Bár a kazettahét esemény október 20-án véget ért, azonban én még adós vagyok a cikksorozatom befejező részével. Korábban felelevenítettem a magnókazetták szubkultúránkra gyakorolt hatását és hogy ez a zsebre vágható kompakt zenehordozó miként adott löketet a különféle független elektronikus és avantgárd műfajok terjedésének és az önálló szerzőségnek. A második részben megemlékeztem néhány emblematikus nemzetközi és hazai kazettakiadásról.

Az utolsó részben érintem a kalózmásolatokat, hozok még három, az underground szempontjából fontos, magyar vonatkozású kazettakiadó műhelyt, feldobom a nagy kérdést, hogy érdemes-e még kazettázni, mi tapasztalható a használt piacon, valamint rápillantok, hogy áll jelenleg a kazetták értéke.

„Az otthoni felvétel megöli a zenét” – kampány, ami underground mémmé vált

A „Home Taping Is Killing Music” volt a szlogenje az 1980-as években a British Phonographic Industry (BPI) – nem csodálom, ha pornography industrynak olvastad elsőre – , egy brit zeneipari kereskedelmi csoport, a szerzői jogok megsértése elleni propagandakampányának. A kazettás magnók népszerűségének növekedésével a BPI attól tartott, hogy a magánszemélyeknek lehetősége nyílik arra, hogy a rádióból zenét rögzítsenek kazettára, ami a lemezeladások visszaesését okozza majd. A kampányt rengeteg kritika és paródia kísérte, egyes előadók direkt gúnyt űztek az egész felhajtásból. A zeneipar ugyanis háborút vívott a kazettás magnók és használói ellen az 1980-as években, a punkzenekarok pedig szépen visszavágtak. A Dead Kennedys például a B oldalt szándékosan üresen hagyta – ez vált az egyik legismertebb, legtöbbet emlegetett ellenállási aktussá. A digitális átállással a zeneipar később viszont önmagát ölte meg, de ez megint egy más történet, egyszer majd ezt is megvitatjuk.

A Dead Kennedys 1981-es In God We Trust kazettájának B-oldala szándékosan maradt üres. Oda azt veszel fel, amit akarsz. A rányomott szöveg is direkt punkos utalás az antikalóz kampány szánalmasságára.

Lehetne azon hosszan vitatkozni, pro és kontra érveket felsorolni, hogy a házi hangrögzítés a magnószalagokkal indult és mennyire etikus tett manapság akár egy digitális forrásból egy digitális stream-et felvenni digitális rögzítővel vagy megnyomni a kazettás decken a REC gombot? Hogy ezzel mekkora kára keletkezik a szerzőnek, kiadónak? Ki tudná megtippelni? Be lehetne tiltani persze a világon minden rögzítőberendezést, de akkor a zenészek sem tudnának felvenni semmit, szóval elég paradox helyzet ez. Ahogy egy papírra bármit írhatsz vagy rajzolhatsz, úgy egy kazettára bármit felvehetsz.

A Takt kalózkazettákat ugye mindenki ismeri?

A lengyelek nagyon ráéreztek valamire a 90-es évek elején. Európa legnagyobb kazettakalózaivá nőtték ki magukat, olcsó és viszonylag igénytelen bootleg-hamisítvány kiadványaikkal érdekes és kissé bizarr ellenpólust képeztek a sokszor irreálisan drága, hologrammal felcicomázott, nagykiadói kazikhoz képest. A Takt Music volt a kispénzű közép-kelet európai ember legismertebb és legolcsóbb, „temus” kazettaforrása.

Egy klasszikus üres Tact kazetta a képen a tipikus rózsaszín-fehér sticker ívvel. Semmi cicoma, belül viszont fekete fólia. The Cure és Depeche Mode válogatást vettem rájuk és egész jól bírta a számtalan lejátszást.

A Takt Music 1990-ben indult, 1991-ben felvásárolta az üres kazettát gyártó Tact-ot, amivel megszerezte az alapanyaggyártást, ezt követően vettek egy éles fordulatot és ráfeküdtek a kalózkodásra. Üres és meglehetősen unalmas kazettákat toltak olcsó kazettaházban. Fehér pöttyös tamponnyomás jellemezte a termékeiket, azonnal felismerhető volt. Versenyhátrányban voltak, mivel a márkás üres alapanyagok (amiket szintén hamisítottak már, igen, még az üres kazettát is!) miatt az olcsó „no name” üres kazettáik nem hoztak szinte semmit a konyhára, miközben mások nagyban megszólalásig hasonló SONY-kat voltak képesek „klónozni” és árusítani. Ezért gondoltak egy merészet és nekiálltak Németországból és Nyugat-Európából bevásárolni. Megvették szinte minden létező, kurrens, keresett és népszerű nemzetközi eladó CD-it és elkezdték ipari mennyiségben kazettára másolni, hozzá pedig olcsó nyomdai kivitelben kazettaborítót nyomni. Ezeket aztán önjelölt disztribútorok terjesztették Lengyelországtól egészen Oroszországig, és így a magyar KGST-piacokra is könnyedén eljutott a mozgóárusok jóvoltából. Áruk (emlékeim szerint) nem volt több 500 forintnál és egészen friss válogatásokhoz, népszerű előadók cuccaihoz lehetett így a külföldi, sokszor magyarul semmit nem tudó piacos ember plédjéről hozzájutni – szinte a megjelenés után azonnal. Kisvárosiként többet jártam szombatonként emiatt a piacra mint a nagyszüleim. Eksztatikus élmény volt hozzájutni friss, ropogós Depeche Mode, U96, Kraftwerk kazettákhoz, emellett nekiállni kigyűjteni a Techno Traxx és a Techno House sorszámozott válogatásokat is, amit aztán a sulidiszkóban játszottunk le. Szatyorszámra hordtam haza és nem, nem szégyelltem, mert a helyi könyvesboltban egy GONG-os Bonanza Banzai vagy egy Pet Shop Boys kazettára is heteket, ha nem hónapokat kellett várni, és akkor is jött belőle max. 1-2 darab! A piaci pléden meg minden kedden és szombaton ott voltak ezek az olcsó kincsek, nem kerültek egy vagyonba, és még viszonylag elfogadhatóan is szóltak egy átlagos kétkazettás magnóban vagy basszuskiemelős walkman-ben.

A Takt gyűjteményem egy része. A Takt kazettákat azonnal felismerted. Volt itt minden, sztereo, Gauss Passed HX Pro Dolby System, olcsó normal type-szalag, katalógusszám, CD-borító rákicsinyítve a kazettaborítóra, igénytelenség a köbön, de a Mayday és egyéb techno és house zenék terjesztésében és persze árban egyszerűen verhetetlen voltak.

A Takt kiadó minden sikere ellenére azonban nem volt hosszú életű. „Csak” 1990 és 1994 között űzték ezt az ipart. A zenekalózkodást abban az időben sokkal komolyabban és nagyobb erőbedobással kezdték üldözni és büntetni mint ma a jogsi nélkül, drogosan-ittasan száguldozó, versenyezgető, másokat halálra zúzó autósokat. Látványosan lassan végigment az úthenger egy utcányi hamis kazettán és CD-n, összetörték a kalózmásolatokat és neked bizony végig kellett nézned. A Takt addigra a kazettapiacot már szépen lefölözte és a szerzői jogi törvény szigorítása miatt a tevékenységük egyik pillanatról a másikra illegálissá és büntetendővé vált. Addig viszont több mint 1300-féle egyedi tételt sikerült kazettára másolniuk és áruba bocsájtaniuk. Az ezeken a kiadásokon szerzett bevételt ráadásul nem herdálták el. Jelentős press plant-et (nyomóüzem CD-k, DVD-k és szalagok számára) hoztak létre belőle, amely ma is működik. Még a Takt nevet és logót is megtartották. Azaz legalizálódtak, belesimultak a rendszerbe, átmentek professzionálisba. Korábbi tevékenységük, még ha illegális is volt, nagyban segítette a zenék terjedését és számos elektronikus műfaj megismertetését.

88 méter magnószalag = 1 óra zene. A magyar underground támogató kazettaműhelyei

Ha a mostani dark underground támogatását célzó kazettakiadás magyar vonatkozású főszereplőit keresnénk, akkor hármat tudnék most felsorolni. A többiek vagy rejtőzködnek, vagy nem léteznek (még).

Exabyss Records, Brooklyn, USA

Mortum (Turóczy György) manufaktúrája 2003 óta death ambient label-ként ismert. Az Amerikában élő zenésztársunk élen jár a kazettázás terén, saját stúdiójában arra szakosodott, hogy fiatalkorunk meghatározó formátumát átörökítse napjainkba. Műhelyében saját zenei projektjeinek kézzel fogható tárgyi bizonyítékait gyártja szorgalmasan, így a Human Vault, Nadragea, Stone Wired, Odour Sonour, Aras Mort és egyéb formációinak készíti el a kazettaverzióit. Editál, nyomtat, fekete fotókartonból igényes tokokat gyárt, a DYMO szalagos feliratai pedig egyedi és rögtön felismerhető jegyei a termékeinek. Ha jelenleg valaki professzionálisan és elképesztő motivációs szinttel bír a kazetta, mint alternatív médium terén, akkor az egészen biztosan ő. Lelkesedésből a hazai underground válogatásból is készített MC verziót kis példányszámban. A tengerentúlról kazettacsomagot kapni felemelő érzés. Ha ő a feladója, akkor ez hatványozottan igaz! Személyes underground szupportjának fontosságához és jelentőségéhez nem fér kétség.

Exabyss Records kiadványok a gyűjteményemben Gyuri jóvoltából. Féltve őrzött darabok.

Még egy igényes példa az industrial tape promotion elkötelezettségre. Ezúttal fehérben az Odour Sonour.

4mg records

Végh Imrét (Imiafan) szintén aligha kell bemutatni. Ő Szlovákiában él és szintén legendás alakja az underground elektronika kazettán, illetve vinyl-en történő továbbvitelének. Kiadója szintén 2003-ban indult Kanadában, majd Európába hazaköltözött, jelenleg a szomszédos országból gondoskodik arról, hogy a szlovák és magyar alkotók, mellette külföldi ikonikus zenekarok (Borghesia, Click Click, Legendary Pink Dots, stb.) munkái kazettán méltó módon is megjelenhessenek.

A 4mg records gondozásában megjelent válogatás 2018-ból, rajta Csermanek Lakótelep, Dr. Kondor, Alkaloida, Imiafan, Panoramic Barrier, Képeslap és még mások.

Senkrecht Records

A budapesti kiadó a dark wave, minimal wave, minimal synth és post punk műfajokra szakosodott. Válogatáskazettáikra fontos előadók kerülnek, és itt jelennek meg a műfaj meghatározói szereplő is, többek között a fennállását ünneplő Cawatana anyagai is. A Senkrecht Compilation Vol.1 és Vol. 2. szép példák arra, hogy lehet ezt nagyon igényesen is készíteni és ezáltal nemzetközi viszonylatban is figyelemfelkeltő produkciókat népszerűsíteni a kazettakedvelők körében.

Minimalizmus, esztétikai letisztultság és szubkulturális misszió. Ezt a Discogs-ról mutatom.

Mi a helyzet a használtpiacon?

Hazai szinten underground előadók kazettáinak beszerzése használtpiaci forrásból szinte abszolút reménytelen. Néha talán felbukkannak a Marketplace-en vagy a Jófogáson alkalmi ajánlatok – megittasultan irreális áron. A lomis piacokon a magyar dömping vackai (magyar nóta, kabaré, tucatpop) állnak halomban, a felvett különlegességekre, azaz kincsekre bukkanás esélye jóval kisebb a lottóötösnél. Bár egyszer hallottam erről egy izgalmas történetet, orsós magnótekercseket vett valaki (külföldön) egy ószeresnél fillérekért, az eladónak fogalma sem volt róla, hogy mik lehetnek a szalagokon, valami hagyatékból lomtalaníthatta őket. A vevő viszont zenei zsánerszakértő volt. Szerzett egy orsós magnót, és mikor meghallgatta a felvételeket, azonnal tudta, hogy megütötte a főnyereményt. Ugyanis a párizsi operában rögzített, roppant ritka Maria Callas-bootleg-felvételek voltak rajta, amiből nem létezett kópia az egész világon. Szóval bedigitalizálta, hogy fennmaradjon. Ugyanígy lehet szerencséje másnak is, hogy valahonnan előkerülnek egy véletlen folytán magyar underground zenekarok elveszettnek hitt demói vagy koncertfelvételei. Bizonyos pillanatok ugyanis ritkán megismételhetők.

Az ebay és a Discogs lehetnek még hasznos lelőhelyek azok számára, akik underground kazettakincsekre vadászgatnak. Persze ez is mindig lutri, mert egy vinyl-re, CD-re ránézel és látod, hogy karcos-e a lemez vagy sem. Ezt egy másik országban hirdetett kazettánál aligha deríted ki. Lehet a szalagon gyűrődés, szakadás, ragasztás és meg is szakad a szív. Azonban a másodlagos piacon találni azért még fóliás, bontatlan darabokat is, amiket soha senki nem játszott le. Ezek gyűjtői értéke és ezáltal az ára is magas.

A vinyl árával vetekszik: használt és új kazetták az ebay mai kínálatában.

Adnál több mint 30 ezret ezért az olasz kiadású, használt Kraftwerk kazettáért? (Ha igen, az Etsy-n megtalálod.)

De ugyan miért is keresne és vásárolna bárki is industrial és EBM kazettákat a használtpiacon? Nem őrültség ez? Hát, nem. Többen is esküsznek ugyanis arra, hogy a CD-kkel ellentétben (ahol a tömörítések végett levágnak bizonyos frekvenciákat), eredeti, gyári műsoros kazettáról az indusztriál és EBM muzsikák még egy decens, középkategóriás deckről is sokkal szebben, szaturáltabban és részletgazdagabban szólnak. Most nem mennék bele audiofil hifista fizikai, tudományos hitvitákba meg audioalkimista diskurzusokba, hiszen mindenkinek más az egyéni hallása, hifi-lánca, otthoni akusztikai dimenziója és egyéni tapasztalata erről, ráadásul őskazettásként nekem is megvannak azért a saját benyomásaim. Így ezeket a véleményeket sem validálni, sem megkérdőjelezni nem tudom, viszont állításként képes vagyok elfogadni. Ha egykor analóg mesterszalagról analógra vettek át egy dinamikusabb, jól kevert és maszterelt ipari elektronikus albumot, annak feltételezem, hogy egy jobb audiórendszeren más lehet a hangzása mint egy tömeggyártású, lebutított CD-nek. Tesztelje mindenki maga és döntse el ezt önállóan. Hit and miss, vagy bejön, vagy nem.

Hogy néznek ki az üres kazetták árviszonyai egykor és ma?

Bár az adatok nem pontosak, csak hozzávetőlegesek, jelzésértékűek, továbbá nem veszik figyelembe az akkori fizetéseket, azok akkori vásárlóértékét, üzleti források szélső értékeit sem, de még kisebb-nagyobb szórással így is észrevehetjük, hogy mekkorát változott a bontatlan, gyári magnókazetta értéke. Az árak az adott időszak gyártói és minőségei szerint változtak. Az olyan nagyobb márkák, mint a Sony, Philips, TDK, Maxell, BASF, AFGA és társai különböző minőségi szinteken és eltérő árkategóriákban kínálták kazettáikat. Az 1980-as évekhez képest az infláció és a kazettagyártás jelentős visszaesése miatt az árak szépen megemelkedtek. Azok a kazetták, amelyek speciális anyagokat (króm, metál) tartalmaznak, különösen drágák a korlátozott gyártási mennyiség miatt. Mivel a kazetták manapság főként nosztalgikus célból vagy specifikus zenei projektekhez kaphatók, így az árak érthetően drágábbak lettek, mint az 1980-as években voltak, hiszen a kereslet kisebb lett és elég kevés gyártó cég készít már vadonatúj kazettákat. Emiatt a bontatlan, üres, jó minőségű kazettákat a gyűjtők össze is kapkodják gyorsan a magnós-kazettás Facebook-csoportokban, viszont a használtak is jól mennek, ha azok nem tucattermékek és nem rojtosra hajtottak.

1980-as évek: Átlagos árak az USA-ban és Európában:

• C60-as kazetta:
  • Normál kazetta: kb. 1-2 USD (~250-500 HUF)
  • Króm kazetta: kb. 3-5 USD (~750-1 250 HUF)
  • Metál kazetta: kb. 6-8 USD (~1 500-2 000 HUF)
• C90-es kazetta:
  • Normál kazetta: kb. 2-3 USD (~500-750 HUF)
  • Króm kazetta: kb. 5-7 USD (~1 250-1 750 HUF)
  • Metál kazetta: kb. 8-10 USD (~2 000-2 500 HUF)

2024: Átlagos árak a mai piacon:

• C60-as kazetta:
  • Normál kazetta: kb. 3-5 USD (~1 000-2 000 HUF)
  • Króm kazetta: kb. 8-15 USD (~3 000-5 000 HUF)
  • Metál kazetta: 15-30 USD (~5 000-10 000 HUF)
• C90-es kazetta:
  • Normál kazetta: kb. 5-10 USD (~2 000-3 500 HUF)
  • Króm kazetta: kb. 12-20 USD (~4 000-7 000 HUF)
  • Metál kazetta: 20-40 USD (~7 000-14 000 HUF)

Összehasonlításképpen:

C60-as kazetták:

• 1980-as évek: Normál kazetta kb. 1-2 USD, króm kazetta 3-5 USD, metál kazetta 6-8 USD.
• Most: Normál kazetta kb. 3-5 USD, króm kazetta 8-15 USD, metál kazetta 15-30 USD.

C90-es kazetták:

• 1980-as évek: Normál kazetta kb. 2-3 USD, króm kazetta 5-7 USD, metál kazetta 8-10 USD.
• Most: Normál kazetta kb. 5-10 USD, króm kazetta 12-20 USD, metál kazetta 20-40 USD.

A forintban megadott összegek nem az 1980-as évek devizaárfolyamai alapján lettek átszámítva. Az akkori amerikai dollár (USD) és a magyar forint (HUF) közötti árfolyam jelentősen eltért a jelenleg ismerttől. Az 1980-as évek elején az amerikai dollár árfolyama 35-50 forint körül mozgott. Ezért az alábbi becsléseket alkalmazom, kb. 40 HUF/USD árfolyamot használva az átszámításhoz. Nézzük meg most az 1980-as évek USD-árfolyamán, hogy miképpen néztek volna ki a kazettaárak akkor forintban kifejezve:

1980-as évek kazettaárai forintban (40 HUF/USD árfolyammal) kiszámítva:

C60-as kazetta:

• Normál kazetta: 1-2 USD → 40-80 HUF
• Króm kazetta: 3-5 USD → 120-200 HUF
• Metál kazetta: 6-8 USD → 240-320 HUF

C90-es kazetta:

• Normál kazetta: 2-3 USD → 80-120 HUF
• Króm kazetta: 5-7 USD → 200-280 HUF
• Metál kazetta: 8-10 USD → 320-400 HUF

Ezek az árak persze attól függtek, hogy milyen márkájú és minőségű kazettáról volt szó, de az árfolyamváltozással ez volt az általános árszint akkoriban. Elég meglepő, nem?

A krómdioxidos kazetták nem csak magnetizálva, hanem egyenesen fetisizálva voltak a kristálytiszta hangjuk miatt. A krómdioxidos szalag egyébként a német BASF cég fejlesztése, de más gyártók is átvették a technológiát. Ez egy példa 1981-ből az Audiochrome blogoldalról. Ma 20-30 dollárba kerül egy ilyen, szóval kb. 10 ezer magyar pénz.

Igen, mert: mixtape-ek készíthetők, fizikai példányt tudsz felvenni, editálni magadnak otthon, vinylnyomó üzemed viszont aligha lesz, hacsak nem vagy milliárdos fanatikus. Az alapanyag és a felvételi környezet ugyan kérdéses lehet, de használt kazettából a bolhapiacokon 200-tól 10 ezerig forintig sokféle vackot és bontatlan minőségit is találni. Sőt, akadnak ritka, egyszer használt, íratlan borítójú krómos és ferro-kazetták is, amelyek egy jó felvevőberendezéssel új élettel, új zenékkel tölthetők meg. Én vevőként azokban a jómódú nyugdíjasokban bíznék leginkább, akiknek volt pénzük jófajta üres kazettákra és csupán egyszer felvették rá az 1986-os szilveszteri kabarét, hogy meglegyen, de igazából sose hallgatták vissza. (Van ilyen a birtokomban és hangmintázni fogok róluk az új, készülő albumomhoz.)

Nem, mert: a streaminget egy ordas nagy blackout és kollapszis tudná csak leirtani, sokkal egyszerűbb, hordozhatóbb, helytakarékosabb és viszonylag olcsóbb is. A streaminghez ugyan nem fűz semmi nosztalgia, ugyanis ami nincs útban, nem foglal helyet, az gyorsabban el is felejthető. A kazetta viszont ott figyel a polcon, észreveszed és ha van szolárenergia, tölthető akku, akkor jóformán a zenetárad is életben maradt. (Jó, tudom, a discman-eken hallgatott CD-kre is igaz lehet ez, így nem is vitatom.) A streamingtől és a hatalmas vinyl-gyűjteményedtől viszont addig elbúcsúzhatsz, míg az áram- és internetszolgáltatást vissza nem kapcsolják. A kazetta viszont foroghat tovább. Ráadásul a kazetták élvezetéhez egy megkímélt, normálisan szervizelt, újragörgőzött, újraszíjazott, kipucolt igényesebb deck is kell minimum, ami ugyan nem akkora tétel, de költeni kell rá, ahogy mondjuk egy lemezjátszóra is.

Életérzés, nosztalgia, tisztelet, gyűjtői különc magatartás és az analóg szeretete – ezek a hívószavak szólnak legtöbbször a zene kazettára történő felvétele és visszahallgatása mellett. Látod a forgó orsót, 3-jegyű számlálód van, kattan egyet, mikor az egyik oldal lejár és ha oda-vissza játszósod van, akkor tulajdonképpen meg se kell fordítani, mehet a végtelenségig. A szalag egyenletes sebességgel forog mindig, kortizolszint stabil, nincs stressz, nincs kapkodás, csak zene van.

---

Azok számára, akiknek érdekes volt ez a kazettás cikksorozatom, szeretném még figyelmébe ajánlani az alábbi cikkeket és oldalakat is, hátha tovább bővítik az ismereteket, vagy még több kedvet csinálnak a kazettás világba történő beszálláshoz.

Kapcsolódó cikkek és oldalak

Dömötör Endre írásai a Recorderen:

Kazettatörténet – Egy formátum felemelkedése, bukása és visszatérése (1. rész) 2017.10.06.

Kazettatörténet – Egy formátum felemelkedése, bukása és visszatérése (2. rész) 2017.10.07.

Magnetofonevolúció – Deckek, gettóblasterek, walkmanek és a többiek – Recorder, 2017.10.14.

Az utolsó hazai kazettamanufaktúra – Czipó Tibor üzeme – Recorder, 2017.10.21.

Kazettaevolúció – TDK, Sony, Maxell, BASF és a többiek – Recorder, 2017.10.22.

„Lehet, hogy túlélnek téged” – Retro kazettareklámok és poszterek (1965-1995) – Recorder, 2018.01.14.

Hegyeshalmi Richárd cikkei a Qubiten:

5 jó érv amellett, hogy 2021-ben is a magnókazetta az eszményi hanghordozó 2021.10.14.

Veteránautózás Audiofíliában: édes teher a magnózás a 21. században 2021.11.19.

Kazetta nosztalgiaoldalak:

http://tapedeck.org/

https://magnokazetta.hu

https://www.walkman-archive.com/gadgets/index.html

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2019/02/21/a_legendas_magnokazettarol

https://www.dccmuseum.com

http://www.vintagecassettes.com/index.htm

http://www.c-90.org/index.htm

https://www.facebook.com/cassettestoredayhungary

https://www.cassetteweek.com/about

https://tapeheadcity.com