---

Teljes spektrumú EBM taktikai megemlékezést tartottunk a Kaziban szombaton, amiről most röviden beszámolok, főleg, hogy ma van a hivatalos ünnepnapunk (de mi előrehoztuk). Volt ott minden: sárkányként okádó műfüstgép, amibe belehajtottuk a fejünket, robotlámpák, sztroboszkópok, pásztázó fények, amibe szintén, plusz vasemberek, kalapos cowboyok, matricaarcok, szegecsfejek, kékhajú mesebeli tündérek és sok-sok tánc a kemény beat-ekre!

Az Industrial Fusion / Ipari Szakadárok ismét megcsinálta a tutit és most én is meglepődtem, és talán mások is, hogy mennyire nem haltunk még meg ebben, hanem bizony összezártunk és ráadásul a szokásos őssejtek mellett elbátorkodtak jönni új arcok, a területtel most ismerkedők is. Tudom, mindig kardinális kérdés ez, hisz kemény az év, energiavámpírtroll, de ennek ellenére a Kazi emeleti terében szép számmal összejöttek az EBM és hasonszőrű zenék kedvelői.

A Kazi egyesek szerint nem a legtutibb hely egy ilyen eseményre, lent a földszinten külföldiek zsibonganak, zabálnak, isznak, így egy komoly anomáliának tűnhet az, hogy a belvárosban, ráadásul az emeleten egy underground diszkót csinálhattunk, de ezt legalább teljesen zavartalanul és roppant békésen. A Kazi személyzete (rendkívül kedves, barátságos, közvetlen és segítőkész arcok mindannyian) meg is jegyezték nekünk, hogy ilyen jó kis bulira még ők sem számítottak, üdítően problémamentes közönség voltunk. Innen is üdvözlöm őket, vendégszeretetük példátlannak mondható a mai elklubkurvult világban.

A magam részéről bemelegítésképp korszakok, égtájak, nemzetek, nyelvek között össze-vissza szánkóztam e meseszép nagyvas mögött:

Megjegyzem, voltak külön magyar blokkjaim is, és igyekeztem kedvezni a könnyedebb, populárisabb hullámokkal a közönség hölgytagjainak, így hatalmas öröm volt látni, ahogy el- és felszabadultan táncoltak kb. bármire, ami épp nem gyomornehéz svéd-japán Hiroshima-EBM volt.

Számomra az EBM nap az abszolút otthonságérzés. A pult mögötti hangulatcsinálás azonban a komfortzónából kilépés még mindig, hiszen operátorkodni kell, miközben szívesebben táncolok. Emiatt az örömöm természetesen nagyobb volt, mikor Kraak, U-Lab és Softense kiváló blokkjaira rophattam, akik az EBM és az indusztriál legjavát borították ránk az este folyamán. Természetesen nagyon hiányzott közülünk Fatman, akinek ezúton is gyors felépülést kívánunk!

Ilyen szuperjó közönséget kívánok minden partiszervezőnek, meg olyan klassz és építő baráti beszélgetéseket is, amiket táncblokkok között beiktathattam és volt abban minden: élet, munka, halál, Schopenhauer, Recoil, Laibach, Göd, köd, jog, hangtechnika, hangszigetelés, Haujobb, üvöltő szelek és nem is folytatom a sort, mert az már túl intim lenne.

Ragozhatnám még, de minek? Perfekt és hangulatos, békés, barátságos volt az egész, amilyennek lenni kell, ráadásul tele hommage-játszásokkal, váratlan fordulatokkal és meglepetésekkel. Úgy érzékeltem, hogy a barátok, ismerősök, de még az újoncok is egész jól kitartottak az este folyamán, megfáradásnak jelét nem is nagyon éreztem, sőt, jó sokáig maradtunk, kitartottunk, táncoltunk, úgy 4-kor lett lefújva a műsor, pirkadatra meg pikkpakk, haza is értünk.

A regeneráció még mindig tart ugyan, fáj minden lépés, de nagyon megérte!

Nagyon köszönjük, hogy eljöttetek és velünk ünnepeltetek! Nagyon büszke vagyok rátok.