Front 242: Front By Front (1988)

Mégis mit adott nekünk a Front By Front…?

• mármint a táncparkettszaggató EBM groove-okon és klubslágereken,
• a népszerű Headhunter tojásvadászaton,
• a munkázós, maszkulin elemi erő precíz kikeverésén,
• a terror és fenyegettség pillanatain,
• Jézuson, a jelenlétén és a szektás prédikációkon,
• a csúcsra járatott kultuszon,
• és az önindítózott félreértéseken kívül?

Jóval többet, mint gondolnánk!

Gonoszkodva kedvcsinálónak hadd lőjek le néhány poént már jó előre, rendben?

• Az Until Death (Us Do Part) HATÁROZOTTAN NEM az ásó-kapa-nagyharang típusú, boldog és hosszú házasságról szól, és az sem igaz, hogy addig nem is szexelünk! (Hát, dehogynem!)
• A Felines NEM békés kismacskák etetéséről szól!
• A Headhunter NEM húsvéti tojáskeresgélésről szól!
• A Terrorizmus NEM valami játékról szól!
• A Front By Front pedig NEM, NEM, és NEM egy szórakoztató, vidám tánclemez!

Pontról pontra, frontról frontra

A belga Front 242 Front By Front nagylemeze, ami negyedik a sorban, nem véletlenül vált úttörővé, követendő példává, etalonná és minden idők egyik legsikeresebb, legtöbbet emlegetett és játszott EBM anyagává. A zenekar tagjai mindig is a zenei, az egyedi sound style és a kreatív concept-art nagy innovátorai közé tartoztak. A Depeche Mode addigra már átesett a Corbijn-féle arculatváltáson, de a Front 242 jóval a brit négyes előtt járt, és albumról albumra csiszolgatta imázsát és megszólalását. A húszas éveik végén, harmincas éveik elején jártak épp, érett, de még fiatal alkotói korszakukban maximális tudatossággal nyúltak hozzá konkrétan mindenhez. A médiának, sajtónak, tévéknek gépies egyszerűséggel és jeges megfontoltsággal válaszolgattak, sokkal józanabbul, mint bármelyik random kortársuk. A No Comment és az Official Version (és az emlékezetes Official Warfare Tour) idejében használt vintázs helikopterpilóta-jelmezt, headsetet és hokivédőruházatot felváltották a fényes, fekete bőrdzsekik, a különleges erők, SWAT, counter-terrorist unit, Delta Force combat-ruhái, megmaradtak viszont a sötét foncsorozott napszemüvegek és az elmaradhatatlan, jégmezők lovagjainak alapvédőeszköze, a glacier glasses hószemüveg. A projekt archív dokumentumbarnáról acélkékre, feketére és szürkére váltott, és a 242 produktum, brand ezzel egy újabb érettségi szakaszba érkezett el.

A Front By Front minden eddiginél keményebb, jegesebb, nyersebb tempót és stílust diktált. Gyakorlatilag újra tengelyre fektette az EBM alapjait és egyben meg is reformálta a „puncsi” doborientált és sample-based mérnöki zenekészítést. Többek között ezért is lett belőle ALAP, sokak számára követendő példa. Ráadásul letoltak addigra Európában 19 állomást a Depeche Mode Music For The Masses turnéján 1987 őszén, így bőven fel voltak vértezve inspirációval, színpadi hatásokkal, élményekkel és eszköztárral, hogy valami nagyobbat, hangosabbat, látványosabbat (és kevésbé „Quite Unusual” szoftosat vagy poposabbat) készítsenek. Valami olyasmit, ami odaver rendesen, amire többen felkapják a fejüket.

Hiába is gondoljuk manapság (tévesen) azt, hogy a belga kvartett legsikeresebb és legismertebb albuma az 1991-es Tyranny > FOR YOU < volt, holott NEM! A legtöbb formátumban, újrakiadásban, verzióban, remixben, nem hivatalos verzióban megjelentetett anyaguk (és a partikulárisan is legtöbbet agyonremixelt!) bizony a most elemzett munkájuk volt, a Front By Front. Ez hozta el számukra a valódi áttörést, a még nagyobb érdeklődést és figyelmet Európában és az Egyesült Államokban is. Stílusukat, megjelenésüket, hangzásukat onnantól fogva tömegesen utánozták más, feltörekvő előadók (köztük nyilván elsősorban a 2007-ben alapított, svéd Autodafeh, nálunk meg ugyebár az épp 1988-ban alapított intelligens robotzenekar, az Escalator).

A hidegháború végjátéka és az általános közérzet

„Olyan érzésünk volt, mintha majdnem itt lenne a világvége, és erre rájátszottunk, mert minket is megérintett. Az volt az érzésünk, hogy ez az utolsó lemez, mert talán holnap mindannyian meghalunk. Ott volt a hidegháború… minden.” – Daniel Bressanutti a 2008-as barcelonai Red Bull Music Academy előadásán.

1988 a hidegháború vége felé vezető gyors folyamatok éve volt. Mihail Gorbacsov szovjet vezető reformjai (peresztrojka, glasznoszty) már zajlottak, gyengítve a szovjet blokk befolyását. Ez a levegőben lógó változás, a feszültség enyhülésének érzését keltette, bár a teljes bizonyosság még jócskán váratott magára. Kelet-Európában egyre érezhetőbb volt a rendszer gyengülése (pl. a Szolidaritás növekvő hatása Lengyelországban), ami a Nyugaton reményt és izgalmat szült. Belgium azonban mindemellett belső feszültségekkel terhelt volt abban az időben. Folytatódott az államszerkezet föderális átalakítása, az egyik jelentős államreform pont 1988-89-ben zajlott, ami a flamand és a francia nyelvű közösségek közötti régi feszültségek és gazdasági/kulturális autonómia-törekvések kezelésére és az addigi kaotikus intézményi rendszer stabilizálására szolgált. Ez a folyamat a nemzeti identitás és a regionális öntudat erősödésének időszaka is volt egyben, amely 1993-ra csúcsosodott ki jogilag is. Belgium csak egy fragmentált, töredezett, soknyelvű és széthúzó folt volt Európa térképén, és az még kérdés ma is, hogy most ugyan mi?

Az 1980-as évek vége a Nyugat-Európai közérzetet alapvetően a fogyasztói kultúra, a gazdasági fellendülés (bár nem teljesen egyenletesen elosztva) és a technológiai fejlődés uralta. Az EBM (Electronic Body Music) és a Front 242 zenéje ennek az ipari, militarista és technokrata, rideg világnak a sötétebb, kritikus reflexiója volt, ami folyamatosan és nem is egyértelműen valami furcsa, disztópikus optimizmust tükrözött.

A belga zenei underground reflektálása a New Beat stílus jegyében zajlott, amely valóságos kulturális jelenséggé, egyfajta belga „Summer of Love”-vá vált. Ez a belga elektronikus tánczenei stílus a New Wave, Hi-NRG, EBM és acid house elemeit ötvözte, és gyakorlatilag lehengerelte a klubokat és közösségeket. Jellemző volt rá a lassú tempó (gyakran 100-120 BPM körüli, szándékosan lelassított lemezekből született, mindenhonnan kiszedett hangmintákkal teli), sötét, szívós hangzású, ipari elemekkel és hipnotikus ritmusokkal tarkított. A Boccaccio nevű klub köré szerveződött valamiféle mozgalom, és pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert, beáramolva a mainstream-be is (pl. a Technotronic későbbi sikerei is ebből gyökereztek). A New Beat közvetve reflektált a komorabb EBM-re azáltal, hogy annak egyes elemeit tánctér-orientáltabbá, elszállósabbá tette, eltávolodva a klasszikus rock formációktól. Elmondható, hogy igen könnyű volt rákattanni, mert hipnotizált és zéró agresszió övezte, táncolni, bulizni viszont kényelmesen lötyögve is lehetett rá. (Ezt pedig a 242 igen rühellte amúgy.)

A Front 242 (és a Front by Front album) épp ekkor vált az EBM (Electronic Body Music) éllovasává. Saját stílusukban a hidegháborús feszültségeket, az ipari társadalom, a militarizmus és a test-gép kapcsolat témáit dolgozták fel, kellő abszorbciós képességgel. A kiképzési videók és a zenekari tagok katonai ruházata vizuálisan is utalt erre a militarista, hidegháborús közérzetre, instabilitásra. A zene kemény, szigorú, ritmikus, hideg és precízen szervezettnek hatott, amely tökéletesen rezonált az 1980-as évek végének technokrata, disztópikus érzületével, éles kontrasztot képezve a hippi-romantikus és a mainstream pop-rockkal, vagy egyéb gumicukor műfajokkal.

1988. Belgiumban egy meglehetősen ellentmondásos év. A politikai feszültségek és a nyelvi megosztottság mellett a hidegháború lassú enyhülése már érezhető volt. A társadalmi feszültségek a flamand és a vallon közösségek között (nyelvi, gazdasági és kulturális ellentétek) már az 1960-as évektől fokozódtak, az 1970-es és 1980-as reformok már elindították a hatalom decentralizálását, de a közösségek (nyelvi alapon) és a régiók (földrajzi alapon) közötti viszony még közel nem volt teljesen rendezett, sem felhőtlen.

Ezzel párhuzamosan a belga underground a zenei innováció epicentrumává vált: míg a Front 242 a Front by Front albummal a kemény, ipari, hidegháborús érzületet tükröző EBM csúcsára érkezett, addig a New Beat a maga lassú, sötét, hipnotikus house/acid keverékével egyfajta excentrikus, menekülő tánckultúrát teremtett magának. Mindkét stílus a korszak elektronikus forradalmának sajátos belga válasza volt, amely nemzetközi hatású, új hangzással és esztétikával reflektált az egyre inkább gépesített és megosztott Európára. Mind a két út és megoldás helyes volt, hiszen a 242-féle EBM és a New Beat nosztalgia is virágzik napjainkban.

Eltelik közben 37 igen terhes és frusztrált, megnyugvást nem ismerő év… én meg csak úgy idebiggyesztek két kimazsolázott, aktuális hírt, 2025. november másodikáról:

• Három ismeretlen eredetű drón repült át szombaton este a Belgium északkeleti részén található Kleine Brogel katonai légi bázis fölött.
• Arte: Belgiumban már a hadsereg bevetését fontolgatják a drogbandák ellen.

Ha azt feltételeznénk, hogy a Front 242 csupán pozőrködött, meg fantáziálgatott a Front By Front írása előtt és idején, és hogy teljesen semleges, apolitikus gondolkodásmód jellemezte őket, és csak egy sima táncolható EBM lemezt akartak csinálni a nyitottságáról híres köznek és tömegeknek, semmivel sem többet, akkor azért álljunk meg egy pillanatra és nézzünk erre ezúttal más szemszögből is. Roppant éles megfigyelőképesség és taktikai (elő)érzékenység összpontosult azokban a bizonyos aarschot-i és brüsszeli otthoni stúdiókban!

Háborús és mentális frontvonalak ragasztott rétegzettsége és vastagsága

Nem sok jelentőséget szoktak ennek tulajdonítani, de a Front 242 személyzete jóval nagyobb tudatossággal szervezte a pályafutását, albumírási és művészeti stratégiai projektjeit, mint az egyébként elsőre bárkinek is feltűnne. Ha keressük az egyébként kiváló minőségű és legendásnak számító és legismertebb „főfront” album helyét a diszkográfiájukban, akkor nézzük meg azt is, hogy ezek nagyjából úgy tapadtak egymáshoz, mint a rétegzett-ragasztott-préselt lemezek, amelyek egy bizonyos stabilitást és szakítószilárdságot nyújtanak.

A Front 242 már kezdetektől fogva is használta a „FRONT” szót mint háborús és mentális frontvonal metaforát, és gyakorlatilag egy egzisztenciális programozott társadalmi-politikai-vallási-technológiai-emberi kérdéskört lépésről-lépésre lőttek körbe vele, semmit sem kihagyva mindabból, ami bennünket masszívan, érzékenyen érint és egyébként kínoz is még ráadásul hosszabb ideje. Ha a diszkográfiájukban a főalbumok központi filozófiai magját keressük, időrendben ezeket detektálhatjuk:

• Geography (1982): az emberi és gépi térképezés,
• No Comment (1984): információs háború,
• Official Version (1987): propaganda és torzított valóság,
• Front by Front (1988): a frontvonalak egymásra rétegződése – mediális, fizikai, pszichológiai, politikai és zenei síkon.
• Tyranny > For You < (1991): a zsarnokság, elnyomás, introspekciók frontvonalának természetrajzai
• 06:21:03:11 Up Evil + 05:22:09:12 Off + 00:00:02:42 – Angels Versus Animals (1993): a vallásos vak hit, a jó és a rossz analízise
• Pulse (2003): az érzelmek és a technológia közti törésvonalak érzékeny detektálási műveletei

Ha az 1993-as albumhármast most önkényesen (pusztán a tematikai egységük miatt) egy kalap alá vesszük, mintha egyetlen fő fejezet lenne három alfejezettel, akkor könnyen észrevehetjük, hogy a „frontról frontra” menetelés mértani középpontjába esik a most bevizsgált 242-album. Összegzés, summázás, előremutatás, amolyan időközi, témazáró dolgozat ugyebár.

A Front 242 inexplicit ideológiája és esztétikája:
az Ember-Gép Interfész és a kommandós kombat stíló

„Számunkra a gépek csak eszközök és rabszolgák. Utálom azokat az embereket, akik a gépeiktől függenek. Hülye emberek. Most már mindannyian hozzászoktunk a telefonok használatához, és azok is csak gépek. Ugyanez a helyzet a számítógépekkel is, pontosan ugyanaz. Nem kell félni.” – Patrick Codenys egy interjúban

Body To Body és You like the body, move the body!

A Front 242 saját filozófiájának inexplicit kivonata az Ember-Gép Interfész. (Human Machine Interface). Bressanutti és Codenys több interjúban is kihangsúlyozta ugyan, hogy a Front 242 soha nem képvisel ideológiát, nem küldözget mindenféle hatásvadász üzeneteket, hanem csak kutatja az „Ember–Gép Interfészt”. Céljuk, hogy erős érzékszervi stimulációval, ritmussal és vizuális ingerekkel elérjék a hallgatót, majd a zene kiváltson egyfajta állapotot, táncparancsot, a test és tudat hirtelen megébredését, a tudatos jelenlétet, a mozgást, amit a „body music” ember-gép-ember láncolatban közvetít. A test (body) mint szimbólum (ember) és a másik emberi test (másik body) közötti linket közben a gépek szolgálják. Egyfajta cybernetikus beavatási szertartást, valódi, élőben megélt tudatosságot, a test és gép határán megszülető új emberi tapasztalatot hideg, militáns, mégis spirituális paradox hangulattal. Mindehhez a dobgépek és szekvencerek mellett rengeteg kihangmintázott mediális (tévé- és rádióadások, híradók, filmek, szónokló prédikátorok, zajok, stb.) patternek szolgáltatnak „külső” borítást és megfelelő elidegenítő szigetelőanyagot.

„A Front By Front egy olyan album, ami a médián, a sajtón és a tévéből vett mintákon keresztül jut el az emberekhez.” – Patrick Codenys egy interjúban

„Soha nem volt, nincs is üzenetünk. Nem akarunk semmit mondani az embereknek. Csak mintákat veszünk a körülöttünk lévő világból, a hírekből, a televízióból, a filmekből, az utcáról. Összerakjuk őket, és egy kicsit úgy dolgozunk, mint az újságírók. Tükrözzük, hogy mi történik, és mi érdekes számunkra a világban. Ezeket a dalokat összerakjuk, hogy hírekből kollázst készítsünk.” – Jean-Luc de Meyer egy interjúban.

A számokat és a köréjük szövődő érzelmeket mégis sokféleképpen át lehet adni élőben. A Front 242 azt a megoldást választotta, hogy katonai felszereléseket, illetve küzdősportok védőruháit, sisakjait húzta magára. A sisak különösen erős cucc, lévén az ipar és a munka egyik fontos szimbóluma, ahogy a kombatruházat, bakancsok, irokézre nyírt (Taxisofőr) frizura is. A külső imázsukat reprezentáló fellépőruháikat és kiegészítőiket ilyenformán jócskán és tudatosan összemixelték, amivel reflektáltak is egyben arra a kifacsart világra, amely a televízióból, rádióból, általában a korabeli médiából áradt, és amiből a benyomásaikat és mintáikat kiszedték és újrahasznosították. A katonai parádé pedig bizony elég erős benyomásokat nyújt, de amit a zenekar vissza szeretett volna csatornázni, annak semmiféle katonai, politikai vagy terrorizmussal kapcsolatos vetülete nincs, nem is volt, pusztán energiakilökődés erős beat-ek és EBM-groove-ok formájában. Nincs sem negatív, sem pozitív iránya. Ha van is, az egy deklaráltan és markánsan kifejezett anti-rock hozzáállás csupán. Álláspontjuk szerint a rock megújulni képtelen, leragadt ugyanazoknál a sémáknál és külsőségeknél. Ennek ellensúlyozása és elidegenítése a Front 242 imázsának alapvető és időtlen esszenciája.

„Senki nem menekülhet el ettől a totális információáradattól. Nem akarok fellépéseket egy világosan specializált közönséggel, mindenkinek meg kell legyen a saját interpretációja arról, hogy mit lát és mit kap a fülébe. Ez a legfontosabb, ezt erővel és energiával csinálni.” – Patrick Codenys egy interjúban.

A Front 242 az emberi létet egyfajta örökös háborúnak tekinti: globálisan (a békét más eszközökkel igyekeztek elérni), társadalmilag (a kapitalizmus mindenki háborúja mindenki ellen), sőt, az egyéni lélek mikrokozmoszán belül is (a vágyak és a vágyak háborúja). Egy olyan háború, amelyben nincs helyes vagy helytelen, csak „erős” és „gyenge”. „Minden emberben ott van az alapvető küzdelem” – mondják. „Életed minden napján háborúban állsz önmagaddal. Ez egy állandó küzdelem.”

Khaki után acélkék és acélszürke: Erő és Kitartás

„De most a kék és a szürke színek felé fordulunk, amelyek a terrorizmuspártiak és az antiterroristák által kedvelt színek. A kék és szürke számunkra jó sportszíneknek is tűnnek, például a tornászok is használják. Mindig emlékeztetni kell magad, hogy ez a Front 242. Mindig kell lennie egy erős pontnak. Végül a túlélés fogalmához folyamodsz, aminek a sportfelszerelés és a khaki hatékony jelzői. Erősnek, ébernek, állandóan felkészültnek maradni, erős kézben tartani magad, megőrizni a fejed, a hidegvéred, miközben körülötted mindenki elveszíti a sajátját, közben pedig megtisztítani magad és fenntartani a saját identitásod erős érzetét.” – Richard

A szín létfontosságú eleme a Front 242 esztétikai rendszerének, konformitásának. De mindez főleg élőben történt, vizuális káosz kontextusában, sztroboszkópok, szárazjég-füst, álcahálók, színes füstgránátok és filmes képek dzsungelében. A korábbi sárgásbarnás vagy homokszínű, hadsereges, sivatagi kamuflázsos keki (kakhi) színt felváltja az új, az acélkék és acélszürke, no meg a masszív fekete. Ahogy kint, úgy bent, az album színesztétikája visszaköszön a színpadi outfitekben is ebben a korszakban.

A Terror Pillanata az Élet Kezdete

„Eltökéltség, kitartás, asszimiláció, beszivárgás” – ez is jó régóta a Front 242 szlogenje.

Azonban a Front By Front belső borítóján különféle formákban tűnik fel egy különös, nehezebben értelmezhető másik szlogen, ami csak tovább erősítette a zenekar körül már korábban kialakulni látszó félreértéseket és hamis értékítéleteket. A koncertjeiket egyaránt látogatták karlendítő skinheadek és hippifazonok, de sokan (főleg a zenei sajtó, a média képviselői) rájuk sütötték egyből a neonáci bélyeget. Pedig nemzeti büszkeségről vagy identitásról beszélni sem lehetett akkoriban, épp a fentebb kifejtett fragmentálódás okán. A 242 pedig nem győzte kiadni egymás után a szabad művészi önkifejezésre jogot formáló, ugyanakkor minden mást extrém megbélyegzést elutasító közleményeiket.

De mit is jelenthet a MOMENT OF TERROR IS THE BEGINNING OF LIFE felirat az artwork-ben?

Ez a sor a Front by Front borítóbelsejében központi, sokat idézett, mégsincs benne egyetlen dalszövegben sem, nem onnan kimetszett kifejezés, ugyanakkor nagyon is jellemző a Front 242 akkori (1987–89 körüli) gondolkodására és vizuális nyelvére. A Front 242 nem klasszikus politikai üzenetekkel operáló zenekar, mint mondjuk a Test Dept vagy a Laibach, de mindig tudatosan használt katonai, ipari és pszichológiai képeket propagandaszerű nyelvezettel, kódokkal, képekkel, mintha egy parancsokból, jelszavakból és félelemre épülő rendszerről beszélne, annak lenne az élő „hangterrorista” reprezentációja.

Ez a front-szemlélet egyfajta hideg, gépies emberkép, ahol az egyén a rendszer része, és csak extrém helyzetekben (pl. terror, pánik, fájdalom, félelem, sokk) válik újra igazán „élővé”. A zenekar ezt nem mint dicséretet, hanem mint pszichológiai tükörképet használta. Tehát az akkori félreértések ellenére a „moment of terror is the beginning of life” nem szó szerinti politikai üzenet, a terrorizmust éltető, azt felmagasztaló, relativizáló kifejezés, hanem metaforikus – egzisztenciális, szimbolikus jelentésű. A sokk, félelem és ébredés összefüggését ragadja meg pszichológiai és filozófiai értelemben.

A terror pillanata lehet az, amikor az ember megszűnik automatikusan működni, és hirtelen ráébred a saját létezésére (egzisztenciális ébredés). Ez a meghatározó, sokkszerű pillanat, bármilyen rémisztő is, valódi tudatosságot, kiélesedett érzékelést és fokozott éberséget, „vagyok, itt vagyok, jelen vagyok, életben vagyok” felismerést hordoz. Igen veszélyes, paradox mondat ez! Az (igazi) élet a félelem, a trauma, a határhelyzetek megtapasztalásával kezdődik, a zombiság, automataként működésben létezés végét jelenti. Ez a gondolat rokon Nietzsche, Artaud, Bataille, Jünger vagy a modernista egzisztencialisták nézeteivel, akik szerint az ember valójában a krízisben ismeri csak meg igazán önmagát, nem pedig a kényelmes, otthonos, unalmas komfortban.

A kapitalizmus zsoldosai, a nyilvánosságot, figyelmet, médiajelenlétet fétisként és vágyott célként hajszoló terroristák, a médiaszenzációk, a hírgyárak, a reklámok és hirdetések végtelen áradata, a szisztematikus és rendszerszintű globális figyelemrablás mind ezt támasztják alá.

„Ez egyben metafora és technika is. A terrorizmus az alkalmazott technikáiban nagyon közel áll a nyilvánossághoz, csak egy kicsit kevésbé finom. A nyilvánosságban nem sokkolod az embereket. Nem vágod el a torkot a tévében, majd nem mondod azt, hogy »Tegyél rá egy ragtapaszt«. A terrorizmus zsarnokságba torkollik, a zsarnokság az, amire a terrorizmus törekszik.” – Daniel Bressanutti egy interjúban.

A Front by Front 1988-ban készült, a hidegháború utolsó éveiben. A „terror pillanata” akkoriban nem csak pszichológiai, hanem geopolitikai félelem is volt: nukleáris háború, Kelet–Nyugat ellentét, totális megfigyelés, technológiai fegyelem. A zenekar gyakran művi katonai ikonográfiát és lingvisztikát használt, hogy egy mechanizált, uniformizált, gépies civilizáció nyelvét tükrözze vissza. Mintha azonnali felismerés lenne az, hogy rájövünk, hogy élünk, miközben a világ folyamatosan és szünet nélkül összeomlani látszik. Legyen szó akár az Until Death (Do Us Part) alá-fölérendeltségéről és kizsákmányoló hatalmi szimbolikájáról, a Circling Overland drónoperátorainak összepontosított figyelméről, a Headhunter kíméletlen humánerőforrás-fejvadászati kegyetlenségéről, vagy a Terminal State káoszban és zűrzavarban leledző „pangásáról”, ezek mind ugyanannak a rideg állapotleírásoknak az egyetlen használható és könnyedén felismerhető, ma is velős vetülete. Kognitív ütközési zónákat, pszichológiai kondicionáló parancsokat teremtenek. A terror pillanata tehát egy villanás a sötétben, az élet kezdete pedig az a pillanat, amikor a rendszer meghibásodik és önmagára ismer, a frontvonalak áttörésének és a sokk általi újjászületésnek a magasztos pillanata. (Mondom ezt annak tudatában, hogy engem személyesen csupán 24 óra választott el a 2016-os brüsszeli reptéri robbantásos merénylettől. Pontosan azon a terminál előtti padon ültem egy nappal korábban, aminek aztán nyoma sem maradt, és hónapokon át nézegethettem a géppuskafészkeket a tetőkön és a tátongó lyukakat mindenfelé.)

Taktikai tipográfia: a „FRONT” és a „242” mint vizuális tükörkoncepció

A 242 tagjai semmit sem bíztak a véletlenre, az általános vizuális benyomás, a brand, az öltözék, a kiegészítők, a fotográfia, a tipográfia, az egész „láthatóság” mind-mind gondosan kitalált és folyamatosan csiszolt, az üzeneteket maximálisan alátámasztó és felerősítő energia náluk: az ipari rend, a szimmetria és a fenyegető nyugalom sugallata.

A Front By Front borítója és belső artwork-je is (különösen a belga Red Rhino / Play It Again Sam kiadásokon) a precíz geometriai szerkesztést és technokratikus militarizmust közvetíti: grafitfekete háttér, hideg színek (szürke, acélkék, piros), raszterek, vonalak, célkeresztszerű formák, arányosan elhelyezett, nem organikus, hanem gépies, pixelgrafikus tipográfia, ennek szerkesztése és kompozíciója mind a hidegháborús vizuális fegyelemre és a gépember eszményére reflektál. Minden olyan, mintha egy katonai technológiai protokollkézikönyv lapja lenne: semmiféle szélsőséges érzelmességgel, csupán funkcióval és kontrollal.

Nem feltétlenül kedvelik különösebben tömegek a Front By Front vizuális minimalizmusát, rideg és gyászos egyszerűségét, a korabeli CRT-képernyők pixelesített (dekonstrukciós) számait és betűit, míg másoknak pont az 1992-es reissue, remastered CGI-grafikai borítók és tipográfiák nem tetszettek, mert sem ehhez, sem a Front By Frontot megelőző egyes albumok (Geography, No Comment, Official Version) stílusához és mondanivalójához nem eléggé egyediek, kifejezőek és illeszkedőek. Csupán színükben és feliratukban térnek el, a lávában fürdő, pszichedelikus, „tüskés hólyag” semmit nem ad hozzá az egyes művekhez, egy terméksorozat egyendizájnjává silányítja le csak őket. (A 2012-es és 2023-as LP reissue-k szerencsére már visszataláltak helyesen az eredeti albumborítóhoz.)

Kívülről és belülről is nézzük a 242-t.

A fekete háttér az ismeretlent, a nihilt, az élet előtti teret, vagyis a „semmit” teríti meg nekünk. Ha a jövőbeni január elsejei csillagos eget kémleljük, ugyanerre eszmélhetünk rá a Circling Overlandben, ahogy a Terminal State „pangásában”, mesterségesen létrehozott ingervákuumában is. A szürke és acélkék elemek a gép, ipar, kontroll, technológia, hidegség sorozatasszociációját vetik ránk, míg a vörös elemek az élet, vér, veszély, erőszakos kitörés akcentusait. A borítóban a vörös szinte villanásnyi kódként, felkiáltásként pattan fel és helyezi magát riadókészültségbe, azaz váratlanul és kontrasztosan jelenik meg egy steril környezetben: vörös kód lép életbe!

Érdekes módon a „FRONT BY FRONT” albumcím mint felirat az eredeti borítóról száműzve lett a kiadvány kevésbé észrevételezhető területeire: a vinyl-kiadás esetén a körlabel, a CD-kiadáson pedig a gerincen olvasható csak a lemez címe. Ellenben a főparancs a FRONT 242 felkiáltójellel (!) nyomatékosan szerepel. Ahogy fentebb az ember-gép interfészről értekeztem, ez itt is tetten érhető a tipográfiában: a vörös téglalapba pakolt 242 felirat tükrözve és fejre állítva lett. Ugyanazt obszerváljuk az egyik (külső) oldalról emberi szemlélőként, nézőként, mint a monitoron belülről, vagyis a gépi oldalról. Ez ráadásul még a vinyl-verzió kihajtott belső oldalain is láthatóan és markánsan visszaköszön:

A számkódok, koordináták, betűrácsok, a statikus tipográfia (monospace-szerű betűkkel, táblázatos elrendezéssel), a vizuális redundancia (mint egy rendszerüzenet) a tudatos dehumanizáció. Mintha minden emlék, pillanat, állapot csak egy puszta, lélektelen adatlap = utasítás lenne, amit egy gép generált.

A vonalas, rácsos szerkesztés a „mechanizált rend” vizuális kódja, a katonai óra számlapja a mutatókkal, az idő feszítettsége, a terror pillanata és a rács megremegése, a gépben (ideológiában) felvillanó emberi szikra, a színpadi légvédelmi reflektorok pásztázása, a live felvételek kimerevített és „screen-en keresztül” figyelt pillanatai, a pixelfontok, a sprite-ok, ezek együtt mind a 242 többszörösen rétegzett tipográfiájának és információs esztétikájának, informatikai és hadiipari vizualitásának súlyos elemei. Akár a samplék, beszúrkált zajok és a masszív, parancsoló dobcsapások. Vicces valahol az is, hogy míg a Kraftwerk ebben az időszakban még quartz-kijelzős betűtípussal operált az 1986-os Electric Cafe albumon, az 1991-es The Mix már hasonlóan kikockázott feliratot kapott. Szerintetek véletlen volna?

A Front By Front borítóján a „paradox emberi érzelem” mindig hideg technológiai nyelvbe van tehát kódolva. A hidegháborús paranoia, a nukleáris rettegés és a katonai technológia mindennapivá válása, a kiborgizáció, a cyberpunk kialakulása – az ember és gép összeolvadása (Gibson Neuromancere után 4 évvel!), továbbá az egzisztencialista reakció, a szorongás mint létállapot és alapéletérzet (Deleuze, Baudrillard, Burroughs hatása a művészekre ugyebár) összegzik a fenti közegek metszeteit. A terror mint technológiai állapot, az élet mint passzív és gépies adatfeldolgozás, az ember mint rendszerelem, ezekre mind az 1988-as album számai és a kapcsolódó vizuáljai, dizájnelemei kíméletlenül, masszívan és mérnökien rezonálnak. (Érdekes, hogy az 1989-es Never Stop! single borítója már vegyíti a FBF és a Tyranny4You designelemeit, utalva az átmenetre a két anyag és korszak között.)

Míg a halál el nem választ?

Az album nyitószáma, az Until Death (Us Do Part) sokak szerint egy párkapcsolati, alá-fölérendeltségi viszonyról szól, azonban a teljes lemez és a fenti információk ismeretében kijelenthető, hogy ez kimondottan a kiszolgáltatottságot és a felsőbbrendűséget eufemizáló, hierarchikus, kizsákmányoló viszonynak a leírása monológ formájában – értelemszerűen a felsőbbrendű szemszögéből. Kiszolgáltatottak vagyunk és ráfüggtünk az abuzív politikai hatalomra, és mindezt rendre az orrunk alá is dörgöli, hogy ez a függőség bizony egészen a sírig fog tartani, össze vagyunk kötve egy életen át, a hatalom birtokosa nem ereszt bennünket, csak lassan elfogyaszt, felzabál bennünket, hogy ő maga növekedhessen.

A dalszöveg végén a gépiesen betűzött „Z-Á-R-D B-E A-Z A-J-T-Ó-T Ö-R-Ö-K-R-E” – lehetne akár a Weiland-Yutani Corporation mellékzöngéje is a Nostromo 7 űrhajó Anyájából adatrostosan előtörve, és ha a Stockholm-szindrómás saját nemzetünkre és azok állítólagos „vezetőire” gondolunk egy pillanatra, akár más, hétköznapibb, profánabb megfejtéseink is lehetnek e szám kapcsán. (És most nem politizáltam, csak sejtetni véltem valamit.)

„Fényesen ragyognak a csillagok újév napján!” – éneklik büszkén a drónoperátori vezérlőben

Vátesz szám ez, ami akkor a maga idejében elképzelhetetlen, egészen távoli sci-finek tűnt, az mára bizony kőkemény valóság. Súlyos, komor pszeudovonós hangja alatt ülünk mi is abban a drónoperátori teremben, ahol a drónkezelő pilóták minden idegszálukkal össze vannak kapcsolva a gépekkel és 2029. január elsején éjfélkor még műszakban vannak: ellenséges légi objektumok törnek be a légtérbe, a légvédelem működésbe lép, a megfigyelő és elhárító drónok köröznek a föld felett és megfigyelnek mindent és mindenkit. A totális kontroll feszült és engedelmes pillanataiba kalauzol a felvétel, szikrázó hideg, sötétség, destabilizáltság képez tehert Nyugat-Európán.

Annak fényében, hogy a kémdrónok manapság mennyit mászkálnak, köröznek a fejünk felett, mennyire reménytelenül szorult helyzetbe került Európa és annak hiányos védelmi gerince, 1988-ban ez a felvétel már jócskán „előénekelte”, hogy komoly bajok lesznek és az ellenőrzés mindenféle technológiák, gépek és különféle megfigyelőeszközök által teljesen megszokott és általános lesz. Az is lett.

Nem tudom jelen pillanatban fel sem mérni, és úgy vélem, senki más sem (fizetett nemzetbiztonsági szakértők, szevasztok!), hogy 2029. január elsején milyen lesz majd a geopolitikai helyzet a kontinensünkön, de abban biztos vagyok, hogy 2028. szilveszter éjszakától 2029. január 1. reggel 6-ig ezt az egy számot fogjuk csumára tekert hangerőn és on repeat-en nyomatni igen sokan. Én egészen biztosan.

Ritmusban maradni, kilégzés-belégzés!

Valódi katonai-kommandóskiképzős programdal, minimálszöveg, maximális body-érzés. Sokat segítenek a szisztematikus, ismétlődő gyakorlatsorok, a légzéstechnika, a szervezetre, belsőre figyelés – a kétségbeesés és pánik helyett (amit a „Was soll ich tun?” Mit tegyek? képvisel). A szám nem kíván se többet, se kevesebbet mondani ennél. Ritmusban kell maradni, alarmszituban is pumpálni, tekerni, mozogni! Jól illeszkedik benne a két „hajós”-vonatkozású sample is: az egyik a fentebb is említett Nostromo Seven számítógépes bebootolási hangja és természetesen az 1981-es Das Boot (A tengeralattjáró) akcióhelyzeti ordítása, az „Alles was drin ist!” – vagyis mindent nyújtani, amit benne van (a testben), mindent bele, teljes gőzzel előre! Ez persze a First In / First Out-ban is visszaköszön. Hogy visszautaljak az Ember-Gép Interfész-elméletre, ott abban a nyamvadt és elátkozott vascsőben is (értsd: a német U96-os tengeralattjáróban) az emberek és a gép összefonódása és létfenntartási interorizációja ugyanígy elementáris (és függő) viszony volt. Talán ezért is főként német nyelvű ez a szám, a germán vezényszavak és az olasz 2-4-2 számskandálás is jót tesznek neki, 242 koncerteken bizony ez mindig knaller, a leginkább csatakosra megdolgoztató szám volt.

„Az állatokat etetni tilos! Vigyázat! Harapnak!” – a Felines-ról pár gondolat

Fiatalkoromban kimondottan rühelltem ezt a számot, mostanra viszont megbékéltem vele. Az eddigi feszes-gépies dobpergéses és akciódús trackek után ez a macskanyávogás lehozott az életről, erős kontrasztot képzett a lemez többi pörgősebb részéhez képest. Ráadásul szegény angoltudásommal én végig abban a hitben éltem, hogy a „Felines” a kismacskák etetéséről szól, de hát ki nem?

Ragadozók azok, nem kismacskák! Lejönnek értünk, lecsapnak ránk, jól van, „they coming down, they coming down for you” (ismerős a WYHYIWYG-ből?) A veszélybe belemenés, a szembenézés, az akcionizmus, a tények figyelmen kívül hatása, a struccpolitika, a homokba beásás, az áldozati szerep és a vakság szerepelnek a kiontott, táplálékul szolgáló, véres belsőségek mellett ebben a langymeleg, lassú, csupán 84 BPM-en hömpölygő, sivatagi számban. Csapdába esettség és csapdaállítás is egyben. Kilóg az albumról keresztben-hosszában, de a keselyűk (túlerőben lévő, ragadozó hatalom) mindig ott lesznek minden utcasarkon.

A zoológiában a felines (latinul: Felidae) egy biológiai családot jelent, amelybe a macskafélék tartoznak. Ez a család magában foglalja a házi macskát, az oroszlánokat, a tigriseket, a gepárdokat, a jaguárokat és sok más macskafajt is, melyek közös jellemzője, hogy ragadozók, azaz mindannyian húsevők, és kiváló vadászok. Testfelépítésük általában rugalmas, éles karmokkal és fogakkal rendelkeznek, érzékszerveik kifejezetten jók, fejlett látásuk és hallásuk van, ami a vadászatban segíti őket. Mi meg prédák vagyunk nekik.

Röviden: ragadozók, akiket ebben a furcsa számban kirívó módon önmagunkkal, fájdalmunkkal készülünk megetetni, vagy legalábbis életre-halálra szóló csatára hívjuk őket.

A rövidebb lejáratú tejet tesszük mindig előre!

A First In / First Out a F.I.F.O-elvet sugározza az arcunkba, amit az árufeltöltésből vagy akár az informatikából is ismerünk. Ha a boltban olyan tejet akarunk venni, amelyik nem holnapután jár le, a sorok mögé kell kotornunk és átpakolnunk a tejespolcot, én legalábbis jó cyberpunkként mindig így csinálom az ideges árufeltöltők nagy örömére! Szerencsére ez a B-oldal első felvétele, így kellően megalapoz a táncnak, a „move your body”-nak, éles pengehangjaival, dübörgő, atipikus, basszusnyomatékos dobképleteivel, kereplésével kiváló bodyzene, igen kár, hogy hazai klubokban is ritkábban kerül terítékre.

A 2:35 és 3:05-nél hallható női sample „I Go Out There Every Night Just to Hear the Beat” (Minden éjjel elmegyek, csak hogy hallhassam a beat-et) az 1987-es Light of Day (Hajnalfény) c. filmből van, és természetesen ott az éles irónia benne, mivel ez a zenés film a rockcirkusz körüli álságosság körül forog, ergo, ez itt ellensúlyozás, kontradikció a progresszív techno body beat és a rock and roll kopottas avíttsága között.

A First In / First Out kifejezés amúgy egy számítástechnikai elv is (FIFO): „Elsőként be – elsőként ki”, az adatok, feladatok sorrendjét jelöli ki, amit a 242 perkusszív és ipari gate-elt zajtextúrákba mártva, metaforikusan használ: a katonai fegyelem, a gépi (beat)rendszer és az emberi viselkedés (mozgás) egybeolvadása megfelelő sorrendben. A test az információ folyamának van alárendelve. Örök kedvenc marad.

Az instrumentális Blend The Strengths ugyan visszább vesz a tempóból, azonban tisztán a ritmusról szól és kvázi összekötőként, felvezetőként, teaserként szolgál a Headhunterhez. Spock számítógépes darálós memóriatesztje (beszúrt sample 0:33-nál) az 1986-os Star Trek IV: The Voyage Home (1986) filmből hozzá is lett szépen lassítva az alaphoz. Immerzív track ez is.

Tojásfejvadászat a marcona HR Osztály ajánlásával

Jean-Luc De Meyer, a zenekar énekese és szövegírója a ’80-as évek közepén a zenei karrierje mellett egy belga biztosítótársaságnál dolgozott adminisztratív és személyzeti (HR) területen. Ez a személyes szakmai élménye közvetlenül inspirálta a Headhunter című dalt. Eredetileg nem politikai vagy háborús kontextusban írta, hanem a munkaerő-toborzás hideg, manipulatív, „embervadász” logikájáról. Az egész szöveg így metaforikusan egyszerre jelent emberi erőforrás-vadászatot HR értelemben és katonai, ipari, cyberpunk „target acquisition”-t is.

„A Headhuntert a vállalati toborzás nyelvezete ihlette. A munkámban állandóan olyan szavakat hallottam, mint a „célpont”, „vadászat”, „tehetségek megszerzése”. Inkább hadviselésnek, mint toborzásnak hangzott.”
Jean-Luc De Meyer, 1989 – New Life Magazine interjúban

„Korábban volt lehetőségem egy biztosítótársaságnál dolgozni, a humánerőforrás osztályon voltam, és láttam, hogyan próbál ez a cég embereket felvenni. Nagyon udvarias és kedves volt az öltönyös férfiakkal, de ugyanakkor nagyon kegyetlen is. Párhuzamot akartam vonni a törzsi háborúk és ezen tevékenységek között. A dal mindkettőre utal.” – fejtette ki.

A videó (Anton Corbijn rendezésében) szürreális, bizarr „irodai–ipari–tyúkos” képekkel játszik rá erre az ellentmondásra.
A dal a 242 legnagyobb sikere lett, és a HR-es eredetű szleng egyfajta posztindusztriális nyelvfilozófiai kommentárrá vált benne.

Két poénos szitu is kering a szám és a videó születése körül, ezek mellett se menjünk el érzéketlenül. A Headhunter basszusfutamát szolgáló alaphang, sample egy technikai hibának, véletlennek köszönhető. Az Emulator II-be ugyebár annak idején floppy-lemezeken keresztül lehetett hangmintákat beadagolni, de az a lomha szinti nem épp a megbízhatóságáról volt híres, mivel gyakran meghibásodott. Épp egy hibás floppy-s hangmintabetöltésnek köszönhetjük a Headhunter zengetős basszusvonalát, ami a szám ikonikus része. A Front 242 tagjai egyébként is többször hivatkoznak arra, hogy bármilyen felvett, torz, MIDI-zett hangmintába becsúszhatnak hibák, jelzavarások és ezek loopolva mégis egy új, döbbenetes hatást hoznak létre, amivel viszont mégis lehet, sőt, kell is dolgozni.

Anton Corbijn fotós, videós, a Depeche Mode-dal végzett munka mellett teljes felhatalmazást és szabad kezet kapott a 242-tól ahhoz, hogy elkészítse a Headhunter videóklipjét. A 242 tagjai nem specifikálták számára különösebben a dolgot, elvégre ő a profi, tudni se akarták különösebben, hogy mi fog készülni, egyszerűen csak átküldték neki a számot. Amikor viszont először telefonon egyeztettek a projektről Corbijnnal, történt egy kis félreértés, pontosabban félrehallás. A videós a „Headhunter” szót ugyanis „Egghunter”-nek (magyarul: tojásvadásznak) hallotta, így kerültek bele végül tojások a klipbe, ezzel gyakorlatilag egy humorosabb oldalát is megmutatva az egyébként általában szigorú zenekarnak. (Lásd: szokatlan grimaszok, nevetések a videóban.)

A klipet Brüsszel ikonikus frekventált helyein forgatták, kiemelten az Atomiumnál, de látszanak benne uniós irodaházak, az Európai Bizottság Berlaymont épülete is. Corbijn nagy rajongója volt a zenekar, hiszen akkor már a nemzetközi zenei térben elég ismert volt a munkássága (különösen a Joy Division-nel és a Depeche Mode-dal kapcsolatos imázsképei és videói okán), de elmondásuk szerint nagyon drágának számított a munkája akkoriban és nehéz is volt felbérelni új projektekre. Végül a pénzügyi megoldást a kiadóval közösen találták meg arra, hogy ki tudják fizetni Corbijnt. A befektetés viszont megtérült, mivel a videót rengeteget játszotta az MTV, még video CD-n is kiadták, és ez is nagyban hozzájárult a Headhunter, továbbá a 242 sikeréhez.

A videó Corbijnre jellemző fekete-fehér, szemcsés és kissé abszurd stílusban készült, még lovaglópálcás pucér seggfenekelés is akad benne (emiatt korhatáros is a YouTube-on ma, akkor viszont senkit se akasztott ez ki különösebben), ami jól passzolt a Front 242 EBM-es hangzásához. Bár a Front 242 színpadi fellépései és az esztétikája komoly volt, Daniel Bressanutti egy interjúban megemlítette, hogy a Headhunter videó mégis nagyon humoros, és a zenekaron belül is folyamatosan viccelődtek ezzel, tehát ez a könnyedség sem állt távol tőlük.

A Headhunter a precíz és aktivátori, fülbemászó, parancsoló hatásával így vált és maradt az ipari underground klubélet első számú slágerévé, a nemzetközi EBM napok abszolút, elmaradhatatlan himnuszává. Garantáltan ezt mutatod meg példaként elsőnek egy olyan embernek, aki életében nem hallott még se az EBM-ről, se az indusztriálról.

Arról nem is beszélve, hogy kismillió hivatalos és nem hivatalos remixváltozat készült belőle, felsorolni, katalogizálni mindegyiket legalább egy hetet venne igénybe. Vírusként működött és működik ma is.

Remek buli volt, ébredés a pincében – Work 01

Erősen kísérleti, a sample-halmozás remeke az egyébként kevés figyelmet kapott Work 01. Állásinterjús kérdés, roncsolt testek, pincemélyen, szédülve ébredés, önmagunkkal szembenézés és szikár gondolatfoszlányok temetője ez. Az, hogy a pincébe betört a víz, a süllyedés, a fulladásveszély, a kapkodás jelen van, az csak egy dolog. Itt újra a Front By Front nagy részére jellemző, tengerészeti, hajózási és tengeralattjárózási metaforák jönnek elő. Samuel Taylor Coleridge 1834-ben például meg is írta „Az ősi tengerész versét”, melyben felbukkan a „Water, water, everywhere” – ennek a hangmintáját is hallhatjuk a számban és ismét eszünkbe juthat a Das Boot. Másik érdekessége ennek, hogy a számban összemosódnak a külső hangminták és a saját, suttogós, mormogós vokálok és nehéz is szétválogatni, hogy mikor kinek a hangját halljuk. Azért segítek: a „Listen carefully!” a Star Trek IV: Hazatérés (1986) c. filmből, a többi meg nagyjából Lars von Trier 1984-es filmjéből, A bűn lélektanából (The Element of Crime) lett kinyesve, Coleridge előbb említett versét is ebben idézi a halász, Michael Elphick.

Lázálom, teljes dezorientáció, a hipnózisban ragadtak felébresztésére szolgáló szerzemény, álmaink pedig mind velünk vannak.

Pangásban vagyunk – Terminal State

A klasszikus alapkiadás ezzel a végállapottal ér véget, ami kérdésfeltevésekkel indukált összegzés, állapotismertetés is egyben. Ez pedig nem túl fényes: folyamatos romlást, destabilizáltságot, bizonytalanságot, szétesettséget tapasztalunk. Elég precíz leírás ez 1988-ból, holott a mostani, 37 évvel későbbi napjainkra, az adatokra, a tények elferdítésére, a járványokra, a káoszra, időzavarra, történelemhamisításra, a reklámok, propagandák szupresszív erejére is könnyen ráismerhetünk. Fogalmunk sincs, hogy mi történik velünk, hol vagyunk, minek vagyunk benne ebben az egész katyvaszban. Na, erre dobja rá a 242 némi cinizmussal az ismétlődő refrént, ami szintén újra egy mily meglepő, de hajós kifejezés: „We’re in the doldrums”. Ez egyszerre jelenti a szélcsendet a tengeren, mikor képtelenség vitorlázni, haladni, elmozdulni, meg jelenti a pangást, a semmit is. Minden mindenhol egyszerre történik, mi meg itt ragadtunk ebben és velünk nem történik semmi! Senkit se érdeklünk igazán!

Roppant elgondolkodtató és szerethető felvétel ez. Mesteri lezárása, lepecsételése az albumnak.

Jézus itt van és nem szexelünk házasság előtt

Az 1987-es Angst (az Official Version zárószáma) után Farell atya ismét közöttünk jár! Hallelujah!

A Welcome to Paradise című szám legtöbb bevágott hangmintája Farrell Griswold lelkésztől származik és igen népszerű sample-forrás a dark undergroundban, meg úgy általában is. Mi sem bizonyítja ezt, mintsem az a tény, hogy legalább 18 ismert zenekar, 20 szám, 33 hangminta hordozza a prédikátor hangját tovább (csak egy rövid lista: Cultivated Bimbo, Excessive Force, Front Line Assembly, In Slaughter Natives, Lords of Acid, My Life with the Thrill Kill Kult, Prodigy, Dance or Die, Leaether Strip, Lights of Euphoria, Noise Unit, Psychopomps, Revolting Cocks, Skinny Puppy, yelworC, Clock DVA, din_fiv, Laibach, NIN, Orbital, és még rengetegen!),

Ferrell Eugene Griswold (1928 – 1982) több mint harminc éven át állt lelkészi szolgálatban kisebb egyházakban Alabamában. Számos igehirdetés maradt fenn tőle az interneten és audio-bibliákban, kazettákon, hangfelvételeken. Erősen hagyományos, konzervatív, biblia-központú, szigorú keresztény etikai és teológiai normákat hirdetett és képes volt rendszeresen saját magától is transzba esni, hisztérikusan prédikálni, ezért is válhatott alapforrássá sok underground zenekar számára. Ha valaki szeretne még magának kimintázni a prédikációiból, itt van egy bőséges audiokönyvtár hozzá.

A Front 242 néhány dalban előnyben részesítette a szabadon fogható műsorok és más média mintázott sorait, ahol az adott személy hangfelvételével nyugodtan megtehették, hogy egy bizonyos módon manipulálják a hangját annak érdekében, hogy illeszkedjen a dal narratívájához, és hűvös hatást adjanak hozzá a dallamhoz. Ez is pont ilyen. Nem üzen semmit, csak felkavar, emelkedett hangulatot kelt, de csöppet sem üzeni azt, hogy ne lehetne kufircolni házasság előtt. Kontradikció, ellentétek, torz tükrök és felszabadult tánc! Nem pedig „nixugribugri”.

Ez rendkívül kiemelkedő a Welcome to Paradise című dalukban. Magában foglalja a beszédet, ami úgy tűnik, hogy egy egyházi istentisztelet, hisztéria, nem több. Sok-sok prédikátori mintát használtak és amikor dolgoztak, mindig a megfelelő tempóval kezdtek. Kipróbálták a 120 BPM-et, és azt láték, hogy a prédikátorok többsége valójában 120-as tempóban beszéle és énekele. Az egész dal így e tempó köré épüle, és a dalban található összes mintát úgy választék ki, hogy illeszkedjík ehhez a mintához. (Direkt voltam archaikus, hallelujah!)

Zseniális! Egy letűnt kor (vallási fanatizmus) kifigurázott, archaizált, konzervált remeke (vagy remake-e) egy táncos trackbe szőve.

Never Stop! és a maradék, többi számpermutáció

Az újrakiadásokat és a FBF utóéletét horzsolja már a további trackhalmaz, amelyen a Headhunter első, a Never Stop! első és alverziója, a permutált (remixelt) Work 242 N.Off Is N.Off, az Until Death lassított alaptémájú változata, az Agony (Until Death) és a túlnyújtott Work 242 szerepelnek. Mindegyikről egyenként is lehetne hosszan regélni részleteket, sűrűn skandál a zváj-fír-zvác, de nem biztos, hogy érdemes felszeletelni. Remixek, reprise-ek, újrakockázott, újraszínezett tételek ezek, amelyek a húzódalok, trackek valamilyen technikai árnyalatai, változatai, kiegészítései, másfajta újradrótozottságai. Mindegyik hibátlan, jól illeszkedő és így mentődött át (remaster, reissue formában) számunkra.

Katalógus, dokumentáció, mindegyik valamilyen szinten imádnivaló és használható. Legalábbis szépen nyújtja hosszabbra a játékidőt, mindezt részletes sztereoképekkel, jobbra-balra tekergeted a fejed közben, mint azok a bizonyos, bőrdzsekis fejvadászok a klippben. Pontosan. Ütemre.

Pár megjegyzés még a Front By Front készítése során alkalmazott eszközökről és a munkamódszerekről

A 242 nem volt különösebben nagy hangszerarzenál-építő soha. Semmiféle ultraszofisztikált, roppant módon összetett vagy legmodernebb eszközre nem volt szükségük, hogy valami új hangzást lemodellezzenek.

Kazetták, felvett, kinyert hangminták, továbbpasszolt, körbejáró analóg hangfelvételek. DAT-ok és apróra szeletelés, dekonstrukció, rekonstrukció – ez a 242 örök, bevált módszertana. Ha a bárhol hallani egy hegedűt vagy bármilyen vonós hangszert, az tutira nem abból az eredeti hangszerből származik, hanem egy kimintázott és fokozatosan rojtosra szabdalt, majd újrabetöltött és megmanipulált sample. De minig minden egy tiszta hangmintával kezdődik, majd egy rácsra feszített perkusszív képlet kerül rá, amelyet a ritmus mélyre vert, stabil oszlopai tartanak. R+D, Kutatás és Fejlesztés Részleg, folyamatosan, minden egyes 242 számban! Ráadásul nem is szerettek különösebben egy adott mintát újrahasznosítani. Mindennek közvetettnek kellett lennie, hogy hiteltelenítse a „tisztaság” eszméjét, és kielégítse a hangzás új eredetiségének ösztönét, a rendelkezésre álló dolgok szüntelen variációit. Csak folyamatok, csakis folyamatok.

Állítólag az album készítéséhez használt szintetizátorok mind 1981-ből származtak, mert soha semmilyen eszköztől nem voltak hajlandóak megválni. A kezdetektől fogva olyan cuccok voltak jelen a műhelyben, mint a Roland System 100 szemi-moduláris rendszer, 100M, és a klasszikus Roland TR-808, meg Korg MS-20-asok, vagy például olyan brit eszközök, mint a kettős oszcillátoros monofonikus analóg szintetizátor WASP és a WASP Gnat. Ezek többnyire a 70-es évek végéről, 80-as évek elejéről származó cuccok. Aztán bekerültek a stúdióba újabbak is, mint pl. az 1983-as Yamaha DX7-esek és egy Oberheim Matrix 1000-es. Volt ott AKAI S612 sampler, majd inkább az S900-asoknál és az S1000-eseknél maradtak, meg persze ott maradt kvázi dögnek az Emulator II.

A Yamaha TG77 rack, a 242 valódi igáslova (megfelelője a Yamaha SY77 szinti munkaállomásnak) viszont csak a Tyranny4YOU-tól jött be a hangszerparkba, hiszen 1991-ben került piacra. Effektekhez Quadraverbet, Roland reverbet, dobgépnek E-Mu Drumulatort használtak. Semmi extra, csak, ami általában is bárki által elérhető volt akkoriban, akár használtan is. (Még ha egy átlagos autó árába került is!) A csoda amúgy se a gépekből jött ki, hanem a velük való megszállott kísérletezésekből, Daniel pedig ezeknek rendkívül fontos laborvezetője volt mindig is, mint ismeretes.

INDEX és C.F

A CD-változat belső borítójának egy lapján a számok táblázatos formában, kódokkal szegmentálva vannak feltüntetve. Mit is jelenthetnek ezek a kódok? Mit takarhat a misztikus C.F. oszlop?

A fenti táblázat, nem pusztán díszlet, hanem funkciója is van: ez a CD mastering (vagy DDP / PQ lista) egyik műszaki leképezése, amit a zenekar stílusához hűen esztétikai, „adatmátrix” jellegű vizuális elemként is felhasznált. A Front 242 ezt tudatosan beemelte a dizájnba, hogy a lemez mérnöki, gépi és precíziós természetét vizuálisan is érzékeltesse, mintha a lemezt hallgató egy laboratóriumi adatlistát látna, nem csupán egy egyszerű track-listát dalcímekkel. Ez teljesen illik az album cyber-EBM-industrial esztétikájához és a „programozott ember” koncepciójához. Mérnöki dokumentumrészlet.

Azonban a lemezbelső az INDEX oszloppal és a C.F. oszloppal fontos technikai információkat is hordoz. Az INDEX abból a szempontból érdekes, hogy nullától növekvő sorban bontja al-indexekre az egyes zeneszámokat, ezek pedig egy felvételen belüli navigálást tettek lehetővé akkoriban. Ha valaki például egy gap-et, szünetjelet, tempóváltást szeretett volna kikeresni egy audiotracken belül, akkor volt erre lehetősége, különösen, ha a CD-játszója képes volt indexelési rendszer szerint keresni és lejátszani az egyes számokat és azon belül az indexeket. Mint a fenti képen is látszik, egy sáv (1 zeneszám = 1 track) több al-indexet is tartalmaz. Manapság már nem használunk ilyesmiket, általában 1 track = 1 index, de a régebbi és komolyabb CD-játszók indexeket és al-indexeket is tudtak keresni, léptetni, vagy ismételni is akár. Ez a klasszikus zenei felvételeknél volt leginkább szempont, ahol egy tracken belül el kellett tudni valahogy választani pl. a nyitányt a zenemű többi részétől.

Ez a vintage SONY CDP-950-es külön „Custom Index Mode” gombbal is rendelkezett.
A PAUSE és STOP gombok között láthatók az < index előre | index > hátra kereső-kezelőgombok.
Hasznos volt ez, csak hát valamiért feledésbe merült!

Szóval akinek van egy komolyabb, index-keresésre alkalmas lemezjátszója és megvan neki a Front By Front fekete borítós CD-változata, az kipróbálhatja otthon, hogy az egyes indexekre léptetve milyen változás vagy vágás történik a zenében.

A C.F. oszlop már egy trükkösebb és kompakt lemez kapacitásbeli kérdésről árulkodik. Erre pedig az 1982-es ún. Red Book CD szabvány lesz a magyarázat, amit a stúdiók és a CD-gyártók közötti technikai és kapacitási sztenderdként definiáltak abban a korban. A C.F jelentése a táblázatban CD Frame (Compact Disc Frame) – a legkisebb mértékegység a CD audió időzítésében, egy szektor része. Egy frame = 1/75 másodperc, tehát 75 frame = 1 másodpercnyi hangadatot tesz ki, vagyis 1 frame = 44100/75 = 588 mintát tartalmaz (ami 2352 bájtnak felel meg).

Ennél több technikai magyarázatot ez nem hiszem, hogy igényelne, sokkal inkább a CD inlayeren belül található adat-esztétikát szerettem volna csak ezzel megvilágítani azok számára, akiknek ez a tracklist-táblázat nem lett volna mondjuk mindvégig evidens.

Összegezve

Szigorú ritmusok, szintetizátor-falak, vokális parancsszerű megszólalások, kemény, mohó struktúrákkal telítettek, csöppet sem humánusak. De nem is kell, nem is kellett soha annak lenniük. A 242 úgy hozott létre egy új, kontroverz főalbumot, hogy a fele gépies, „táncolható” ipari groove-okra, rigid szintihangzásokra és loopolt ritmikára felépített, erősen produceri, stúdiós kialakítású body tánczene, a másik fele pedig szigorúan semleges, érzelemmentes, marcona módon deskriptív, leíró, tényközlő jellegű, apolitikus, így sem üzeneteket, sem állásfoglalásokat, sem értékítéleteket nem tartalmazó, maximum rövid vezényszavakkal, parancsokkal, agresszív ordításokkal tarkított dalok. Jobbról, balról, alulról, felülről támadható és védhető egyszerre. Az abszolút mértani és gépi középpontban maradási képesség etalonja. Jean-Luc De Meyer (vokál), Daniel Bressanutti (billentyűk/programozás), Patrick Codenys (billentyűk/programozás), Richard (Richard-23) Jonckheere (dobok/percussion) kollektív csapatmunkája, bármiféle individualista kiemelés vagy egyéni elhúzás, nevesítés nélkül.

A lemez a Wax Trax! Records egyik legnagyobb sikere volt. Állítólag meglehetősen nagy eladást ért el a kiadó életében (ilyen adatokat soha nem fogunk megkapni), már a korai felfutásban is jelentős mennyiségű példányszámokat adtak el belőle. Fontos szerepe volt az EBM/industrial zene mainstreamebb klubkörökbe való bekerülésében, a kritika is agyonméltatta, hamar toplistássá vált és gyakran a legjobb, hallgatásra érdemes industrial albumok között szerepelt, és nem csak a Headhunter kiugró sikere miatt.

Boldog, aki birtokolja, hallgatja frontról frontra lépkedés közben.

Aligha lehet legyintve és unottan elmenni mellette. Időtlen, örök, egyszerre öröm- és bánatforrás.

Hogy mégis mi a fenéért bánatforrás? Komolyan kérdezed?

A válasz: „Listen carefully!”

---

Front 242: Front by Front számlisták

Első, eredeti 1988-as WAX TRAX! vinyl:

A1 Until Death (Us Do Part) – 4:31
A2 Circling Overland – 4:43
A3 Im Rhythmus Bleiben – 4:14
A4 Felines – 3:33
B1 First In / First Out – 3:52
B2 Blend The Strengths – 3:12
B3 Headhunter V 3.0 – 4:45
B4 Work 01 – 3:27
B5 Terminal State – 4:09

Első, eredeti 1988-as Red Rhino Europe CD:

1 Until Death (Us Do Part) 4:31
2 Circling Overland 4:43
3 Im Rhythmus Bleiben 4:14
4 Felines 3:33
5 First In / First Out 3:52
6 Blend The Strengths 3:12
7 Headhunter V3.0 4:45
8 Work 01 3:27
9 Terminal State 4:09
10 Welcome To Paradise V1.0 5:17

2014-es Red Rhino Europe CD-Album, Reissue, Remastered, Repress, Arvato Pressing:

1 Until Death (Us Do Part) – 4:31
2 Circling Overland – 4:43
3 Im Rhythmus Bleiben – 4:14
4 Felines – 3:33
5 First In / First Out – 3:52
6 Blend The Strengths – 3:12
7 Headhunter V3.0 – 4:45
8 Work 01 – 3:27
9 Terminal State – 4:09
10 Welcome To Paradise – 5:17
11 Headhunter V1.0 – 5:01
12 Never Stop! V1.0 – 3:56
13 Work 242 N.Off Is N.Off – 5:10
14 Agony (Until Death) – 2:46
15 Never Stop! V1.1 – 4:22
16 Work 242 – 6:41

---

Front by Front dalszövegek magyarul

Amíg a halál el nem választ – Until Death (Us Do Part)

Most tied vagyok,
Most ott vagyok.
Most enyém vagy,
Most törődsz velem.
Most megkaptalak,
Most törődsz velem.
Most tiéd vagyok,
és Most ott vagyok.
Most össze vagyunk kötve – Amíg a halál el nem választ
*Most össze vagyunk kötve – Amíg a halál el nem választ
Most török befelé, Most etetem magam veled,
És minél inkább nő a súlyom, te annál inkább hanyatlasz**.
Most össze vagyunk kötve,
Most össze vagyunk kötve.
Most török befelé,
Most etetem magam veled,
És minél inkább nő a súlyom,
te annál inkább hanyatlasz.
Most össze vagyunk kötve,
Most össze vagyunk kötve – Amíg a halál el nem választ
Most össze vagyunk kötve – Amíg a halál el nem választ
Most össze vagyunk kötve.

Z-Á-R-D-A-space-B-E-space-A-Z-space-A-J-T-Ó-T-space-Ö-R-Ö-K-R-E
Most itt az idő, hogy meggyőződj:
Hogy az életünk, amit megosztunk, hosszú lesz.
Ami nem gyógyítható, azt el kell viselni***
Szóval össze vagyunk kötve – Amíg a halál el nem választ.
Szóval össze vagyunk kötve – Amíg a halál el nem választ.
Z-Á-R-D Z-Á-R-D-space
Amíg a halál el nem választ
Amíg a halál el nem választ
Z-Á-R-D-A-space-B-E-A-Z-space-A-J-T-Ó-T-space-Ö-R-Ö-K-R-EÖ-R-Ö-K-R-E
Z-Á-R-D-A-space-B-E-A-Z-space-A-J-T-Ó-T-space-Ö-R-Ö-K-R-E

* Amíg a halál el nem választ (Until death us do part): Ez egy direkt idézet az angol házassági fogadalomból, amelynek eredeti fordítása is „míg a halál el nem választ”. Itt azonban a boldog fogadalom helyett a kapcsolat birtokló, elkerülhetetlen, sőt, destruktív jellegét emeli ki. Az irodalmi fordításban a magyar közismert formulát használtam.

** És minél inkább nő a súlyom, te annál inkább hanyatlasz (And the more I grow, the more you decline): Klasszikus metafora egy toxikus, parazita jellegű kapcsolat leírására. A narrátor (az „én”) az erőt és életenergiát a másiktól (a „te”) vonja el. A decline (hanyatlás) a fizikai vagy lelki leépülésre, meggyengülésre utal.

*** Ami nem gyógyítható, azt el kell viselni (That what can’t be cured has to be endured): Ez a mondat egy filozófiai érv, mely a tehetetlenség és a sors elfogadására szólít fel. A kapcsolat elviselésének kényszerét sugallja, mintha egy leküzdhetetlen betegség lenne.

Keringés a Föld felett – Circling Overland

január 1., a csillagok ragyogóan fénylenek.
Idegpályák a központhoz kötve,
a géphez vagyunk láncolva.
Láthatatlanul és némán,
keringünk a föld felett*

A tervezők úgy alkották,
hogy kitérjen és kicselezzen**
Égi betolakodókat, betolakodókat az égboltunkon.

január 1., ma éjjel a csillagok ragyogóan fénylenek.
A vadászflotta gerince,
a védelmi ipar magja,
Az erők hűséges eszközei,
a rend kezesei***

január 1., ma éjjel a csillagok ragyogóan fénylenek.
Láthatatlanul és némán,
keringünk a föld felett,
Keringünk a föld felett,
Keringünk a föld felett.

Szilícium-tanácsadók**** mutatják az utat.
Elérjük az utazómagasságunkat.

2029. január 1., Nyugat-Európa, éjfél.
Láthatatlanul és némán,
keringünk a föld felett.
Pásztázunk, rögzítünk, archiválunk*****
azonnal ellenőrizve
Minden embert, autót és gépet a megfigyelt körzetekben.

január 1., 2029, 2029
január 1., 2029, 29, 29, 29
KERINGÉS A FÖLD FELETT
KERINGÉS A FÖLD FELETT
KERINGÉS A FÖLD FELETT
KERINGÉS A FÖLD FELETT

* keringünk a föld felett (circling overland): Az „overland” szó szerint „szárazföld felett” vagy „föld felett” jelent, de az űrhajózás, repülés kontextusában a terület rendszeres megfigyelésére, ellenőrzésére utal, mint egy őrjáratozó műhold vagy felderítő gép.

** kitérjen és kicselezzen (outturn and outmaneuver): Katonai szakkifejezések, amelyek a légiharcban (dogfight) használt fordulékonyságra és manőverező képességre utalnak. A „planemaker” (tervező, gépgyártó) a repülőgépgyártó iparra vonatkozik. A fordításban az irodalmi hangulat megőrzése mellett igyekeztem megtartani a funkcionális jelentést.

*** a rend kezesei (warrants of the order): Itt a „warrant” nem csak elfogatóparancsot, hanem jogosultságot, garanciát, biztosítékot is jelent. A „warrants of the order” tehát a fennálló rendet, a status quo-t fenntartó és garantáló eszközöket jelenti (a vadászgépek, a hadsereg).

**** Szilícium-tanácsadók (Silicon advisers): Metafora a számítógépekre, mesterséges intelligenciára vagy egyéb elektronikus vezérlőrendszerekre, amelyek a felderítő/vadászgépeket irányítják. A szilícium a chipek, processzorok alapanyaga.

***** Pásztázunk, rögzítünk, archiválunk (Scanning, taping, filing): A megfigyelés technikai folyamatait leíró igék. Scanning (pásztázás/átvizsgálás): az adatok aktív gyűjtése; taping (rögzítés, felvétel): a gyűjtött adatok tárolása; filing (archiválás/rendszerezés): az adatok elhelyezése a rendszerben.

Maradj ritmusban (Im Rhythmus Bleiben)

Belélegzés, kilélegzés, belélegzés, kilélegzés.
Maradj a ritmusban, maradj a ritmusban.
Mit tegyek?
Maradj a ritmusban, maradj a ritmusban.

MINDEN, AMI BENN VAN

KETTŐ / NÉGY / KETTŐ

KI! KI!

Ragadozók (Felines)

Azért jönnek, hogy felkutassák a zokogást*,
Azért jönnek, hogy bemocskolják a bánatot,
Hogy lássák a véres belsőket,
Hogy jóllakjanak a kétségbeeséssel**
Azért jönnek, hogy felkutassák a zokogást,
Hogy porrá zúzzák a legbensőbb fájdalmakat.

Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!

Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe***,
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe,
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe,
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe.

Mélyen a hiúságukba**** gabalyodva,
Összegyűlnek, hogy ellenőrizzék a szerencséjüket.
A keselyűk söpörnek le az utcán,
Hogy jóllakjanak a kétségbeeséssel.
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe,
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe,
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe,
Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe.
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
(Fúrd a fejed a homokba, vagy járj körbe-körbe)
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!
Etessük meg a ragadozókat!

* felkutassák a zokogást (track down the sobbing): A „track down” (felkutatni, felderíteni) ige a ragadozó állatok vadászó ösztönére utal. A szöveg metaforikusan azoknak az embereknek a könyörtelenségét írja le, akik a gyengeségre, a szenvedésre vadásznak.

** jóllakjanak a kétségbeeséssel (eat their fill of despair): A kétségbeesés elvont fogalma itt fizikai táplálékká válik. Ez egy erőteljes metafora, amely azt fejezi ki, hogy a ragadozó (vagyis az embertárs) másik fájdalmából nyeri az erejét vagy a kielégülését.

*** járj körbe-körbe (go around in circles): Tipikus angol idiomatikus kifejezés, amely a céltalan, hatástalan tevékenységre, a csapdába esés érzésére utal. Nem halad előre, csak ismétli ugyanazokat a lépéseket, a megoldás helyett a tehetetlenség állapotát tükrözi. A másik lehetőség („Bury your head in the sand”) a struccpolitika, vagyis a probléma tagadása. Mindkét opció menekülés a valóság elől.

**** hiúságukba (conceit): A „conceit” nem egyszerűen hiúságot, hanem önteltséget, túlzott büszkeséget, nagyképűséget jelent. A ragadozókat nem az éhség, hanem az önteltség hajtja, ami még kegyetlenebbé teszi az áldozatok felkutatását.

Első be / Első ki – First In / First Out

Kedveled a testet, mozgasd a testet!
Kedveled a testet, mozgasd a testet!
Teljes erővel, teljes gőzzel előre!

Ne maradj távol!
Azt akarom, hogy engedelmeskedj!
Ne kapcsold ki!
Kapcsold be az erőt*!
Kedveled a testet, szóval** mozgasd a testet!

Minden este lemegyek oda,
Csak hogy érezzem a ritmust.

* teljes gőzzel előre (full force ahead): Klasszikus angol idiomatikus kifejezés, amely a hajó- vagy vonatközlekedésből ered, de itt a határozott, gátlástalan, maximális energiával végzett mozgásra szólít fel.

** az erőt (the power): Az „erő” itt nem feltétlenül fizikai erőt jelent, hanem a gépies energia, az áram, a zenei feszültség, a belső késztetés metaforája, amelyet „be kell kapcsolni” a mozgáshoz, az engedelmességhez.

*** szóval (so): A szövegben a „so” (szóval, tehát) szó a logikai konklúziót, a parancsot vezeti be. Ha tetszik neked a tested (és a zene), akkor ebből következik, hogy muszáj azt mozgatnod. A szó direkt, felszólító jellege illeszkedik a dalszöveg imperatív hangulatához.

Blend the Strengths (Erősségeket elegyíteni)

instrumentális

Fejvadász V3.0 (Headhunter V3.0)

Ma nincs vagyona, egyedül és névtelen*,
De a sejtjeibe írva** hordozza a zseni jegyeit.
Ezt a férfit keresem, hogy gazdaggá és híressé tegyen minket,
Ezt a férfit keresem, hogy eladjam más férfiaknak.

Egy: Rögzítsd a célpontot!
Kettő: Tedd fel a csalit*** a zsinórra!
Három: Lassan terítsd ki a hálót!
És négy: Fogd el a férfit!

Fogd el a férfit!
Fogd el a férfit!

Ezt a férfit keresem, hogy eladjam más férfiaknak,
Hogy eladjam más férfiaknak legalább tízszeres áron.
Ezt a férfit keresem, aki ismeri a játék szabályait,
Aki képes elfeledni azokat, hogy megvalósítsa a célomat.

Egy: Rögzítsd a célpontot!
Kettő: Tedd fel a csalit a zsinórra!
Rögzítsd a célpontot, tedd fel a csalit a zsinórra,
Terítsd ki a hálót, fogd el a férfit!
Rögzítsd a célpontot, tedd fel a csalit a zsinórra,
Terítsd ki a hálót, fogd el a férfit!

Fagyj le, lődd le, hogy ölj, vagy halj meg****!
Fagyj le, lődd le, hogy ölj, vagy halj meg!

* névtelen (anonymous): A szöveg itt a tehetséges ember rejtett, kiaknázatlan állapotát írja le, mielőtt a „fejvadász” rátenné a kezét. A hangsúly az elhagyatottságon és az anonimitásban rejlő potenciálon van.

** sejtjeibe írva (written in his cells): Erős biológiai-metaforikus kifejezés, amely a tehetség, a zsenialitás veleszületett, öröklött, elpusztíthatatlan mivoltára utal, mintha a génjeiben hordozná a siker kódját.

*** Tedd fel a csalit (bait the line): Halászatból származó kifejezés, amely a csábítás, a megtévesztő ajánlat metaforája. A „bait” (csali) az a pénz vagy pozíció, amivel a „fejvadász” megfogja az áldozatát.

**** lődd le, hogy ölj, vagy halj meg (shoot to kill or die): Katonai szakkifejezés, amely a végső, visszafordíthatatlan döntési helyzetre, a totális kockázatvállalásra utal. A kontextusban a kegyetlen üzleti világot hasonlítja a háborúhoz.

Munka 01 (Work 01)

Ez az a fajta munka, amit szívesen csinálnál?

Ma este találkozom a barátaimmal,
Együtt ünneplünk…
A megcsonkított testet,
Egy másik megcsonkított testet.
Megegyeztünk, hogy kipróbáljuk a hipnózist.
Teljesen megőrültél?
Fagyva ébredek, vérzek az alagsorban.
Ó, a fejem!
Nem emlékszem semmire.
Azt hiszem, izgalmas volt az éjszaka.

Figyelj jól!

Mikor tisztán látok, véletlenül sajnálom
Az összes veszteséget, amit soha nem nyerek vissza.
Hé, te! Hé, én! Tetem a tükörben.
Szívós, mint a szikla, és a velejéig önző.
Víz, víz mindenhol. Vártam a jó időkre.

Álmaik mindig jelen vannak*
Az összes megcsonkított test,
Ugyanazon az obszcén módon.

* Álmaik mindig jelen vannak (I Nostri Sogni Sono Sempre Presenti): Ez az olasz nyelvű sor egy idegen, hideg hangot visz be a szövegbe. Jelentése: „Az álmaink mindig jelen vannak.” A műfordításban a tartalmi jelentést adtam meg, hiszen ez egy erősen metafizikai, fenyegető kijelentés a tudatalatti állandó hatásáról.

Végállapot (Terminal State)

Mi van az adatokkal?
Mi van a tényekkel?
Mi van a járványokkal?
Mi van velünk?
Mi van az adatokkal?

Nem hagyják abba a kúszást*
Mi van a járvánnyal?
Csak terjed tovább.
Lásd, ahogy téret nyer**,
Beássa magát a sebbe***.
Lásd, ahogy téret nyer,
Beássa magát a sebbe.

Szélcsendben vagyunk****.
Szélcsendben vagyunk.

A számszerűsítés (kvantálás) ijesztő.
A tények vakítóak.
Az idő elhúzódik.
A tények vakítóak.
Öltönyös buli***** vagyunk.
Most a féreg a gyümölcsben van*****.

Lásd, ahogy téret nyer,
Beássa magát a sebbe.
Lásd, ahogy téret nyer,
Beássa magát a sebbe.

Szélcsendben vagyunk.
Szélcsendben vagyunk.

Körbe tudnád járni a háztömböt.
Körbe tudnád járni a háztömböt.
Be tud lopózni bármely zárba******.
Be tud lopózni bármely zárba.
A válladon ott, az himlő?******
Le fog esni a hályog valaha is a szemedről?
A válladon ott, az himlő?
Le fog esni a hályog valaha is a szemedről?

Szélcsendben vagyunk.
Szélcsendben vagyunk.

Mi van az adatokkal?
Nem hagyják abba a kúszást.
Mi van a járvánnyal?
Csak terjed tovább.
Most a vonalak összetartanak*****,
A visszafordíthatatlan pont felé.
Lásd, ahogy téret nyer, felerősítve a sebet.
Katasztrófa. (Nevezd meg!)
Katasztrófa történik,
A szemed láttára.
Lásd, ahogy téret nyer,
Beássa magát a sebbe.
Lásd, ahogy téret nyer,

Beássa a…

Szélcsendben vagyunk.
Szélcsendben vagyunk.
Szélcsendben vagyunk.
Szélcsendben vagyunk.
Szélcsendben vagyunk.
A szélcsend.
A szélcsend.

A járvány.
Katasztrófa.
A tények.
A vonalak.
A tények.

* Nem hagyják abba a kúszást (They don’t stop climbing): A „climbing” (mászás, emelkedés) itt a statisztikai adatok (például fertőzöttek száma, veszteségek) folyamatos, riasztó növekedésére utal. A magyarban a „kúszás” jobban illeszkedik a félelmetes, megállíthatatlan terjedés képéhez.

** téret nyer (gaining ground): Idiomatikus kifejezés, amely azt jelenti, hogy valami előretör, teret hódít, egyre erősebbé válik (itt a járvány vagy a katasztrófa).

*** Beássa magát a sebbe (Digging in the wound): Erős, vizuális metafora, amely arra utal, hogy a probléma vagy a gonosz nem csupán érinti a sebet, hanem mélyen behatol, meggyökerezik benne és rontja az állapotot, megakadályozva a gyógyulást.

**** Szélcsendben vagyunk (We’re in the doldrums): A „doldrums” a tengerészek nyelve: a trópusokon található, szélcsendes, időjárásilag apátiát okozó terület. Metaforikusan a lehangoltság, a tehetetlenség, a bénult állapot szinonimája.

***** Öltönyös buli (We’re a party in a suit): Cinikus kép a felszínes jólétre és a formális megjelenésre. A „party” itt szórakozó társaságot, de politikai pártot is jelenthet, ami kiemeli, hogy a súlyos problémák közepette az elit formális keretek között, de értelmetlenül létezik vagy mulat.

****** féreg a gyümölcsben (the worm is in the fruit): Közismert metafora, amely azt jelenti, hogy valami kívülről szép, de belül már romlott, megrontott, azaz a hanyatlás, a belső pusztulás már visszafordíthatatlanul megkezdődött.

****** lopózni bármely zárba (sneak in any lock): A fenyegetés (a járvány, a tények, a katasztrófa) mindent átható, megállíthatatlan képességére utal, ami ellen a védekezés (a zár) haszontalan.

****** A válladon ott, az himlő? (On your shoulder there, is it a pock?): A „pock” a himlő (smallpox) hege. Ez a sor a fenyegető fizikai betegség, a járvány utolsó, direkt figyelmeztetése, amely már a testen is láthatóvá válik.

****** összetartanak (converging): A vonalak „összetartása” a matematikai vagy logikai végpont elérését jelenti, innen a „point of no return” (visszafordíthatatlan pont) kifejezés, ami a végső összeomlás közeledtét jelzi.

Üdvözöllek a Paradicsomban V1.0 (Welcome to Paradise V1.0)

Hé, szegény, többé nem kell szegénynek lenned!
Jézus itt van! Jézus nevében! (Alleluja!)
Úgy érzed, az életed zsákutca?
Tíz másodperc… készenlét!*
Jézus Isten fia. Gyere be, Jézus! (Alleluja!)
Ó, Istenem, bűnös vagyok!
Pokolra érdemes vagyok! (Alleluja!)
Házasságig nincs szex **!

Ó, Istenem, bűnös vagyok!
Pokolra érdemes vagyok!
A Biblia azt mondta, tartsd őt távol a hazugságban.
Jézus nevében! Jézus Isten fia. Jézus nevében! (Alleluja!)
Hé, szegény, többé nem kell szegénynek lenned!
Jézus itt van!
(El ne mondd az ördögnek!) ***
Hé, szegény, többé nem kell Jézusnak lenned!****

* készenlét (standby): Technikai, katonai vagy rádiós kifejezés. Itt a vallási megtérés és a transzcendens élmény műszakiasított, parancsra végrehajtható jellegére utal.

** Házasságig nincs szex (No sex until marriage): Direkt utalás a konzervatív, különösen az amerikai evangéliumi keresztény felekezetek által hirdetett szexuális tisztaságra és erkölcsi szabályokra, amelyeket a szöveg szatirikusan a bűnösség és a megtérés kommersz közegébe helyez.

*** Ne szólj az ördögnek! (Don’t tell the devil): Félreérthetetlenül ironikus betét, amely megerősíti a szöveg szatirikus élét. Azt sugallja, hogy a Jézus általi „meggazdagodás” üzleti jellegű titok, ami nem tartozik az ördög (a klasszikus erkölcsi ellenpólus) fülébe.

**** többé nem kell Jézusnak lenned (you don’t have to be Jesus): Ez a sor fordítja ki a szöveg eredeti ígéretét. Míg a „poor” (szegény) helyett gazdag lehetsz, emberi, isteni áldozatot nem kell hoznod. A megváltás kényelmes, passzív, külső folyamat, és nem igényel személyes áldozatot.

Soha nem áll meg! V1.0 (Never Stop! V1.0)

Soha ne állj meg!
Soha ne állj meg!

Gyújtás van*.
Mi irányítunk**.
A sebesség a valóság.
Muszáj berúgnunk… a motort***!

Nem látod?
Nem érzed?
Ez soha nem áll meg! (Soha ne állj meg!)

Támogatás nélkül,
De erős meggyőződéssel,
Egy újabb lépéssel előrébb.

Mi uraljuk a játszmát.
Mi uraljuk a játszmát.

Hát nem látod?
Hát nem érzed?
Ez soha nem áll meg!

Soha ne állj meg!
Soha ne állj meg!

Gyújtás van.
Mi irányítunk.
Egy újabb lépéssel előrébb.
Nem érzed?

Ismételd meg a mozdulatainkat!
Megállás nélkül****.

Megmutatom neked a végén:
Elérni a csúcsot!

Ez soha nem áll meg!
Soha ne állj meg!

* Gyújtás van (We have ignition): Technikai szakkifejezés az indításra, a motor bekapcsolására. Az EBM kontextusban a gépi, kontrollált folyamatok kezdetét és az energia felszabadítását jelenti.

**Mi irányítunk (We have control): Utalás a teljes uralomra, a helyzet feletti kontrollra. Eredetileg a rakétakilövés vagy a repülésirányítás nyelvezetéből származik, ami a dalszövegben az akarat és az energia uralására vonatkozik.

*** berúgnunk… a motort (kick… start!): A „kick start” (berúgni a motort) idiomatikus kifejezés arra utal, hogy hirtelen, energikusan elindítsunk valamit. A szüneteltetett forma (kick… start) kiemeli a parancsot és a ritmust.