Az EMPELDE projektem végére a 2022-es Demagógiai Intézet megjelenése után pontot akartam tenni. Telítődést, csömört, kiégettséget éreztem a magyar nyelvű zajzenei vackaimmal kapcsolatban, és bár a zenélést szerettem volna ugyan folytatni egészen másfajta elektronikus és kísérleti zenékkel, akkor úgy véltem, hogy az EMPELDE univerzumában már mindent elmondtam – nagyjából bármiféle érdemi hatás és visszacsatolás nélkül.

100 forintnak 50 a fele!

Ebből az állapotból az a váratlan helyzet hozott ki, amikor Calm T felkért, hogy adjak egy készülő új magyar válogatásalbumhoz (ez lett aztán a NEW HORIZON) egy EMPELDE-felvételt, ami eddig még nem jelent meg sehol. Mondanom sem kell, hogy semmi nem volt a táramban. Aztán csak úgy heccből megírtam a Forintot, gondoltam jó lesz az oda, a kutyát se érdekli majd. Azzal persze nem kalkuláltam, hogy onnantól kezdve a forint-euró árfolyam minden egyes változásánál engem fog mindenki csesztetni röhögő fejjel. Planetdamage másként mozgatta rá a füle botját és egy táncosított verziót dobott vissza collab-eredményként. Ez a verzió került rá végül a hazai electro-indusztriál kurrens előadóit felvonultató válogatáslemezre. Jóformán megvontam a vállam, hogy jó, akkor ez ennyi volt, majd nekiálltam egy megdöglött Electrolux porszívó szétszedéséhez.

Egy elromlott porszívóval indult be az egész

Ami nem ment valami könnyen. Sorra bontottam le a műanyag burkolatokat, recsegett-ropogott mindene, de folyton akadt valami lepattintós lemez mögött egy újabb rejtett, összecsavarozott komponens, amit nem tudtam szétfeszegetni. Már majdnem hagytam félig szétbontott állapotban és a fenébe az egészet, amikor hirtelen megvilágosodtam. Szemeim és szerszámaim elől elrejtett, trükkösen eldugott, nehezen hozzáférhető csavarok tartották ugyanis egyben a porszívó részeit, nehogy egyszerű legyen a javítása! Akkor villant be, hogy a döglődő, szétesésre ítélt világunkat is hasonló rejtett csavarok tarthatják még egybe. Láthatatlan és eldugott szervizes emberek, aprócska, bekussoltatott, alulfizetett, de lelkiismeretes csinyók, elkötelezett, a rendszerek aljára utasított rabszolgák, felettük pedig paktumok, titkosított egyezmények, láthatatlan szövetségek és szabályrendszerek. Legtöbbjükről fogalmunk sincs, nem látjuk, nem érzékeljük a jelenlétüket, de mégis hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az egész összetákolt hulladék-világunk azért mégse essen darabokra. Igen, az EMPELDE mindig is beteges vonzalmat érzett az ilyen sérülékeny és érzékeny ökoszisztémák alapos átvilágítása iránt.

Hogy éled túl a holnapot? Lesz-e még hozzá hangulatod?

A Rejtett csavarok ebből az ötletből készült el. Záporozó kérdések, elemekre bontási feszültségek, a megmagyarázhatatlan okok frusztrált keresgélése a padlószőnyegen térdelve, kezemben egy csillagcsavarhúzóval. A porszívót végül sikerült megjavítanom. A leggyengébb (és törött) pontjának egyben a leghasználtabb bizonyult, a kerek bekapcsológombja, ami egy vékony műanyag tengelyen forgott, amíg el nem tört. Ennek a porszívónak, a tervezési és a gyártási átgondolatlanságnak is köszönhetem, hogy a Rejtett csavarok szám létrejött, a hibakeresési, javítási és zavarelhárítási albumkoncepciót aztán már csak erre kellett felfűznöm.

Sajnos az album fő gyengéje az, hogy inkább zavaró és bántó kérdéseket tesz fel, élethelyzeteket, problémahalmazokat ábrázol nyersen és burkolatlanul, de megoldásokat vagy enyhülést tulajdonképpen semmire nem kínál és nem szállít. De miért is kéne, ha a helyzet mára teljesen reménytelenné és okafogyottá vált?

Erkélyről ledőlő öngyilkosok

A címadó Zavarelhárítás szám is inkább csak felsorolja, katalogizálja az eredményeket, hogy hová vezet ez az őrült rohanás, az emberi egó szétburjánzása, a gátlástalanság, ami törvényszerűen a világ széthullásához vezet. Kezdetben csak bosszankodni fogunk, hogy mennyi minden mondja fel a szolgálatot, szűnik meg, vagy akadozik kapacitás- és erőforráshiány miatt. Aztán rémülten figyeljük majd, ahogy az emberek egy ilyen drasztikusan megváltozott környezetben kettészakadnak törtető önzőkre és a kilátástalanságból menekülő, rezignált feladókra, “kiszállókra”. Már se a képek, se a hangok, se a szövegek (halott kultúra) nem nyújt tovább sem támaszt, sem menedéket. Ez a szám is azt kérdezi, sőt, követeli, hogy hol marad a zavarelhárítás? Kinek lenne lehetősége, képessége vagy érdeke megakadályozni, rendbe tenni ezt az egészet?

Várni és félni tanítottak minket

A Földönkívüliek sem egy sci-fi. Amikor már mindenkit, minden csoportot, oldalt elhasználtunk, lekaraktergyilkolásztunk, megvádoltunk, felelőssé tettünk és tényleg nem maradt már senki, akire rá lehetne kenni ezt az egészet, akkor még mindig ott lesznek a jó öreg földönkívüliek. Ez a szám is él a fekete humorral és az áthallással. Például nagyon kedvelem a beszúrt beszédfoszlányokat benne, amelyek ellenpólusokat képeznek. Ha bárki azt gondolná, hogy a földönkívüliek idegen lényekről, alienekről szólnak, akkor elárulom, hogy nem. Emberekről szólnak, akik úgy élnek és manipulálnak köztünk, mintha ők nem itt élnének, csak gyarmatosítani akarnának. A jó hírem az, hogy ők is velünk együtt pusztulnak majd bele az alattomos műveleteik eredményébe.

Minek rohangásztok?

A Fehér furgonosok egy szimbolikus, antifogyasztói-antikapitalista (fogyasztói társadalom ellenes) felvétel, amely 100%-ig valós, személyes élményeimen alapszik. Az album készítése idején sokat kellett autóznom (a számok többségét nem íróasztal mellett, hanem vezetés közben, fejben írtam). A kora hajnaltól késő estig mellettem eszelősen nagy sebességgel és hajmeresztő manőverekkel elhúzó furgonok (beleértve a kisteherautókat, szervizes kocsikat, minibuszokat, stb.) és azok vadóc sofőrjei ihlették a számot. Rámásztak a seggemre, kiégették a gonosz fényszóróikkal a szememet, folyton levillogtak, szinte percenként akarták levinni a bal tükrömet, mert előzéskor megfelelő távolságot se tartottak, úgy rohantak. Nem tudom, létezik-e erre vonatkozó statisztika, de megfigyeléseim szerint a legtöbb közlekedési balesetet szignifikánsan az őrült módra száguldozó, többnyire fehér szállítójárművek okozzák. (Nem kizárólag csak a fehérek.) Tisztelet a kivételnek, de akkor is kiváló szimbólumai az őrült hajtásnak, hajszolásnak, rohanásnak, a csomagszállításnak, a mindenféle szirszarok féktelen házhoz rendelésének, az emiatti közúti-logisztikai pokolnak. A szétkúrt, túlfogyasztó, időhiányban, magas nyomásban vergődő társadalom modernkori agresszív lovagjai ezek, egy volatilis rendszer részei, amelyben a kereskedelmen át az áruszállításig, a vásárlókon át a marketingig, az elnyomó munkaadókon át a munkabérért akár mások veszélyeztetésére is képes munkavállalókig terjed a spektrum. Szatírikus, dühös, tudathasadósan önironikus, problématérképező felvétel ez, benne a magyar valóság minden egyes keserű íze és mocskos tónusa. (Ezzel a számmal szüttyögtem el amúgy a legtöbbet, elég nehezen állt össze.)

Kicsorbult az élünk

A Peremvidék úgy született, hogy pont egy ilyen világvégi telephelyen dolgozom, ilyen környékeken mozgok sokat és volt elég lehetőségem látni olyan gazzal felvert udvarokat, ahol mindenféle vacak fel volt halmozva. Egy nap közelről végignézhettem egy ilyen teletömött udvar és házikó lomtalanítását. Markológépekkel hordták ki azt a sok felismerhetetlen roncsot, amit valaki oda összegyűjtögetett. Azt gondoltam, hogy talán a “gazda” összeaszott holttestét is felmarkolhatták a lomjaival együtt. Sokszor nagy reményekkel és nagyívű tervekkel szednek össze emberek különféle tárgyakat és alkatrészeket, amiből aztán az életvitel és a kilátástalanság miatt mégse lesz semmi. Előbb pusztul el a “tervező”, minthogy megvalósulna a “terv”. A társadalom peremére szorított, szorult kisemberek felrázását szolgálja ez a szomorú költemény.

Téged ki tanított meg így viselkedni?

A Viselkedés egy Insta-vagy TikTok rövid videóból indult el, ahol mindenféle pszichomókusok (főként extrovertált, önmagukra tartalomgyártóként gondoló nők) osztogatják a mentális egészséggel, párkapcsolatokkal, traumakezeléssel kapcsolatos tanácsokat. Ezeknek az online, social media “tanításoknak” látszólag nem sok értelme van, mivel nagyon sok felnőtt ember egészen brutális éretlenséggel, infantilizmussal, affektálással, agresszióval nyilvánul meg a világban. Nekik szegeztem kérdéseket ebben a számban.

Nem hagyhatjuk odaveszni

A Concorde-effektus valami egészen másnak indult, eredetileg egy boszorkányégetős, inkvizíció szöveg volt rajta, de aztán szembesültem a hétköznapokban a Concorde-effektus fogalmával. Ez azt a káros emberi viselkedést jelenti, amikor csak azért ragaszkodunk valamihez, például egy vállalkozáshoz, projekthez, párkapcsolathoz, beruházáshoz, mert már pénzt, időt és energiát öltünk bele, miközben világosan látszik, hogy elsüllyedt költségek tévedése ez, és bukásra van ítélve, sosem térül meg, de csakazértis makacsul tovább folytatjuk. Ez a gazdasági fogalom a Concorde szuperszonikus repülőgép fejlesztésének végéről kapta a nevét. Egy újabb szomorú történet ez is.

Szerencséje van

A Diszpécserszolgálat egy szatíra azok emlékére és tiszteletére, akik az ügyfélszolgálati tevékenységük és az ügyfelekkel (ezek sokszor nehéz emberek, nehéz esetek) folytatott sokszor parttalan kommunikációjuk okán az első frontvonalon szolgálnak. Az ő elesettségük, kilátástalanságuk, kiégettségük és támasznélküliségük egész jól kidomborodik ebben a kísérleti felvételben.

Mindenki sír, hogy bedilizik

A Készenléti jel hiányzik címet a 101 Klub hangtechnikusának köszönhetem. Ugyanis, amikor a debütáló fellépésem volt és próbáltuk működésre bírni a nagy laptévét, hogy azon fusson a vetítésem, valami nem volt jól bekötve és ez az üzenet volt olvasható a képernyőn. “Na, itt egy új EMPELDE-szám címe, tökéletes lenne!” Nos, megcsináltam, de a világban előretörő gonosz erők, sötét ideológiák és az értékvesztés, valamint az emiatti szünet nélküli szorongás került a szám középpontjába.

Acsarkodó-recsegő felnőtt-óvoda

A Szolgálatba helyezed magad talán a legderűsebb, erőt adó felvétel az albumon. Ez az a pont, amikor felszívhatod, megerősítheted magad. Ha mások tömegesen meg is dilinyósodnak, te attól még megőrizheted a globális hisztéria és szétesés közben is az egyenes tartásodat, önfegyelmedet, képességeidet, DIY-szemléletedet. Végülis megérné embernek és emberségesnek maradni, még akkor is, ha megförmedőben van a világunk, nemde?

Hogy a koponya apró fürjtojásként milyen könnyen fröccsen szét

Az Emberbontók abból a félelmemből sarjadt ki, hogy mindig is rettegtem attól, ha embereket láttam kóringyálni az autópályák fölötti felüljárókon. Sosem lehet ugyanis tudni, kinek mi jár a fejében, mitől, mikor és hogyan zakkan meg, aztán csak úgy elkezd nagyobb köveket lefelé dobálni heccből az alatta elsuhanó autókra. Totálisan elborult rendszer- és emberkritika ez, amolyan TWD-szám, de hát volt ugyebár Mad Max is. Az album inlayerében szereplő különös képet a Gemenc Expressz (ez egy rohadt lassú vonat, ami Székesfehérvár és Szekszárd között közlekedik.) ablakáról fotóztam. Ez egy ablaküvegkár, feltehetőleg valaki egy méretes követ dobhatott valamikor az ablakára, amit egy átlátszó üvegfóliával reparáltak meg, hogy ne robbanjon szét. Illusztrációnak kiváló, valóságnak viszont szánalmas.

A doki tremoros, keze kicsit reszket

A Rémület a harmadikon egy brutalista háborús jelenetsor, amelyben egybesűrűsödik az egészségügyi ellátórendszer teljes csődje, a háborúk borzalma, valamint a tudásalapú társadalom, a tanulás, tudás és szellemiség groteszk hiábavalósága. Az önmagát mindenkor okosabbnak és bölcsebbnek gondoló értelmiségiekre akartam ráhozni a frászt ezzel a hosszú, horrorisztikus szenvedéssel, úgy, hogy “krónikásként” persze én is közöttük fetrengek és semmivel sem vagyok jobb helyzetben náluk.

Üres konténerek vagyunk

A Vegánok disznótoron számot nem csak azok fogják érteni, akik valóban vegánok, hanem azok is, akik voltak már/még valódi disznótoron. A szám szimbólikus: az establishment és a hatalom egyszerűen nem hajlandó megérteni azt, hogy nem kérünk a populizmusukból, ideológiáikból, önkényes döntéseikből. Zsíros tepertővel tömnének minket erőből akkor is, amikor már mindent kihánytunk és undorodunk. Magunkra aggathatunk persze címkéket, felvehetünk saját egyéni stílusunknak megfelelő ruhákat, a szemükben akkor is egészségtelen szarságokkal megtömni való “üres konténerek vagyunk”. Mindkét, egymásnak feszülő pólusnak görbe tükröt tart ez a provokatív szám.

A Föld bolygó testén: beteg szövet

A Csövek abból az élményből és továbbgondolásból jött létre, hogy egyszer feljutottam a brüsszeli Atomium legfelső szintjére, ahonnan kilométerekre el lehetett látni és minden be volt építve. Sokkoló volt belegondolni abba, hogy egyetlen viskóval indulhatott az egész. Aztán újabb viskók, majd utcák, később városrészek, peremvidékek lettek bekebelezve és csőhálózatot, szennyvíz-, gáz-, metróhálózatot kellett kiépíteni. A szám a térhódításról, az etetésről, az egész nyamvadt emberi civilizációs kóceráj fenntartásáról és továbberőltetéséről, összekötéséről és elfertőződéséről szól. Arról, hogy szanaszét fúrtuk a Földet, hogy mindenhol romlást hozhassunk rá és önmagunkra. A cső nagyszerű találmány amúgy, de a közműhálózatok fenntarthatatlansága és szervizelhetetlensége szépen lassan meg is fog ölni minket, hacsak nem válunk alázatos csőgörényekké, kezitcsókolom.

A Zavarelhárítás technikai háttére

Az album technikai háttere nem különösebben érdekes, de hátha valakit mégis izgat, ezért leírom ezt is. 100%-ban szoftverszintetizátorokkal, azaz az FL Studioba befűzött VST-kkel készült. Elsősorban ezekből csikartam ki a legtöbb beteg hangot: Synthmaster 2, HALO-2, Harmless, Sonigen Modular, FLEX, Toxic Biohazard, GMS, Sytrus, TyrellN6, VacuumPro, Korg M1, JP6K, T-Force Alpha Plus. Ehhez tapadt nyilván pár tucat FX, amiket felesleges felsorolnom. Az album számos pontján hallhatók mindenféle sample-k, zajok, zörejek, amiket Zoom H1N-nel és/vagy a telefonommal vettem fel. Sok analóg field recording hang, beszédfoszlány így keletkezett, a többit meg ügyes és bátor mosómedve módjára innen-onnan kukáztam. A munkafolyamat két legnehezebb része egyrészt a vokál milliószornyi hangrögzítése volt (állandóan szuboptimális körülmények között, hiszen társasházi környezetben a kinti közlekedési eszközök, vinnyogó-nyüszítő kutyák, vasgolyókat csempén pattogtató, bömbölő gyerekek, velük hangosan veszekedő szülők, fűnyírók, falfúrók), hiszen bármi könnyedén készen állt arra, hogy megakadályozzon a vokálrögzítésben, vagy egycsapásra tönkretegye azt. A másik nehézség a szoftverszintetizátorok és FX-ek egymás iránt tanúsított intoleranciája volt, sok-sok beteg és káros frekvenciának és alattomos búgásnak, clippingnek kellett megtalálnom a forrását és kibékítenem őket. Mondjuk ettől is autentikussá vált az anyag. Masteringre az Ozone 9 Elements szolgált, amihez még mindig kb. csupán annyira értek, mint a motorozáshoz. Csak a miheztartás végett: a zenekomponálási, szövegírási és maszterelési munkákhoz nem használtam semmiféle AI-alapú eszközt. Ez mondjuk meg is hallatszik a szőrösségén és sorjázatlanságán.

Az albumborító

Az albumborító (front és back cover) fotói Kalocsán készültek a Margit-malom előtt. Érdekessége csupán annyi, hogy fel kellett valahogy utólag pakolnom az ipari műemlékre a feliratokat és az EMPELDE-logót. Ez az első olyan cover artom, amelyen én szerepelek az arcommal (eddig ettől tartózkodtam), de egy ilyen szerzői kiadáshoz szerintem ez dukál is, nem beszélve arról a beteg pózolásról, amit előadtam. A shooting során még egyáltalán nem is volt meg a fejemben a gondolat, hogy az album koncepciója később az emberi tébolyról, egóról és a megzavarodásról fog szólni és hogy ez a választott kép (ollóval az agyban a veszélyes drótok átvágása!) ezt szimbolikusan ki is fejezi. A kreatív alkotás ugyanis egy ilyen furcsa láncreakció tud lenni. Bohóckodunk, csinálunk ezt-azt csak úgy, just for fun, majd a végén a legutolsó puzzledarab adja ki, hogy tulajdonképpen az első próbálkozások azért mégsem öncélú bohóckodások voltak, mert nagyon is beleilleszkedtek az egészbe, holott nem is tulajdonítottunk nekik jelentőséget.

A Zavarelhárítás kőkemény, zajos, nyers és sokkoló, ipari electropunk szerzői anyag, egyedi és felkavaró mű. Sokan rühellni fogják. Lehet nem a legjobban sikerült, nem a legtökéletesebb, de talán a legfegyelmezőbb és a legveszélyesebb – legalábbis az EMPELDE diszkográfiájában egészen biztosan. Nem kell profi legyen, hiszen maga a világ sem az. Sok mindent mesélhetnék még erről, de már így is jócskán túlbeszéltem a dolgot. Ha valami érdekel még, majd legfeljebb megkérdezed.

Az EMPELDE Zavarelhárítás című új albuma a Bandcamp-en meghallgatható, letölthető.

Megjelenés: 2025. március 15.