Novemberi kényszerképzetek között népszerű az advent közelsége, a munka távolsága, a kereskedelem és a buliipar felpörgése, valamint a remény, hogy év végéhez közelítve majd minden lelassul, kicsit megnyugszik és nem az ingerelárasztás, kifárasztásra játszás veszi át a hatalmat felettünk. (Pont nem így van.) Combos hónap volt ez is, akár a többi, nem véletlenül mutatja meg arcát ezer téma és esemény ebben a kissé megkésett november havi riportban. Nagyon termékenyek voltatok, köszönet érte, és így sokféle izgalmas megjelenésből válogathatok, sőt, még picit december elejét is hozzámarkoltam. A H.I.T így ebből az élménycunamiból válogatott most egy csokorral. Ha didereg a lélek, akkor bármilyen apróbb kis konyhai projekt megteszi a fogvacogós hidegben, bármilyen ócska étel sokkal jobb lesz, ha 220 fokon rásüttök. Utána jól fog esni dark ambientre csicsikálni, bár szerint testzenére is fog az menni!
Belföldről jelentjük:
„Az ember didereg és fél. Egyetlen olyan erőt nem tud megnevezni, amely visszahúzná a régi kötelékbe. Mert a régi kötelék már nem vonzza többé.”
Új Hideg Roncs: Megtartó
Jóhann Jóhannsson, Jameson Nathan Jones, Lustmord, Raison d’être, Peter Andersson és még hosszan lehetne folytatni a sort azokkal az előadókkal, akik képesek voltak bebizonyítani, hogy a drone zene nem feltétlenül jelenti azt, hogy tömör unalom és gyors beleszunnyadás. A Broder Ferenc és Rácz Mihály által működtetett, kísérleti zajban, drone-ban és ambientben utazó Hideg Roncs egy olyan 45 perces sötét anyagot tett le az asztalra a Megtartóval, melynek hatása alól elég nehéz kikecmeregni. Megértem, ha valaki sem a címét, sem a borítóját nem tudja elsőre hová tenni, viszont emiatt is érdemes megpróbálkozni vele, a végére talán derengeni fog a megfejtés.
Ha valaki egyszer kikerül az Erőtérből, kilép az Nyílt Űrbe, baromi nehezen tér vissza onnan. (Miközben a művet hallgattam, én sem akartam.) Egymenetes albumuk keretezéséhez Maár Gyula filmrendező 1971-es, erősen dialógcentrikus, enigmatikus, fekete-fehér filmjét használják szövegi alapnak, benne a fiatalon (akkor 36 éves volt!) politikai indíttatású, küldetéscélú, agymosószerepbe kényszerített, mégis roppant lelkes Törőcsik Mari színészlegenda hipnotikus és pszichopata hangjával. A filmről is rengeteget tudnék írni, mert bár korábban nem ismertem, viszont a Megtartóban hallható furcsa és filozofikus monológ annyira mélyen belém nyilallt, hogy azóta a Prést már legalább háromszor végignéztem, vissza tudom igazolni, hogy pontosan így van, és nem tudok betelni vele, ahogy magával a Megtartóval sem. Ha történt már valakivel ilyen, hogy egy zene hatására néz meg egy filmet (vagy épp fordítva), bizonyára érti, hogy milyen jelentősége van a művészeti ágak egymásra ható, egymást erősítő, szinergikus varázslatának. A Prés című film, és az abból ki- és összevágott beszédrészlet igényes és jól megindokolható választás volt tehát. Elevenünkbe mar, nagyjából olyan elv mentén, mint Morpheus valóságfeltáró bölcseletei a jól ismert és méltatlanul elfeledett, bárgyú konteók szintjén felemlegetett Mátrix című filmben. A Hideg Roncs nagyon ráérzett erre és logikus keretként használta Jolán monológját, ami egyfelől egy világmagyarázat, egy lélekanalízis, létmegfejtés gyorskötegelve, másfelől egy igen megfontolt és kétségbeesett agymosási manipulációs technika, de ezt csak az fogja felismerni, aki végignézi hozzá a teljes filmet. (Valamint átesett már ezen a sorsbetegségen, amiről szó van benne.)
A Megtartó nagyon óvatos, lassan ismétlődő morgásból indul el, amire elég hamar rámászik Törőcsik Mari szenvtelenül intelligens hangja és elmélkedése az elszakadásról és a fogalmak elmosódásáról. Félelmetes eredmény, hogy a Hideg Roncs mennyire ki tudta tisztítani az 53 éves filmből a sercegő hangsávot, folyamatosra és feszesre vágta, sőt, még alá is húzott egy sci-fibe illő, űrkabinridegségű, tompa visszhangot. Ettől talán még kegyetlenebbnek hat. Borzongok mindig, mikor hallom.
Aztán kb. 35 percen keresztül tulajdonképpen nem történik semmi. Csupán lebegünk a Végtelen Drone Űrben, a könnyű súlytalanságban, a Nagy Szagtalan Vákuum Semmiben. Viszont ez a lassan hömpölygő, csak nagyon finom kis módosításokat, felerősítéseket, elgyengítéseket patikamérlegen adagoló süvítésfolyam és a végén a zárómonológhoz illesztett különös elektronika hozza el a megvilágosodást. Ott kint, abban a jeges űrben sodródva értjük meg, hogy miről is karattyolt a nő az elején és a végén. Rá fogunk eszmélni, hogy a rettegés, az élethazugságok, a lelki rák, az erőpróbák és a meghasonulások, az elszakadás, elmagányosodás, mind bennünk gyűrűztek eddig is, csak egyszerűen letagadtuk, elkentük, szőnyeg alá sepertük, mert az volt a könnyebbnek látszó út és a béke. Hát lófaszt! Most pedig vacogunk a metsző hidegben, ráharapunk a jégakkura és soha többé nem vágyunk újra megszólalni.
Amint megkísért bennünket az értelmetlenség, rögtön tegyük fel ezt a 45 perces, 2001 Űrodüsszeiához igen közel álló, egyszerre félelmetes és fenséges, magas minőségű drone albumot és garantáltan le fogunk szakadni mindenről.
A visszatérés az már egy más kérdés. Pontosabban más trauma.
Hideg Roncs: Megtartó (Keeper)
A fény Vácon tört utat magának. Megérkezett a Doriphoroi
Pár napja jelent meg a Doriphoroi formáció első és roppant izgalmas metafizikai kóstolókiadványa, az Illuminations Live in Vác című 21 perces élő felvétel, amelyet az XXXV. EKSZPANZIÓ Fesztiválon adtak elő és rögzítettek 2024 szeptember 7-én szombat este. A Felfénylések zenei performanszban Kecskés Péter, Hídvégi Aszter, Jakab Krisztián és Sveiczer Albert vettek részt. Ki a saját beszédhangjával, különös orgánumával, ki pedig analóg és moduláris szintetizátorokkal és persze mindenféle atmoszférikus, eltekert effektekkel.
Az Illuminations tulajdonképpen Kecskés Péter 2020-ban megjelent Felfénylések (Mersz Könyvek, 2020) című, második verseskötetének zenei interpretációja, ami apokaliptikus dimenziójú, fény, idő, erő, tér, vizuális kavalkádra reflektáló különös és nem ritkán nyomasztó, de speciális elegye. Fontos megjegyeznem, hogy a fenti Hideg Roncs munkához képest ez az anyag merőben más jellegű. Horzsolóbb-sercegőbb hatású és komplexebb hangklaszterből álló, zaj drone ambient, amelyen – akár a nejlonfüggönyön áttörve a friss, érett málna – úgy szivárog, bugyog, csurran elő az absztrakt poézis egy kazalnyi izgalmas és többszörösen rétegzett analóg hangszőnyeg társaságában. Aki kedvelte egykor a Skinny Puppy és a Plasma Pool hipnotizáló, verses indusztriál ambientjét, annak nem lesz idegen ez a típusú összművészeti elvont feszesség és feszültségkeltés. Én izgalmasnak tartom ezt az anyagot, ami csöppet sem monoton, hanem tulajdonképpen nagyobb, változatos fejezetekből épül fel és áll össze egésszé. Álomszerű, tudatalatti keveredése egyszer sziszegő jellegű, máskor hörgő beszédfoszlányokkal telített, amit nagyon sokáig bírok amúgy lefáradás nélkül hallgatni, bogozgatni, alámerülni ebben a strukturált zajfolyamban és annak különleges borítójában is, amely (kihangsúlyozom) HATÁROZOTTAN NEM LAPOSRA ÉS ROPOGÓSRA SÜTÖTT TOJÁSRÁNTOTTA KECSAPOS MUSTÁROS SZÓSZBAN, hanem egy 1999-es teljes napfogyatkozás (Totalis Solis Defectio) lenyomata Polaroid 600-as filmen, szintén Kecskés Péter multimediális művész transzcendens vizuális munkája.
Teljes album 2025-ben várható, nyilván az is be lesz szépen vizsgálva, majd alaposan megszeretgetve.
Itt lehet meghallgatni: Doriphoroi: Illuminations. Live in Vác 07092024
Vérmérséklettől függetlenül a hegyen vár egy vörös nő, kinek szíve mégsem kő.
A Black Nail Cabaret dark pop duó még nyáron készítette el A Hegy című számát, amely egyike volt a „Mátra Hangja” zenei innovációs produkcióknak. Hogy mitől is innovációs? A svéd KiloHearts díjnyertes moduláris szoftverszintetizátorával, a Phase Planttel a Mátra domborzati viszonyait hanghullámokká transzformálták és egy 20 patch-ből álló különleges hangkészletet hoztak létre Black Noise The Sound of Matra néven és a Fekete Zaj Fesztivál 15. évfordulójára ez kiváló akciónak is bizonyult. A Hegy tehát egy ilyen pályamű, a Mátra hangjaiból lett gyúrva, és a BNC ezúttal magyar szöveggel implantálja a számát. A napokban jelent meg a dalhoz készített rendkívül látványos videoklip, amelyet a szépséges Gerecsén és a Szelim-barlangnál vettek fel. (A misztikus, rejtélyes és tehetséges Horváth Emma kiváló munkája). Külön kiemelném még a különleges kreativitással kitalált és elkészített kosztümdizájnt a csipkés arckampóval és a vörös latex-kesztyűvel. Ezt ha Péterfy Bori meglátja, lehet pulykavörösen ő is akar majd ilyet, zenei témáival és dalaival ugyanis rokontermészetűnek gondolnám az ilyesmit.
Szép, ízléses munka ez, zenéstől, képi világostul, magyarul, öröm benne elmerülni (+roppant erotikus is).
Szóval minek menekültök?
Kedvelem az állandóságot és benne azt is, hogy az Ǝ.N.D stabilan mindig év végére hülyül meg
Jön ugyanis tőlük egy új EP, ami a The Bad, The Happy and The Silly címet kapta. Első felvonása nemrég pottyant ki és mi másról is szólhatna, mint a Black Friday-ról, a konzumidiotizmusról, a shoppin’ war-ról. Zeneileg és vokálisan tipik Ǝ.N.D-lófiságos, szövegileg meg hát annyira jóságos, hogy olvasva a térdeimet csapkodtam, annyira odabongolóan kiváló sorok vannak benne. Nagyon bírom az Ǝ.N.D szövegeit, sőt, egyre jobban, főleg azért, mert elmaszkírozva belehörög mindig a társadalom eltorzult arcába és ezt a társadalom nagyon meg is érdemli! Büntetőzene az év végi meghitt hangulatokhoz, hiszen az idei ADVENT™ és XMAS™ legfőbb, kiemelt támogatója a mindig lelkes Ǝ.N.D zenekar!
A jól megérdemelt kariajitokat átvenni itt lehet.
A S.N.O.T. különös klipet forgatott
A kőszegi S.N.O.T (Separated Notions Operate the Torture) zenekar nemrég jelentette meg az Akaratod ellenére c. számát, ami karcos, nyers ipari metál lett női vokálos dallambetéttel és ehhez egy valódi, eredeti klipet is forgattak, ami brutáljó lett. A Mátrix szétesése, a fekete aura, az árnyékos én, a létezés és az akarat ütközése mellett van ebben minden: gonosz hangú papbácsi (Czegi), savószemű démongitáros (Háncsa), csini, fekete ruhás, de szomorú hegedűs lányok (Horeczki Emma és Mogyoródi Panna), népviseletbe öltözött néptáncosok (B. Szabó Dominik és B. Szabó-Nagy Evelin), hófehérbe öltözve, tarlón orgonáló művész úr (Tomsa), valamint Besnyő Gabó (a Nova Prospect énekesnője) és Veres Gábor (Watch My Dying) erősítik még a teamet. Remek összhang van.
Respekt a számért és azért külön, hogy léteznek még zenekarok, akik veszik a fáradtságot és invesztálnak bele, hogy egy komoly és minőségi klip is társuljon a zeneszám (dal) mellé. (Ez a fent említett Black Nail Cabaret-re is szintúgy vonatkozik.)
Crow Black Dream – Háttal állok (feat. Calm T) (Dark version)
A dark wave malmairól azt gondolnánk, hogy lassan őrölnek, de ez csak a dalok ritmusára igaz. A székesfehérvári Crow Black Dream zenekar a Háttal állok c. számából készült több verzió is, ennek a sötét verzióját Calm T közreműködésével készítették. Aki szereti az enyhén gótikus, haldoklós hangulatot ilyenkor és szeretné, hogy lehúzza a fény a mélybe, annak ajánlott ez:
További nóvum, hogy épp november 30-án este jelent meg a Szabadíts fel (2024) számuk, amivel lehet még rátenni egy lapáttal. Dörgedelmes darkwave és postpunk, ami bennem a belga Der Klinke és az olasz Other Voices-t idézi meg.
Új Celina collab: Celina – Hurt You More – Marie Eidolon Remix
Celina összehaverkodott Marie Eidolonnal, az ausztrál midtempo dark cyberpunk duo női tagjával és ebből az sült ki, hogy a mindannyiunk által jól ismert Hurt You More c. Celina-sláger kapott egy tempóban alaposan visszacsavart és rotyogós indusztriál basszusosabb remixváltozatot. Érdekes dolog ez a kémia, sokszor mondom eddig is és ezután is.
Új Human Vault válogatásalbum: DAT DATA Archives 1999-2019
A Human Vault (Turóczy György) túlzás nélkül a sötétség nagykövete a művészi értékű, kísérleti indusztriál és alternatív noiseplasztika és hangtájsebészet terén. Most közreadta saját munkásságának esszenciáját, ami 22 darab, 1999 és 2019 között Magyarországon és az USA-ban rögzített felvételt tartalmaz, azaz két teljes évtized terméséből válogat. A dupla CDr egy gyűjtői doboz első része és különlegessége, hogy az alkotó közvetlenül a DAT szalagos archívumából válogatott és valódi hardver eszközön maszterelte. Ennek köszönhetően meglehetősen szépen és cizelláltan, sőt térbőn (!) is szól. A Nadragea és a First Aid 4 Souls rajongóinak is izgalmas lehet, ugyanis itt-ott kereszteződnek ezek a projektek remixek és részletek mentén. Amennyiben nem érint meg a karácsonyi idiotizmussal fennkölt konzumhangulat és zsírtól tocsogó gyomorral fetrengés a tévé / youtube képernyő előtt a trashkontent nézegetés érdekében, viszont jobban vágynál valamire, ami az elmúlás és emberi horror rétegeiben szervez zajos audiotárlatot, akkor ez a különleges gyűjtemény pompás kísérőd lesz hozzá és nagyon erősen fogja szorítani közben a csontos (vagy éppen virsli) kezed!
Ismét gyengül a forint… Új EMPELDE EP.
A ga(rá)zdaságtörténeti pillanatokat meg kell uralni, ugyebár ezt mindannyian jól tudjuk. Mikor a New Horizon válogatáslemezhez elkészítettem a Forint című Empelde-számot, amit Planetdamage húzott fel nagyon jól táncolhatóra, akkor még nem sejtettem, hogy (békaemberekkel fogok találkozni) engem utána többen és többet fognak csesztetni a forint fibrilláló árfolyamával, mint Varga Mihályt, Matolcsy Györgyöt és Nagy Mártont együttesen sem! Kicsit félre is raktam a dolgot, de mivel jó tempóban készül a Zavarelhárítás albumom, ezért ismét elővettem a forintot és EP-be ráztam néhány új verzióval, továbbá rákerült a 101 Klubos márciusi lámadebütálásom kissé zajos, de roppant szórakoztató felvétele is.
Szóval most már ne csesztessetek, inkább eurót vegyetek. Köszike.
Szegény forintot/eurót meg itt váltok a Bandcamp-en.
30 éves a Millennium, 35 éves a Buried Dreams
Két legendás ipari és elektronikus zenekar mérföldkőnek számító albumáról is megemlékeztem, illetve alaposan kicsomagoltam, szételemeztem őket a Mégis mit adott nekünk? rovatomban. Ha nem tetted volna még, akkor érdemes elolvasni, bepótolni ezeket, persze idő és türelem az kelleni fog hozzá, mint kábé mindenhez. Jobb és nemesebb ügy ez, mint holmi doomscrolling!
Mégis mit adott nekünk a Millennium?
Mégis mit adott nekünk a Buried Dreams?
Két érdekes (és szomorú) zenei témájú cikkre bukkantam nektek
Az Almássy téri Szabadidőközpont épülete döglik…
Az egyik egy nagy múlttal rendelkező közösségi és művészeti hely lassú továbbdögléséről szól, amihez ha sok közöm nincs is, mert egyszer-kétszer volt lehetőségem csak meglátogatni még nagyon-nagyon régen, azonban sokaknak facsargatni fogja az érzékeny és nosztalgikus szívét. Joggal, teszem hozzá. Az Építészfórumon írtak ugyanis az Almássy téri Szabadidőközpontról, a hazai underground egyik fellegváráról egy érdekes és átfogó, történetileg is izgalmas cikket (persze építészeti szempontból). Érdemes elolvasni, főleg, ha jártál oda régen szórakozni, bandázni vagy művelődni.
A zenésznek dalból vagy vattából van-e a lelke?
A másik ajánlásom a Lángoló Gitárok cikke, amelyben a zenészek mentális egészségét és függőségét taglalja Turzai Gerda szerző. Ez azért is verte ki a szemem elsőre, mert mi is kérdezgetjük gyakran egymástól, hogy „na és te hogy bírod?”, illetve a Threads nevű, online népművelőhelyen is szembejönnek velem zenészkollégák különféle cizelláltságú és felpaprikázottságú, ilyen-olyan ventillációi. A siker kontra sikertelenség, a rajongókkal való kapcsolódás kontra nemkapcsolódás, a szex, drogok, rock and roll elapadása, kikopása, a maximalizmus, a munkamánia, munkafüggőség, alkotási fázisok közti depressziók, zeneipari nyomasztások, színpadi lét, magánélet megléte vagy hiánya csak néhány hanyagul felsorolt dolog, ami erősen befolyásolhatja egy zenész mentális állapotát, lelki egészségét. A magam részéről örülök, hogy ez a téma végre némi figyelmet kapott és azt hiszem, bőven ránk is férne még rengeteg tudástranszfer ezügyben, ugyanis bármennyire is stabilnak mutatjuk kifelé magunkat és pókerarccal mászkálunk körbe-körbe, okosságokat pofázva, szerintem mindannyian tudnánk órákig mesélni a legsötétebb, rejtegetett démonokról is.
Szóval ezt is érdemes elolvasni:
Na és te hogy bírod? – mentális problémák jelenléte, változása és kezelése a zeneiparban
(Lángoló Gitárok, Turzai Gerda, 2024.11.11.)
Külföldről jelentjük:
Vakond A Lyukon! Flint Glass & Ah Cama Sotz: WAKAN TANKA és WAKONDA
Szakértelemmel kialakított kísérleti sötét elektronika és ambient, modern IDM, rituálé és dub hatások, vegyítve tiszta rituális és törzsi elemekkel, hipnotikus ritmusokkal. 2023-ban Herman Klapholz (Ah Cama-Sotz) és Gwenn Trémorin (Flint Glass) létrehoztak egy közös albumot, amely a rituális és törzsi hangsávok iránti kölcsönös szenvedélyeik mentén a bennszülött amerikai népek jelenlegi helyzetéről való töprengések váltottak ki, amelyek Kanada északi részétől az amazóniai esőerdők érintetlen mélységéig terjednek. Az amerikai kontinensek természeti tájainak gazdag sokfélesége sokféle kultúrát hozott létre, amelyek mindegyike egyedi nyomot hagyott az emberi történelem szövetén. Együttműködési törekvésük révén a két zenész ihletet merített az őslakos közösségek e sokszínű mozaikjából, és igyekeztek tisztelegni e marginalizált populációk ellenállóképessége és kulturális öröksége előtt, miközben feltárták a halandóság és a túlvilági élet egyedi perspektíváit. Sok bennszülött törzs spirituális kozmológiájában a halál nem a vég, hanem az átmenet, amely jelzi a lélek átjutását egy örök birodalomba, ahol ősi szellemek laknak. Egyesek számára a halál nem olyan dolog, amitől félni kell, hanem a létezés természetes velejárójaként tartják számon, az elhunytak a földi szenvedés terheitől mentes szellemvilágban (nevén nevezve: Wakan Tanka) találnak vigaszt. Az idén megjelent Wakan Tanka főalbum tehát egy jó részletes, sűrűdobos, sámánhangos, transzcendens utazás és még csak repjegyet sem kell foglalni hozzá. Egy szép elszállós audiofil cucc sokkal többet ér ám, mint nyomorogni valami fapadoson izzadt és hangos emberek között népszerűnek titulált és bereklámozott, kerozingőzös turista úticél felé, csak hogy elmondhassuk: MEGVOLT!
Nos, ennek a főalbumnak jelent meg nemrég egy friss, ropogós remixalbuma, a WAKONDA, amelyen Empusae, Collapsar, Anatoly Grinberg, Lith, Meta Meat, Riotmiloo, Iszoloscope, Andreas Davids, Room of Wires, Sylvgheist Maelstrom interpretációi mellett a hazai színtéren nagy tiszteletnek örvendő, ritmikus zajmágusszakértő LivingTotem (Kraak, Gulyás András) kaxinawá c. remixe is szerepel és igen hatásos.
Stefan Alt ismét minőségi borítókat készített az albumokhoz, de ezeket nem tudnád már feltenni a polcra, ugyanis a főalbum már rég sold out-os, a remixlemez pedig csak digitálisan érhető el.
Ilyen volt a Clock DVA bécsi koncertje
A bécsi Flexben lépett fel fiatalságunk és öregségünk példaképe, Adi Newton és a Clock DVA, hogy a 35 éves Buried Dreams-re való méltó megemlékezés mellett végigpörgesse nekünk az utóbbi évek terméseit is – brutálerős vizualitással és hangerővel. Az erről készített eseménybeszámolómat itt olvashatjátok.
Tormentor Radio Show
A Tormentor Radio Show alternatív zenék és előadók sugárzásáról, népszerűsítéséről és értékeléséről szól, különösen az elektronikus és ipari műfajokban. Már 23 éve aktív a párizsi Radio Libertaire rádióállomáson belül, műsorukat kéthetente szombatonként 21 órától élőben sugározzák Párizsban és a környező külvárosi területeken, magyarul agglomerációban. Talán érdemes belehallgatni, szoktak jó kis interjúk is lenni érdekes előadókkal.
Ennyi volt a hónap összegzése, de ezt is megkésve, kutyafuttában hoztam össze nektek. Rengeteg a történés, de végül is ez az élet normál működési rendje és ez így elfogadható. (Legalábbis nagyon remélem.)
0 hozzászólás