A május alaposan kimutatta a foga fehérjét. Nem csupán rogyásig volt tömve rendezvényekkel, eseményekkel, de még feladta a leckét kitartásból, türelemből, munkaterhelésből és izomfájdalmakból is. Ellenben a hazai dark underground szubkultúra legcombosabb hónapjának eddig nyilvánvalóan ezt a május hirdethetjük ki. Ebben a havi riportban megemlékezek a zúzósabb eseményekről, hozok mindenféle jó kis új magyar megjelenést (gratulálok mindenkinek, roppant termékenyek voltatok!) és még pár finomságot innen-onnan, hogy ne hülyüljetek bele a közéleti undor agresszív elmekéseléseibe.
Belföldről jelentjük:
Májusi magyar release zuhatag!
Nem találok szavakat, roppantul termékenyek voltatok és egészen vagány cuccokkal rukkoltatok elő, ezzel pedig a májust felvirágoztattátok teljesen. Remélem senkinek a munkáját nem hagyom ki a sorból, de ha mégis, akkor csesszetek le és küldjétek át a press kit-eketek újra!
A tudatom megroppan! Spiritual Neurosis + Androids Do Dream: Megtört Valóság
Amit nekünk, a 40-50+-os generációnknak a William Gibson által fémjelzett mátrix, fekete jég, konzolzsokék, a neurománcos cybervilágokban, cyber-deckeken és haptikus kesztyűkkel elkövetett pszitech-hulligánság jelentett, az a fiatalabb generációk számára egyértelműen és markánsan a Cyberpunk 2077 játék kultúrtranzitív és feltartóztathatatlanul gravírozó, folyamatosan új nyákokat növesztő univerzuma. A két világ között nincsenek markáns eltérések, disztópikus jövő ez is, meg az is, a kibernetikus implantátumok még mindig szépek (és legfőképp drágák, ha meg nem, akkor zugsebészeteken létrehozottak – „gyere, az Interspar mögötti garázsomban beépítem neked pillanatok alatt”), a mindenkori kemény és élettelenségre vagy krindzsességre, befordulásra vagy ámokfutásra hajlamosító pszichózisok, szintetikus drogok ugyanúgy hatnak és igen csak elevenek.
A május 10-én megjelent Megtört Valóság (Fractured Reality) a Spiritual Neurosis tribal-electro-metal zenekar és az EBM, darksynth(wave), gitár multiinstrumentalista Androids Do Dream (Bódi Attila) közös új produkciója pont ilyen disztópikus jövőben élő szereplőkről szól, akik a Cyberpunk 2077 világához hasonlóan valami egészen más tudatállapotba kerülnek. (Ugyan, hova máshova? A kiút, az odaát, az sosem a mennyország, hanem valami torz kognitív nullgravitációs, disztruptív téveszme, ugyebár.) Míg egyeseket gyilkos ösztönök, addig másokat a túlélés vezérel, de mindegyikben közös: mindannyian egy jobb világra, napsütésre, boldogságra vágynak. (Közben meg csak reszelős, retinagyilkos lézereket és neonvibrálást kapnak levegőtlen terekben, ráadásul jó sok mind-glitch-csel.)
A zenét Androids Do Dream írta, keverte, masterelte, meg is van szórva súlyos gitáralapokkal alaposan, akár a bolognai parmezánnal. A szöveg és az ének a Spiritual Neurosis műhelyéből érkezett, a vokált Barta László adja, aki egyszerre tudja hozni a feszes-faszos-fényes kibernetikusságot és ridegséget, ugyanakkor az emocionális, de a rohanó tempójú, szilaj elszabadult bulizósságot, egocentrikus gengszter-clubberséget is. A dal igen sodró fordulatszámon pörög, lehet rá jól bugrizni, mondjuk sajnos csak 2:40-ig. Ennyi ugyanis a teljes számhossz, egy hosszabban kitartott long version-t is simán elviseltem volna belőle, úgy akár 6-8 perceset mondjuk.
Ami kifejezetten tetszett a zenei bravúrjain, döngető basszusain, cybermetal-karakterén túl, az a szövegpárhuzamok és a betétek (sőt, aláfestő háttérvokál! mennyire ritka az ilyen!) váltakozása. Ott van például az egyes szám első személy és a többes szám első személy (rólam szólt még az előbb, de már azóta jött új por és többen lettünk) váltása. Lásd: „de lelkem másra vár” kontra „lelkünk fényre vár”. Kimondottan pozitívan hatottak rám a darálás utám/közben a líraibb, poetikusabb részek is. (Az ikonikus Blade Runner monológ, de meg a középidejű Bonanza Banzai is bevigyorogtak a neurális szinapszisaimba). További bólogató elismerésemet vívta ki, hogy akadnak még azért olyanok, akik tökösen bevállalják, hogy magyarul másszanak át a darksynth/synthwave kvázi kötelezőnek hitt instrumentalitáskerítésén, azaz szövegtelenségén. Ez megoldja a világteremtés saját módját, erre pedig szükség van. Továbbá a szöveg sokkal kimunkáltabb is, mint ahogy az a mostani magyar nyelvű szintipop számok többségére jellemző, amelyek többnyire nem szólnak semmiről, szépelgőek, sekélyesek, szentimentális felszínességet és unalmat árasztóak, kínrímesek.
Viszont ez a dal sikerült, nehezen verhető ki a fejből, koncepcionális és hangulatos, könnyedén beleillik a cyberpunk kurzusba. Ugyan elviselnék ebből és ilyen tételekből egy komplett konceptalbumot is e kollaboráció keretében, de ne legyünk telhetetlenek. Az AI borító telitalálat, nézegettem egy darabig és először csontvázkézben tartott nutellás kenyérnek néztem a medencecsont felét, viszont jót derültem a jobb felső részben található szerzői fényreklámon, amely a szórakozóhelyek bejárata fölött szokott kivilágítva lenni. Parádés ötlet ez, ahogy a rózsaszín fonalak pszichotikusan fogságba ejtő jellege.
Még egy pár szó a zenekarokról, ha esetleg valaki nem találkozott volna még velük:
Bódi Attila a 2000-es évek eleje óta zenél aktívan. Az Autumn gothic/doom/death zenekarban játszott, és az abban az időben fénykorát élő Gothica-fesztiválokon, az ecsegfalvi Nightbreed-eken, illetve főként a debreceni és budapesti undergroundban hozták tűzbe rendszeresen a közönséget. Jelenlegi egyszemélyes projektjében, Androids Do Dream néven 2021 decembere óta ír zenéket, ez már a modern tech disztópia-korszak lelki aspektusait festi fel elektronikus és cybermetal hangokkal. Érdemes élőben is megismerkedni vele, én kifejezetten imádom a szintinyüstöléssel kevert felszabadult gitárjátékát. Zenéi a Bandcamp-en és a Soundcloud-on is elérhetőek. Ha benyomod, máris nyomhatod rá a vasakat!
A Spiritual Neurosis egy nagyon érdekes, egyedi színfolt a zenei palettán, ők törzsi énekekkel, zenei elemekkel fuzionált, progresszív, elektronikus metált játszanak. 2022 óta két, 3-3 számos EP-t adtak ki, de élőben jóval többször el lehet csípni a duójukat. Csekkoljátok le őket is, új tudatalatti színfoltokat kaptok, a magyar szövegek ismét respektálandóak.
A Megtört Valóság természetesen bele lett már kódolva a mindennapjainkba, nem menekülhetünk előle, viszont mielőtt megszöknétek, hallgassátok meg a dalt a szokásos streaming platformokon, a Soundcloudon és a Bandcamp-en.
Egy másodperccel tovább: AZL – onesecfurther
AZL-ről (Ádám Zoltán Levente) írtam már korábban, a februári havi riportban itt a H.I.T-ben, amikor előjött az első felvételével a mentalexperi-vel. Most befutott a második megjelenése, amely igen szenzitív és monokróm képeken (sokkal inkább melankolikus hangulatú, fekete-fehér, régi fotókon és képeslapokon) keresztül ábrázolja az ember és az idő kapcsolatát. AZL úgy véli, hogy az időérzékelésünk nagy mértékben függ a minket érő külső hatásoktól (szerintem ebben van igazság, lásd: FLOW-elmélet, az unatkozók és ötlettelenek számára vánszorognak a börtönórák!), illetve az erre adott belső reakció és adott pillanatbeli mentális állapot elegyétől (ezt is megerősítem: drámák és traumák után én sem azt éreztem örömmel kurjongatva, hogy de jó, milyen hamar elrepült ez a nap is!). Egy másodperc töredéke alatt is ijesztően távol tudunk kerülni önmagunktól. A kérdés, hogy mennyi időbe telik visszatalálni.
A kilengés: ösztön. A visszatérés: tudat.
A cél, hogy mélyre ássak és zenei lenyomatot képezzek az ott rám zúduló világról.
Kérlek vigyázzatok, az ajtók záródnak.
( AZL )
A onesecfuther darabban kifejezetten kedvelem az időpercepciót mint témát, és bár ismét egy melankólikus, kissé beszürkült, szolíd ambient szám ez, a hangulata könnyedén átszivárog belém. Talán az elején azt a pici háttérsistergést (valamelyik sávban) megérte volna felületkezelni, viszont olyan reminisztencia-dallam is akad benne, amelyről az Alan Wilder által mesterien elzongorázott Moonlight Sonata jutott eszembe. Szép, őszinte és kiegyensúlyozott, ezért konstatálom: AZL-nek kifejezetten jó érzéke van a komponáláshoz. Majd a júniusi borongósabb napokon tegyétek fel a fülest és merüljetek el egy kicsit a tervezett megállásban és a szubjektív idő befelé fordulással történő megfigyelésében.
Az új AZL szerzeménybe itt lehet belehallgatni.
A csajok készen vannak! Celina – Chix Ready ft. ChixSquad
„Techno and Industrial Rave on 136 bpm for your empowerment!„
A karakterépítés (bandaszinten, főleg női banda: szintén) nem egy könnyű menet, ráadásul a zenetörténelemben több pop-rock formáció is csontszárazra kiaknázta már a lehetőségeket. Így az átlagember azt gondolhatná, hogy mostanra csak a postpunk és dark electro vonalon maradtak opciók – szigorúan szólóelőadónőkre szabva, ahogy a menedzsment és a művészi karakter épp megkívánja – mindez jelmezestül. Volt ugyebár a 4NonBlondes, Spice Girls, The Chicks, Chicks on Speed, Client, Dum Dum Girls, Pussy Riots, Scissor Sisters, t.A.T.u., (a kpop formációkat felsorolni se bírnám), nálunk: Bestiák, Baby Sisters, Holnaplányok, Ludditák, stb.
A riot grrrl mint hardcore punk rock zsáner és mozgalom (ideológiailag: akárhányadik hullámos feminizmus és aktivizmus), amely az erőszak, szexualitás, girlpower, rasszizmus, patriarchátus, anarchizmus, female empowerment mentén vagy épp ellenében határozza meg magát, valahogy mindig egy észrevehetetlen titkos jelre képes önmagát újraaktivizálni. Ez egy forradalmi feminista mozgalom felkiáltása, amely az 1990-es évek elején Olympiában, az amerikai Washington állam fővárosában fejlődött ki, és Riot Grrrls néven gyorsan átterjedt az ország határain túlra is. Annak ellenére, hogy a Riot Grrrls által felgyújtott tűz nem égett sokáig, sok nő számára nyitották meg az utat a zene felé, és elkötelezettségük ma is érezteti hatását. Létjogosultságát, indokoltságát sosem vontam kétségbe, hisz erre nem is volt szükség. Az aktivizmus aktív munkával jár és eszelősen szüksége van a közösségre. Hallgatóság, rajongók nélkül egyetlen zavarkeltő művészeti csoport (legyen az maszkulin vagy feminin), háááát… nem megy sokra.
Celina a cyber(punk) techno hazai éllovasa kreatív barátnőivel együtt már régebben létrehozta a művészeti aktivista csoportját, a ChixSquad-ot, hogy a social média csatornákon elmesélhessék erős képi koncepciókon keresztül a hihetetlen történetüket a képzeletről, szépségről, gonoszságról és testvériségről (nővériségről). Eddig elsősorban fotósorozatok útján generálták karaktereiket és csapatmozgásaikat. Hol egy fegyveres bevetésen lehetett őket látni, hol pedig ágyban bolondozgatva, emellett rengeteg, biztos kezű AI generálta szerepek és jelmezek gazdagították a lányok profiljait. Ez most jutott el arra a szintre, hogy kiadják első közös számukat, a Chix Ready-t.
Chix vagyunk, rosszak vagyunk
Csinálj egy kibaszott hűhót!
A legjobb dolog, amid valaha volt
Soha ne szórakozz velünk!
Az electro-industrial-techno szám klipjére, erős AI használat mellett, sokan megnyalnák a szájukat, ha ilyet tudnának kreálni, az egyszer biztos. Leteszteltem a számot néhány nőismerősömön is, azaz végighallgattattam velük. Elégedetten csettintettek és azt mondták, ez kurvajó! Én is ugyanezt mondom. Ez a három dögös és kreatív, kemény nő igen jól szinergiázik, metallurgikus female punk ez szőke-fekete-vörös triumvirátusban, tehát érdemes lesz Avy, Mina és Nio további történeit követni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetőségem írni róluk és alaposabban kibontani a karaktereiket.
A klipet viszont nézzétek meg, mert technikailag igen profi és jó kis ipari fotók, fekete gomolygó négyszögöl-szubsztanciák, tinták, de még Csernobil is van benne. Ezt meg csak úgy ellenpéldának rakom ide, kiscsajok a világ túlfeléről az armageddont éneklik meg erősen komponáltan, és a gigantikus multimédiaprodukció mögött gigastáb van, nekem mégis inkább a ChixQuad jön be jobban.
Acid Empire – Trophy
Parajdi Szabolcs (profi filmes-tévés-főgyártásvezető) rendezte az Acid Empire budapesti industrial-rap-metal formáció Tropy (azaz Trófea) c. videóját, amely április végén került fel a YouTube-ra. A klipben egy nőkre utazó, perverz sorozatgyilkos egyik áldozatszedési akcióját kísérhetjük végig hátborzongató jeleneteken keresztül, és bevallom, hazai viszonylatban még nem találkoztam hasonlóval. Nagyjátékfilm formában is hidegrázásos lenne, de így, kompakt kisfilmesen is hatalmasat üt. A kivitelezés profi, a szám nyers és brutális, Kósa Dániel szinte szakszerűen játssza a rejtélyes pszichopata elkövetőt, Kajári Dina viszont pánikjában sem fut elég gyorsan a parkolóházban támadója elől, szóval (spoiler!) elkapják. A klip képi világa high concept, maximálisan alátámasztja a szám drámaiságát, minden mindennel szinkronban van, még a tettes piszkos zöld kesztyűje és az áldozat kabátja is. Az utolsó képsorok simán hozzák a nagyformátumú sorozatgyilkos pszichothrillerek atmoszféráját, drámaiságát.
Az Acid Empire ezzel a kisfilmmel a Feast lemezük számait így teljesen lefedte. Ajánlom figyelmetekbe a bandát és a klipeket is, a nyersebb, zúzósabb, metálosabb hangzást kedvelőknek mindenképp ismerniük kell a Sav Birodalmat!
Ǝ.N.D: existence – land EP
A hajnali ébredés legrémisztőbb frekvenciái, a tovatűnő álomfoszlányok és az a bizonyos idegesítő, heves, kalapáló szívdobogás. Ilyen erős intróval csap bele a hardbeat-ekbe az Ǝ.N.D az új EP-jén a Morning felvétellel. A nap további része is csak ontja ránk az összeomláshullámokat, az Everything Collapses új hangokkal cizellálja és dekorálja a darabokra hullást. Az éles pengeváltások teljesen újszerűvé teszik a számot és az a rádobált dübörgés! Nem merem kinyitni a netet, nem merek kimenni az utcára, inkább beletöröm a kulcsot a zárba! A Where We Live and Die ezt keni tovább sejtelmes hangbetétekkel, igazán plasztikus és drámai. Az Ǝ.N.D határozottan és érezhetően sokat foglalkozott az újabb dalokkal, azok alapjaival, és bár misantropiX vokálja az energikussága mellett még mindig eléggé a háttérbe szorul, a zenei vonal ellenben sokkal plasztikusabb, teátrálisabb, ami fokozza a feszültséget és a filmes hatást. Ezt támasztja alá a War Past Present and Our End is, amelyben mintha egy FPS game-ben haladnánk romok és kiégett roncsok között, az ujjunkat le se vesszük a ravaszról, csak futunk végig a posztapokaliptikus terepen és bármelyik sarokból ránk omolhatnak véres és állig felfegyverzett, alattomos és agresszív, bekólázott trollok, nekünk pedig nincs más választásunk, minthogy megkeményítjük a lelkünket, markoljuk, amink van, és menetelünk tovább fedezékből fedezékbe! A trió nagyon eltalálta, hogy kell az aggrotech-et game OST-vé emelni, szóval ez az egyik kedvencem az anyagon. Oh, NO! Az Existence biotech beszaggatású! Kapaszkodom mindkét kézzel a billegős főnökfotelem karfájába, elbírna talán magasabb frekvenciákat is, de a cyberpunk darabolású betétek, a sample-k hatására vigyorgok mint a Nemzetközi Scoville-Nagydíj kikapcsolt ízlelőbimbójú győztese. A fiúk egyre izgalmasabb konstrukciókat hegesztenek, ráadásul úgy folynak egymásba a számok, hogy nincs köztük szünet, nincs pihi, nincs fellélegzés, nincs megváltás, de fölösleges hatásvadászat meg eufémizmus se! A Hi Tech Dark Age-ről már írtam a múltkor, viszont azt hiszem, nem ez a legélesebb kés a fiókban. Maga az EP ellenben kellőképpen változatos, kimondottan fejlődési ívet mutat a zenekar pályáján és ami a borítót illeti, bekapcsol nálam egy fiatalkori emléket, amikor apámmal pirkadatkor mennem kellett a gazdaságba csalánt kaszálni a gyümölcsfák alatt, mert olyankor még harmatos és az alaposan megfent kasza kimondottan jobban vágja a derékmagas nedves gyomot. Én mindjárt az első kaszasuhintásommal kettévágtam egy komplett patkánycsaládot, fröccsent szét a vér, talán épp álmukban érte szegényeket a hirtelen halál. Sajnos ilyen az Élet és a Létezés is: egy szemvillanás alatt létrejön és egy szemvillanás alatt vágják ketté. A zöldes-ködös hajnali albumborító a kiszáradt, kiégett fával ezt a brutális hajnalt juttatja eszembe. Mi lehetne ennél kifejezőbb a létezés – nemlétezés kiismerhetetlen és szorongásokkal teli territóriumaira, mint ez a borító?
Az Ǝ.N.D – existence land EP-jét megjelenés előtt kaptam meg early-bird-tesztelésre, de gondolom, hamarosan Ti is végighallgathatjátok, amint végeznek vele a fiúk és publikálják a hiányzó számokat is.
Jó lesz, kimondottan jó kérdéseket tesz fel, fontos témákat boncolgat.
A Black Nail Cabaret techno-oktatást kér
Let’s learn how to let go. Teach me how to techno.
A Chrysanthemum a kedvenc BNC albumom még mindig, így örömmel fogadtam, hogy egy kis remixcsomag érkezett e csodálatos album egyik pörgős húzószámához. Egy fényesen jó hangulatú, bulizósabb, remaszterelt-kiterjesztett változat mellé társult egy ExciterSoul Remix (Hammer Laci szépséges szintézise), a francia People Theatre’s Glow Mix-e, ami már egy fokkal földhöz döngölősebb, iparibb, zakatolóbb, vibrálóbb és pluszban a Darkness Is A Friend számhoz egy Lipcséből leszállított DSTR Remix. Az albumborító futurisztikus, a fotográfia gyönyörű, misztikus, a tipográfiánál pedig még arra is volt értő és finom gondosság, hogy a betűtípus rokonságban legyen az anyaalbuméval.
Szép release ez, ami elsősorban a zenei alapokon variál és nem nyúl bele érzéketlenül és túlkísérletezgetési manőverekkel a vokálsávba. Szóval precízen és diszkrécióval gazdagítja a BNC esztétikai univerzumot.
Black Nail Cabaret: Teach Me How To Techno
Lacht el Bahhtar: Bolygók II. / Planets II.
Idén januárban jelent meg a méltán respektált szlovákiai független kiadó, a 4mg records gondozásában a „2023 – 2003 = 20 Years of 4mg records” című műsoros kazetta. Ez több szempontból is érdekes (mondjuk nem épp a lufis borítója miatt), hanem mert szlovák, angol és kínai nagyformátumú és úttörő előadók között szerepelnek rajta magyarok is, mint például Hadron Lundgren („LivingTotem” Gulyás András egyik fedőneve, mellékprojektje) vagy mondjuk az orvoslásban járatos Dr. Kondor. A highlight viszont a legendás Lacht el Bahhtar (LEB) zenekar mostanáig kiadatlan szerzeménye, amely 32 év után került végre hordozóra. Ez nem más, mint a kétféleképpen maszterelt Bolygók II. (A válogatásra került anyagot Bernáth Miklós, a zenekar saját oldalán hallhatót pedig Garam Péter masterelte szépre.)
A válogatáskazetta 20 év zenéjét öleli fel (igazából nagyobbat), így szép áttekintést ad az alternatív dark elektronika tehetséges reprezentánsainak munkáiból.
Lacht el Bahhtar: Bolygók II. a zenekar Bandcamp-oldalán.
2023 – 2003 = 20 Years of 4mg records válogatás a Bandcamp-en.
Eseménybőség májusban
A május úgy futott le, hogy események töredékére (háromra) sikerült eljutnom. Ezt időpontütközések, energiakérdések és munkaterhelések bonyolították, plusz még készülnöm kellett a fellépésünkre is, fanzinokat gyártani, megküzdeni mindenféle fizikai fájdalmakkal. De ennek ellenére is számos kiváló eseményen fordulhattam meg:
- A Planetdamage / Mindless Faith / Statiqbloom az A38-as hajón hatalmas energiákat szabadított fel.
- A Syngular / E-Diode 101 Klubos koncertje két órán keresztül át táncoltatott.
- A hónap megkoronázása pedig kérdés nélkül a Kis Magyar Cyberpunk zinefest volt az Aurórában.
A többi eseményről (A Beton, Zaj, Gödör, stb.) sajnos eddig még nem olvastam eseménybeszámolókat más tollából, csupán néhány fotót dobott fel a net, de hátha írnak róla a szervezők vagy a közönség közül lelkesebb emberek. Akkor majd utólag kiegészítem, idepakolom.
Júniusi ajánló
A nyersebb hangzás kedvelői nyilván júniusban sem maradnak események nélkül. E kettőt tudom most így kiemelni, ami naptárba jegyzésre érdemes lehet, persze lesz biztosan még két-három tucat ezek mellett is, de azt ássátok ki magatoknak.
Boldog hajlóbálós júniust mindenkinek!
Külföldről jelentjük:
A hónap női kísérleti elektronikus sztárja, akit rögtön feleségül vennénk: Sarah Belle Reid
Sarah Belle Reid (fotó: hivatalos Facebook oldala)
Sarah Belle Reid egy különleges los angelesi producer, aki a moduláris szintetizátorok mellett rengeteg épített és improvizatív elektronikus eszközzel dolgozik a kísérleti zenéin, plusz oktat és még trombitán is játszik, szóval tökéletes lehet feleségjelöltnek, pláne ha még jól is főz. (Én mondjuk főznék rá, míg stúdiózik.) Ráadásul kreatívan és viccesen ír, a posztjai életteliek, szakmaiak és humorosak. Kimondottan jó elmerülni a profiljában, megismerkedni a hangszeres kísérleteivel, teszteléseivel és a tavasszal megjelent MASS c. albumával.
Mikor ilyen producereket ismerhetek meg, mindig egy kicsit megnyugszom, hogy nincs azért még vége a világnak.
+++ //// +++
Ajánlom még figyelmetekbe őket is, habár nem zenélnek, de másképpen ufók: Silvia Solymosyová vízalatti akrobata táncos és nincs felvizezve mint a kocsmai sör, csak neki ez a lételeme (legtöbben megfulladnánk a puszta nézésétől is, nemhogy utána csináljuk!). Elképesztően bátor és kitartó még Alyssa Hall, aki abban leli örömét, hogy ronda nagy halakat és kígyókat fogdos össze puszta kézzel. Ez a horgász érdeklődésű barátaimnak lesz érdekes, de uraim, sajnos be kell látnunk, hogy totálisan le vagyunk maradva és elkorcsosod(t)unk egészen biztosan.
!!! Házasodjatok (jól) !!!
Telik a rohadt idő: 30 éves a FSOL Lifeforms
A Lifeforms a The Future Sound of London (FSOL) brit elektronikus együttes második stúdióalbuma, amelyet 1994. május 23-án adta ki a Virgin Records, majd az Astralwerks. A boszorkányos lány a sivatagban, a számítógépes grafikák és különös hangulatú techno ambient sokak számára etalont jelentett az akkori, 30 évvel ezelőtti kreatív termések között. Talán nem annyira közismert, hogy egy VHS kiadást is megért nem sokkal az album megjelenése után: A Yage: the Movie, the Lifeforms 15 perces VHS előzetesként a Lifeforms-ból származó anyagokat tartalmazott, beleértve a Dead Skin Cells-t, a Vertical Pig-et, valamint a Deep Into Your Subconcious I Slide című válogatásszámot. A videofelvételek nagy része számítógépes grafika, amelyen az Electronic Brain spike modell, valamint Shauneen Ta filmes felvételei láthatók. Digitális formában sosem jelent meg. Mágnesszalagon viszont igen.
A most 30 éves Lifeforms több mint 60 ezer példányban kelt el, de feltehetőleg inkább több lehetett az. A svéd Carbon Based Lifeforms zenekar nevének ötlete pedig részben e nagyszerű album hatására született.
Én mindenesetre holnap figyelmesen és újra végighallgatom ezt az időtlen dupla CD-t, amit féltve őrzök otthon egy páncélkazettában. Egy percet nem öregedett, és bizony megismételve, de megkísérelve sem lett azóta, örök klasszis kedvenc.
Új Ghost In The Shell érkezik!
Aki a GITS-et nem ismeri, az nyilván szárított növényként tengette eddig az életét valami természettudományi múzeum üvegtárlójában, lelke rajta. A japán manga (eredetileg képregény formában, Masamune Shirow alkotónak köszönhető, aki írói álnéven működik, és a név egy a 14. században élt legendás kardkovácsot idéz) meghatározó kultúrkincse a szubkultúránknak és a cyberpunk kánonnak. Megkerülhetlen hatása van/volt/lesz mind zenei, mind animációs, mind filmes, mind game téren, és most ne csesztessük Kusanagi Motokot azért, mert Scarlett Johansson (f)eljátszotta.
Egyébként is roppant nagy GITS revival és comeback pezsgés van, hiszen augusztusra érkezik a GITS SAC 2045 (mindjárt itt van, kettőt alszunk csak) Blu-ray Disc (Special Limited Edition) újrakiadása megpimpelt hangrendszerrel és extra tartalommal, továbbá mert érkezik egy komplett új sorozat is, aminek van, aki örül, van, aki meg károg rajta, hogy „ugyan minek?”. Én még nem tudom eldönteni, fel kell zárkóznom, mindent újranéznem, OST-ket újrahallgatnom, stb. Le kellett kicsit csengjen a Cyberpunk 2077 hype, hogy ez is elérkezzen, mindenesetre sugruból gyurmázok idén nyáron cuki kis Tachikoma-kat, mert az jó és relaxáló.
Tehát a 9-es ügyosztály ismét velünk lesz és ennek jobban örülünk, mintsem hogy kik veszik fel ezután munka nélkül a fizetésüket az EP-ben.
A hónap legjobb külföldi megjelenése díjat pedig (zizegek kicsit a borítéknyitással, mert díjátadó gálán érzem magam)… KRIS BAHA nyerte!
A digitális szakadék lüktető szívében, ahol az áramkörök egy neonfényben megvilágított metropolisz pulzusától zúgnak, Kris Baha szonikus építészként jelenik meg, aki zsigeri utazást tesz a kibernetikus tájon a Kindcrime legújabb kiadásával: Cyber Body Music Vol. 1
Ha eljutottál idáig a görgetésben, akkor Kris Baha adja meg neked a napi betevő implantot ezzel a 6-trackes lécemeléssel.
Erős hónap volt, majdnem kinyiffantott, de folytatjuk, mert már elkezdtük.
0 hozzászólás