Neked / Nektek mi a cél?
Mindazok, akik zenélésre adják a fejüket, mondhatni modernkori tilóba hajtják bele azonnal.
Szemeznek hosszan és kitartóan a már véres, fonott kosárral, hogy oda pottyan majd a hajas, szőrös, szakállas kopf, és ha nem a Közönség, a Kiadók, a Klubok, Kritika, Kultúra, Kommersz, Kánon (összesen hét darab K-kezdőbetűs, örömgyilkos, faroklohasztó szót írtam le (!), és elhiheted, hogy nem véletlenül!), lesz a nyaktiló akkus flex-szel élesre fent pengéje, akkor a három másik A-betűs hóhér végez majd Veled/Veletek: az AI, az Algoritmusok és az Apátia.
A Remény nem is volt közte. Szevasztok, innen lesz szép nyerni. Felmentő ítéletre, megkönnyebbülésre várni épp oly merő botorság, mint az M3-as metró klímásítására, természetesen nyáréra, mikor az aszfalt odafent 62 fokos és szotyós-süppedős, mint az állami gazdaságban a barack és bizony azon is talpalnak táncolva.
A fenti bevezetőben még csak nem is szerepelt az, hogy mit, kivel, mivel, milyen stílusban készülsz zenélni. Az egy más téma lesz, de semmivel sem derűsebb.
Máris halott vagy és véged!
(Itt most egy lehorgasztott fejjel történő főhajtással emlékezz meg mindazon áldozatokról, kollabokról, remix-közösségekről, elvetemült hangszersimogatókról, lelkes amatőrökről, promóterekről, drága, trendi eszközökbe ész nélkül befektetőkről, akik elhitték, vagy valaki elhitette velük, hogy véghez vihetik ezekkel a „Mennybe Menést”. Aztán valahogy – ki tudja miért? – nem jött össze nekik. Béke Boraikra.)
Ha ezekkel nem vagy tisztában, attól még mindig találhatsz örömet az egészben, és akár el is hiheted, hogy vannak, akiknek ez szokott is sikerülni, de ehhez a legelső mágikus, harrypotteri / gandalfi / yodás / grokus mondat úgy hangzik, hogy:
“Engedj el mindent!”
Sok zenekar és formáció ott tol ki magával, mint a panellakó, aki abban reménykedik, hogy majd a régi közös képviselőt jól leváltják a következő lakógyűlésen, amire elmegy 2-3 megaharcos superpower tudatú özvegy nénike, de egyszerűen nincs meg ehhez a döntésképes többség, se jegyzőkönyvet vezető, körmölő, random áldozat. Vagy abban bíznak, hogy a zeneipar, amelyből úgy húzták már ki minden lyukból a belet, mint egy klasszikus baromfiudvar-horrorsorozatban, majd pont velük lesz kegyes, aztán elég odapakolni egyetlen tojást (slágert) ebben a hatalmas zajban, és onnantól pörög majd minden, nightlinerekkel lehet szelni egész Európát, és meg lehet kenni a Ryanair-t is, hogy azért az a plusz dobszerkó, meg a hatszáz alukoffer biztosan felfér még felár nélkül.
Hát nem. Szűkül a piac, tompul a közönség, a távolságok szinte legyőzhetetlenné váltak.
Luke Skywalker se tudta, hogy mit akar valójában. Yoda meg csak egy békés halálra vágyott, ne basztassa már végre senki a hülyeségeivel. (Ellenpólusok ugyebár.) Legalább Darth Vader Nagyúrnak voltak konkrét elképzelései és ehhez mérten megfelelő döntési és hatalmi kompetenciái. Mondjuk ő se vitte sokra.
A legtöbb zenészpalántának viszont (szerintem) nagyjából halvány lepkefing fogalma sincs az első perctől fogva, de még később sem, hogy mi is a valódi célja. Belevágnak ész nélkül és elvárják az azonnali, instant, gyors sikert. Gombnyomásra. Mert az nekik JÁR.
Szeretnéd, hogy mondjak nagyon rossz és szerencsétlenül kitűzött zenészcélokat? (Tudom, hogy perverz vagy és szeretnéd, ezért mondok. Sajnos túl sokszor hallottam és csak ingattam őszülő fejem egyre, mint ősszel a fák szélben a lombkoronáikat.)
Hát tessék:
- Híres akarok lenni!
- Ebből akarok életem végéig megélni! (Súlyos törlesztőrészleteim vannak ám, ne tudd meg!)
- Sok-sok követőt, lájkolót, rajongótábort, backstage-élményeket akarok! Minden egyes csatornára regisztráltam “Official” utótaggal természetesen.
- Új területeket akarok meghódítani! Megreformálom az egész kócerájt!
- Vezetni akarom a hallgatottsági listákat! Kiposztolom dagadó mellekkel a Spoti-statikat minden évben!
- Valaki (kiadó, szponzor, gazdasági társaság) majd úgyis BIZTOS felfigyel rám!
- Eddig mindenki csak bengázott, így én akarom megmutatni, hogy lehet ezt profitábilisan, nyerő módon is csinálni!
- Színpadra termettem! Ott a helyem! Rohadtul extrovertált vagyok, szóval sztárkodni akarok! (Már bejelentkeztem a Sztárban sztárba is – egy jófopa dzseligével! GYK: jeligével, de hát az nem nemzetközi szó, lapozzunk már!)
- Kezembe szeretném venni a saját munkám fizikai példányait és oltári nagy büszkeségemet a social media világában szeretném szerteszéjjel kürtölni! (Naponta hetvenszer, hadd szóljon!)
Ezek a szokásos, túlzó egoista maszlagok. Mindet ismerjük már, sőt, unjuk is.
Más meg ezzel ellentétben úgy áll hozzá, hogy:
- Van egy fontos üzenetem, amit szeretnék továbbítani a világnak, az már kevésbé izgat, hogy hányan akaszkodnak rá. (Én elmondtam, amit akartam és nem, nem mondtam fel fenenagy elhivatottságomban / őrültségemben a fix fő munkahelyemen, szóval keccsölök tovább, tudom, hogy ez csak a meló utáni hobbim.)
- Kifejezem, elcsörömpölöm, felcsapkodom, lepöttyözöm akármilyen DAW-ban ezt az üzenetemet, amit közvetíteni szeretnék, nagyjából azzal, amim van, úgy, ahogy, és amennyire képes vagyok rá. Nem aggódom túl. Aztán kilövöm az Űrbe bármiféle elvárás nélkül, akár szemét ez, akár nem, akár elégetik, akár begyűjtik és elemzik, nekem aztán tökmindegy.
- Az egész koncepcióra és a zeneipar, streaming-mágnások machinációira, megtérülési rátájára, visszacsorgatásaira is magasról teszek. Kell nekem az a fajta “jóérzés”, hogy amíg alkotok, addig is elvonulhatok flow-ba, fedezékbe. Nem piszkál a munkahelyem, családom, szomszédaim, rokonaim, kölcsönkéregető fele (se igaz) barátaim. Addig van egy kis békém, legalább élvezem.
- Bármi is legyen, valami kalandszaga csak van az egésznek. Aztán max. tanulok valamit közben, fejlődök, bármi is legyen az. Majd lesz vele valami. Például letörlik.
Ha ez most egy amolyan Squid Game lenne, és azt kérnék tőled, hogy állj oda ahhoz az állításhoz és alakuló halálcsoporthoz, amelyik szerinted a leginkább illik Rád, te melyikhez somfordálnál oda lesütött szemmel?
Az “Egyikhez se!” nem elég őszinte válasz. (Ne cseszd át saját magad, ha már mindenki átcsesz 2025-ben.)
De akkor mi a jó válasz? Milyen lenne a tökéletes cél? Minek is zenéljünk? Meg tudjuk alaposan fogalmazni business/life coach szakemberek* igénybevétele nélkül?
*hitelező
*hiéna
*befektető
*házastárs/élettárs/szerető
*kiadó
*főbérlő
*zenésztárs
*művészeti menedzser
*rokon
*jogdíj-örökös
*stb
Szóval őszintén… Neked, nektek mi a célotok?
Márvány obeliszk, halhatatlanság, jogdíj-nyugdíj, szezonális tücsökkórus-tagság, nemde?
0 hozzászólás