Kellemes kis nyári havi riport poszt következik ebben a szinte rezzenéstelen és totálisan unalmas koviubiszezonban. A gyíkok is a rezsó alá menekülnek hűsölni, arconpörgés legfeljebb a melóban van, már aki nem épp az „extended play” szabadságát tölti. (Innen is pacsi nekik, legyen békés számukra a zéró screentime és lógassák mindenüket továbbra is hideg vízbe, a reptereket meg kerüljék el messzire.)
A mostani havi riport címéhez csupán annyi a magyarázat, hogy vannak mindig vicces elszólások, ez is egy ilyen, ráadásul még értelme is van. A dominó-elv az a kataklizma, amit egyetlen dominótest eldőlése okoz és végigfut egy egész sor rendszeren. Ilyen volt például a nagy informatikai leállás júliusban, ilyen lesz a klímaváltozás, megspékelve a nagy AI-rendszerek és adatközpontok túlmelegedésével, öntermékei visszaöklendezésének erőszakos visszaetetésével, de ilyen lesz például a koleszterin és az angina pectoris győzedelmeskedése is a NER felett. Onnantól semmi sem lesz már a régi, alapjaiban változnak meg a dolgok. (Csak ki kell várni.) Ezzel ellentétben a dinamó-elv alatt azt értjük, hogy addig tekersz mint egy kis güzüke egér, ameddig csak bírod és táplálod az energiát az előbbi elv teljesüléséhez. A két elv összefüggésben van egymással, de nem felcserélhetők vagy összetéveszthetők.
H.I.T ebben a különös és kvázi eseménytelen hónapban is guberál számotokra érdekességeket, közben pedig lassan, de biztosan hegeszti tovább a következő mega-magazin (bookazine) számot. Szóval ne vegyetek ki a könyvjelzők közül légyszi, ráértek arra még!
Belföldről jelentjük:
Csináljuk a pörgést!
Vannak, akik tudnak zenélni és remixelni is, és vannak, akik csak azt hiszik, hogy tudnak. Én az utóbbiakhoz sorolnám magam, és a remixek világa nem is kifejezetten a kedvenc időtöltésem, coverelésekben sem vagyok jó. Van azonban a hazai dark electro / ipari cyberpunk színtéren egy srác, akinek ez valahogy a vérében van, és jószerivel a kávéval intravénázta magába szuroksűrű, hosszú éjszakákon át – all-season wide. Ne töprengj, a tech-gonzo Planetdamage lesz az, bizony-bizony, jól sejtetted.
Az Angelsplit-tel való barátsága elég hosszú múltra tekint vissza, köztük a collabok és call-ok már jócskán rendszeresnek mondhatók. Az Angelsplit reach-rátáját nem tudnám jószerivel megsaccolni se Magyarországon, ezért csak röviden annyit mesélnék róla, hogy Karl Learmont (művésznevén: Zoog Von Rock) és bandája Sidney-ből, Ausztráliából indult valamikor 2003-ban és most az USA-ból tolja/tolják ránk a full-automatikus luxuskommunista (FALC), teljesen elborult és szépelgésmentes cyberpunk industrial rock-ot. Fogalom a szakmában, fogalom az iparban.
A 2023-ban megjelent, 11. sorlemez, a The Bastard Gods egyik számát, a Do The Spin-t szedte darabokra Planetdamage. Úgy pakolta ismét egybe, hogy abból egy valóban pörgős, magas BPM-ű táncvírus lett! Nyugodtan össze lehet hasonlítani a kettőt, visít a különbség, pedig egy kimondottan jó, punkos nótáról (erős szöveggel) beszélhetünk.
A pörgetések, algoritmusok és a playlistek kedvéért: Angelsplit: Do the Spint (Planetdamage Remix) 2024 a Spotify-on
ÉJ-ÁJ! Bepottyant egy új Syngular videó: Electric Music
Első hallástól kezdve rajongok Molnár Ferenc Syngular projektjéért, írtam is korábban az első fellépéséről itt.
Az Electric Music egy újabb tiszteletadás az elektronikus zenészek, kütyütekergetők, szintibolondok (bocsánat: boldogok!) és a Nagy Úttörők előtt. Karl Bartos Mester (ex-Kraftwerk) ugyanezen az alkotói néven (jó, kával írva) hozott ki sorra albumokat, amelyben keveredett a szintetizátornyüstölés, a popzene és a vad kísérletezés. Én az 1993-as Esperanto albumát igen kedveltem, mert voltak rajta erős vadhajtások. Syngular most egy élő játék rögzített felvételével tette tartalmasabbá a júliust, megtüzdelve mesterségesen generált filmfelvételekkel és animációkkal, amely a robotok, AI és az Űr körül kering, egészen az utolsó gombnyomásig. Szemrágcsa, fülropi, jeges érzések és borzongások! Hogy ez most utópia vagy disztópia-e, azt mindenkinek a saját bejáratú fantáziájára bízom, a szám mindenesetre a modern tech-AI-age hangulatos jeleneteit és kraftwerkian hangulatát hordozza szét. No, és ugyan ki gondolta volna 1994-ben Magyarországon, hogy 2024-ben ilyen zenék és videók idehaza is születni fognak? Ugye, hogy senki!
Mint látni fogjátok, Syngular gondosan referálta a használt arzenálját is: Elektron Digitakt II, Roland S1, Waldorf Pulse 2, Novation Mininova kerültek bevetésre ehhez a trackhez. Az eredmény önmagáért beszél, de értetek muzsikál.
Ha belenéztek figyelmesen a videó leírásába is, találni fogtok ott egy érdekes kódot. Eddig nem találkoztam még ilyesmivel, de gondolom, hogy olyan időket élünk, amikor minden adat fontos. Ezért rákerestem, hogy mi is az a rejtélyes ISRC-kód. A dalszerzo.hu (Artisjus) oldalon van hozzá egy egész részletes tanítás: ISRC kód: mire jó, és hogyan igényeljem? Az ISRC: International Standard Recording Code, vagyis ez az azonosító egy szerzeményről készült egy konkrét hangfelvételt azonosít. Mélyebben most nem megyek bele, de tanulni sose fáj.
Ezotériaelektronikus perceink következnek: 49th-Octave
Patricia Mercier író, művész és látnok, tapasztalt természetes holisztikus terapeuta, aki jógát, meditációt, stresszkezelést, kristály- és fénygyógyítást és holisztikus masszázst is tanított, valamint elkötelezett az emberi tudat pozitív evolúciója iránt ezekben a gyorsan változó időkben, írt egy könyvet Csakra-Biblia címmel, amelyben a fény spektrumával és a csakrákkal kapcsolatban az alábbi gondolatok ütnek most léket a fejünkön, mint agresszív zöldséges a piaci, érett görögdinnyén:
„Emberként az elektromágneses fényspektrum 49. vibrációs oktávján belül létezünk. Ez alatt a tartomány alatt alig látható sugárzó hő, majd láthatatlan infravörös, televízió- és rádióhullámok, hang- és agyhullámok; fölötte alig látható ultraibolya, majd láthatatlanok a vegyi anyagok és parfümök frekvenciái, ezt követik a röntgen-, gamma-, rádium- és ismeretlen kozmikus sugarak.”
Nem vagyok benne mélyen ezekben az aura-spiri-kundalini-csakra dolgokban, hogy kompetensen tudjak ehhez hozzátenni bármit is, viszont a fenti idézet első sora nem csupán az ezoterikus szakmában, de a trance és a meditációs zenék iparában is olyan mély gyökeret vert magának, hogy ember nincs, aki azt kihúzza. Azt viszont alá tudom húzni, hogy a vibrálóan izgalmas és sokszor hyperművészeti szerzemények akár gyógyítólag is hathatnak az emberre. Miért is ne?
Vörös László projektjének ezt az izgalmas 49-th Octave (49. oktáv) nevet választotta. Progresszív psy-trance, electro-industrial, goa trance, deep techno, industrial techno, metal és még megannyi elektronikus szubzsáner keveredik a táncorientált, máskor lebegő szinti-varázsszőnyegekre applikált darabjaiban. Első tétele az Indigo Children, 2015-től datálódik, azóta folyamatosan hozza ki a single trackjeit. Egyik személyes kedvencem az Altruizine szám magyar verziója, amelyben Stanislaw Lem sci-fi író Kiberiáda című művének utolsó történetéből hangzik el egy részlet egy hűvös, női narrátor szájából. Másik, ami beakadt nálam, az Uncle Joe, ami jobbfajta, sötét ipari elektro hengermű, a fanatikus sztálinisták ezt a tracket egyenesen imádni fogják. Aztán ott van még az industrial techno Angst vor der Zukunft is, amelyben Werner Mitsch, német aforizmikus író híres tételmondata ismétlődik németül egy gépnő előadásában (én magyarul biggyesztem ide):
„Régen az emberek féltek a jövőtől.
Ma a jövőnek kell félnie az emberektől.”
Én ezeket a kis kulturális referenciabeszúrkodásokat egyébként nagyon bírom, mert tanulok is velük, plusz megdobja a hangulatot. Huxley, József Attila, Katalinka szállj el (A hetedik c. vers, vagy az ismert gyerekdal horzsoló ipari metálkerékbe törve, Jézusom!), szóval lépten-nyomon meglepetések érik a hallgatót. Van ChatGPT-vel írt szövegbetét, de még a The Guardian-ból származó szövegfoszlány is. Intertextualitás és interkulturalitás szépen kimaxolva.
Ha jól láttam, Logic Pro-ban alkot Mac alatt, de ne is ezért hallgassátok, hanem mert a 49th-Octave szintén egy izgalmas, profi és üde színfolt a szcénában. Ha meg a spiri dolgoktól félnétek, nyugi, attól már a metál és az indusztriál irányába jócskán elsodródott.
49th-Octave Bandcamp
49th-Octave Facebook
49th-Octave Soundcloud
Utopia Synth Egyesület és az Utopia vol.2 Interaktív Szintetizátor Kiállítás
Mindig meglepő és örvendetes, amikor az elektronikus zenei színtér egy újabb szervezetéről szerzek tudomást. Ebbe tartozik az Utopia Synth Egyesület is, melynek tagjai 2016-ban szerveztek már egy nagyszabású szintikiállítást konferenciával együtt, melynek védnöke maga Jean-Michel Jarre, az elektronikus zene egyik úttörője volt. 2025 február 14-16. között jön közkívánatra a második felvonása a rendezvénynek, amely észbontóan különleges szintetizátorcsodákat fog felsorakoztatni és bizonyára lesznek kísérő programok, workshopok, szakmai fórumok is azon érdeklődőknek, akiknél semmiféle drágán dolgozó terapeuta sem volt képes működőképes gyógymódot találni a szintetizátorszerelemből való kigyógyulásra.
Az egyesületről talán még annyit, hogy a történelmi és kortárs elektronikus zene művészeti és technológiai értékeinek ápolására, népszerűsítésére és fejlesztésére tették fel életüket. Vállalásuk, hogy informálják az előadók, specialisták és érdeklődők egész sorát, és támogatják őket az elektronikus zenei kultúra terén (annak minden műfajában), illetve az elektronikus zenei technológiát alkalmazó művészeti ágát is. Műszaki támogatást nyújtanak az új, használt és muzeális szintetizátorok, perifériáik és egyéb elektronikus zenei eszközök felhasználói és tulajdonosai számára, beleértve az oktatást, valamint a restaurálással, szervizeléssel és fejlesztéssel kapcsolatos tudásmegosztást, kapcsolatépítést. Ez több, mint dicséretes és előremutató. Ez valódi elhivatottság!
Ha elektronikus zenész, szintirajongó, szintigyűjtő vagy, akkor tudom, hol leszel 2025 februárjában: Szegeden!
Az Utopia Synth Egyesület weboldala.
Az Utopia vol. 2 esemény oldala a Facebook-on.
Minden, ami a sötét színpadokon zajlik: Dark Stage
A Dark Stage (darkstage.hu) portált gyakran szoktam nézegetni, mert számos rendezvényre (különösen nagyobb külföldi fesztiválokra) minden szándékom ellenére sem tudok eljutni, vagy egyszerűen lemaradok róluk. Ez az oldal viszont jó ideje masszívan élen jár a sötét színtér eseményeinek rendszeres látogatásában különféle belföldi és külföldi helyszíneken, hogy dokumentálja a történéseket, koncerteket és közösségi csapásokat. Olvashatók itt buliajánlók, koncert- és fesztiválbeharangozók, amik persze hasznosak, de a portál legerősebb súlypontját mégis a képes eseménybeszámolók képezik. Mindenféle nagyformátumú külföldi dark fesztivál riportolva van itt részletesen, köztük olyan német és osztrák, többnapos húzórendezvények, mint a Schattenwelt, M’era Luna, Amphi, Dark Storm, E-tropolis, NCN, de vannak persze magyar fesztek is, pl. Fekete Zaj, Rockmaraton, stb.
A Dark Stage eseménybeszámolóinak archívuma a 2014-es M’era Luna fesztivállal kezdődik, és ez igazán tiszteletreméltó, hisz végülis 10 év lelkes koncertre járást igazol, amellett sok-sok melót és kilométert. Mindezt jó stílusban, alaposan, és eszméletlenül jó háttérinfókkal megírt beszámolókkal, sok-sok, a hangulatot remekül visszaadó fotóval illusztrálva.
A fenti előnyökön túl teljes „testvérportáli” respektemet szeretném kifejezni a dark színtér lelkes támogatójának és mozgékony krónikásának, Kovács Edinának, a portál szerkesztőjének, gondos gazdájának, aki a Radio Kaleiden saját műsorral is büszkélkedhet. Kifogyhatatlan energiáit és munkáját igen nagyra becsülöm, különösen azért, mert hiánypótló az, amit végez.
Látogassátok rendszeresen a Dark Stage portált, továbbá kövessétek be a FB-oldalát is!
Külföldről jelentjük:
Francia oldschool és anhalt, azaz KALT!
Határozottan itt és most döntöttem el, hogy egy külön cikksorozatot fogok szentelni az oldschool és anhalt típusú zenéknek. Vicces és könnyfakasztó lesz, nem úgy mint Arthur65 és Bodyhammer projektje, a KALT (németül: hideg – igen találó névválasztás). A mesebeli Grenoble városáról sosem gondoltam volna, hogy bárminek táptalaja lehetne, főleg nem a rideg, német, munkázós EBM-nek, pedig így van. A francia duó 2018-ban kezdett demózni, a PARADOXX a második kiadványuk, ami elég erős fegyvertény. Ugyanis ezen az albumon nem található semmiféle sorjázatlanság vagy esetlenség. Magabiztosan, csetlés-botlás- és akcentusmentesen high-concept jég-EBM-et szállítanak le. Igazán kedvelem ezeket a meglepetéseket, szóval most írom fel a jegyzeteimbe, hogy mindenképp vegyem fel az év legjobb külföldi lemezei közé!
Dinka, aki kihagyja…! 🙂
Esplendor Geometrico: Strepitus Rhythmicus
Ritmikus zaj. Ezt jelenti latinul az Iszlámábád és Róma tengelyen 2023-ban rögzített album címe, amit a rangos, veterán és tehetséges zajipari spanyol formáció legutóbb közrebocsájtott. Arturo Lanz és Saverio Evangelista egyszerűen zsenik és folyton képesek valami újat elővarázsolni.
Az eredetileg 1980-ban trióként megformálódott csapat, jelenleg Arturo Lanz (alapító tag) és Saverio Evangelista (1991 óta) duójaként alakult át. Az Esplendor Geométrico (magyarul: Geometriai Pompa) egy igen befolyásosnak mondható és nemzetközileg is jócskán elismert elektronikus kultbanda, amely még a spanyol zenei életben is eléggé ritkaságnak számít. Valódi iparisták, zajzenészek, akik saját útjukat járták évtizedeken keresztül, fittyet hányva a címkékre, divatra, elvárásokra és trendekre. Azt hiszem, ez a hitelesség és öntörvényűség hiányzik a mai világban ebben a „lájkkurválkodunk” világban. (Köszi, Luca!).
A Strepitus Rhythmicus több mint egy zajkonstrukció vagy szoftveres bravúrkodás. A hangok hatására valóban megjelennek a szemeid előtt a mechanikus, hidraulikus munkagépek, a Hatalmas Zakatoló VilágMINDENSÉG, és ilyen összetettségre, ipari audiofestészetre idehaza egyetlen zenekar volt csak képes. Aztat pediglen INTERZONE-nak hívták.
José Ramón da Cruz 2017-ben egy remek másfél órás dokumentumfilmet forgatott az Esplendor Geométrico-val. Aki angol felirattal bír nézni ilyesmiket, annak jó szívvel ajánlom. Rajongóknak meg egyenesen kötelező.
Tokyo Vice klubjelenetek
Aki nem ismerné még a Tokyo Vice amerikai, de japán jakuzás krimi-sorozatot J. T. Rogers tollából, annak erősen ajánlom. A 90-es évek végi Japán, az akkori technológiai szint, a tollal felszerelt villanyírógépek az újság szerkesztőségében, a kazetták, a tűzpiros S130 Nissan Fairlady Z, valamint a szinte kopár és növénytelen, de kulturálisan és neonreklámtáblákkal és kódokkal telefosott, szürke, rideg metropoliszról felvett nagytotálok teljesen lehorgonyoztak, tehát egyhuzamban ledaráltam a két évadot. Vannak benne klubjelenetek (talán túl sok is). Két zeneszám ebből iszonyatosan megfogott, az egyik a Redditnek köszönhetően megvan, a másikat (S01E06-ból – 38:43-tól 39:10-ig) még kutatom, de ha valaki visszafejti az előadóját, dobja már át nekem is. (Shazam nem bírt vele.)
A keményebb viszont egy jó kis acid techno cucc és hajrá:
Talán ennyi most elég is a júliusból. Kellemes láblógatást, szaladgálást meg tekerészést mindenkinek!
0 hozzászólás