Általános közhiedelem, hogy az augusztus majdnem kötelezően a pihenés hónapja. A valóság ellenben egy 9-es anyacsavar egyszerűségéhez és méretéhez fogva kicsit másabb. Soha nem látott viharok, 180 fokban látható, karvastagságú villámok között cikázás. Téli tüzelő bekészítése hasgató baltákkal, ékekkel és pöröllyel mindez 37 fokban. Eszelős alkotási láz. Halált megvető bátorság igénye az összes magyar autópályán. Túlfeszült, ingerlékeny emberek, holott inkább lazulniuk kéne. A sövény- és fűnyírás kínzó motorzaja a többórás gyerekbömbölés idegpályaölősége mellett az otthonról üdülőhelyekre elmenekülők számára sem hoz valódi felüdülést, kb. mindenhol ugyanazt tapasztalni.
Az augusztus önmagunk határainak, korlátainak felismeréséről, a nyaralás okán a pénzégetés szükségtelenségéről is szólt. Dinnyeszezon, amelyben a Velencei-tó körbetekerése csupán csak egy tétel a bakancslistán. A megfelelő sampling és vokálhangrögzítés vagy csak csöndes, bulimentes helyek kétségbeesett keresgélése, és a médiazaj elkerülése is roppant erős kihívást jelentett. A H.I.T havi riportjának augusztusi összegzője jön (Kraftwerk, Sziget Fesztivál, Inota-feszt, Fekete Zaj és Tóth Gabi nélkül).
Belföldről jelentjük:
Új horizont nyílik pár nap múlva!
Itt a fantasztikus NEW HORIZON magyar electro-industrial válogatásalbum!
Csodával határos módon és több hónapnyi kemény és emberes munka után, de 2023. szeptember 7-én végre megjelenik a NEW HORIZON – A Hungarian Electro-Industrial Compilation 2023 válogatásalbum, rajta a hazai dark electro, cybertech, ebm és industrial, szintipop, rhythmic noise mindenféle ágazatait profin művelő formációkkal. A kiadvány a maga 17 zseniális track-jével nemzetközi színvonalon is simán megállja a helyét és roppant hangulatos módon, jó arányú szerkesztéssel mutatja be, hogy mekkorát fejlődött és jelenleg hol tart a magyar electro-ipar.
Az albumon szereplő előadók: Planetdamage, Stahlgeist, Re-Infection, Tenno Pop, GRIP, Empelde, Ǝ.N.D, MAN+MACHINE, Worker, Celina, RTFXX, CMC, Vacuum(x), Tief Lärm, LivingTotem, Calm T, ARAS FOCUM
Itt a H.I.T-en a megjelenés napján természetesen önálló albumbemutatással is jelentkezem, szóval töltsétek le a Bandcamp-ről, hallgassátok végig és gyertek ide vissza további információkért. Ízelítőnek, kedvcsinálónak javaslom fogyasztani addig is a teaser videóját, amiben részleteket és zsigeri erősségű promófotókat is kaptok. (E cikk publikálásának napján, kb. 3 nap alatt 435 megtekintésnél járunk, ami szerintem igen szép eredmény.)
Fesztiválaszok nélkül vagyok 🙁
Rengeteg kiváló fesztivál (és stadionkoncert) ment nagyot ezen a nyáron, de ezeket én szokás szerint (most is) kihagytam. Eleve annyira reszelős az „Életke”-program mostanában, mint egy leszakadóban lévő, forró fejű winchester. Teker-teker, kerreg, de már nem vesz és nem ad ki adatot, nem venne tartós tejet, – és így ebben az analógiában – drága elővételes fesztivál- és koncertjegyeket sem. (Mert minek, ha azt valamilyen külső számítás keresztülhúzza?) Egyik éjjel amúgy azt álmodtam, hogy meghaltam, de elfelejtettem előtte kiírni és kivenni a szabijaimat, ki is vert a víz. Tehát nem tudok élménybeszámolni legendás, nagytömeges, feketebandapólós-felvonulós, nagyszínpados eseményekről, de ezt úgyis megtette már a mainstream media és a Facebook-sistergéskánon.
Oda próbáltam eljutni ezen a nyáron, ahol egy kicsikét végre egymagam lehetek, és senki nem zajong a fejemben vagy fejem körül. (Sorry, de ez most se ment elég rendesen.)
Ellenben kiváló és kellőképpen részletes, fotókkal jól illusztrált eseménybeszámolókat olvashattok a darkstage.hu oldalán, amit nagyon respektálok és rendszeresen olvasok, különösen, hogy nem bírok már fesztiválokra járkálni.
Egy matrica, amit jól benéztem (nevessetek ki nyugodtan)
Történt egy nap, hogy meló után hazafelé battyogtam és ahogy befordultam a Telepre. Láttam, hogy az út szélén áll egy szép fekete hibrid Prius, a fenekére ragasztva egy szép fekete-fehér, fogaskerekes EBM logós matricával. Nagy vigyorogva oda is settenkedtem, hát látom, hogy nagydarab férfiemberek ülnek benne. Gondoltam, ezek tutira jó arcok lehetnek, ezért be is kopogtam az ablakon, amit az anyósülésen terpeszkedő csávó megszeppent arccal aztán le is engedett. Nagyjából az alábbi párbeszéd folyt köztünk:
– Szevasztok! Nem tudtam nem észrevenni azt a szép EBM-logós matricát a kocsitok hátulján!
– Hogy… mi??? Milyen matrica?
– Hát tudjátok! Electronic Body Music! Elektronikus testzene! Dinamikus, munkázós sötét tánczene!
TÚFORTÚ! ÁRMÁGEDDON DILDOSZ! OLDSZKÚL EBM KLÁN! Ezeket mind ismeritek, nem?
(Mély hallgatások, a csávók komoran összenéztek, az egyik talán fel is vonta a szemöldökét, én pedig kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy mindjárt kiszállnak és jól megvernek így a nap végén.)
– Egy szavadat se értjük miről hadoválsz itt nekünk.
– Jaaaaa, hogy akkor ti… ti nem is EBM rajongók vagytok?
– Biztosan nem.
– De hát… a kocsi…meg a matrica, hm?
– A kocsit béreltük!
– Értem. Akkor üdvözlöm a kocsi bérbeadóját. Szép estét nektek és bocs a zavarásért.
– Szevasz.
Az EBM matricás autó, ami egy legenda, egy misztikum, időnként felbukkan Budapesten és környékén, valaki mindig lefotózza és többször is beszéd tárgya volt a Klán-csoportban. Viszont még mindig nem sikerült kiderítenünk, hogy a tulaja valóban electronic body music rajongó-e, vagy a matrica egyszerűen csak rajta maradt, miután külföldről (talán Németországból) behozták.
(Bízom benne, hogy tényleg bérelték és végül átadták a kocsit az üdvözletemmel együtt a tulajnak.)
Disorder Podcast #1 // Augusztus (Hungarian goth video blog)
Lvcretia (Kovács Luca) és Dj Hullám (Motyó az Utolsó Hullám zenekarból) indítottak egy közös, videóblogos podcast-et a YouTube-on, amelynek első adását a 101 Klub vörösfényű sarkában vették fel. Mindig belelkesedek, mikor új csatornák indulnak, mivel a kiváló műsorokkal sugárzott Radio Kaleid után most már ez is egy új és jó kezdeményezésnek tűnik, ami tovább gazdagíthatja a hazai dark underground palettát. Mindenféle rendszerigény nélkül adásonként 10 számba hallgatnak bele és vesézik ki azokat, a leírásban YT-linkeket is kapunk a számokhoz.
A DIAF számcím megfejtése mindjárt az elején nem ment, pedig nem annyira nehéz ez, csak viccespunkosítva lett a nyelvhasználat: DIAF – DA DIAF DERF NED STEHBLEIM = Das DIAF darf nicht stehenbleiben = A DIAF-nak nem szabad megállnia. „A DIAF a bajor lélek sötét oldalának kifejeződése, Bajorország koromsötét szívében fogant meg, a Patrona Bavariae méhének mélyén, ahol Neuschwanstein szellemei laknak. Ez a földterület sivár komorságot áraszt, amely az idő nagy részében bezárva marad lakóinak lelkében. A DIAF éppúgy kifejezi ezt a komorságot, mint alkímiai átalakulását.” 2020 elején alapított projekt, a debütáló album, a ‘WEIDA’ 2020 júliusában jelent meg. Mókás NDW, gothwave, ipari post-punk, én bírom az ilyesmit, akad olyan hangulatú nap.
Viszont kedvet csináltak ehhez is és a többinél (a pontozási erőlködésektől eltekintve) a személyes észrevételek, mókázások és történetek mellett izgalmas betekintési / behallgatási / elemzési szögeket kínáltak a közönségnek. Roppant izgalmas tud lenni, hogy mások milyen szisztéma mentén fogadnak meg/be/el régi és új sötét zenéket, hogyan viszonyulnak hozzá. Ez elég hiánypótló és nagyon drukkolok a Disorder Podcast-párosnak, hogy az első adás után se veszítsék el a lendületüket és tolják csak tovább még jó sokáig! (Én mindet várni fogom és végignézem. Nektek is javaslom, oldott szórakozást nyújt.)
Megahit: Megacorp
A synthwave, a cyberwave és mindenféle cyborg disztópiazene nagyot ment nálunk mostanában és különösen a Cyberpunk 2077 játék felfutása óta. (Igazából ekkora elánnal és volumenben más se nagyon.) Ennek a trendnek egyik hazai elszánt és professzionális konzolzsokéja MEGAHIT (Vincze Imre), aki a MEGACORP albumával rendkívül különleges, szépen részletezett, sötétben vörös ívfényekkel izzó, egyszerre hiperstabil és bármelyik pillanatban szétfröccsenni képes univerzumot teremtett zeneileg.
Mikor ilyen műveket hallok így közelítve az 50-hez, mögöttem tudva minden Gibsont, GITS-et, CP-irodalomhegyeket, filmeket, retinabuheráló CGI-effekteket, FX-multipackokat, mindig csak egyetlen gondolat villan be nálam: az a szanaszét és kíméletlenül elkefélt, totálisan dezorientált (hol a VHS-re felvett X-Aktákon, Blade Runner-en, hol az olcsó 2 CD-R-es Akira avi-rippen, hol meg a háromféle hardcoded subtitle mkv-s GITS vagy Serial Experiment Lain darabokon felnőtt, felbátorodott, elbizonytalanodott, se itt-se-ott-se-amott) generáció vagyunk, akiknek egyes tagjai (pl. én is) rendre azt konstatálja, hogy egyszerre születtünk rosszkor, rossz helyen, rossz időben – miközben jókor, jó helyen, jó időben. Ekkora (szub)kulturális zűrzavarban az ilyen cinematográf és sodró, hangulatos, lüktető high-tech zenék kényelmes és az otthon melegét nyújtó fészket kínálnak hol japán hablatyolással, hol retro-gaming emléktöredékekkel és sok-sok irodalmi, meg filmélménnyel. Alámerülni ebben pedig minden alkalommal iszonyat jó érzés.
MEGAHIT annyira kibabrál velünk, velem, hogy a kedvem lenne őt is és a hasonszőrú, tehetséges kortársait önmagammal együtt visszalőni a 80-as évekbe, aztán a seggemet a földhöz verve örvendezni azon, hogy a legnagyobb sci-fi irodalmak és filmek fő inspirációs forrásait szerény magyar fiatalok, hatalmas alázattal és technikai tudással hozták létre és adták oda a világnak. Figyelemreméltó album, jófajta reminisztencia, black ice emlékkisodrás, vénába és tarkóba kötött vékony színes kábelkötegek, a megakorporációk mellkasokon ücsörgő arroganciája ez.
(Egyedül a The Diesel Gang számmal volt némi áthallásos/memóriaszivárgásos/EMP-s szénbombás/ambivalens bizonytalanságom, mert a refrén dallamvezetését hallva 10 másodperc után elkezdtem viszketni, izzadni, majd lokalizáltam és befűztem az Escalator Rew Stop Play-jét és rögtön meg is volt a perfect match.)
Egyébként brutáljól szól, minden a helyén. MEGAHIT totál komolyan veszi a dolgot, mindenre odafigyel, übermaximalista angel vs asshole MI-fokozatba kapcsolva dolgozik, részletez, kibontogat, történetmesél és mindezt igen magas szinten teszi. Ha mindezt 30 évvel korábban szállítja le, azonnal mennybe megy és sose jön le onnan többet. Remélem, hogy így 2023-ban is ugyanez a sors vár rá, és máris szemrebbenés nélkül sorra utasítgatja vissza a mindenféle tengerentúli meg hosszan és bonyolultan szövegezett, jogi packázgatós nemzetközi film/game-business ajánlatokat és kizárólagos licensz-mézesmadzagokat.
23 a borítón látható tornyon: Karl Koch szellemének óvó, szerető, adatvezérelt, koherens lézertekintete vigyázzon rád, Imre!
CALM T – Varázsfüggöny
CALM T (Purczeld Tamás) a magyar dark synth / synthpop szigetszentmiklósi szomorú komoly szamurája, aki ugyan látszólag szereti a falat támasztani, de közben meg nagyon is ért az iparhoz, remek dalszerző, producer és meglepően bársonyos, mélymeleg hangú énekes is egyben, szeret billegő vasbeton elemeken is mezítláb lassan egyensúlyozni, határokat átlépni. Új számának videójában barátok, zenészek, valódi emberi arcok és őszinte, átható tekintetek szerepelnek, olyanok, amilyenekkel a nagyvárosi rohanásban kizárt, hogy összeakadjon a tiéd. Az elfüggönyözés és szeparáció – jelentem – működik, és ez a dal rá az egyik lehetséges gyógyír. A hűvös szintipop zenék kedvelőinek lejárati idő mentes csemege lesz.
Siófok Cyberpunk
Azt inkább hagyjuk is, hogy az Aranypart és a Plázs Siófok, közte az egymásba boruló, mindenhonnan előtörő, bizarr és recsegős zenéket, főleg csípős (és drága) ázsiai és dél-amerikai gasztronómiát ezerféle tajtrészegen ordibáló, butaegyenpólós leány- és legénybúcsúkkal, továbbá kidobóemberes, vurstlizós, kommersz high-life-fal ütköztető övezete mennyi mindent kínál. Van ott bőven RHC (Real Hungarian Cyberpunk) is, ami könnyedén megetethető a Midjourney-val kiéheztetett állapotában, így legyen elég itt 3 kép arról, hogy mit értek alatta, mikor a sokkélmény van felül, te pedig hát… vigyorogva fekszel alatta.
Te mit hallgattál nyaralás alatt / nyári időszakban, munka közben?
Csak kérdezem. (Én megpróbáltam majdnem semmit.)
Válaszokat kommentben vagy e-mailben várom.
Dödögés a kinetikus-mechanikus kezelőszervek hiányáról
Ismerőseim nemrég elbüszkélkedtek nekem vele, hogy vettek egy drága air fryert (forró szeles sütőt), amit okostelefonról lehet vezérelni. Nézegettem, forgattam, mint Brezsnyev elvtárs a meisseni porcelánt, hát nem voltak rajta kezelőszervek! Semmi! Egy kurva gomb vagy kijelző sem! Meg is kérdeztem rögtön, hogy „mi van akkor, ha egy éven belül a következő iOS frissítés után kiderül, hogy az eszköz már nincs támogatva? Akkor kuka az egész?” Választ nyilván nem kaptam, túl nagy volt a pillanatnyi öröm.
A 80-as, 90-es években nőttem fel és imádtam, hogy az eszközök kezelőszervei kinetikusak, rugalmasak, visszacsatolásosak és robosztusak voltak. Tartalmaztak rugót, masszívan viselkedtek az ujjaink alatt, egyedi hangjuk volt, szépen kattantak, amikor benyomtunk valamit. Volt lelkük. Érezni lehetett, hogy egy kifinomult mechanikus rendszer dolgozik a burkolat mögött.
Aztán elterjedtek a gumis, majd a keményen, röviden, cserébe hangosan klaffanós gombok, van is egy-két ilyen berendezésem (műholdvevő, VHS-magnó), és ezek már a 2000-es évek gyorsan összehányt tömegtermékei. Utálok hozzájuk érni, minden gombnyomás egy Kettleball-al kivitelezett tockossal ér fel. Nemrégiben egy vadiúj smart tévé távirányítóját nyomogattam, és alig pár gomb volt csak rajta. Nem voltam képes a két fő funkciót működtetni, a hangerőt szabályozni és csatornát váltani! A tévét körbetapogatva semmilyen nyomógombot nem találtam, tehát az irányítója nélkül ez is kuka. Google Lens-szel előbb be kellett fotóznom a távirányítót, majd letöltenem a telefonommal a manual-ját, hogy megtudjam, hogy kell csatornát váltani! Szégyen!
Műszaki berendezések mélyen tisztelt tervezőmérnökei! Ne legyetek már a termékeitek használóinak ellenségei! Anyátok megfullad a folyamatos csuklástól. Visszasírom a régi jó kinetikus-mechanikus kezelőszerveket, amelyek strapabíróbbak és emberibbek voltak. Felejtsük már el a „mindent a telefonodról vezérelhetsz!” marketing-bullshitelést! Nézzétek meg fent azt a mind a napig gyönyörű, fémházas SONY TPS-L2-es walkmant, ami a Galaxis őrzői című filmhez bezzeg jó volt! Ez egy 1979-es patent cucc. Szóval miért kellett elrontani a világot a béna és olcsónak ható kezelőszerves műszaki vackaitokkal és a zsíros ujjú képernyőmaszatolási, bug-os szoftveres rögeszméitekkel?
A Tér, Fény, Idő brilliáns elméjű Miki bácsija
A kinetikus-kibernetikus művészet kalocsai származású, világhírű atyjáról, Nicholas Schöfferről emlékeztem meg, meglátogattam a gyűjteményét, végigvettem és méltattam az alkotásait, köztük a CHRONOS 8-at, ami a kalocsai buszpályaudvar előtt ágaskodik. Modern szobrászat, kinetika, kibernetika, várostervezés és gépművészetek megszállottjai kattintsanak!
EMANATION: Dark Sun [Line Of Initiation Remix]
Az EMANATION (Vörös Péter zenei projektje a Deus Ex Machina/Polar Star’s mellett) egy igen figyelemreméltó formáció, amely az „Unnatural Synthesis Metaphysics Sounds Music, Applied Music, Sound Design” bélyeggel nyomott kísérleti ipari ambient a legjobb fajtából. Tulajdonképpen elég régóta létezik, viszont sosem volt különösebb hírverés körülötte, ezen változtathat most az, hogy Mortum az END-TEK projektjének keretében remixeli és videósítja az Emanation dolgait. Legutóbb a Dark Sun [Line Of Initiation Remix] került fel a YouTube-ra, hogy aztán trükkösen és játékosan szanaszétbogarássza a hallásunkat és látásunkat.
Péter korábbi munkái itt tekinthetők meg és itt vannak még további darabok meghallgatásra. Sötét, világos, érdemes.
Külföldről jelentjük:
Osijek Industrial Trip
Volt egy kiruccanásom még Pünkösdkor a határ túloldalára, hogy megtekintsem Eszék leghangulatosabb, legiparibb helyeit. Akkora élmény volt, hogy egy bővebb riporttal is jelentkezem majd, ráadásul kontaktban vagyok egy helyi industrial szakértővel is, aki egy komplett diplomamunkát szentelt annak, hogy a város miként kapcsolódik az electro-industrial szubkulturális szintérhez és milyen lehetőségek nyílhatnának meg ezek bemutatására. Kedvcsinálónak pár kedvenc fotóm, amit Eszéken lőttem a szellemkórház és a cukorgyár környékén. Kedvencem alul középen a szocreál ornamentika, ami annyira Blade Runner, hogy tényleg a fal adja a másikat. Stay tuned, bővebben is lesz még szó ezekről a horvát szakértőm bevonásával.
Cevin Key: bRap and fOrth vol 9.
Cevin Key (a Skinny Puppy amerikai turnéja mellett) otthonában guberált is kicsit. Kezébe akadt egy 4-sávos szalag, amin a a Skinny Puppy bizonyos korábbi felvételeit találta, amelyeket valamikor 1985-ben még a híres „Bites” lakásban (egész pontosan a legendás vancouver-i Mushroom Stúdióban) készített. Key bRap and forth vol 9. gyűjteménye ezeket a zajkollázsokat fogja tartalmazni. A felszerelés és ez a mostani vibráló idő rengeteg zeneírásra késztette, így várható, hogy ősszel egyszerre két masszív időkapszula fog ránk omlani: ez, továbbá az új Cyberaktif album. Az előzetes House Tried to KILL ME felvétel és a napokban kiadott Help Me Good nagyon szépen adják a 80-as évek dobgépeit és a korai Skinny Puppy prüntyögősebb, szellemes és kísérleti stílusát. Igen várós a cucc (október 6-án jön a teljes album), de Key „brapjai” általában közel sem szoktak azok a könnyen emészthető munkák lenni, de bízom benne, hogy ez az lesz és megy is a H.I.T szűzhallgatás rovatába.
Jaz Coleman (The Killing Joke) blogol
Nem tudom, ki mennyire tudja vagy követi Jaz Coleman (Killing Joke frontember) weboldalát. Nyilván hatalmas egyéniség a faszi, csöppet sem apolitikus, zenetörténeti ikon és valamiért olyan érzésem is van, hogy Alice Cooper eltitkolt féltestvére (ez csak vicc volt, a csöppet sem unalmas kinézetére utalva). Nos, Coleman elég érdekfeszítő oldalt működtet, benne a kitüntetései, aktivitása, politikai szólamai, és mindezeket izgalmas blogposztokkal is alátámasztja. Érdemes néha elmerülni benne nem csak Killing Joke rajongóknak, mert távol áll a facebook és insta önfényezős-marketinges content-rohamoktól.
„Hülye bíró, szivass mást,
hagyd békén a Fémmunkás-t”
Szerjih Zsadan: Depeche Mode (Modern Könyvtár, 2010)
0 hozzászólás