Mit ér ma a cyberpunk, ha netán esetleg: magyar?

Egyszerre egy halom dologról kellene e specifikus underground rendezvény kapcsán írni, és feltételezem sokunknak bele is törne a különvezérelt áramról meghajtott bugylibicskájához szilózott mechanikus ceruza, ami magyarul, márkától függetlenül is, még mindig csak simán: „rotring”. Nem lesz rövid, de ezúttal még kellőképpen alapos sem. Ugyanis az elmémben akkor éjjel rögzített képek és hangok (illetve az odáig vezető hosszú út is) csupán kaotikusan egymásra ragasztgatott, alternatív szórakozóhelyi WC-dekorációs matricafalként mutatkoznak.

Honnan is indult el ez az egész?

Másfél évvel ezelőtt egy igen szontyoli januári napon épp ücsörögtem a sörömbe bámulva és próbáltam feldolgozni a hatalmas elefántseggével mellkasomra csüccsenő kőkemény magyar trash-valóságot: a téli közterek mocskos kilátástalanságát, az opálosra beszürkült és üresen tátongó kirakatokat, a kocsmatöltelékek vadabbnál vadabb történeteit. A pultban nem egy robotkarú gibsoni karakter (Ratz) csapolt, hanem egy kissé hibbant, bőbeszédű és szétszórt lány, aki a mobiljáról folyamatosan a helyi rádiót hívogatta, hogy valami „hányadikként bekerülős reklámszlogentudós” pénznyereményhez juthasson. (Nem jutott.) Teljesen drámaian részletes, egyszerre tarrbélás és davidlynches hangulatú hétköznap délelőtt volt ez és ilyenkor az ember eltöpreng azon, hogy már aznap felvágja-e az ereit, vagy inkább mondjuk csak holnap.

Inkább elővettem ehelyett a digitális jegyzetfüzetemet és elkezdtem írni egy kézikönyvecskét arról, hogy miként lehet ezt a súlyosságot és reménytelenséget elviselni, ha az ember egy cyberpunk karakter szemével tekint az egészre (just in CASE). Ebből lett aztán fanzinformátumú, 24 filozófikus, a magyar társadalmat és az őt basztató/tompító establishmentet fikázó füveskönyv. Merészen a Kis Magyar Cyberpunk 2024 címet adtam neki, és akkor még csöppet sem sejtettem, hogy kb. másfél év múlva ebből egy egész „komoly” fesztivál lesz. Szóval csak mindig óvatosan a címadással, mert óvatlanul is manifesztáltok vele!

Amikor jóval később megmutattam ennek a fanzinnak a fejezeteit Planetdamage-nak, emlékszem, egészen rágerjedt, ugyanis akkor ő már javában dolgozott a KNU-n. Ez egy hatalmas vállalású és merítésű, a hazai cyberpunk szubkultúrát kíméletlenül bevizsgáló, kutatóprojekt. Attól meg az én állam esett le, amikor ebbe belepillanthattam. Szerintem elismerhetjük, hogy mind a ketten roppantul megszállottan rajongunk a cyberpunkért. Senki meg se próbáljon kigyógyítani bennünket ebből a fertőzésből! Még az Ukmukfukk Zinefest-re is elbattyogtunk, hogy végül vonalzóegyenes smiley-val az arcunkon megállapítsuk: a legkevésbé sem vagyunk reprezentálva, mi, maroknyi, magyar cyberpunkok.

De nem akarom túlzottan elvinni ennek az eseménybeszámolónak a fókuszát. Szó, ami szó: hosszas álmodozás, sok építkezés és tervezgetés, valamint a Gothic Disorder Productions agilis szervező-effortjának köszönhetően egy három fellépős live est kerekedett ki végül – összekapcsolva azoknak a kiadványoknak a megtapinthatóságával, lapozgathatóságával, amiket kifejezetten erre az eseményre készítettünk limitált példányszámban.

Jó. De mi volt a H.I.T alapfeltevése?

Én már jócskán láttam előre, hogy egy rendezvényekkel és kulturális eseményekkel többszörösen agyonterhelt hétvégébe esünk bele, így csak bámultam magam elé egyik éjjel és mivel írni már nem voltam képes, ezért gépiesen diktáltam fel az alábbi kérdéseket:

1. Van-e egyáltalán a H.I.T-nek bármiféle brand-értéke?
2. Van-e az embereknek még egyáltalán figyelme?
3. Maradt-e még az emberekben valami halovány érdeklődés a cyberpunk iránt?
4. Marad-e az embereknek a hó végére egyáltalán annyi kápéja, hogy a karszalag és egy ital után vegyen még egy DIY sorszámos szubkult fanzint is?
5. Egyáltalán…baszódjak meg…, de most akkor örömet vagy csalódást jelent-e a fanzinkészítés?

(Szóval én ezekre kerestem a választ, és részben meg is kaptam, azt hiszem.)

Berepülés, beállás

Az időjárás a délelőttöt elszerencsétlenkedte esővel és borultsággal (legyintettem), délutánra pedig párás meleg napsütéssel (arra is legyintettem). Az Auróra nagyon jó hely, csak nagyon szerencsétlen helyen van. A parkolás horror, a csendrendelet miatt köhinteni sem lehet az utcán, de ezektől eltekintve a személyzet roppant kedves és kedélyes, ahogy a random látogatók is. Kedvelem az ilyen típusú safe space-eket.

Ahogy bementünk, Mortel az Ǝ.N.D-ből már talpig láncban és feketében egy hatalmas fekete, gurulós bőrönddel ott ácsorgott, várva a többi csapattagot, akik rövidesen be is futottak (szintén hatalmas, polimer-kitinpáncélú bőröndjeikkel, mintha minimum a tengerentúlról érkeztek volna, Mortel mondjuk csak Bécsből). Végül beviharzott Lvcretia és Planetdamage is, majd egy rövid check után már el is poroztak még a nyomdába kiadványokért. Teljes volt a stáb, lekattant a lakat a bejáratról és megkezdődhetett a kipakolászás, majd a beállás, a hangpróba (amiktől én mindig roppant mód félek). Mikor rám került a sor, már nem maradt túl sok idő, így a túlvezéreltségem gyors és hatékony megoldása után még épp annyi időm volt, hogy örömmel köszöntsem az épp befutott barátokat, ismerősöket, zenészkollégákat, no meg, hogy párat kaszáljak bemelegítésképpen a kifejezetten erre az eseményre épített EGODETECTOR^® készülékemmel.

EMPELDE ANTICORPO sokkolás talpig techfehérben

Mivel ez volt a második élő fellépésem (a live debütálás a 101-ben volt március elején), így túlzott színpadi rutinnal tényleg senki nem vádolhatott meg. Az Előérzet (2019) némileg átdolgozott változata kellemes intrónak bizonyult, melynek keretében a villogó fénypuskámmal kolbászoltam a közönség sorai között. A koncepció feltehetőleg nem jött át 100%-ban, de a mérgező emberi egó szkennelésére hivatott, „épített” eszköz azért csak keltett némi megrökönyödést és derültséget, ráadásul volt némi performansz jellege is, ami véleményem szerint kellett is egy ilyen cyberpunk gig nyitányába. Igyekeztem hozni a korai (12-14 évvel ezelőtti) zajkonstrukcióimból, valamint a magyar társadalmi és corporate szimbiotikus enyészetet leképező, feltáró EMPELDE-tételekből is egy csokorral.

Amennyire érzékeltem a folyamatosan bepárásodó szemüvege(i)m mögül, voltak táncolók, vigyorgók, meghökkenők és ez teljesen rendben is van így. Mint utólag megtudhattam, egyeseket kifejezetten a magyar szövegeim, illetve az azokat elővezető, összekötő narrációm fogott meg, másoknak a stílusosan feliratozott és groteszk, jól megcsapkodható fehér polietilén AdBlue-s tartály tetszett, amit 1-2 hónappal ezelőtt a szuglói körvasút mentén – csak úgy környezetszennyező módon eldobva – találtam (ráadásul még volt benne vagy 3 deci lötty!). Volt, aki a speciális hangulatot és a korai underground punkságot méltatta a színpadi produkciómban. Minden visszajelzésnek örültem és bízom benne, hogy mindenki talált végül magának valami érdekeset, elraktározhatót ebből a műsorból. Talán alá is dúcolta valamennyire a Kis Magyar Cyberpunk 2024 fanzin hol dühös, hol kiábrándult, hol savas-borsos-cybersárga, hanyag közhangulatát.

EMPELDE setlist:
1. ELŐÉRZET (INTRO)
2. A LAKOSSÁG NYUGALMA
3. A CÉG
4. FÉLELEMVEZÉRELT JÖVŐTERVEZÉS
5. GDP ÉS JÉZUS
6. PREMISSZÁK
7. KARAKTERGYILKOSSÁG
8. A JAVADAT AKAROM
9. ZAVARELHÁRÍTÁS
10. FORINT
11. DESTRUKCIÓS OPERATÍV FŐOSZTÁLY
12. SOHA JOBBKOR

Calm-T kommentárja:
Napjaink legfontosabb témái a háború, a környezetvédelem, a gender, a pénz, a félelem és hit, a stressz, az elvárások, a siker és sikertelenség… Ebben a világban gyújt lámpát nekünk az EMPELDE a dalaival. A koncert előtti elvárások terén azt hiszem azt mondhatom, hogy az üres kíváncsiság vitt előre… Vajon mit fogok majd látni, hallani? Valahogy az EMPELDE nem hivalkodik, nem tolakodik, a háttérben adja a gerincnek a támaszt. Amíg meg nem szólal a színpadon. Onnantól nincs kegyelem! A koncert nyitánya igazán teátrális lett a házilag készített, nem kis méretű „fényágyúval” amivel a megvilágosodást igyekezett Laci a nézőkbe fecskendezni jelképezve, hogy itt most egy egy tudatfeltöltés fog következni és aki becsukja előtte a kapuit, azt is feltöri és megtölti a saját gondolataival. A zene korszerű elektronikus zene, de valahogy nekem a „supressed power” kategória… A küszöbön álló energiákat egyszerűen láncon tartja és nem engedi ránk zuhanni, ami miatt egy sóvárgás érzése marcangolja végig a hallgatót. Nagyon jól adták a koncerthez az érzést a kiegészítők. Még tánc is volt. Parádés performansz.

Ǝ.N.D aggrotech és terror EBM zölden gomolygó, toxikus ködben

Az Ǝ.N.D kétségkívül Magyarország első számú és legautentikusabb aggrotech/terror EBM bandájává nőtte ki magát az elmúlt évek alatt. Vitassa, aki tudja, de mutasson is fel még egy-két olyan „hasonló” csoportot, amelyik akár sokadrangú versenytársa lehetne egyéni megjelenésben és megszólalásban idehaza – a maga műfajában – ennek a csapatnak. Egyszerűen nem fog menni, vagy legalábbis erősen kétlem. Trónbitorlók sehol.

Az Ǝ.N.D tulajdonképpen a vége mindennek és még annak is a teljes kifordítottja. Ilyen formáció nem volt eddig és rajtuk kívül várhatóan ezután nem is nagyon lesz. Totális elköteleződés, beleérzés, zsánerkötés, tiszta tudatú erőbedobás a produkcióba, és pontosan ez az, ami a trió lüktető, agresszív ütőere. Van egy parádésan összerakott, begyakorolt, átszellemült műsoruk és ehhez növekvő rajongótáboruk, akik újra és újra látni és hallani akarják azt, hogy egyszerre 3 extrémsminkelt, fullfelszerelt, túlmozgásos horrorcsávó mozog fék nélkül a csöppnyi színpadon, akik minden pillanatban érzik a forgatókönyvszerű, már unásig jól ismert, riasztóan közelinek hirdetett, de alaposan érzékelt világvégét, amelynek egyik térfelén vegyi toxikusság, másik térfelén civilizációs haldoklás fortyog, a felezővonalat meg a technológiai terror, a kizsákmányolás/emberi lefokozás/lebutítás, továbbá a sűrű ökopolitikai katlanszag húzza mértani egyenesre. Hajlékonyak, duracellesek, gépiesek, elszabadultak. Annyira egyben (team-ben) vannak, hogy most már jó lenne, ha a minden darabját külön érző és még szanaszét szóró Világ is észrevenné és összekapná magát végre. Az Ǝ.N.D csak tartja a tükröt hozzá és azt minden alkalommal pofátlanul profin.

Nem esküdnék meg rá, hogy ez lenne a common sense, az egyezményes zsánerközízlés (nyilván nem az), ahogy a megszólalásuk, hangzásuk sem lehet vonzó egyformán mindenki számára. De el kell fogadni, hogy ez a nyers cyberpunk szubszegmens minden technikai arzenál ellenére így szól, de elvégre ennek így is kell szólnia! A színpad előtt mozgó, pogózó és egyre növekvő közönségmagot nem hogy meg se röccenti, hanem még alaposan alájuk is tüzel. Vaskos bakancsokban furcsa geometriai formákban trappolás, BANE-like és vegyvédelmi maszkban gépiesen felhúzott elektrodobolás, egyenruhában horrosztikus géphangcsavargatás, középen meg egy elszabadult, energikus frontember, zöld lézerpászmák kereszttüzében aranysörényét csapkodva: ez a puszta, nyers: Ǝ.N.D.E.R.G.I.A.S.Z.O.L.G.Á.L.T.A.T.Á.S.!

Plusz jó karmapont beírva a fiúknak az új albumuk (Existence) élő bemutatásáért, amely a műsor felső gerincszakaszát adta és igen: hozza a megszokott nyomasztást, így egy erős anyagot kaptok tőlük sok-sok szeretettel. (A War: Pas, Present & Our End simán elmenne akármelyik war video game soundtrackjének is amúgy. Talán nincs is annyira messze, hogy páncélozott járművek belsejéből halljuk majd, pedig elég nyomatékosan pacifisták vagyunk, azt hiszem.)

Ǝ.N.D (Human Experiment Tour II) setlist:
1. INTRO
2. EVERYTHING COLLAPSES!
3. WHERE WE LIVE & DIE
4. WAR: PAST, PRESENT & OUR END
5. EXISTENCE
6. HI’ TECH DARK AGE
7. VICTIM OF OURSELVES
8. THE CIRCLE OF VIOLENCE
9. DIGITAL LIFE
10. PORCELAIN
11. R U READY?

Calm-T kommentárja: A következő banda a rutinos Ǝ.N.D zenekar volt. Voltam már több koncertjükön és jól ismerem a fiúkat és a zenekart. A tőlük várható brutál muzsika következett. A jellegzetes bassline-ok és dobok elmaradhatatlan része az Ǝ.N.D daloknak. Alex jó kondícióval felkészült frontemberként szinte letaposta a kis színpadot. A szép számú lelkes közönség értékelte… A háromtagú felállás jó a színpadon, a dobcucc kifejezetten hatásos lehet, de picit alulméretezett volt a beállítás, mintha ülő pozícióhoz lett volna beállítva. Extrém figurák, hengermű, Ǝ.N.D.

Planetdamage Stand Alone Complex AI generált metaverzumba mártva

Kétségkívül Planetdamage az est fő attrakciója, a harmadik fellépő közülünk, akinek a nemrégi A38-as bemelegítő, átmozgató edzése után ez a real & hard edge live performance test, hogy bemutassa végre értő közönség előtt, hogy mennyi mindenen dolgozott eddig és mi mindenre készül még. A körülmények most lényegesen megfelelőbbek is ehhez, megtelik a pince, sokan kíváncsiak rá, hogy a cyberpunk-gonzo-mester ezúttal mit is dob közénk.

Az EXOCOMM még mindig hatalmas és irányított, koherens nyitány, örökfavorit, és mindig is az lesz. Aztán sorra jönnek a PCB-n nyújtófával átgyúrt újabb és régebbi PD-slágerek, zsírúj szerzemények, plusz retro-coverek, amelyek még ezután fognak csak publikálásba fonódni. Masszív, mély, vibráns és bugyborékoló, robothangú, hol visszafogott, hol energialöketekkel teli. Megadja a módját, semmit nem kapkod el, hosszan kienged mindent arról, amiben már most benne élünk, de fogalmunk sincs róla, ami vár ránk ezután és amire csöppet sem vagyunk felkészülve. Ha valaki pontosan érti, hogy milyen is a cyberpunk valójában, az egyértelműen ő mindőnk közül. Az arcába és a háta mögé AI generált kockákban és elképzelhetetlen szögekben bővelkedő jelenetek, terek és szintetikus techérzésképek potyognak. Az angol szövegeiben meg-megnyom sorokat, eszméletlen hurkokat körít, olyankor behorpad a homlokom és fohászkodom érte, hogy legyen műszeres segítség a dekompresszálásához.

Az előadás közben sorra jutnak eszembe elejtett megjegyzései, ikonikus, hol lelkesebb és hol tipródóbb mondatai, amiket közös ücsörgéseink, filozófálgatásaink és urbánbandukolásaink közben hallhattam tőle, nem beszélve a korábban megosztott WIP (work in progress) változatokról, amelyek ezen az estén nyertek igazán értelmet. Pedig tudom, hogy nincs könnyű dolga, és bár ez az előadásán közel sem érződik, de én azért nagyjából tisztában vagyok vele, hogy a cyberpunk jelen, de az elképzelt cyberpunk jövő is a fizikai fájdalom és a minket körbevevő, de hatékony segítségre, enyhítésre alkalmatlan, ellenben fényesen csillogó-villogó (és legfőképp drága, no meg nagyjából elérhetetlen) csúcstechnológiáról, a kurva sok munkáról, a végtelenségbe szottyanó munkaórákról meg a perfekcionizmusról fog szólni. Planetdamage ehhez festett nekünk akkor éjjel széles és nagyfelbontású (hang)képet. Ha bárki megbökne holnap, hogy oké, akkor most eldöntheted, hogy melyik egyén tudatát töltsük fel szintetikusba’ és okosba’ az ismert világok populációiból, akkor én hevesen csak rá mutogatnék.

PLANETDAMAGE setlist:
1. Exocomm 2.0
2. Scraps (Album Breakbeat Version)
3. Acid Case / Machine Drum Molly
4. Glider (2-Click Mark)
5. Holographene
6. Hi Rez Lo Life (MK2)
7. Firewalls (Shortcut)
6. System Shock OST Intro (cover song)
7. Cheatcode
8. Wretched Sorry State
9. The Mark (MK3)
10. Regret Gunner
11. Vex (Mk2)
12. Legion of Lepers (Mentallo & The Fixer cover)

Calm-T kommentárja:
Az este utolsó fellépője Planetdamage volt, aki már szinte régi motorosnak számít. Már a fellépés felkonferálására a jellegzetes torzított vokált kapta a közönség, nem is volt utána hatásszünet, jött az első, az EXOCOMM, a New Horizon kiadványra készült dal, ami a hallgatóságnak remélhetően már ismert terep volt. A dal hangulatára mintha egy pillanatra megállna az ember és hangosbemondón hallgatná, hogy milyen sors vár rá… Modern élet, ember és gépek, sivár jövő….
A dalok egymás után folyamatosan hozták a lendületet, a zenei kifinomultságot, nem engedte a közönséget elaludni. Az industrial műfaj húzós basszusait nagyon szép, éles hangokkal és rohanó tempóval öltözteti fel, lehetetlen unottan végignézni, azonnal megmozdul a test a zenéjére.

Három eltérő karakterű, mégis ugyanabba az irányba tartó, anticorp artportfólió

Jobb, ha ezt előbb az éppen ma, a Facebookon velem szembe jövő képpel (a Különbözöm, tehát vagyok oldalról lopva) illusztrálom, mielőtt magyaráznék bármit is:

Most jön a magyarázat, mielőtt bárki is rosszul ítélné meg (és mondjuk túl hevesen):

Ez egy meredek és rizikós vállalkozás volt.

Nagyjából olyan, mint prediktív módon és kategorikusan kijelenteni bármit is a csupán a filmekből, videókból, zenékből és regényekből, meg butuska bulvártudományos portálokból „ismertnek vélt” jövőről, vagy akár csak a magyar cyberpunk jelenről, amelynek nincs párja (legalábbis Magyarországon nincs, de valószínűleg a gamereket leszámítva máshol sem). Nem tuszkolható elektromos ösztökével akármilyen zárt halmazba vagy rigid kategóriába. Ha vérprofi marketinges lennék (de nem vagyok), azt mondanám, hogy ez egy életérzés, ami alá most három szilaj lovat, meg papíralapú, lapozgatható dolgokat adtunk, de még ez sem magyaráz meg mindent. Közel sem.

Összefogtunk és három merőben eltérő, azonban mégis azonos vektorirányba tartó produkciót állítottunk színpadra az érdeklődő, talán fogékony közönségnek, amely valóban háromféle íz, brand, logó, összetétel, cukortartalom, a kupakja azonban érthetetlenül kapaszkodik a palack nyakához, de legalább nyitva van, miközben szabadon ereszti ki a szellemet, pezseg bele egyenesen a gondolkodók orrába, agyába, evidenciákat, futurista téziseket, élő és halott reményeket, aggodalmakat, elégedetlenkedést, feltartott mutatóujjú figyelmeztető üzeneteket mormog vagy éppenséggel ordít bele a mikrofonba magyarul vagy angolul (tökmindegy), hogy felkeltsen embereket valami végtelenítettre loopolt, rajtunk kívül folyamatosan, nagy erőforrásokkal renderelt (rém)álomból.

Calm-T kommentárja:
Összességében 3 teljesen más előadást láttunk, más-más állványról megvilágítva a színpadra dobott témákat.
Kár lett volna kihagyni.

Aligha a mi dolgunk ezt eldönteni vagy elemezni. Ez legyen csak szépen a közönség dolga. Mindenesetre bármiféle egysíkúságra, unalmasságra, befáradtságra, közhelyességre, sablonosságra aligha érkezhetett panasz, és erről ráadásul még a koncertek után Mortel és Lvcretia remek DJ szettjei is izomból és elkötelezetten gondoskodtak.

Köszönet mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, aki összeszedte magát azon a különös péntek estén, elzarándokolt az Aurórába, tiszteletét tette, visszacsatolt, felvételeket készített és osztott meg, vagy akár végig is táncolta az estét, netán még be is gyűjtögetett nyomtatott, kortárs magyar cyberpunk relikviákat, hogy egy szép napon majd elmerüljön bennük és talán megfejthesse a hazai cyberpunk kiismerhetetlen karakterisztikáját és mibenlétét.

Megkockáztatom, ehhez fogható esemény nem volt mostanság. Anyagainkat a közeljövőben közkinccsé tesszük és erről időben tájékoztatást is adunk a csatornáinkon.

Rajtunk mindenesetre semmi nem múlt, hanem jövő.