikus klippel. De legalább fényképek és szemtanúvallomások akadnak még a neten, holott úgy tűnik, hogy a koncerteken részt vevők túlnyomó többsége acid, sokk, szédülés, hányinger és dezorientáció hatása alatt állhatott és egyáltalán nem érthette, hogy mi is történik a színpadon. Szerencsére megvan a TDP TOUR Backing Tape-je (háttérvetítése), igaz kásás, 4:3 képarány, de jobban átélhetővé teszi utólag is a műsort, illetve itt van ez a rövid, de a turné talán legelevebb pillanatait tartalmazó, már AI bevetésével felskálázott és javított, lenyűgöző klip:

A Rammstein és a Depeche Mode világturnéi kapcsán szokás mondogatni, hogy gigantikus utazó nagycirkuszok ezek. Ez a Skinny Puppy-ra is tökéletesen igaz, még ha talán kisebb hordozható volumenben is. A Too Dark Park turné csak az USA-ban, Mexikóban és Kanadában futott, de inkább rohant le városokat, hiszen 1990. október 30-tól (az album megjelenésének napjától!) december 22-ig összesen 41 meghirdetett és ebből 38 teljesített állomással ment végig. Rengeteg utazás, rengeteg fellépés, motyó ki-be pakolás ez, csupán igen kevés engedélyezett pihenőnappal. Melbourne és Gainesville mellett New Heaven lett lemondva, mivel a legenda szerint Ogre mindenképpen meg akarta nézni az akkor szintén arrafelé turnézó Einstürzende Neubautent, akik egy nappal később, november 17-én épp utánuk léptek fel New Yorkban. Embertelen és leírhatatlan teljesítmény volt ez még így is, ép ésszel talán fel sem fogható erőfeszítés! Ezután Európába persze érthetően már el sem jutottak.

A szemtanúk, akkori koncertlátogatók beszámolóira és fényképekre hagyatkozhatunk csak. Az egész színpadi show egy pszichopata horrorcirkuszhimnuszként hatott: egy zavart, hártyás-gombás fejű tébolyult emberiség tevékenysége mérgezett meg egy egész bolygót és vált mindenféle függőségek áldozatává vegyi, vallási és egyéb szenvedésekben vergődve.

A színpad felsodort belekkel, sötét, gennyes ágakkal, elburjánzott indákkal volt feldíszítve, melynek szélén a hírhedt Chair of No Cares, azaz a „Gondtalanság Széke” állt. Micsoda kifordított fricska ez! Nevezhető minden túlzás nélkül minden idők leghorrorisztikusabb színpadi installációjának is, tényleg mint egy űrhorrorfilmben. A székre mozgatható kínzócsonkok, póklábak, fecskendők voltak felszerelve, a feje pedig mindenféle zagyvaságot vetítő tévéképernyő volt. Erős érzékkel, technikai készségekkel és elszántsággal kidolgozott koncepció, váltogatott módszerek, amellyekkel megalázták Ogre személyét (vagyis ő önmagát) a színpadon. Legyen az hevederekkel felfüggesztett saját tengely körül pörgés, bukdácsolás a színpad széléig, fizikai bántalmazások és belsőségekben tocsogás… az üzenetet ennél jobban aligha lehet már nyomatékosítani.

A Gondtalanság Széke, benne a kapálózó Ogre.
A fotót innen vettem kölcsön: https://johnadreams.home.blog/

Bekötözött, szétvertnek ható fejjel érkezett, a VX Gas Attack előadása közben kitépte saját véres agyvelőjét, jégcsákánnyal szúrkálta magát, majd művérrel ázva a padlóra zuhant. Megverték, vért hányt, felnyitotta saját gyomrát és kitépte a beleit. (Állítólag a szaga nagyon természetes volt). Félelmetes maszkokat használt az előadás alatt, köztük valami „ipari ló” fejéhez hasonlót is, amelybe egy kamerát építettek. A közvetlen videofeedback alapeszköz volt ezeken a koncerteken. Volt egy például Ogre arca elé helyezve, ahogy a széken ült, miközben válogatott kínzások zajlottak rajta, így a közönség láthatta az énekes arcát, közvetlenül a zenekar mögötti hatalmas vászonra kivetítve, összemixelve több ezer horrorfilmből kinyesett felvételekkel és zavaró híradókkal. Ogre hetekig tartó, fáradságos munkával rakta össze ezeket a videókollázsokat William Morrisonnal és ne feledjük: akkoriban még nem voltak ehhez megfelelő számítógépek és videószerkesztő programok!

A sokkoló felvételek tucatjaitól és a fájdalmasan kínlódó, szenvedő, élőben bomlásnak indult Ogre látványától jó pár néző rosszul is lett. Brutális és igen sokszor megismételt ember- és önkísérlet ez, amelyre megfelelő mai értelemmel sincs semmiféle magyarázat. Egy énekes frontember kínozza, kínoztatja meg magát folyamatosan, kínozva ezzel a közönséget és akkor lássuk, kialakul-e a részvét? Felismerjük-e, hogy a látványos show nyomogatja rajtunk is a fájdalomgombokat? Rádöbbenünk-e arra, hogy mit is csinálunk mi emberiség az állatok, a természet mellett önmagunkkal és egymással? Ugye, hogy nem?

Pillanatképek egy átütő erejű előadásról.
A fotót innen kölcsönöztem: https://katab.asia/en/2023/12/06/brapondigitweirdout/

Lovecraft, Cronenberg, Ballard, Burroughs, body horror és mindezt bemutatni képes, érzékenyítő performer művészeti tényező sem elegendő eszköz arra, hogy felhívja a figyelmet a művészet érdekében tett önfeláldozásra annak érdekében, hogy mögötte bemutasson valami sokkal durvábbat: az emberi kegyetlenséget. De nem is Ogre volt az első, aki ezt kitalálta és színpadra vitte. Emlékszünk-e még a szerb body art és endurance art művésznőre, Marina Abramović-ra, aki 1974-ben Nápolyban önmagát állította ki a Rhythm 0 című performansza keretében, ahol 72 asztalra kihelyezett tárgy szolgált arra, hogy a nézők szabadon bevethessék a művésznő testének „kezelésére”? Kezelték is szorgosan. A társadalmi-művészeti kísérletet kudarcosnak ítélték a kritikusok, azonban nem volt ott semmi félresiklás. A művésznő pontosan tudta, hogy a nézők felbátorodnak és eszkalálódni fog a helyzet. Épp erre az emberi brutalitásra számított, ezt akarta bemutatni.

„Teljesen odavagyok azért, hogy bántalmazzam magam, és arra kényszerítsem magam, hogy Froot Loops-ot egyek egy tálból a földön az emberek előtt.”
Nivek Ogre

A Too Dark Park turnéra Ogre is elképesztően erős kreatív eszköztárat, maszkokat, technikát, preparátumokat és implantátumokat szedett és szerelt össze. A műsor csúcspontja a híres „Stilt-Man” azaz Gólyaláb-Ember volt a Spasmolytic előadása alatt, amelyben egyszerre ott van a Cronenberg-féle karambolnyomorék a négy összeeső pneumatikus, teleszkópos lábbal és vértől csöpögő maszkkal, vagy a Marvel-univerzum 1965-ös kisstílű mérnöke, balsorsú B-kategóriás bűnözője, Wilbur Day is. (Később persze Marilyn Manson is „kölcsönvette” ezt a színpadi technikát előadásaiban).

Hosszan lehetne még mesélni a Too Dark Park turné történeteiről, de tényként rögzítsük, hogy a perverzitás, abszurditás és emberi mocskosság nem csupán a gyomorforgató zenékkel, hanem elképesztő színpadi tervezettséggel és horrorfilmes kellékes eszközökkel volt megspékelve. Aki ott lehetett akkor, élőben és összművészetileg élvezhette a kozmikus horrort. Azóta sem volt ehhez fogható, ezt csakis a Skinny Puppy volt képes így megcsinálni – ráadásul többféle verzióban és permutációban.

A Skinny Puppy a Rabies albumot követő időszakban viszont már a szétesés és feloszlás szélén állt, és ezek a belső feszültségek a Too Dark Park album készítése és turnéja alatt is folytatódtak, igaz már új formákat öltve. A turné jelentette viszont a fordulópontot. cEvin Key akkor érezte először szükségét annak, hogy fizikailag és mentálisan is eltávolodjon a turné brutális intenzitásától. Hiába van benne az ember egy komfortos horrorcirkuszban ugyanis, tartósan, emberileg, szociálisan egy ilyen hosszú és ismétlődő menet egyszerűen kibírhatatlan. Sok a kiborított művér, sok a jelmez, sok a közönség interakciója és egyszerre elviselhetetlenné válnak az idegrendszer számára azok az alakok is, akikkel együtt mindezt létrehozza valaki önmaga köré. Mindezek a zenekar sorsát és alkotási folyamatait nagyban nehezítették a továbbiakban, felerősítve a tagok közötti széthúzást és személyes eltávolodást.

Szerzői jogi és kiadói problémák, a Nettwerk és a Capitol

A Skinny Puppy és a kanadai Nettwerk Records közötti kapcsolat egy olyan hosszú ideje fennálló, mélyen problematikus szerződéses helyzetet takar, amely a mai napig beárnyékolja a zenekar korai albumainak sorsát. Ez a bonyolult helyzet a fő oka annak, hogy az olyan klasszikus lemezek, mint akár a Too Dark Park is, nem kapnak megfelelő, a zenekar által jóváhagyott újrakiadást. A probléma gyökere: a „soha le nem járó” szerződés, amit a zenekar abban a hitben írt alá, hogy az az aláírástól számított 10 év után lejár. Azonban a dokumentum 18. oldalán elrejtve szerepelt egy záradék, amely kimondja, hogy a szerződés és az albumokhoz fűződő jogok valójában soha nem járnak le („never expire”). Ha ezt a kitételt akkor észreveszik, akkor soha nem írták volna alá a szerződést, így viszont patthelyzetbe kerültek. Ez a máig megoldatlan jogi helyzet több negatív következménnyel is jár: nincsenek megfelelő, a zenekar által felügyelt és minőségbiztosított újrakiadások, remaszterek, a régebbiek sincsenek a legjobb állapotban, és hiába voltak tárgyalások a kiadóval, mindig akadnak olyan elemek, amelyek megnehezítik a továbblépést és a megegyezést.

Összefoglalva, a Skinny Puppy és a Nettwerk Records kapcsolata egy klasszikus példája egy zenekar és egy kiadó közötti, egy félrevezető szerződésből fakadó elmérgesedett viszonynak. Ez a bizarr jogi patthelyzet akadályozza a zenekar örökségének méltó kezelését, frusztrációt okozva mind az alkotóknak, mind a rajongóknak. Szóval minden zenésznek mondom: jól gondoljátok át, hogy milyen kiadói szerződést* írtok alá!

(* az apróbetűs részekkel együtt)

Ellenben az amerikai Capitol Records kiadóval pompásan tudtak együttműködni, ami nagyon jó hatással volt a zenekarra és nagyban hozzájárult az ottani érző és odafigyelő menedzsment, hogy a Too Dark Park létrejöhessen. Apró lépésenként mediáltak közöttük, igyekeztek minden támogatást megadni a zenekarnak a kreatív kompetenciáik kibontakoztatására és az ötleteik megvalósítására.

Összegzés: Lábon állva kapsz stroke-ot tőle, de utána gyakorlatilag mindent kibírsz.

Morális kiüresedés, dühös, zavart, delíriumos hangok, a vallásos paranoiából fakadó erőszak és az intellektuális kiábrándulás, fragmentált, tüzes, mégis hideg belső égés – ez mind egyben van. Megjelenésekor és azóta is a Too Dark Park általánosságban pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól. Az albumot kísérteties elektronikus riffjeiért és a gazdag sample-használatáért dicsérték, bár egyesek megjegyezték, hogy a zene zavaró jellege némely hallgató számára azért erősen taszító lehet.

Jó szívvel én sem ajánlanám senkinek, hogy teljesen SP-szűzként pont ezzel a lemezzel kezdje a zenekar különös és horrorisztikus zenei világával történő megismerkedést. Elsőre ugyanis annyira durvának, nyomasztónak és töredezettnek hathat, hogy utána bármely más korai vagy késői albumuk hallgatása valósággal megváltásnak, ugyanakkor fakóbbnak, laposabbnak fog tűnni.

A Too Dark Parkhoz meg kell érni, fel kell nőni, szintről-szintre kell szoktatni magunkat hozzá, és ehhez a kezdetektől fogva, tehát a diszkográfia legelejéről érdemes a lépcsőfokokat egyesével végigjárni. Aki viszont mégis nagy bátorsággal ezzel kezdené a Skinny Puppy fémbélzajos és agyivegyigyümi horrorverzumának felfedezését, annak olyan immunitása lesz utána (még a TDP-t követő Last Rights-ra és a The Process-re is), hogy onnantól már gyakorlatilag mindent ki fog bírni.

Ez a lemez tehát nem kapudrog, hanem a barokkos indusztriál horror, hard-edge zenei csúcsteljesítmény. Elrontani semmivel nem lehetett volna már, annyira tökéletes zavarodottságot és meghökkenést okoz, mégis jó újra és újra meghallgatni és elmerengeni a mondanivalóján, zenei összetettségén.

És hogy szerintem mitől lehetett volna esetleg még jobb ez az album? Semmitől. Legfeljebb ha a Reclamation került volna a sor legelejére. Bár lezárásnak, hangulati összegzésnek sem utolsó ez a három perces tétel, de felvezetésnek, bemelegítésnek talán még jobb lett volna.

Skinny Puppy: Too Dark Park (1990)

1. Convulsion 3:20
2. Tormentor 4:33
3. Spasmolytic 3:53
4. Rash Reflection 3:28
5. Nature’s Revenge 3:57
6. Shore Lined Poison 4:49
7. Grave Wisdom 3:45
8. T.F.W.O. 3:47
9. Morpheus Laughing 4:00
10. Reclamation 3:00
    
    Teljes játékidő: 38:32

---

A Too Dark Park számok magyarul és magyarázatokkal

Fontos megjegyzések:

Ogre sortörésmentes, szövegáthajlásos, rím- és strófamentes dalszövegeinek fordítása és dekódolása sosem egyszerű feladat, különösen, hogy bonyolult metaforáktól, utalásoktól és egymásra dobált „látomásos” kifejezésektől hemzseg. Emiatt az én fordításaim se tökéletes műfordításoknak, se precíz és szöveghű tükrözéseknek nem tekinthetők. Több helyen vesszőkkel tagoltam a sorokat az érthetőség kedvéért. Vegyétek ezért csak hozzávetőleges iránymutatásnak, amolyan draftoknak, amelyeken persze lehet(ne) csiszolgatni még. (A műfordítás speciális skilleket és sok-sok gyakorlást igényel.)

* jelzéssel bizonyos kifejezéseket megjelöltem, ezeket igyekszem jobban megvilágítani, értelmezni.

---

1. Görcsroham (Convulsion)

az ég rángása
megrögzött* vonzás, tömegirány
kapcsolat bűntudat nélkül, tömegirány
el innen, elfelé, ködös körök a szem körül
oly rég, meddig még, gyűlölet, betegség
az ég rángása, üres, maró pára
ősi szerepjáték, lefelé, Plútó partjai** felé
az ég rángása, poros körök, repülés
az elme mellékútjain át, tömegirány
virágüst***, felelet, főzet a rejtélyre
gyűlölet, betegség, lefelé
Plútó partjai felé, rendben, jól van

* rögzült (fixation): A szövegben a „fixation” szó kettős értelmű lehet. Jelenthet fizikai rögzítést, de pszichológiai értelemben kényszeres ragaszkodást, megszállottságot, rögzültséget is. Az „irány” kontextusban a pszichológiai értelmet emeltem ki.

** Plútó alsó partjai (downward shores of Pluto): Itt a Plútó az alvilág római istene, illetve az alvilágot magát is jelölheti. A „downward shores” a pokolra, az alvilág mélységeire utaló metafora, a végső, mélyreható pusztulás vagy sorsfordulat költői kifejezése.

*** virágüst (flower cauldron): Erősen szürreális, képzettársításos kifejezés, az alkímia, a boszorkányság és a természet motívumait ötvözi. A „cauldron” az üst, amiben a főzet készül (lásd: „brew to mystify”), a „flower” pedig a természet vagy a lélek anyaga.

---

2. Kínzó (Tormentor)

falak között csapdába estem, sárga szemek figyelnek
a vágók nyáladzó arca széthasad, a szívig vág
betegség látható, engedd ki, mozdulat átszeli
a bíbor fény elmossa a sötét sarkokat
gyengéden feszíti szét, kitárul, ott marad egy ideig
gondolatok ömlenek, elektromos ujjak, vakító nyomás
az üregekben anyag folyik, szürke, az ideg szabadesésben* zuhan
biztonságban elásva egy arc mögött, engedd ki
légy óvatos, a torz, élő maszk** figyel
daganatok*** lovagolnak a nyomott, színezett rémálom szelén
mentális sokk, bomló gondolatok
hosszú reakció, elég már, kavard fel az üstöt
elvenni, semmit sem jelent
torz hangulatingadozás-mosoly****, elváltozott zene árnyéka
bevonja, olvadt méz, keserű pite*****, suttogja
ízlik, mozdulat tovább, egy igaz állapot felé
szavakkal aprít, rendet igazít, formát keres
hogy szaporítsa a mentális sokkot, hajthatatlanul dől
összeállítja a listát, egyedül a tetején
mielőtt, mielőtt nem így volt
azt hittem… így volt

* szabadesésben (free fall): Egyértelműen fizikai kifejezés (szabadesés), de itt metaforikusan az idegrendszer vagy a tudat irányítatlan, fékezhetetlen zuhanására, összeomlására utal.

** élő maszkot (living mask): Metafora az emberi arcra vagy viselkedésre, amely valós érzéseket vagy a belső ént elfedő, megtévesztő burkot, álarcot képez. Az „élő” jelző hangsúlyozza, hogy ez egy dinamikus, cselekvő álcázás.

*** daganatok (tumors): Bár a „tumor” szó daganatot jelent, itt valószínűleg a belső, beteg gondolatok, elfojtások vagy a mentális zavar torzult, növekvő entitásaira, súlyos terheire vonatkozó metafora.

**** hangulatingadozás-mosoly (distorted moodswing smile): A „moodswing” anglicizmus a hirtelen, erős hangulatingadozásra utal. A „distorted moodswing smile” (torzult hangulatingadozás-mosoly) egy összetett kifejezés, amely a belső, gyorsan változó lelkiállapot és a kívülről látható, erőltetett mosoly kontrasztját fejezi ki.

***** olvadt méz, keserű pite (melted honey bitter pie): Erős ellentétes íz-metafora. A „melted honey” (olvadt méz) az édes, vonzó, csábító érzéseket jelképezi, míg a „bitter pie” (keserű pite) a fájdalmas, kellemetlen valóságot vagy a csalódást. A két íz keveredése a belső küzdelem, az ellentmondásos élmények nyers, plasztikus, de kiélezett sűrűsége.

---

3. Görcsoldó (Spasmolytic)

időzés egy olcsó bérházban
nincs hova menni, belvárosi keresztre feszítés
részecskék sajognak, ártalmas zuhanás,
lőj be, és bújj el
metró-tánc*, poshadt matrac, lassú lüktetés, puffadás
frissen nyílt sír, mezítlábas koldus
csomós ujj lapoz egy könyvet lefelé
nincs zaj, a nagy fák csendben dőlnek
az ablakon át nyugalommal látni visszafelé az emelkedést
megfakult szellem, az aranyfogú kurva árnya
a hold táncol, tűnődik, hogy lehet ez egyáltalán
leszokni a szokásról*, húsban lakozó birtoklás
kitalált szerelmek, melankólia, leszokni a szokásról
visszaút és minden düh kiszabadul a
vízesés alól, brakh? villa? ló ágaskodik, prüszköl lefelé
nyers vágy, legyek lepte kártyákon keltett jóslat
gyéren megvilágított árny-szobában karmol a fal
kísértetcsípések, álomból ébredve félrágott cukor
valami zilált mennyből* kavarognak ízek, párosodnak,
rohadt hús, beágyazott vírus, evő tál, öregedő test
egyedül ül abban az aggodalomban, amit maga teremtett
több időt, szent gyűlölet, leszokni a szokásról

* metró-tánc (subway slam dance) – utalás a slam dance nevű vad, kaotikus táncra, amely punk koncerteken terjedt el; a moshing egy korai, gyakran használt szinonimája itt a földalatti (subway) világra vetül, a testi és lelki ütközések metaforája.

** leszokni a szokásról (kicking the habit) – idiomatikus anglicizmus, szó szerint „kirúgni a szokást”, vagyis megszabadulni a függőségtől (legtöbbször drogfüggéstől).

*** valami zilált mennyből (disordered heaven) – ironikus, dekadens kép: a romlott, kaotikus isteni tér, ahol az égi tisztaság a földi rothadással keveredik.

---

4. Kiütés-tükör (Rash Reflection)

figyeld meg azt a fordulatot, a gonoszságon át tör
szavainak nyomán, kilencvenhét autó és szabad szerelem*
csókold meg a mester lábát, szegény lélek, aki kutat
mindez látszik, mélyebb csend, a nyugalom mélye
edd meg az ételt, a drogot, passzív válasz, elrontott
gyurma a mester kezében, mindez látszik,
elég homályosan, csókold meg a mester lábát
biztos, hogy ez a látomás csavargó ünnep*
a szemlélődő csend választ egy tartást, elbújik
a szabadság trónja mögött, a fekete bárány mezején
mindez látszik, elég homályosan, vallj be mindent
az igazságkeresők most látják először
a kultusz kinő egy Rolls Royce-álomból
limuzin hátuljából prédikálj*, érezd, ahogy a kiütés éget
figyeld meg azt a fordulatot, a fertőn át, milyen édes
érezd, ahogy a kiütés égni kezd

* szabad szerelem (free love) – a 20. századi ellenkultúrák (pl. hippimozgalom) egyik jelszava; itt ironikus kontextusban, a képmutató „szabadságvallás” részeként jelenik meg.

** csavargó ünnep (vagrant holiday) – metaforikus kifejezés; utal a céltalan, menekülő életre, az ideiglenes szabadság illúziójára, amely csak „ünnep” a hétköznapi rabságban.

*** limuzin hátuljából prédikálj (preach from the back of a limousine) – szarkasztikus kép: a „mesterszónok”, aki luxusból hirdeti az aszketizmust, a modern szekták és álszent guruk jelképe.

---

5. A természet bosszúja (Nature’s Revenge)

az idő viharba fordul
összetört úton tovább, együttélésre ítélve
paradicsomot utánozni, olyat, amit még senki sem látott
a nedvesség őrülten táncol, szürke hamufelhő alatt
a szavak folyvást taszítanak, vonzanak, majd megint eltaszítanak
visszahúztam a rozsdás kést, bűnt merítettem a merőkanálba*
értsd meg: belül égek, hogy lehet innen kijutni?
hogy jutsz ki ebből?
a természet bosszúja, a természet kalitkája
vágyakozó csoda, mi az értelme ennek az egésznek?
torkod szakadtából üvölts,
annyiszor próbáltam már nem elcsodálkozni

* bűnt merítettem a merőkanálba (guilt ladle pour) – metaforikus kifejezés; az angol eredeti a bűn („guilt”) és a kanalazás („ladle”) groteszk, testi képét vegyíti. Itt a bűn anyagszerű, mintha ki lehetne merteni magunkból, mégis újra visszaömlik – az önvád ciklusának képe.

---

6. Part menti méreg (Shore Lined Poison)

tárgyalások árapályolajat adagolnak, azt a fullasztó
alapot, arany tűz, higanyt csorgató élet
az eltorzult folyóban született, türelmes
épület közt emelkedik a sürgető kiáltás: reformáció
ütés, kaparó bányászok karma, rúgj belém
pazarlás az ajándék, a természet ellenszere
az elromlott ész korában reggel van
a hideg kő közt, hamu hull az
átkozott kiválasztottakra, száz megatonna párolog
ők, a választottak, elpárolognak, példaértékűen,
meg is érdemlik, olts be mindenkit*
különösebb, mint a suttogás, zúzott bársony holttest
őrlődik, várakozik a maszk alatt, fölös döntések születnek
az agy egyik feléből, arcátlan, horpadt
optikai rostok**, így néz a növekedés világa
múló kép, szellem-pusztulás, a tévéképernyőn

* olts be mindenkit (vaccinate all) – ironikus parancs, amely itt nem a szó szerinti immunizálást, hanem a „társadalmi fertőzöttség” megtisztítását, a tömeges morális beavatkozást jelképezi.

** optikai rostok (fibres optic) – technológiai metafora: az emberi érzékelés és az ipari kommunikáció összeolvadása, ahol a „látás” már mesterséges fényvezetékeken keresztül történik.

---

7. Síri bölcsesség (Grave Wisdom)

száraz szél perzsel, emberi vihar meddőn hever
a mohóság mérgezi a vizet, az álom szomjazik
aszfalt-temetés, nappali olvadás, régen halott
a halál megragad egy halva született gyermeket
újabb alacsony teszt, növényvédőszer*
nem hiszik el, amíg meg nem halnak
szavakhoz tapadó rettegés, jelentés nélkül
színes világ, különböző szintek, nincs esély
jóvátenni az álmot, rémálmok futnak az ég felé
a torony forr, fekete víz, tea, ragályos
hulladéklerakó, növekvő vakság, hit, tragédia
terjeszd a biztonságos történelmet**
lények rohannak a föld alatt, minden
ketrec rozsdás, az etetőtálak üresek
nyalogatásra alkalmas arcok formálnak emléket
a vak hit, az ostobaság versenye titokban zajlik
a vak hit, tragédia, nem, amíg meg nem halnak
ne hagyd abba a lélegzést, a bolhák rákapnak
harapdálnak, húst esznek, szavakat fogyasztanak
egykor gyűlölt szavak, szar, a betegség szűkül körülöttük***

* növényvédőszer (pesticide) – a szó az ipari bűn metaforája: a termékenység elleni támadás, amely az emberre is visszahat.

** terjeszd a biztonságos történelmet (propagate safe history) – ironikus utalás a történelem manipulálására, a sterilizált múlt gyártására; a „propagate” (szaporítani, hirdetni) vallási és propagandisztikus mellékzöngéket hordoz.

*** a betegség szűkül körülöttük (contracting the disease) – anglicizmus; az angol „to contract a disease” (elkapni egy betegséget) kettős értelmű: egyszerre szó szerinti fertőzés és erkölcsi romlás, amelyre a „szavak” mint kórokozók utalnak.

---

8. T.F.W.O. (Totálisan Kibaszottul Kifordulva)

árulás, csapdába ejtett állatbőr a paradicsom látomásában
kettő* magyarázza, a fejed megzavarodott, az idő
szőtte hálóban az élet tévedése, gonosz fekete boszorkány
helyi értelmiség, menj, írj egy könyvet, amiben sírhatsz
nézz szembe vele, elvesztetted azt a tekintetet
a túlélés is elég nehéz, halványuló tűz, magasra kapaszkodik
ideje belátni, hogy égek
türelem, nap, az Úr fölé hajol
aki a toronyban őrzi a fagyot, karommal vakargatok
centinként, az ér vak, elvakít a fémszúrás imádata**
egy hegyes pont karcol lyukat, örökre törve
be-ki, dühpróba, mélység, ocsmány
elhalványult magasban, miért hazudsz, te hazug?

* kettő (two explains) – rejtélyes, talán numerológiai vagy skizofrén utalás; a „two” mint osztottság, a tudathasadás képe.

** fémszúrás imádata (the worshipping metal point) – metafora a vallási önkínzásra vagy a függőségre (tű, injekció), ahol a „metal point” egyszerre jelent fegyvert, szúrást és istent.

---

9. Nevető Morpheus (Morpheus Laughing)

végső megoldás, nincs fosszilis üzemanyag,
a kipufogó zaját őrült világ rázza
vasbarázdás rend, ősi állapot, közepes távolság,
közelebb a naphoz, üstököst húz magához
összetett pusztulás felé, egy szellem, oly erőszakos
nézeteiben, hazugságai áttörhetetlenek
a magasság hajlamos, nyomás alatt, felfedni önmagát
tátongó lyuk, fényes csillag behatolása, bekötött szemmel
a bizalom ráncai az idő szövetében*, egység ilyen szegény létezésben,
a harmadik világban ellenállásnak kellene lennie, polgári engedetlenség**
a középpont forog, izzó égés, vissza az eredethez
mindenhez, ami volt, ne félj indokolatlanul
mutass bátorságot, a fehér vonal a golyón, amin élünk
elhagyott utcákon élünk, hallucinált,
szétpattant faj, rendellenes körülmények
mély érzelem a taszító hatalom iránt
a nemzetek ismerik a túlnépesedés hatalmát
a lelemény és a haladás sosem haladt ki a napból***
minden kísérlet bizonyítja: nincs szükség a bevett kapzsiságra, fájdalomra,
az állatmodellre mért kín mégsem hoz gyógyulást
a kifosztott ösztön némán ébred
egy vegyi perverzióban, háborús föld alatt
tökéletlen tervek sarjadnak, az idő magjai nőnek

* az idő szövetében (the cloth of time) – metafora Einstein tér-idő koncepciójára és az emberi történelem szövetszerű, ráncosodó, törékeny természetére.

** polgári engedetlenség (civil disobedience) – anglicizmus, Henry D. Thoreau klasszikus fogalmára utal, itt azonban kiüresedett gesztusként: a globális romlásban már az ellenállás is csak reflex.

*** sosem haladt ki a napból (never progressed out of the sun) – paradox képhasználat; a Nap mint az élet és a pusztulás forrása, amelyből az emberiség nem tud „kilépni”, vagyis saját természeti függéséből nem képes evolválódni.

---

10. Reklamáció (Reclamation)

[?] bolond
[?]

Hé, haver, azt hiszem, elektromosságot látok azokban a felhőkben
Csak itt lebeg felettünk

---

A “Mégis mit adott nekünk?” sorozat következő alkalmára szépen és méltósággal felkészül a belga EBM klasszikus:
Front 242: Front By Front (1988)