A hétőn, október 14-én indult kazettahét alkalmából és e klasszikus zenehordozóra emlékezve indított cikksorozatom második részében a nemzetközi és a hazai kiadványokból szemezgetek érdekességeket. Az első részt, amelyben a kazettakiadás és az underground kapcsolatáról, no meg az alternatív műfajok független kiadási és terjesztési folyamatairól elmélkedtem, itt tudjátok elolvasni.

Kazetták jelentősége az industrial zenében

Bizton állíthatjuk, hogy a kazetta az indusztriál, EBM, alternatív elektronika és punk, valamint a noise műfajokban a kazettás formátum olcsósága, könnyű hozzáférhetősége és függetlenítő karaktere miatt meghatározónak számított mind a az alter, kísérletező zenekarok, mind a hallgatóik, rajongóik számára. Sokszor nem csupán az akkor még amatőr zenei kezdeményezéseiket, demóikat osztották így meg a közösséggel, hanem vizuális művészeti alkotásokat is mellékeltek a kiadványaikhoz. Gyakran kézzel vagy írógéppel készített borítókkal, rajzos vagy montázsolt, fénymásolt egyedi dizájnelemekkel is ellátták, már amennyi papírmennyiséget sikerült egyáltalán a szűk kazettatokba behajtogatni. (Ezeket ma J-Card néven jegyzik.) A kazetták limitált példányszámú kiadványokként a megszállottabb gyűjtők körében is népszerűek lettek és a műfaj sajátos hangulatát és esztétikáját képviselték.

Az indusztriál és avantgárd zenei színtér legfontosabb kiadványai közé tartoztak a kazettára vett demók, koncertfelvételek (hol csíptethető külső mikrofonnal ellátott riportermagnóval, hol egyenesen a keverőpultról felvéve), hozzászámítva a házistúdió-albumokat, amelyek mind segítettek terjeszteni a műfajt világszerte, és ezáltal meghatározó elemei voltak az underground zenei közösségek kialakulásának. Olcsó fegyver volt ez, meg hatékony, rugalmas marketingeszköz is egyben.

Jellemző példányszámok – pontos statisztika vagy ex-has becslés nélkül

A mail-order kazettás kiadványok általában kis példányszámban voltak elérhetőek, a mindenféle demók még annál is kevesebb darabot jelentettek. Egy-egy kiadvány jellemzően 50 és 500 darab között mozgott, bár néhány híresebb banda esetében (például Front 242) nagyobb példányszámú kiadások is készültek. A DIY-étosz miatt sok magánkiadó és kezdő zenekar saját maga, az otthoni stúdiójában készítette, másolta, gyártotta a kazettákat, és közvetlenül postázta őket a „megrendelő” rajongóknak. Két nagyszerű jelenség méltatható a ma ismert algoritmusalapú ajánlómechanizmus megléte nélkül: az egyik a fanzinokon keresztüli pár soros ismertetés, kritika, ajánlás, amellyel a lelkes fanzinkészítők a hallgatóknak kedvet, a színtér előadóinak meg ingyenmarketinget csináltak. A másik pedig az, hogy valójában sosem lehetett tudni, hogy a sok kazetta-cserebere és másolás következtében valójában ténylegesen hány példány is pörgött végül a lejátszókban, walkman-ekben. A zenekarok, előadók szétdobáltak a kazettáikat lemezboltok, ismerősök, barátok között, bedobták a csalit, pecázgattak lehetséges rajongókra, de hogy aztán végül hányan másolták le a haveroknak, barátoknak, barátnőknek, mennyire gyorsan és mekkora volumenben zajlott a terjedésük, azt az isten se tudta megszámolni vagy megsaccolni. Tulajdonképpen épp ez volt benne a legszebb. Most meg ott a szorongás sok előadóban és kisebb kiadókban is, hogy a drágán előállított fizikai hordozó vajon kijön-e nullszaldóra, az invesztment megéri-e, netán dobozokban marad és kerülgetni kell még évekig a lakásban, mert eladhatatlan. Emiatt ezt a kockázatot egyre kevesebben vállalják már be és inkább biztonsági játékosként csakis akkora példányszámot nyomnak ki a piacra, amennyi biztosan el is megy egy adott műből.

Míg a házi DIY-kazik kisebb, 10-50 darabra korlátozódtak, amit igény és megrendelés szerint növeltek, ismételtek akár, addig a „normál” kiadói-gyártói kapacitás már ötszázas, ezres, ezerötszázas vagy annál nagyobb példányszámokat volt képes kibocsájtani, ami akkor hihetetlen mennyiségnek számított! Most jó, ha egy underground zenekar, előadó 20-50, max. 100 limitált kazettát képes kiköhögni többszáz eurós produkciós és gyártási költségből – és persze azt is külföldön, zömmel lengyelországi üzemekből. (A nyersanyagok és előállítási költségek, minőségek tényezőiről a cikksorozat utolsó részében írok majd.)

Szemezgetés a nemzetközi termésből

Bár több száz, de akár több ezer kiadványt is felsorolhatnék itt, azonban néhány különlegesen ritka vagy valamiért extrém fontosságú kazettát hozok példaként, hisz az összeset lehetetlenség lenne itt „feldolgozni”. Aki vadászgatna további példákra, azoknak egykori, talán még működőképes Blogspot-blogokat kell előbb feltúrnia, ahol lelkesen szemléztek kiadványokat elszánt kazettagyűjtők, illetve ott a YouTube is forrásként, hátha digitalizálva felkerült jó pár darab, így még ha kézbe nem is fogható, de talán meghallgathatók a szalagok tartalmai.

FRONT 242: FRONT242 (dátum ismeretlen)

A spanyol G.I.R.L. (Galapagos Island Records Ltd.) kiadó masszívan ráállt az akkoriban felívelő pályára került zenekarok live bootlegjeinek unofficial kiadására. Ez a ritka darab is ezek közé tartozik, színes papírra fénymásolt borítóval, ráadásul exkluzív módon Polaroid filmtokban! A kazetta a pályafutását épp most befejező belga zenekar 1983-as demo session-jei mellett az 1985-ös és 1987-es koncertfelvételeit rejti. Annak a pár darabnak a büszke tulajdonosai egészen biztosan nem akarnának megválni tőle. Ultraritkaságnak számít a sok unofficial 242-bootleg kazetta között, digitalizált formában se a torrent, se a YouTube, se egyéb stream nem fogja felöklendezni valószínűleg soha. Tippelt ára nagyjából 40 és 150 euró között lehet, már ha lenne belőle eladó példány…

Cabaret Voltaire: Live at the Y.M.C.A. (1979)

A Cabaret Voltaire egyik korai koncertjének felvétele ugyan vinyl-en jelent meg először, de az úgy elkopott, hogy később MUTE licensz alatt a Restless Records kazettán is kihozta. Ez még egy fóliázott, bontatlan darab 1990-ből, és bár nagy kincset ér, az ára nem különösebben vészes, valamint online forrásokból is meghallgatható.

Clock DVA: White Souls in Black Suits (1980)

Az Industrial Records katalógusában a 31. tétel ez a felületikettezett, fekete C60-as kazetta, a Clock DVA korai korszakából. Nyilván leginkább az eszmei értéke nagy, igaz 40-50 euró is lehet egy darab belőle, ha az kiváló állapotnak örvend. A zenekar korai hangzását dokumentálja, emellett nagy hatással volt az industrial és post-punk színtérre.

Front Line Assembly: Nerve War (1986)

Feltehetőleg az egyik legismertebb demókazi a köreinkben, aligha lehet olyan FLA-fan, aki ne hallotta volna erről, vagy minimum a 2022-es remasterelt újrakiadását. Ez a kazetta első, eredeti verziója, amelyet Bill Leeb készített, és körülbelül 50 másolatot terjesztett a barátai között. A legenda szerint még Bill Leebnek sem maradt belőle saját példánya, pedig többféle verziót is készített és editált ezekből, főleg krómos kazettákat. A korra jellemző, hogy a tracklist, számcímek, sorrend, hossz gyakran nem stimmelnek, esetlegesek, pontatlanok és sokszor csak találgatni lehetett, hogy a borítón jelzettől eltérően a plusz egy szám az most mégis mi lehet? Hát, untitled és jól van.

Nitzer Ebb: Basic Pain Procedure (1983)

A Nitzer Ebb első kazettás demója, amely később alapjaiban határozta meg az európai EBM hangzást. A kazettaeladásaik és a postai terjesztés révén a zenekar egyre nagyobb követőtábort szerzett Európában. TDK az alapanyag, és az akkor olcsó és népszerű transzferfóliás betűsablon rásatírozás jellemezte, szerintem a borítója is így készülhetett, azaz „betűsablonos” (Nyomdára ugyebár nem volt pénz.) Kultikus vagyontárgy – menő „háztáji” NEP grafikai megoldásokkal!

Portion Control: A Fair Portion (1980)

A Portion Control az electropunk, EBM, indusztriál egyik meghatározó úttörőjének számít. Legelső, házi készítésű 30 perces demójuk és a mellékelt A4-es, részben írógépelt, részben filccel megfirkált tracklistje és egyéb információi kiváló példája a DIY-megoldásoknak. Sok igényesség nincs benne, a zene is gyermeteg, sokszor hamis és imprós, de akkor is a minimál és proto-EBM egyik brit kordokumentuma – kellő öniróniával és humorral „adagolva”. „Bocsi a rendőrségi rádió interferenciáért és hibákért!” valamint az „Írj vissza, tudasd velünk, hogy mit gondolsz róla.” – aranyos és közvetlen üzenetek a hallgatóknak, de a Portion Control equipment felsorolás mindent visz! Mai ára ennek a gyermekien őszinte, tinédzseri próbálkozásos demókazinak kb. 100-150 euró között mozog és tutira megy az még feljebb is.

Test Dept: History (The Strength Of Metal In Motion) (1982)

A Test Dept C60-as limitált kazettája, ami nem azonos az 1983-as The Strength of Metal in Motion-kiadvánnyal. Postai úton volt megrendelhető, a zenekar első évfordulójának megünneplésére adták ki. Élő felvételeket tartalmaz sima polietilén tasakba csomagolva, négy kétoldalas A4-es lapból álló, fénymásolt füzettel. A sima fekete kazetta egyes oldalait kézzel írt „£” és „+” szimbólumok jelölik. Legmagasabb áron 180 euróért kelt el egy ilyen. Nyilván nem sok készülhetett belőle, szóval nagy rá a kereslet.

Throbbing Gristle – „The Best of Throbbing Gristle, Volume 1” (1976–1978)

Ez az Industrial Records első kazettás kiadványának, a katalógus nulladik darabjának tűnik, ami a Throbbing Gristle egyik legfontosabb demója, összefoglalója a zenekar első, erősen kísérleti korszakának. Ráadásul, bármily meglepő is, de még mono felvételű! Csakhogy ez nem egy hivatalos megjelenés, ugyanis ebben a formában akkor még nem is létezett. Az itt látható kazi az 1990-es újrakiadásnak, V.A.T. jelölésűnek számít és soha nem volt nulladik kazi az Industrial Records katalógusában! Bár pontos számok nem ismertek a V.A.T. kiadásokról, valószínűleg sokkal több van belőlük, mint az eredeti kézzel készített verziókból. A kazettákat később újramaszterelték és kiadták CD-n, leginkább TG Box 1, TG24 és TG+ néven, a kazetták eredeti „ipari” változatai néha jóval keresettebbek, mert olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyeket az újramasztereltből amúgy kivágtak, tehát nem kerültek át a CD-kre akár a terjedelem, akár a szerzői jogi aggályok miatt. Ilyenek lehetnek például Cosey Fanni Tutti és Monte Cazazza beszélgetései, a White Christmas-t éneklő Bing Crosby-t remixelő TG, vagy a The Slits és a TG közötti viták, miután a The Slits megpróbálta szabotálni valamelyik műsorukat, és még sok más hasonló rögzített, izgi rebellió.

SPK – Live at the Crypt (1981)

Az SPK egy másik legendás indusztriál zenekar, amely szintén kazettán tette közzé a legkorábbi felvételeit. A Live at the Crypt kazetta (Sterile Records) az 1981. április 25-i, londoni, paddingtoni koncert felvételét tartalmazza, amely hűen dokumentálja a zenekar brutális és kaotikus hangzását, kísérleti performanszát. Az SPK korai kazettái az industrial zenei közösség ikonikus darabjaivá váltak és még mindig keresettek, annak ellenére is, hogy ez az anyag 2019-ben remaszterelve digipack CD-n is hivatalosan újra ki lett adva – természetesen az eredeti mesterkazettáról digitalizálva és felújítva. Klasszikus kordokumentum!

Merzbow: Solonoise (1979–1982)

A japán Merzbow (Akita Masami), aki az industrial és noise zene egyik legtermékenyebb és legidősebb alakja, rengeteg kazettát adott ki az 1980-as években, tulajdonképpen bármelyiket is választhattam volna tőle jó példának. Korai felvételei az industrial/noise gyűjtők körében ritkaságnak számítanak, még a sűrű re-issue-k ellenére is. Ezek az anyagok az industrial zene legszélsőségesebb formáinak tökéletes, meghökkentő, korai példái. Többszínű coverrel is megjelent, legutóbb épp Mexikóban adták ki 2024. október 11-én, azaz az elmúlt napokban. Még mindig nagyon pörög! Brutális munka!

Szemezgetés a hazai termésből

Itt szintén nehéz a szitu, ugyanis a magyar sors útjai sokkal kifürkészhetetlenebbek, ráadásul sosem bánnak kesztyűs kézzel a kultúrkincsekkel. Nem lehet teljes a felsorolás itt sem, különösen azért, mert a kezdeti demókazetták gyakran elkótyavetyélődtek, elvesztek a számtalan költözködések, beázások, tűzkárok, párkapcsolati vagy zenekari szakítások és egyéb katasztrófák miatt. Alighanem minden bandának lehet legalább egy jó sztorija arról, hogy miként vesztek el a kezdeti felvételek, illetve hogy mentek tönkre a nem megfelelő tárolás miatt.

CMC – CMC (1989)

A Cro-Magnoni Cola Szász György vezetésével abban a kedvező helyzetben volt, hogy már saját kiadóval rendelkezhettek. A WeAST Agency Prod műhelyében más underground zenekarok korai kiadványai is megjelentek, a legfontosabb mégis az első CMC kiadvány, rajta olyan emblematikus felvételekkel, mint a Vízállásjelentés, Vörös földek vagy a Nincs tánc, nincs zene. 2019-ben az újraaktivált CMC szerencsére kiadta az album deluxe-remastered változatát, így a kazettához már hozzáférni nem tudók sem maradnak le a zenekar első fontos anyagáról.

Máyusi Kalapács: Csak a gyűlölet! (1991) (self-release)

Koszta James Gavras (Koszta János) és Ze. Rigo Toto vagy csak TotO (Rigó Zoltán – sajnos már nem él) hatvani alternatív munkászenekarának e saját, szerzői kiadása szintén a hazai színtér egyik legismertebb és viszonylag alulértékeltnek tekintett, elkapkodott, eltékozolt darabja. Holott az akkori színtéren igen művészinek és különcnek számítottak, fontos tényező tehát a Mayhammer a hazai avantgard indusztriál történelmének ismeretéhez. Ez sem kifejezetten az a kézi készítésű DIY-kazetta, a nyomdai belső borító tartalmazza a dalszövegeket is, és – kellően lázadó különcséggel megáldva – a kék kazettára az etikettet fordítva ragasztották fel. Sajnos hamar eltűntek a porondról és a polcokról. Máig ez az egyetlen fennmaradt kiadványuk, pedig elementáris dobolós, csápolós élő fellépéseik is voltak.

Lacht El Bahhtar: Lacht el Bahhtar (1990)

A Naconxipan II. képzőművész zenekarok estjén tűntek fel és eléggé fun-fact, hogy az 1986 és 1992 között aktív Lacht el Bahhtar zenekarnak még Szabó Győző színművész is az egyik énekese volt! A Weast CMC Agency-nél megjelent fekete kazijuk szintén fontos kiadvány az akkori magyar undergroundból. A zenekar 1986-os indulása után ez az első, kazettán megjelent albumuk állítólag 3000 példányban kelt el. A másodikból, az 1991-es Romantikából már csak 20 darab házi készítésű műsoros kazi készült, és amikor egy fellépésükre magukkal vitték a hollandiai Groningenbe, akkor mindet meg is vették ott azon nyomban, így sajnos egy sem maradt meg belőle emlékbe. Aki töprengene azon, hogy mit is jelent a zenekar neve, annak itt a válasz: anno középiskolásként a városban csapatosan nyomulva állandóan halandzsa-arab nyelven beszéltek, üvöltöztek egymással, és a névadó Lengyel Zoltán, a zenekar alapító gitárosa és szövegírója volt az, aki akkor épp ezt így írta le. Szerintem vicces, a zene jó és hála istennek ezek digitalizálva és remaszterelve fennmaradtak az utókor számára.

Escalator: Human Experiments (1991) (self-release)

Techno popnak volt kategorizálva ugyan, de a magyar EBM, pontosabban IRM (intelligens robotzene) hazai csírái szinte itt indultak és nem is ez volt az első „s.k.” kiadványuk, hanem 1989-ben a No Acoustic Music. A Tőkés testvérek második demója, a Human Experiments fénymásolt, montázsolt borítójával már tartalmazott egy-két fontosabb Escalator slágert (Helicopter, Das ist verboten) és a kőműves Playmobil-figura az első, hivatalosan a Nagy Feró Produkciónál megjelent kazettán (Helicopter) szintén megjelent grafikai elemként. Ismeretlen példányszám, viszont a tartalmát az EK Produkt kiadónál 2016-ban megjelent 4 in 2 CD box legalább átörökítette.

Plasma Pool: Plasma Pool (1993) Trottel Records

A zenekar első kazettája a Trottel katalógus fontos tagja, 1991 és 1993 közötti felvételeket tartalmaz. Nem fűznék hozzá részletesebb kommentárt, boldogok, aki rendelkeznek vele.

Nuova Meccanica: Skin Heat (1992)

A zenekar Edwin Hofer és Prekob Zsolt (sajnos már ő sem él, „de hát ki él?”) osztrák-magyar formációjaként hasított a 90-es évek elején és kiváló zenei kísérleteket végeztek (élő fellépésekkel is) akkoriban. A kazetta teljes mértékben home production, a története patinás és rendkívüli, sőt, megható. Nem sok példány készült belőle, emiatt kvázi beszerezhetetlen, de szintén fontos része a hazai ipari undergroundnak. A soron következő HIT_ISS07 magazinszámban oldalakat szentelek neki és még sok más régi magyar kazettának is, ha türelmesen ki bírod várni a megjelenést. Szerintem megéri majd!

Rengeteg pompás kiadványról és különleges kazettáról lehetne még itt írni, de tudom, hogy az idő, az olvasási türelem és hát a szalaghossz is véges. Hogy mennyire húsba vágó ez utóbbi tény, arról a sorozat harmadik részében fogok még értekezni nektek.

Csévéljetek!