Uborkaszezon: ON. Fociszezon: ON. Fülledt meleg (benti tartós 30 fok infrás thermoműszerrel mérve) permanens kinti gyerekbömböléssel, fűnyíró-, hajszárító-, villanymotor-, sarokcsiszoló-, mosógépmotorral: OOOON! Na, innen szép nyerni szerintem. Satufékezik minden, emberek, lelkek, célok és feladatok szanaszét spriccelnek, de még mindig vannak szép dolgok az életben egy eltunyuló politikai-hirdetési-agymosási időszak után is. Például itt van ez a jó kis havi riport, ami mindig hoz valami felforgató újdonságot két aldis bevásárlási tortúra között. (Az „aldis” tetszés szerint behelyettesíthető egyéb más német kereskedelmi lánc márkákkal. Felújítók, kertépítők, főzőcskézők, előre!)
Belföldről jelentjük:
Te mit tennél meg a saját licenszedért? Megjelent Celina legújabb albuma és high-concept videója!
Celina a Cyberqeen ül fényes, kivívott, kiérdemelt trónján (majdnem azt írtam: „drónján”, és az sem lenne helytelen). Régóta dolgozik új anyagán, habár a legutóbbi 2022-es Origins (ezt a HIT_ISS06-ban méltattam) konceptalbuma óta sem tétlenkedett egy percet sem. Single-k, kollabok egész sorozatát tűzte be a profiljába, akár a lepkegyűjtők.
Ez a fiatal lány rengeteget dolgozott (és dolgozik folyamatosan) azon, ami a tüzes szenvedélye: egyrészt a félelmetesen jól táncolható, sötét beat-ekre alapozott cyberpunk technogyártás, másrészt a jövőbe nyaldosó, fiktív, ugyanakkor részletekig alapos világok és hangulatok megteremtése.
A minap megjelent License For Violence a magyar producer negyedik soralbuma, rajta 10 precíziós high-tech felvétellel, amelyek kivétel nélkül hibátlan kísérői lehetnek bármely olyan rögmagyar pillanatunknak, amikor a súlyos szellemi szélcsend és az avíttas, bölényleölős, „na, lássuk, melyikünk furkósa nagyobb?” középkor-style elől szeretnénk kicsit elmenekülni, elfeledkezni róla.
Az albumot végighallgatva (és elvonatkoztatva a címétől) egy igen sokoldalú és szépen komponált, érzelmekkel alaposan átitatott elektronikus műre fogunk rácsodálkozni. Tehát előre szólok: nem végig csapkodás és trappolás lesz, hanem olyan emocionális és energiás hullámvasutazgatás – erőszakosság nélkül, amely igen jól koncepcionált (esküszöm, többször beleborzongtam itt-ott), átgondolt és technikailag, hangzásilag is több, mint alapos. Még a középosztálybeli álló hangfalaim is felnyögtek kéjesen örömükben, hogy „akkor ezt most újra, lécci, lécci, lécci!'”. Komolyan mondom.
Celina rengeteget változott és majd el is meséli, hogy mennyi mindenben. A kitartó zenélés, aktív színpadi gyakorlás, kommandózás, együttműködések, a számítógépes játékzenék, a technikai háttér szintentartása és upgrade-jei, a külső hatások, inspirációk, visszacsatolások összekombinálódtak a benne szüntelenül dübörgő maximalizmusával és a jó értelemben vett produkciós kikapcsolhatatlanságával. Ennek az eredményét élvezhetjük most ezen a 10 szép tételen keresztül. Bár az anyag nagyobb része még mindig instrumentális szonikai bravúr, több számban élvezhetjük végre Celina vokálját, amely az erotikus suttogástól a lírai popvokálon át egészen az energikus nyomatékkifejezésig terjed. Tulajdonképpen ebben mérhető a maghőmérséklet: a jeges szekvenciákat párás, fülledt, érzéki énekhanggal képes megtölteni és a nemzetközi csúcsprodukciókban találni ennek emlékezetes nyomait. Celina erre is képes.
A Hurt You More az album abszolút húzószáma a centerben, ez már szép sikereket aratott a NEW HORIZON válogatásalbumon is, most pedig megkapta a számhoz méltó hivatalos videoklipjét is. Ennek forgatásáról írtam már korábban a március havi riportban, ugyanis a klubjelenetben én is kameóztam egy kicsit és nagyon élveztem.
A Celina – Hurt You More ft. ChixSquad – (Official Music Video) a vérprofi osztrák Madradt Production és a szexi ChixSquad közreműködésével valósult meg és keményen alácölöpözi a License For Violence-t. Mit tesz egy funkcionális szexi dollként tartott emberformájú tárgy, ha öntudatára ébred?
Nem lövöm le, tekintsétek meg inkább:
Ha pedig ez az igényes produkció nem győzött volna meg, javaslom csekkolni a nyitószám Nemesis high-tech cyberillusztratív animációját is. Rendesen aláfest ám, bele tudok feledkezni.
Celina License For Violence albuma itt érhető el.
I S O S T A S Y S művek ehhez a különösen hűvös és csöndes nyárhoz
Zilahy István (Aras Focum, Kryotronic, Plasma Pool) speciális képességekkel bíró multimédia-művész, akinek a technikai skilljei mellett egyéni artisztikus látás/hallásmódja is van. Az I S O S T A S Y S projektjének audiovizuális AAN (azaz Atmospheric Ambient Noise) sorozata a YouTube-on már korábban is felkeltette az érdeklődésemet.
Egyik kedvencem a T E R R A. Figyelem! Igen lassan fade-eli be a zenét! (szóval ne kapcsold le, lesz hang!)
A fizika, kémia, a természet, folyadékok, tájak és a transzcendens gangbangelnek folyamatosan ezekben a darabokban. Glitch-cselt tájak, fortyogó, magmatikus közegek teremtenek egyszerre nyugalmat és nyugtalanságot, olyan mértékű vibrálással, amire egy hadosztálynyi rezgő sarokcsiszoló sem képes. Vannak azonban még olyan érdekességek ezekben az ambient videókban, mint a sarokban pergő számláló, ami technológiaivá, laborkísérletté, idegenné teszi a konstrukciókat, de más meghökkentő húzásai is vannak, mint pl. az időben változó elektromos jelek mágneses rögzítése, egy régi betárcsázós modem felnyögdécselései és egyéb analóg, retrotech, mechanikus narancsos huncutságok. Lenyűgöző videomixek, eleven tape-loop-ok. Eddig 10 tételből áll, de bízom benne, hogy újabbak követik még. Igény volna rá.
El tudnám képzelni nagy teljesítményű projektorokkal emeletes lakóházak tűzfalaira vetítve, erősítővel, hangfalakkal, este 10 után, hogy adjon egy kis pluszt a felforrósodott testeknek és azoknak a hülyegyerekeknek is, akik a rommá tuningolt, rottyanó-robbanó kipufogós versenyautóikkal rendezgetnek gyorsulási versenyt késő éjjel a városban minden lakó nagy örömére. Hogy a villanyoszlop (vagy inkább a rendőrség?) állítsa meg már őket egy időre.
Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy az I S O S T A S Y S olyan sötételektromunka és high-end art, amely nagyobb figyelmet érdemel annál, minthogy 200-400 közötti megtekintés legyen rajta.
I S O S T A S Y S (Aras Focum) csatorna erre.
Volt-e az ősrobbanásnak hangja? Miért és hogyan lett ennyire zajos a világunk?
Ritkán szoktam impulzusvásárolni, de Kai-Ove Kessler (újságíró, kreatív ember, zenész) elég vaskos zajtörténetét megpillantva és belelapozva már nem tudtam visszatenni a polcra. A szerző a zavaró zajok akusztikus nyomait követi az ismert történeti-történelmi korszakokon keresztül. Számos technológiai fejlődéstörténeti adalék, anekdoták, példahegyek és magyarázatok, sőt, hipotézisek teszik gazdaggá a könyvet. A magyar kiadás (Rubicon) borítója nem annyira impozáns, mint az eredeti német, de ezt most hagyjuk is.
Feltételezem, sosem gondoltad volna, hogy a Nagy Bumm, azaz az ősrobbanás teljes némaságban és csendben történt meg (már, ha megtörtént, én sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom). Ugyanis nem volt tér és közeg, ami a hanghullámokat szállíthatta volna! Hoppácska! Aztán az ipari forradalom, az urbanizáció, a mindenkit felzabáló városgép, a háborús gépezetek dobhártyarepesztő zajai tették egyre elviselhetetlenebbé a világot. A gazdagok már régóta elkezdték távol tartani a nem kívánt háttérzajokat maguktól, ugyanis a zaj ölni képes, a zajszint növekedésével a csend pedig kiváltsággá vált. Az, hogy a múlt csöndes idill lett volna, nem több mint téves elképzelés, de kérdezzétek meg erről a nyugalomra és békére vágyó, agglomerációba kimenekülteket, akik aztán egymás után órákig berregtetik a fűnyírójukat (láncreakcióban) a zsebkendő méretű kertjeikben – minden egyes nap!
A Rubicon Intézet most június elején jelentette meg A Zaj történetét.
A könyv eredeti borítója Kai-Ove Kessler szerző oldaláról.
Még nem tettem teljesen magamévá a könyvet, nagyobb lélegzetvételű mű ez, de sok érdekességet kínál azok számára, akiket érdekel a zajtörténelem. Nem javaslom viszont azok számára, akik indusztriál zenei kapcsokat és vonatkozásokat várnak el tőle, ugyanis ez nem az az egyetemes könyv lesz, ami ilyesmire is kitérne. A zaj hátterének és kialakulásának története viszont önmagában is érdekes, hiszen nem volt ez még feldolgozva mostanáig.
A könyv „gazdagon” illusztrált, ugyanis „hangos könyv”, számos oldal alján található QR-kód, így az egyes lapokon megemlített zajok online meg is hallgathatók, hogy legyen fogalmunk róla, hogy rikácsol a leghangosabb madár, vagy milyen hangja van a gépesített szövőszéknek.
Külföldről jelentjük:
Jön egy debütáló Bill Leeb szólóalbum: Model Kollapse!
„Az album a mesterséges intelligencia bonyolultságát és magának az emberiségnek a túlélését kutatja” – mondja Bill Leeb.
Először valami tréfának hittem, de a Metropolis Records szerződött Bill Leeb-bel (FLA, Noise Unit, Delerium, Cyberaktif). A felállás ugyanaz, én már csak arra lennék kíváncsi, hogy az album kurrens FLA sorlemezként tekinthető, vagy valóban leporol 40 évvel ezelőtti Leeb-féle kazettás szólókísérleteket is? Az első szám az új anyagról, a Terror Forms július 9-én érkezik. A végtermék szeptember 13-ra lett datálva. Stay Tuned.
Na, de mit csinálnak eközben más 40-es veteránok? The Cassandra Complex és KMFDM
Négy évtized egy zenekar életében jócskán túlmutat a mortalitáson is. A szex egy kis halál, legalábbis a franciák így mondják: „la petit mort”. A The Cassandra Complex pedig most beszorozta kettővel. A KMFDM pedig szintén rázta/rázza a fejeket rá.
1984-ben az angliai Leedsben Rodney Orpheus, Paul Dillon és Andy Booth egy pincében találkoztak olcsó használt gitárpedálok, szintetizátorok és dobgépek társaságában. A hangulat emelkedett volt, adta magát a helyzet és a fuzzbox gitárok jellegzetes hangzásával, a kalapáló szinti vonalakkal és dobgépekkel, valamint Rodney Orpheus egyedi hangjával ott nyomban meg is lett az alap egy industrial rock poszt-punk forradalomhoz. Olyan dalokkal, mint A Moscow Idaho, a One Millionth Happy Customer vagy a Nightfall, sikeresen megtöltötték az alternatív táncparketteket, és az indie toplisták élére kerültek szerte a világon. Meg persze körbeturnéztak mindent. Zenéjük sohasem volt 100%-ban „zsánertiszta” – gyakran keveredtek számaikban EBM, indusztriál, goth rock, new wave és synth-pop elemek, de talán ettől volt mindig is igazán izgalmas a Cassandra, nem igaz?
1993-ban adták ki a Sex & Death című albumot korlátozott mennyiségben. Most, 30 évvel később, váratlanul a semmiből újra felvették ezt a klasszikus lemezt Death & Sex néven (pontosabban csak hét számot a tizenháromból). Amikor az eredeti dalokat írták, még nem rendelkeztek megfelelő eszközökkel, hogy azok úgy szólaljanak meg, ahogy azok a fejükben hangoztak. Aki most egymás után meghallgatja mindkettőt, az érezni fogja a fülbetűnő különbséget, még csak audio-gourmet-nak sem kell lenni hozzá. A számok tisztábbak, dinamikusabbak, sokat finomodtak, sőt, még cselló is van benne (!), Rodney Orpheus énekhangja, fenegyerek üvöltései pedig hibátlanul patinásak még mindig. A Death & Sex ugyan még márciusban jött ki, de hátha valakinek most lesz meglepő újdonság. A zenekar 40 éves jubileumi világkörüli turnéra (értsd jól: Európa és USA) is indult még a tavasszal, a főbb szakasz május végére futott ki, így az utolsó eséllyel a hildesheimi Mera Luna Fesztiválon lehet elcsípni őket.
Itt hallgatható a Death & Sex album.
A KMFDM teljesen más tészta. Multinacionális performanszművészeti projektként és kvázi polgárpukkasztásként indult Sasha Konietzko vezetésével (más néven Sascha K vagy Käpt’n K), aki viccesen az „ipari rock atyjának” állítja be magát, ebben pedig én nem érzek amúgy fellengzősséget, mert valid. Ő az ugyanis, aki a KMFDM-et végigkormányozta a négy évtizeden, mialatt egy csomó ember megfordult és közreműködött a bandában, többek között En Esch, Raymond Watts, Rudolph Naomi, Günter Schultz, Tim Sköld és még sokan mások.
A KMFDM Párizsban alakult, első fellépésükön még négy lengyel szénbányász is csapkodta az ütemeket, aztán Németország és az Egyesült Államok közötti tengelyen mozsolódtak sokáig. A 40 év alatt 23 albumot (több mint 200 szám) termeltek ki, és fő bázisuk, valamint fogyasztói és rajongói piacuk mostanra elsősorban az USA-ban van. Konietzko kicsit keserűen meg is jegyzi, hogy a Brexit miatt a második legjelentősebb piacuk teljességgel leesett a térképről. Az európai turnézás az extrém szabályrendszerek és a drámaian megugrott magas logisztikai költségek és szervezési akadályok miatt pedig szinte kilátástalanná vált. Gondolom nem csak én vagyok itt az egyetlen, aki a covid óta várja az elmaradt (és soha be nem pótolt) budapesti KMFDM koncertet.
Akit mélyebben érdekel, annak érdemes elolvasnia a ReGen magazin interjúját Konietzkoval. Sok érdekes személyes emléket oszt meg a zenekar pályafutásáról.
A KMFDM 40 éves jubileumi turnéja ősszel indul, és ennek hangulati megalapozását kimondottan jól illusztrálja ez a teaser:
Van új CLOCK DVA is: EXT. Vol. 1
Adi Newton és Maurizio TeZ Martinucci az elektronikus zenészek mekkájának számító, stockholmi Elektronmusikstudion (EMS)-ben rögzítettek improvizációs, kreatív kísérleti hangfelvételeket 2016. április 18. és 24. között. Hét nap alatt kihasználták a Studio 3 létesítményeit, ahol a Buchla 200 rendszer (amiről írok a HIT_ISS07-ben is) kapott helyet, és a Studio 6-ban, amely a Serge moduláris szintetizátort tartalmazza. A stúdió számítógépéről Kenton Pro 2000 mkII MIDI-CV interfészen keresztül csatlakoztak.
Hogy miért is van ilyen furcsa címe az albumnak, arra itt a magyarázat:
A zenei improvizáció, más néven zenei extemporizáció az azonnali („közvetítetlen, a pillanatban”) zenei kompozíció kreatív tevékenysége, amely ötvözi az előadást az érzelmek közlésével és a hangszeres technikával, valamint a többi zenészre adott spontán reagálással. Továbbá összefügg a pszichés automatizmussal és a prekognitív cselekvéssel. Ezek a cselekvések egy intuitív alkotói folyamat közvetlen eredményei, amelyet tovább erősítenek és kiterjesztenek a kreativitás e forrásához egymás között hozzáférő művészek. Ezen a folyamaton keresztül tehető hallhatóvá és kifejezhetővé az érzelmi és tudattalan. Bár improvizatívak és véletlenszerű elemeket tartalmaznak, ezek a felvételek a szellemet is tartalmazzák – ez az, ami elválasztja őket a tisztán aleatorikus zenétől.
Csak a videós teasereket hallottam eddig, az meggyőzött arról, hogy a Clock DVA még isteni, Adi Newton pedig természetfeletti és spirituális erőkkel bíró, különleges elektronikus zenész. TeZ pedig simán ott van vele egy szinten. Az albumborítón látható hullámformát például az ő fejlesztése generálta. További becsavarodásokért érdemes megnézni a személyes alkotói honlapját, de előre szólok, hogy ott is ragadsz.
A Clock DVA EXT sorozatának első kötete a Rizosfera-ról rendelhető.
(Egyébként vannak más Newton-effortok is a csőben, pl. nemsokára kint lesz az Enrico Maranival közösen készített SPECTRAL UNIT multimédiás mű, amelyben feltárják az összefüggéseket a festészet és a hang között, néhány nagy mester festményét elektronikusan remixelik és dinamikus festményeket alkotnak a mesterséges intelligenciával. Szóval, nincs megállás!)
Ennyi kacatot hordott egy 90-es évekbeli true cyberpunk
Ezt a CBRPNK Facebook-csatornáról kukáztam, ez egy oldal a legendás MONDO 2000 magazinból. Elég vicces, de meg tudom erősíteni: a hardware-t a ruhára fel kellett erősíteni. (Most ezt integráltan mobiltelefonnak hívják és zsebre vágható.)
Két kis releváns figyelmesség:
- SONY MINIDISC – latest Test Dept. release inside. (balra)
- cyberpunk: 3: a computer geek who likes Ministry (jobbra fent)
Azért ezzel a sok motyóval nem volt egyszerű az összecsomizás és menekülés, ha a kódjakuzák a nyomodban lihegtek.
Még egy kis futurista művészet: nincs élet, csak építészet
N O # 1 2 – 1 5 0 1 1 0 – 1 5
Dimenzió (szélesség x magasság) = 150 x 110 cm
Clemens Gritl német digitális művész mesterséges és 3D-s építészeti modelleket konstruál a „A Future City from The Past” című sorozatához, tükrözve és feltárva a 20. század városi utópiáit disztópiáit. A század közepének forradalmi társadalmi víziói, a nagyméretű, többnyire beton lakóházak (tulajdonképpen az embereket elevenen felzabáló gigantikus lakógépek) késztették a művészt arra, hogy az ilyen építmények iránt mély vonzalom alakuljon ki benne és a betonformákat elkezdje sokszorosítani. A koromsötét ablakok baljós, néma homályban fürdenek, kihaltság van, emberek, növények, járművek sehol. Kihalt minden, zene se szól. Léptéktelen szuperbrutalista megacitás, impozáns geometriai struktúrák, radikális futurizmus. Egy sor passzoló zenét be lehet tenni a képek nézegetése alá, a Kraftwerktől egészen ArasFocum-ig.
Irány most Clemens Gritl honlapjára
FRONT 242 – Special Operation Megamix
Június harmadikán bukkantam erre a megamix-csomagra, ami több mint másfél órára elegendő naftát szolgáltat az irodai klikkelős melókhoz. Észre se vettem, hogy hó elején hétfőn mindig morgatópróba van és amikor felbőgött a szirénahang plusz a „A PRÓBÁNAK VÉGE!” bemondás, olyannyira összefolyt a zenével, hogy elsőre azt hittem, ez a Commando remixből jön. Sajnos az anyag nem timestamp-es, de mivel a számok is egybefuttatottak, ezért erre annyira nincs is szükség, egybe le lehet nyomni az egészet csúsztatás-léptetés nélkül. Jaj, de nagyon kellett már egy ilyen!
Egy jó kis exkavátor a True Detective Night Country 4. epizódjában
Különösebben nem elemezném a sorozatot, de most jó, hogy ebben a dögmelegben eszembe jutott ez a böszme nagy bányagép. Ritkán szokták agyonméltatni a stage designt, meg filmes helyszíneket, nekem ez a jégbe fagyott gigantikus géplény viszont tetszett és örültem, hogy kicsit belülről is megmutatták az alkotók.
Te be mernél menni?
Boldog júliust mindenkinek, zenéljetek, mindegy kinek.
0 hozzászólás