Az ENTSHITIFICATION (ejtsd és gyakorold: entsitifikésön) kifejezés újra igen felkapott lett, lépten-nyomon felbukkan a hírfolyamomban, de IRL is sokszor, holott a jó öreg Cory Doctorow író és aktivista már 2023-ban bevezette az elbaszódás, elszaródás (tk.: szándékosan és gonoszságból elkövetett elrontás) mindannyiunk által jól ismert jelenségre vonatkozó fogalmát. Naponta érezzük súlyát. Lüktet tőle az ér a halántékban. Verejtékcseppek gurulnak le a homlokon. Ökölbe szorul apu keze.

Az entshitification az a folyamat, mikor egy digitális platform, szolgáltatás vagy cég fokozatosan rontja a saját minőségét, felhasználói élményét és megbízhatóságát, általában azért, hogy rövid távon több profitot szerezzen. Kezdetben a cég vagy platform nagyon jó, hasznos, átgondolt, hiányt is pótol, ezért vonzó a felhasználóknak, minőségi szolgáltatást ad, hogy gyorsan növekedjen a közönsége, felhasználószáma. Később a figyelmet és bizalmat kihasználva a szolgáltatás elkezd fokozatosan rosszabbá válni. Egyre több reklám bukkan fel benne, kevesebb szabadsága és kontrollja marad a felhasználónak, agresszívabbá válik a titkos és alattomos adatgyűjtés, miközben olyan hevesen duzzasztják hongkongi telefonkönyv vastagságúra az ÁSZF-üket, a (nem) tisztelt tömeget pedig olyan iramban upgrade-eltetik meg „válts PRO-ra basztatják” tovább és tovább, meg korlátozzák, szivatják, fenyegetik, UX/UI-idegesítik, hogy a platform végül annyira, de annyira elszaródik, hogy az már se a felhasználóknak, se az üzleti partnereknek nem jó, sőt, egyenesen gyűlöletessé lesz. (De addigra a cég megpróbálja kisajtolni belőle a maximum profitot persze.)

Ez a szoftveriparban, tech business-ben, streaming-szolgáltatásokban, médiában & entertainmentben mondhatni már nem is összeesküvéselmélet, hanem mindennapi kötelező tornagyakorlat. A kezdeti elvek sutba vágása a rövid távú haszonért. Így lesz belőlünk aztán egy szétstresszelt világban még frusztráltabb, fekete korommá kiégett, kreativitásunkban és élvezetünkben megcsorbított, csalódott és többszörösen átbaszott end-user-ek, azaz magyarul: „véglények”.

A fentiek nagyon igazak tudnak lenni a kreatív / kulturális / zeneiparra is. Hány lehúzós AI alkalmazásra reggeltél, hogy előállítsd te is életed nagy dobását, miközben millióan mások is így tettek? Hány felpoppanó ablakot, böngészőtabot csuktál be csalódottan egy átlagos napon a számítógépeden? Hányszor halottad, hogy lájkolj, kövess be, támogass, fizess elő PRO-tagságra, mikroadományozz, worshippelj éjjel-nappal? Hány olyan platformra, hírlevélre, csatornára iratkoztál fel, aminek bizalmat szavaztál, de csöppet sem azt kaptad, amire vágytál? Hányszor terelték el az értékes és pénzben kifejezhetetlenül drága idődet és figyelmedet, miközben észre se vetted, hogy még a kontaktlecsét is kilopták közben a szemhéjad alól?

A Világuralomra Törekvés álmos, masszív consumer vagy ADHD-s óráiban és a halott internet teórián derengve se feledjük, hogy a valódi (és nem fake) undergroundot az különbözteti meg a mainstream-től, hogy képes lázadni, ellenállni, aktivista üzemmódba kapcsolni, és bármilyen módon képes elérni az új metódusok, gonoszság-hatástalanítások (és ezekhez fűződő smart shortcut-ok) elsajátítását és alkalmazását. Vagy a szerződés egyoldalú felmondását. Ha valami install-képes, akkor uninstall is lehetséges. (ÉS: többet vissza se nézünk.)

Egy aranyos kis városi legenda szerint, amit a napokban hallottam, egy nagy cégnél teszteltek egy csomagoló- és rakodórobotot, hátha egy nap költséghatékonyan kiválthatja a nagy számban megcsömörlött és rendre felmondó raktári munkásokat, mivel csapnivalóak volt ott a munkakörülmények és a munkahelyi atmoszféra. Aztán egy nap véletlenül valahogy nyitva maradt a nagykapu, és egyszer csak azt vették észre az ott robotolók, hogy a kölcsönbe vett és tesztelt robot már spurizik is kifelé a raktárcsarnokból. (Állítólag úgy rohantak utána, hogy feltartóztassák valahogy.)

Akár igaz a sztori, akár nem, vegyük észre: az a raktárból kifelé rongyoló robot mi magunk kell legyünk.

Mindegy, hogy egy ótvar streaming-szolgáltatóról, szoftverről, agresszívan nyomulós operációs rendszerről, megromló párkapcsolatról, kizsigerelő melóhelyről, retkes szórakozóhelyről, pofátlan kiadóról, lehúzós repohár-rendszerről, etikátlan márkáról, korrupt politikai rendszerről, elvtelen üzlethálózatról, vitatható szándékú csatornáról, vagy bármiről is legyen szó: ha nem tudod csöppet sem megváltoztatni, csak eltűröd valahogy, miközben nap mint nap csak tovább szorongat, fenyeget, megaláz, lekorlátoz, lefáraszt, fogva tart, akkor bizony mielőbb ELLENÁLLÁS és / vagy TÜNÉS ONNAN KURVAGYORSAN MÁSHOVÁ!

Engem a szüneten és privát elvonuláson töltött két nyári hónap ezekkel a gondolatokkal kergetett körbe-körbe és faltól-falig. Megvilágosító ereje olyan mértékű volt számomra, hogy szkippeltem is miatta minden nyári programot, bulit, zajt, zenét, Balatont, Pestet, Győrt, satöbbit. Semmi sem érdekelt jobban az elmélyült, bíbelődős hackelésnél, a retro-tech nosztalgiánál, régi gépek simogatásánál és az aktivizmusnál. Gyakran vettem elő egy pöttyözött lapokból álló üres füzetet is, hogy a high-tech orvosi eszközre emlékeztető, kedvenc multifunkciós mechanikus ceruzámmal valami izometrikus jövőképmodelljét rajzoljam meg a HUN / INDUSTRIAL \ TECH magazinnak és portálnak. Azért, hogy egy igényes, mély és szerethető kiadvány, platform legyen és az is maradjon, miközben lesalátázzak róla mindenféle olyan frusztráló sallangot és (néha még engem is) gátló tényezőt, amely igazából soha nem is volt rávaló.

ENTSHITIFICATION?

Nem vagy a barátom.

(Releváns zenei tartalmakkal, új megjelenésekkel, hírekkel később jelentkezem. Most csak a fentieket szándékoztam közölni, a figyelemelárasztás eleve kizárt volt.)