Ami csak a csövön kifért!
Nézzenek oda! Hát nem ismét eltelt egy év! Így rohan az idő, feltartóztathatatlanul. Visszatekinteni jócskán van mire, így a H.I.T szerzője most sem hagyja ki, hogy ne foglalná össze az elmúlt évet személyes síkon és underground vonatkozásban. Érdekes mindig visszanézni, hogy honnan hová is sikerült eljutni, akár személyes vagy közösségi élmények, akár számok, sikerek vagy épp kudarcok tekintetében.
A H.I.T portál teljesítménye
Mivel a transzparencia, a visszamérés és az adatelemzés számomra rendkívül fontos, ezért megosztom ezúttal is az olvasóimmal, hogy 2025-ben miként alakult a HUN / INDUSTRIAL \ TECH látogatottsága, nézettsége.
A H.I.T portálon 2025-ben összesen 11 929 megtekintést (2024-ben: 11 289) és 3 771 (2024-ben: 2 286) aktív felhasználót mértem. Ez némi növekedést mutat, aminek persze tudok örülni egy kicsit.
A TOP5 nézettségű oldalaim listája így nézett ki 2025-ben:
A H.I.T portál címoldalára 2 074 (2024-ben: 1 558) megtekintés esett.
- A Januári bunkerélmények Győrben eseménybeszámolóm vitte utána a pálmát 827 megtekintéssel (nagyon köszi az erős Kollektíva-tábornak!)
- A Libabőr ötször. Ilyen volt a Kaleid második szülinapi partija a Dürerben című eseménybeszámolóm 427 megtekintést ért el a részetekről (szintén köszi az erős Radio Kaleid-tábornak!)
- A Havi riport 2025/03 #22 – Energiahigiéniát mindenkinek! megtekintése 315 volt.
- Az Ilyen volt az évindító Radio Kaleid Koncert Show: 284 megtekintést kapott.
- A Havi riport 2024/12 #20 – Delegáljuk az aggodalmat 267 megtekintésig jutott.
Ez volt tehát a TOP5 oldal megtekintése a portálomon 2025-ben, az analitikában az ezt következő 5 cikkem is 200 és 250 megtekintés közötti. Észrevételem ehhez csupán annyi, hogy a nagyobb lélegzetvételű eseménybeszámolóim, koncertvisszaemlékezéseim vagy éppen havi riportjaim akkor mennek nagyobbat megtekintésszámban, amikor több előadóról, fellépőről is írok egyszerre, és ezek az írások megcélozzák ezen formációk rajongóit, a koncertekre látogatókat, nem beszélve a szervezőbrigádok és más szubkult csoportok követőtáborairól. (Meg persze a rokonságnak, barátoknak továbbküldött, saját oldalakon megosztott posztokat, de ezek terjedési hálózatát és irányát, volumenét ugyebár nem lehet felderíteni teljesen pontosan.) Ami még érdekes a halmazösszeadódó hatás mellett, hogy a megtekintési volumen 2025 első negyedévéből jött össze. Ez érthető is, hiszen „öregebb” tartalmaknak számítanak, mint az év későbbi szakaszában született írásaim.
A forgalmi forrásokat vizsgálva, meglepetés ezúttal sem ért. A portálomat felkereső látogatók ezekről a csatornákról pottyantak be hozzám:
- Organikus közösségi (Facebook, Instagram): 1 919 (2024-ben: 1 284)
- Organikus keresésből (keresőmotorba, pl. Google, Bing, stb így vagy úgy beírva): 748 (2024-ben: 602)
- Direct (közvetlenül a böngészősávból és/vagy könyvjelzőből): 619 (2024-ben: 406)
- Egyéb hivatkozásból (pl. külső linkek más oldalakról, referral): 507 (2024-ben: 14)
- Egyéb, hozzá nem rendelhető vagy azonosíthatatlan forrásból: 17 (2024-ben: 20)
A fenti adatokban normális növekedés látható, de ki veszi észre azt az anomáliát, hogy az egyéb hivatkozás nagyon kilőtt? Nos, én észrevettem és pontosan tudom is az okát. Nem jött létre egyetlen olyan szubkult weboldal sem, ami „ráhordana” felhasználókat nagy számban a portálomra, ellenben egy amerikai trafficbooster zsiványság (a leadsgo) megpeakelte az oldalam forgalmát, magyarul rámspammelt egy fél napon át. Emiatt lőtt ki az a szám, nyugodtan le lehet vonni belőle 446-ot, maradt 61. Semmi különös. Jöttek még hozzám az artpool, a kraftwerk.hu és az explosive-diode oldaláról, valamint páran a chatgpt-ről és az index fórumról is (csoda, hogy azt még nem törölték el vagy le).
Ha az organikus közösségi oldalakat (Meta) elveszíteném forgalmi forrás/médiumként, én se nagyon tudnám, hogy miként és miken keresztül terjednének a tartalmaim. Az a székláb egyszer úgyis kirúgásra kerül, csak idő kérdése, utána meg nagyon más lesz az online világ. Ezen folyamatosan gondolkodom.
A H.I.T Facebook oldalának teljesítménye
A H.I.T Facebook oldala egész nagyot ment idén, pedig nem ott osztom az okosságot, csak jelzem, ha a portálomra új tartalom került fel. Nagyjából annyit tesz, mint egy egyszerű értesítés, viszont a webportált tartom a fő pilléremnek, nem pedig a Facebook-posztokat. Ellenben 2025-ben ez is nagyszerűen felszökkent, ami természetesen miattatok van és köszi érte.
2025-ben a H.I.T Facebook-oldala 34 445 megtekintéssel rendelkezett (bármiféle fizetett hirdetés nélkül). Ezt a kedves sors- és versenytársaim nyugodtan összevethetik a saját Meta-statisztikájukkal, de gyanítom, hogy ennek a számnak a többszörösét érhették el és jogosan.
Interakcióban 1 825-öt mutat az irányítópult. Alá lehetne még fúrni az adatoknak, hogy melyik FB-poszt egyenként hogy teljesített, de mint sokszor nyomatékosítottam ezt, én nem a Meta rendszerének termelek és nem vagyok hajlandó fizetni sem azért, hogy növesztgessem a felületükön a számaimat vagy a farkincámat. (Nálam a H.I.T webportál élvezi a prioritást, ráadásul nem is monetizálok vele, ugyanis személyes non-profit szerelemhobbim ez, bevételem meg nincs belőle. Nem tartok ilyesmire igényt.)
Ami a H.I.T Facebook-oldalát illeti, a fentiek ellenére örömmel vettem, hogy az oldalkövetőim száma kereken százzal emelkedett, így míg 2024-ben 201 követője volt az oldalamnak, a mai napon (2026. január 1.) 301 fő követ. (2023-ban még csak 106 követőm volt.).
Ami még érdekes lehet hasonszőrű tartalomgyártó társaimnak, az az, hogy a Meta 2025. november 15-én kivonta a statisztikai forgalomból az oldalkedvelések számát, így a tavalyi adatot nincs már mivel összemérni. No big deal.
Fejlesztések & ívhegesztések a H.I.T portálon
Ezen a területen azért nem vittem túlzásba a munkát. Elvégeztem a nagyon szükséges és fontos karbantartási feladatokat, elindítottam egy új rovatot (Foncsorgrincs), kicsit optimalizálgattam az adatbázisokon, oldalkinézeten, csináltam egy-két landing oldalt, gyógyítottam a menürendszeren, de főalkatrész-cserét vagy komplett dizájváltást nem végeztem és jövőre sem tervezek. A tartalomgyártás volt a fő fókuszom, és egy darabig még biztosan ez is marad.
2025-ben 38 írásom jelent meg a H.I.T-en, havonta átlagosan 3-5 cikket voltam képes publikálni. Ahhoz képest, hogy 52 hét van egy évben, nem sokat lustálkodtam szerintem, bár nehezebb ezt előre tervezni (élet, munka, miegymás mellett), különösen nem az underground eszelősen évente motorbőgetősen kétszer felpörgős szezonális ciklikusságával, ami a tavasz és az ősz/tél, közte meg sokszor a nagy büdös semmi, a csend. Nehéz belőni és lekövetni azt a kiegyensúlyozatlanságot, hogy egy adott hónapban van 3-4 fajsúlyosabb megjelenés, 4-5 buli vagy fesztivál, egymást átfedő történésdömping, de ezt nyilván ti sem érezhetitek nagyon másként. Vagy igen?
Azért a felfutást mi sem bizonyítja jobban, mint ez a lista a portálon évente megjelent írások mennyiségéről (a hosszúságokat most inkább hagyjuk is, mert örök nevetség és kritika tárgya ugyanis, amit persze mindig jó néven veszek):
2021: 2 poszt
2022: 17 poszt
2023: 20 poszt
2024: 32 poszt
2025: 38 poszt
Egyáltalán nem állítanám fixbiztosra azt, hogy az én életem vált laposabbá, unalmasabbá, netán az írói teljesítményem növekedett volna, de hozzátenném azt mindenképp, hogy a dark underground színtér eseményei, történései (single, EP, albummegjelenések, klubestek, koncertek, szubkult közösségi összejövetelek) fokozatos felpörgésben vannak. Tehát bőven van és lenne miről írni, és sok helyre, lemezjátszóig, utána meg az írásig, szerkesztésig, illusztrációig még el se nagyon jutok. 7/24-ben és 0-24-ben lehetne ezt csinálni, de valójában nem lehet beledöglés nélkül. Aki nem hiszi, próbálja ki nyugodtan.
Ez nem panasz, nem önfényezés, csupán ténymegállapítás egy underground portál író-szerkesztőjétől. Sóbiz vagy nem sóbiz, ez itt a kérdés.
Terveim 2026-ra nyilván bőven vannak, mivel lehet ezt még felpolírozni, pasztázni, javítgatni és ezalatt most a minőséget és az olvasói élményfokozást értem. De ha már itt tartunk, a „vevőszolgálati” tapasztalataimat is hadd osszam meg veletek. Általában több pozitív visszajelzést kapok az olvasóktól mint negatívat. Akad néha olyan is, hogy valakinek nem különösebben tetszik valamelyik írásom vagy fogalmazási módom, ezekkel sincs gond, főleg, ha másokon keresztül (és nem személyesen) üzeni meg nekem, plusz utólag kiderül, hogy nem is ugyanazon a rendezvényen voltunk vagy ugyanazt az albumot hallgattuk meg. Ritka ugyan, de előfordul ilyesmi is, nincs ezzel probléma. Abszolút elégedetté és boldoggá tenni úgysem lehet mindenkit, vagy egyformán megfelelni minden egyes olvasói elvárásnak.
A H.I.T magazin (HIT_ISS07) nagyon elhúzódó befejezéséről és kiadásáról jobb is, ha nem kérdeztek semmit. Elfelejtve nincs, munka viszont bőven van még vele, mert ez aprólékosabb munka. 700+ oldalnyi PDF-re pedig aligha hiszem, hogy bárki rávetődne azonnal. Ekkora olvasási szeretet vagy készenlét senkiben sincs manapság, mert nem Reels, nem görgetős tartalom. Ettől függetlenül 2026-ban egészen biztos meg fog jelenni, még ha történelmi zárványként vagy időkapszulaként is fog már funkcionálni akkor. Nekem ez sem probléma. Mindig befejezem, amit egyszer elkezdtem. Még ha lassabban is.
A H.I.T egyéb mellé(k)kalandozásai
Klasszikus alaptevékenységem (írás-szerkesztés és zenerégészeti ásatások) mellett hat alkalommal volt lehetőségem kimászni a saját komfortzónámból és mindegyik remek élmény volt:
- Februárban hosszú idő után kipróbáltam a dj-skedést és nyomtam egy combos szettet a nemzetközi EBM napon a Yukban, ami elég újszerű élmény volt számomra, volt mit tanulnom jócskán. Bizarr, amikor nem én vagyok a dancefloor ördöge, hanem a pultot kell vezérelnem szórakoztatóiparilag, de az én feladatom, hogy mást is azzá tegyek, vagyis boldoggá. Nem egy könnyű meló ez!
- A Radio Kaleidnek készítettem szintén e kiváló ünnepi alkalomból egy órányi EBM-mixet leadásra. Érdekes tapasztalatként maradt meg bennem ez is és köszönöm a felkérést.
- Részt vettem több alkalommal Ágoston Dániel (Man + Machine) és Makó Dávid (The Devil’s Trade, Haw, Stereochrist) hiánypótló zenei beszélgetős programsorozatán, a Szólhatna jobban eseményein az Ingában. (Nagy kár, hogy vége lett!)
- Meghívott vendég lehettem az Artpool fanzin-kiállításmegnyitóján, és meghökkentem, mert dedikáltatták velem a kinyomtatott fanzintörténeti írásomat, így az is bekerült az archívumukba. Azért az nem semmi volt!
- Előadást tarthattam az I. Interdiszciplináris Metálkonferencián az ELTE-BTK-n arról, hogy a metál hogyan hackelte meg az indusztriált. Kaptam posztert, kazettákat, szépséges absztrakt füzetet, amiben sok remek kutató között én is ott lehettem (ráadásul a tűzésnél-hajtásnál) és ez se adatik meg csak úgy véletlenül.
- 20 év várakozás után végre valaki engem is felkért egy alapos interjúra H.I.T / Empelde minőségemben. Igaz, hogy egy fiatal, egyetemi hallgató barátom a kutatásmódszertan tárgyának beadandó dolgozatához, de legalább ötöst kapott rá és erre sem vagyok kevésbé büszkébb. (Jó kérdéseket kaptam és a feladat végrehajtása is minőségi volt.)
Mindezeket nem arcoskodásból meg dicsekvésből soroltam fel, csak pusztán a saját emlékezetem számára, ha egy nap mondjuk megdilinyósodnék vagy széthasadna a személyiségem, legalább legyen valami nyoma annak, hogy előtte azért még viszonylag normál (vagy legalábbis elfogadhatónak mondható) tartományban funkcionáltam.
Azon pedig még mindig képes vagyok így is meglepődni, hogy aki (még) nem ismer, az általában azt hiszi, hogy mind emögött egy komplett szerkesztőség, felszerelt, felpénzelt stáb áll és gyakran többes szám második személyben szólítanak meg (úgy hogy: „ti”). Ezzel a jövőben is sikeresen meg tudtok majd kacagtatni, köszi előre is. One-man-manufaktúra ez még mindig.
Az EMPELDE ténykedései 2025-ben
Live-ozni nem terveztem, nem is akartam, mert bele volt szakadva a fejem a sziszifuszi stúdiómunkálatokba, mint kullancs a kutyabőrbe, ezek között legfőképp a Zavarelhárítás albumom befejezésébe, ami 2025. március 15-én jelent meg.
Az anyag ugyan sokat és nehezen fejlődött, de véleményem szerint az egyik legautentikusabb és legsúlyosabb EMPELDE-kiadvány az eddigi pályafutásom alatt. Bár kapott pozitív visszajelzéseket a kortársaimtól, szaktársaimtól és néhány veszélyesen őszintébb rajongómtól, ez azonban a streaming-lejátszási vagy értékesítési számain persze alig-alig látszott meg. Ami nem baj. Mindenesetre 9,5 hónap alatt a harmadik leghallgatottabb albumig küszködte fel magát, viszont még messze áll attól, hogy laminált padlóig leverje a Robotok falunt és a Demagógiai Intézetet. Ez nem probléma, hiszen egy viszonylag friss versenyző a sok és sokféle zenei vackaim között.
Máig eszembe jutnak az albumkészítés, a vokálrögzítés és a végső mastering hol könnyes, hol kacagós, csöppet sem egyszerű, de legalább különös körülményei, melynek keretében ruhásszekrényekben, szerelőaknákban bújkáltam, vasakat és a fejemet falba csapkodtam, lemerítettem kontrollhallgatás során gatyára egy Seat Toledo akksiját, és persze fun fact még, hogy a Zavarelhárítást rajtam kívül az M6-os autópályán extrém sokat tekerő Hondám hallotta a legtöbbet. (És nem halt bele.)
Készül lassan, de biztosan az EMPELDE Radikális Gyöngédség című albuma
2026-ra várhatóban formába öntődik ez a bizarr, Radikális Gyöngédség című, hangulati és vizuális világú anyag is, aminek semmi köze a mostani gyermekvédelmi botrányokhoz, bármennyire is ez jöjjön át a borítóról, amit még valamikor tavasszal a garázsomban installáltam össze (AI-mentesen, de rengeteg rakosgatással, illesztgetéssel és fotózással). Az emberi kommunikáció, kultúra, társadalom, kapcsolatok rottyra menését, a függőségeket és a beteges attitűdöket viszont elég jól vissza fogja adni ez a kiadvány, azt hiszem. Az egyik számban ráadásul a saját magam által konstruált conlang-en, egész pontosan „progungarheesi” nyelven fogok énekelni és ezzel most nem viccelek.
Emellett várhatóan EMPELDE kiad még az év folyamán két albumot, az egyik sötét atmoszférikus dark ambient lesz, a másik egy „Best of”-típusú a jobban sikerült vackaim felújított, javított változataiból szemezgetve.
A magyar underground számomra 2025-ben
Egyszerűen fantasztikus volt!
Volt jó pár év régebben, amikor nem így nyilatkoztam volna erről, sőt, úgy lehetett érezni, hogy nem csupán döglődik, laposodik, hanem egyszerűen már ki is múlt, azonban ez jelentőset fordult, fejlődött és növekedett mostanra. Ha a 2025-ben megjelent albumok, single-k, EP-k számát vizsgálnám csupán, akkor nem biztos, hogy ez lenne a legproduktívabb évünk, mivel kevesebben termelnek és publikálnak viszonylag sokat, míg új hazai szereplőkből, feltörekvő formációkból még mindig hiányt érzékelek, de ez erősen szubjektív kérdés, nehezebben is lehet mérni. Akik meg veterán zenészek, azok többet csiszolgatnak, szöszmötölnek a saját produktumaikkal, jól elnyújtják a stúdiófelvételeiket, zenekari próbáikat, lassabban írnak és kevernek ki számokat, amivel nincs is különösebben baj szerintem. A színtér azonban bőven elbírna még newcomereket, akár alkalmankénti collab-projekteket, performanszokat és egyéb bátrabb vagy vakmerőbb kísérleteket is. Nem a Spotify számára kell termelni, hanem a közönségnek. Minden, amit nem adtok ki, az valakinek hiányozni fog. Ne éheztessetek ki senkit, miközben maximalistaként várjátok a nagy fordulatot!
Ami viszont roppant erős dinamikájú fejlődést mutatott 2025-ben, az a dark underground színtér erős kohéziója, csapatösszetartása és békés szinergiája. Még emlékszem azokra az időkre, amikor ez csöppet sem volt így. Ment a széthúzás, a mobbing, egymás keresztül-kasul fikázása, a klikkesedés, tömbösödés, és örülök annak, hogy ezek az idők elmúltak! Most több eseményszervező brigád, online platform, promótercsapat, táncgenerátor különítmény, DJ, tartalomszolgáltató, videókészítő, podcaster, stb. van aktívan jelen a színtéren, mint korábban valaha, ami nagyszerű dolog egy kulturálisan tök dotálatlan, nehezedő, nehezített körülményű territóriumon és szegmensben. Mert jelenleg senki sem marad ellátatlanul, legyen szó akár album- vagy eseményajánlókról, klubrendezvényekről, koncertekről, meghívásokról. Van kitől és van mit felfedezni akár minden egyes héten. Ezt a diverzitást, sokszínűséget, vagy akár tartalmi és műfaji sokoldalúságot pedig úgy képes fenntartani a hazai dark underground színtér, hogy ehhez nem kell feltétlenül lenyomni a másikat a víz alá.
A releváns underground események sűrű egymásra szervezését, tömbösítését (közönségkannibalizmus! sic!) persze továbbra is betegségnek látom, és úgy tűnik, hogy a szórakoztatóiparban, a rendezvényszervezésben, bookingban meg a pénzügyi ügyeskedésben ez egy ilyen kis helyen, mint Magyarország (benne: Budapest) talán sosem fog tudni optimálisan megoldódni vagy meggyógyulni. Amikor viszont összefogást, kooperációt, egymás iránti figyelmet, megértést és tiszteletet tapasztalok, olyankor a büszkeségideg rángatózni és lüktetni kezd bennem. Mert ez jó és kölcsönösen építő. Amikor lefelezik, lefölözik a rendelkezésre álló (és még éppen mozgás- meg fizetőképes) közönséget, azt viszont nem tartom építőnek. Magára veszi, aki magára veszi, de soha ne becsüljünk le néhány fontos dolgot:
- A közönség korosodása (khm, átlagéletkora) visszafordíthatatlan. Sorry. Nincs fiatalító szérum erre.
- Mindenféle életkacifántok adódhatnak akárki életében.
- Nehezen várható el, hogy bárki 4 éjszakán, teljes hosszú hétvégéken át, hétről-hétre rendszeresen bulizzon és ezt bírja pénzzel meg fáradtság nélkül munka után. (A belépőárak ár-érték arányban szerintem rendben vannak.)
- Mindenki élni és túlélni akar valahogy, emiatt erősen kepeszt, túlfoglal, lefoglal és ELFOGLAL.
Mindegy, ezeket azért fontosnak tartottam megjegyezni, talán átgondolásra érdemes lehet, amíg fel nem négyelnek mindenkit végül. Mert akkor ez nem lesz többé gond.
2025-ben rengeteg színvonalas eseményen vehettem részt, egyetlen olyan bulin vagy feszten se voltam, amire azt mondtam volna, hogy „na, ez gáz volt!”, vagy nem érte meg jelen lenni. Mindegyiket roppant mód élveztem, imádtam és színvonalasnak tartottam, de ez az eseménybeszámolóim darabszámán (és hosszán, hahaha) is érződik talán.
Csak a rend kedvéért, álljon itt a 2025-ös listám:
Ezt nyugodtan be lehet szorozni hárommal, néggyel, hogy megkapjátok a fellépő zenekarok, DJ-k, afteresek számát, ezt most nem számolom ki nektek, de nem kevés. A legtöbbjét még végig is táncoltam ráadásul. Mint látszik, elsősorban a kisebb klubkoncerteket és underground minifesztiválokat preferáltam ebben az évben, a hazai előadókra voltam inkább kíváncsi és direkt kerültem a nálunk fellépő nemzetközi act-eket, stadionkoncerteket meg a giganagy (bérletes) fesztiválokat. Még így is jó nagy volt a volumen!
Ami a hazai albumtermést illeti, itt nem sok értelme lenne személyes TOP-listát összeállítanom, hiszen amikről írtam, azokat általában kedveltem is, a nyitóoldalon ott vannak jobb szélen a lapozósban, meg írtam róluk a Havi Riportokban is. Több hazai megjelenésnek is tudtam volna persze örülni, de nem lehetek telhetetlen. Amik megjelentek, azok nagyszerű munkák voltak, így külön nem emelnék ki egyet sem. (Almát a körtével meg nem hasonlítunk össze.)
Három különleges új felfedezettem és kedvencem azért volt ebben az évben, ezt bátran fel is vállalom: az egyik a Transkepler, a másik pedig a Synthetic Destiny. (Gondolom ezeken senki nem lepődött meg nagyon.), külföldről pedig a Zack Zack Zack.
A külföldi underground számomra 2025-ben
Élvezhetetlen volt.
Vagy az ízlésem romlott el nagyon, vagy én nem figyeltem eléggé, de kb. minden ugyanolyan tucatzenének vagy AI-hulladéknak tűnt. Se egy kreatív és szép albumborítóra, se egy jó számra, se egy ütős dalszövegsorra nem tudok visszaemlékezni. Biztosan bennem van a hiba, vagy erős lemaradásban vagyok 2025 külföldi terméseivel, de majd bepótolom a hiányosságokat, addig se kövezzetek meg, jó?
Egyéb 2025-ös médiakedvenceim
Talán a Black Mirror, a The Pirate Bay, a Pluribus és a Slow Horses streamingsorozatok kötöttek vagy nyűgöztek le némileg. Mást nem tudnék említeni. Még mozifilmet sem.
Inkább szívesebben olvastam könyveket, mert azok még mindig gondolkodás- és léleképítőbbek, lassabb felszívódásúak és tartósabb örömök, mint bármi más. Például nagy hatással voltak rám többek között tavaly az alábbi könyvek:
- Antoine de Saint-Exupéry: Értelmet az életnek,
- Ray Bradbury: A villamos testet énekelem,
- Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz.
Tévét nem nézek, rádiót egyáltalán nem hallgatok, hazai sajtót, híroldalakat már nem, vagy szinte alig fogyasztok, mert etikátlan, felületes, kattintásvadász és hergelőméregnek tartom mindegyiket, meg agyrohasztó, elpocsékolt időnek. Azt a sok felesleges szakértős-beszélgetős-közéletet elemzős, hírkommentátoros videós csatornát is nagyon meguntam már. Semmit sem lehet ezekből tanulni, semmi közük a valóságos élethez. Eszképizmus? Valószínűleg. AI-slop tartalom elkerülés? Megcsömörlés a sokadik hírveréstől, energialehúzástól, figyelemeltereléstől? Minden bizonnyal.
Nem 2025-ben kezdődött ez, de évről-évre egyre inkább minimalizálom és drasztikusan szűröm a screen-médiafogyasztásomat. (Önvédelemből.)
Főbb konklúzióim, megtapasztalásaim 2025-ből
Léteznek jóféle és rosszféle fájdalmak. Eltérő arányban jut ezekből mindenkinek. Így nekem is.
2025-ben a magánéletemben főként a jóféle fájdalmakból jutott ki. Amikor majd leestek a lábujjkörmeim, mert annyit táncolhattam koncerteken, bulikon, utána meg gyalogolhattam haza, ha GT, ez az aranyember haza nem dobott éppen kocsival (örök hálám neki). Amikor minden izmom fájt, de tudtam, hogy ennek én, ti, mi vagyunk az okozói és direkt akartam ezt, hogy emlékezzek ezekre a pillanatokra, meg arra, hogy nagyon is éltem, megéltem, megélhettem dolgokat, még ha másnap hangosan nyögtem is. Ugyanígy vagyok a könnyekkel. Mikor nem a fájdalomtól és a kétségbeeséstől szöktek a könnyek a szembe, hanem épp ellenkezőleg: az örömtől és a meghatódottságtól. Attól, mert valami tényleg szép és meg is karistolja a lelkemet.
Aztán ott vannak a mindent elpusztítani, elrontani képes tech-istenségek, a szolgáltatók, a vendorok. Az entshittification.
Nem mondom, hogy nem izzadtam sokat (szitkozódva) közben, de sikeresen és talán örökre elszakadtam a Windows és a Microsoft, meg az összes ráakaszkodó és előfizetéses online bloatware-szennyhalomtól. Nem ültem fel az AI-hype-ra sem, úgy és csak konkrét, adott célok és feladatok érdekében használom, mint mondjuk egy szeget meg egy kalapácsot vagy egy harapófogót. Nem mindenre, nem mindenkor. Nekem „ez” a tokendobáló, erőltetett eszköz/tool/nyelvi modell nem vált a személyes pszichológusommá vagy az első számú és legfontosabb barátommá.
Ápoltam és óvtam a hardvereimet, eszközeimet, adataimat, egészségemet, de legfőképp és mindenek előtt: mások lelkét. Mindkettő zóna türelem, szolgálat, alázat és tanulás. Sosem lehet abbahagyni.
2025-öm csúcsélményei a zenei / szubkulturális szintéren belül és kívül azok a jóindulatú, szerény, ártalmatlan és barátságos emberek voltak, akikkel értelmesen, higgadtan, előzékenyen és kellő oda-vissza fordulással és figyeléssel tudtam beszélgetni és írogatni. Mélységekben és magasságokban. Intenzitásban. Minden más számomra csak értelmetlen és artikulálatlan zaj volt. Hálás vagyok nekik, mert ellenpéldát mutattak egy kásás és sokszor tévesen hangosnak ítélt vagy hitt tömegbázisnak számító csoporttal szemben. Örültem annak, hogy másokkal, máshová és másféleképpen is lehetett gravitálni és ez még nem is egy echo chamber vagy véleménybuborék volt, hanem intelligens párbeszéd, dialógus, diskurzus, nem pedig egóból vagy erőből vízbe és mocsárba fojtási kísérlet.
Nem ért közvetlenül személyes anyagi, fizikai vagy emberi veszteség. Időveszteség persze igen, de az más, redirektív természetű.
Elkeserített és szomorúvá tett ellenben az a sok tehetséges ember, lélek, művész, előadó, barát, ismerős, akik tavaly sokszor nagyon váratlanul hagytak itt bennünket, feladták vagy odavesztek. Mindannyian hiányozni fognak.
Kilátások és várakozások 2026-ra
Talán valamivel optimistábban látom a világot, bőven megszórva humorral, kritikai gondolkodásmóddal, gonzós lazasággal, mint amilyen az élet- és világszemléletem volt korábban. Visszaolvasva a régebbi írásaimat, sokkal komorabb voltam. Nem állítom, hogy ott tartok most, ahol tarthatnék, de sokat finomodtak a szűrőim, és már nem csak két színben (fekete vs fehér) látom a világot. Ezt talán könnyelműen nevezhetném akár némi progressznek is. Mindenki másképp járja a saját köreit.
Nem bocsátkozom bele sem lokál- sem globálpolitikai vagy gazdasági-technológiai fejtegetésekbe, ez a témakör szénné lett elemezve már a „gyönyörűség jön!” hurráoptimista hópiumtól bűzlő böfögő felkiáltásoktól kezdve a „mindmeghalunk”-ig.
Elengedtem ezeket. Inkább csak csendben figyelek. Dolgozom, sepregetem a saját kertjeimet, erkélyeimet, élezem a taktikai érzékemet, csiszolom az optikáimat P60-astól a P3000-ig. Alkotok, óvatosan processzálok, feldolgozok, elemzek. Mást nagyon úgy sem tehetek. Azt teszem, amiben örömömet lelem és amivel nem ártok senkinek.
2025-ben szándékosan, de véletlenül se akartam senkit sem megbántani, vagy bárkinek ártani. 2026-ban igyekszem ezen az úton maradni és egy picikét az eddigieknél is jobb lenni.
Bármit is hozzon 2026, mindenkinek köszönöm, hogy együtt lehettünk előtte. Mindent aktívan csináltunk, ami a csövön csak kifért! Fantasztikus menet volt és szerintem még lesz is. Csakis rajtunk múlik.
0 hozzászólás