Novemberi kényszerképzetek között népszerű az advent közelsége, a munka távolsága, a kereskedelem és a buliipar felpörgése, valamint a remény, hogy év végéhez közelítve majd minden lelassul, kicsit megnyugszik és nem az ingerelárasztás, kifárasztásra játszás veszi át a hatalmat felettünk. (Pont nem így van.) Combos hónap volt ez is, akár a többi, nem véletlenül mutatja meg...
Kategória: H.I.T MAGAZIN
Ilyen volt a Clock DVA a bécsi Flexben
A Clock DVA bár fellépett az utóbbi években egy-egy nagyobb zenei fesztiválon, azonban idén érett meg az idő arra, hogy új típusú trióként egy 16 állomásos klubturnéra induljon az Egyesült Királyságban és az EU-ban. Hozzánk legközelebb eső megállója már a turné vége felé, Bécsre esett, így ezt azonnal be is lőttük már szeptemberi elővételes jegyvásárlással. Bécsnél keletebbre...
Mégis mit adott nekünk a Buried Dreams?
Clock DVA: Buried Dreams (1989) Mégis mit adott nekünk a Buried Dreams...? mármint azon túl, hogy a legenda szerint Jeffrey Dahmer amerikai sorozatgyilkosnak ez forgott a lemezjátszóján azon a napon, amikor letartóztatták, a pici pucér nős borítóján, a hideg, ködös, álomszerű atmoszféráján, a zenekar összetételének felbomlasztásán, a poszt-punk jazztől az jeges elektronika...
Mégis mit adott nekünk a Millennium?
Valódi boomer-sorozat ez kivénhedt, unott, hiperkritikus, mindentudó ipari arcoknak. A H.I.T tematikus szériája alkalmanként előkapar ősrégi sarokkő-lemezeket, amelyek egy legyintéssel elintézhetők, a fiatalabb generációk által messzire elkerültek és lenézettek, sorjázatlan, sarokcsiszolóval épp csak megsimogatottak, továbbá DJ-k által sose játszottak. Fontos...
Havi riport 2024/10 #18 – Októberi arcon pörgések
"Szép az élet?" - szoktam kérdezni random elém toppanó emberektől, és ilyenkor a válasz egy erőltetett "Jah, az, persze..." és meg sem lepődöm ezen. Nehéz lehet ezek között a mostani körülmények között észrevenni, felismerni az igazán jó dolgokat, azokat pedig értékelni, megbecsülni tudni. Keveseknek megy ez, főleg, ha robotpilótával siklanak át az egész életükön, a...
Kazettakultúra a szubkultúrában 3. rész
Bár a kazettahét esemény október 20-án véget ért, azonban én még adós vagyok a cikksorozatom befejező részével. Korábban felelevenítettem a magnókazetták szubkultúránkra gyakorolt hatását és hogy ez a zsebre vágható kompakt zenehordozó miként adott löketet a különféle független elektronikus és avantgárd műfajok terjedésének és az önálló szerzőségnek. A második részben...
Énekeld sárgán az idegenszívűség sokszínű alapfájdalmait
Az Einstürzende Neubauten Budapesten az Akváriumban maximumra tekerte a "mindent egybevéve" és a "rámpás idegen popzene" nagyságait. A H.I.T eseménybeszámolója következik megszokottan hosszan. - Miről énekelnek egyébként? Miről szólnak alapvetően a számaik?- Hát ez nem megy át a szokásos liftes marketingbeszéden, hisz nagyon alternatív művészet, költészet ez, nem tudná senki...
Kazettakultúra a szubkultúrában 2. rész
A hétőn, október 14-én indult kazettahét alkalmából és e klasszikus zenehordozóra emlékezve indított cikksorozatom második részében a nemzetközi és a hazai kiadványokból szemezgetek érdekességeket. Az első részt, amelyben a kazettakiadás és az underground kapcsolatáról, no meg az alternatív műfajok független kiadási és terjesztési folyamatairól elmélkedtem, itt tudjátok...
Isten műve négy tételben: ilyen volt a Laibach a Dürerben
Revizitáltuk a Laibach 1987-es korszakváltó albumának, az Opus Dei-nek a felfrissítését. A 37 évvel ezelőtt megjelent albumról nemrég itt írtam mélyrehatóan. A szlovén művészeti formáció turnéjának budapesti állomásán jártunk, így részletes összefoglaló következik a tapasztalatokról. — Tudsz buszt vezetni? — kérdezem társamat, miközben a két hatalmas Nightliner turnébusz...
Kazettakultúra a szubkultúrában 1. rész
A kazetták az analóg hangzás melegségét és a személyes kapcsolódás érzését adják vissza, amit sok zenekedvelő és gyűjtő értékel a digitális korszakban. Aki a múlt században született, annak biztosan akadnak kazettás emlékei, de a fiatalabb generáció egy szűk szegmense is magáénak tudhatja ezt a különleges hanghordozót. A magnókazetta (és persze minden kapcsolódó eszköz, mint...
Havi riport 2024/09 #17 – Remember, remember, esős és melós a szeptember
Dagadó nyaki ütőerek, fent és lent, felpörgetett (munkaalapú) társadalom, árvíz, iszap, megdöglő HDD-k, vinnyogó-sercegő egérként viselkedő laptop-adapterek, veszélyes közutak, és újra arcon pörgő politikai hergelés-csömpionsip: ON! A teljes kivonulás a jó ilyenkor. Kihasználni az utolsó perceket, két erős esőzés között tisztára suvickolni az ablakokat, hogy beömölhessen még...
Mégis mit adott nekünk az OPUS DEI?
Valódi boomer-sorozat ez kivénhedt, unott, hiperkritikus, mindentudó ipari arcoknak. A H.I.T tematikus szériája alkalmanként előkapar ősrégi sarokkő-lemezeket, amelyek egy legyintéssel elintézhetők, a fiatalabb generációk által messzire elkerültek és lenézettek, sorjázatlan, sarokcsiszolóval épp csak megsimogatottak, továbbá DJ-k által sose játszottak. Fontos...
„Vagy nagyon réteget kell csinálni, vagy nagyon profit.”
Zenészköri beszélgetés a Bitrotator tagjaival és Syngularral. A Három Hollóban 2024. augusztus 30-án, péntek este lépett színpadra a hazai elektronikus szubkultúra három különleges előadója, az Explosive Diode, a Bitrotator és a Zajnem, melynek beszámolóját itt olvashatjátok. Mivel elég korán érkeztem a helyszínre, és még nem nagyon lézengtek vendégek, ezért épp a...
Mégis mit adott nekünk a HAUS DER LÜGE?
Valódi boomer-sorozat ez kivénhedt, unott, hiperkritikus, mindentudó ipari arcoknak. A H.I.T tematikus szériája alkalmanként előkapar ősrégi sarokkő-lemezeket, amelyek egy legyintéssel elintézhetők, a fiatalabb generációk által messzire elkerültek és lenézettek, sorjázatlan, sarokcsiszolóval épp csak megsimogatottak, továbbá DJ-k által sose játszottak. Fontos...
Ropogós electro power trió a Három Hollóban
Elsőre nem tűnik értelmes és könnyen kivitelezhető programlátogatásnak az omlós-folyós Budapesten épp péntek este, meló után egy underground electro-koncertre elvánszorogni, főleg ha azzal is tisztában vagy, hogy 100% meg leszel táncoltatva, valamint előtte pár órával még egy vészhelyzeti energiagyűjtő szunyókálást is be kellett iktatnod. Legalábbis nekem ez volt az első...
Havi riport 2024/08 #16 – Trashre vágysz, exitálsz
Adi Newton aggódó tekintetét tettem magamévá e hónapban és nagyjából hasonló érzésekkel tekintek a közeljövőre is. Nem is az elmúló nyár fölött/után érzett szomorúság (azért valljuk be őszintén, nem volt ez annyira jó, hogy gyászolni kellene!) göngyörödik a homlokom, hanem mindazon fennforgások miatt, amelyek még egészen biztosan előttünk állnak. Feltételezem mindenki...
Havi riport 2024/07 #15 – A domino-elv nem dinamó-elv!
Kellemes kis nyári havi riport poszt következik ebben a szinte rezzenéstelen és totálisan unalmas koviubiszezonban. A gyíkok is a rezsó alá menekülnek hűsölni, arconpörgés legfeljebb a melóban van, már aki nem épp az "extended play" szabadságát tölti. (Innen is pacsi nekik, legyen békés számukra a zéró screentime és lógassák mindenüket továbbra is hideg vízbe, a reptereket...
Havi riport 2024/06 #14 – Kommandózzunk össze-vissza!
Uborkaszezon: ON. Fociszezon: ON. Fülledt meleg (benti tartós 30 fok infrás thermoműszerrel mérve) permanens kinti gyerekbömböléssel, fűnyíró-, hajszárító-, villanymotor-, sarokcsiszoló-, mosógépmotorral: OOOON! Na, innen szép nyerni szerintem. Satufékezik minden, emberek, lelkek, célok és feladatok szanaszét spriccelnek, de még mindig vannak szép dolgok az életben egy...
Havi riport 2024/05 #13 – Majális, majális, zenél és még zabál is!
A május alaposan kimutatta a foga fehérjét. Nem csupán rogyásig volt tömve rendezvényekkel, eseményekkel, de még feladta a leckét kitartásból, türelemből, munkaterhelésből és izomfájdalmakból is. Ellenben a hazai dark underground szubkultúra legcombosabb hónapjának eddig nyilvánvalóan ezt a május hirdethetjük ki. Ebben a havi riportban megemlékezek a zúzósabb eseményekről,...
Kis Magyar Cyberpunk zinefest, 2024.05.24. Auróra
Mit ér ma a cyberpunk, ha netán esetleg: magyar? Egyszerre egy halom dologról kellene e specifikus underground rendezvény kapcsán írni, és feltételezem sokunknak bele is törne a különvezérelt áramról meghajtott bugylibicskájához szilózott mechanikus ceruza, ami magyarul, márkától függetlenül is, még mindig csak simán: "rotring". Nem lesz rövid, de ezúttal még kellőképpen...


















