Interjú Misli Balázzsal (Baluval) a dark electro undergroundról, a Radio Kaleid elmúlt két évéről, a megszűnés okairól, a szubkult médiumok fenntartási nehézségeiről és a társadalom változásairól.

H.I.T. – Mindketten vidékről felnőtt dark underground szubkultisták volnánk eredetileg, annak tipikus szürke-fekete-fehér tónusaival, hangulataival és megéléseivel. Azok számára, akik esetleg nem ismernék a személyes életutad főbb állomásait, adnál egy rövid átfogó képet magadról, hogy miként is indult el az ilyen típusú zenékhez kapcsolódó pályád?

Balu: Igazából teljesen véletlenül csöppentem ebbe bele. Mindig is inkább a csendes hallgatósághoz tartoztam, aki szerette ezeket a zenéket, koncerteket. Talán amikor László Tamással kitaláltuk, hogy csináljunk egy filmet a Depeche Mode magyarországi rajongóiról, akkor kerültem közelebb az egész szubkultúrához és megismertem rengeteg olyan embert, akik fontos részei és motorja ezeknek a közösségeknek. Felemelő volt azt észlelni, hogy az évtizedek múlásával ezek a sötétebb műfajú zenék és és alkotóik nem csupán fennmaradtak, de a mai napig elszántan és örömmel jelen vannak még és újabb zenékkel, koncertekkel tartják életben ezt a szcénát. Folyamatosan újabb és újabb ismeretségek és barátságok születtek meg, és emellett régiek éledtek újra.

A filmünk – Az én szememmel –  elkészítése és bemutatása során azt is tapasztaltam, hogy ennek a közösségnek bizony lenne még igénye a találkozásokra, a közös szerveződésekre, de ezt a közös pontot nehéz összehozni. Ebben próbáltam meg a saját lehetőségeimmel egy kicsit erősíteni a lelkes, de eléggé szétaprózott dark közösségeket. Amikor a face-oldalán rátaláltam a Hungarian Synthpop Allstars csoportra, ott nagyon sok új és tehetséges stílusbeli alkotót ismertem meg. Ott indult el az FM80 nevű online rádió, amely kifejezetten a magyar szintipop zenékből játszott. Mivel én kifejezetten online rádiókat hallgattam már régóta, nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek, de sajnos az sem talált megfelelő támogatásra, ezért hamar le is állt. Nekem személy szerint nagyon hiányzott, ezért elkezdtem gondolkodni abban, hogyan lehetne ezt folytatni úgy, hogy a stílusokat egy kicsit kiszélesítve, a közösségek bevonásával elindítani egy hasonló online rádiót, amely támogatja a teljes dark világot, bevonva az előadókat és zenekarokat is. Szóval így indult az egész.

H.I.T. – Szomorúan értesültünk róla az underground közösségeinkben, hogy a Radio Kaleid két év működés után felfüggeszti tevékenységét. Te, aki évtizedek óta, vidéki és fővárosi dimenzióban is lelkes motorja voltál a sötét zenéknek és az alkotók reprezentációs lehetőségeinek, személyesen hogyan élted meg ezt a nehéz döntéshez vezető utat és hogy vagy most?

Balu: Hát ez minden szempontból nehéz. Érzékeny ember lévén, megvisel, de úgy érzem, amit lehetett beletettünk és beletettem. Olyan változások zajlanak a társadalomban és mindennapi életünkben, hogy szétaprózódik minden és úgy néz ki a folyamat megállíthatatlan. A közösségben gondolkodás és cselekvés egyre nehezebb. 

H.I.T. – Felidéznéd nekünk a Radio Kaleid indulásáig, a működtetésének két éves időszakán át egészen a lezárásáig vezető folyamat főbb lépéseit, állomásait, jelentősebb fordulatait?

Balu: A létrehozás ötletét előzőleg említettem, de valóban sokat agyaltam az induláson és a “hogyan”-on, a megvalósíthatóságon és a fenntartáson. Sok mindenkivel beszéltem és sokak véleményét kikértem, hogy körvonalazódjon egy alap, amiből el lehet indítani a rádiót. A terv valóban az volt, hogy egy közösségi rádió jöjjön létre, és a beszélgetések, megkeresések mind arra mutattak, hogy ez a terv akár működhet is. Összeállt egy egészen jó kis csapat, akikkel tényleg sikerült egy sikeresnek mondható műsorstruktúrát összehozni. Rögtön első hónapban épp itt járt a Depeche Mode Magyarországon és egy támogatónknak köszönhetően koncertbelépőket kaptunk, amiket a hallgatók között kisorsolhattunk. A műsorok mind megtalálták a közönségüket, mint amilyen az Elektroszimfóniák volt – Cyberbob azaz Gyarmathy Zsolt vezetésével, amelyre egy hallgatónk mondta azt, hogy a Kaleid Szabadegyeteme. Ez annyira tetszett, hogy még mi is átvettük, hiszen Zsolt műsorai valóban mint egy korrektül összerakott előadás, hihetetlen aprólékossággal beszélt az elektronikus zene minden szegmenséről, rendkívül érdekes megközelítésben. De aztán hozhatnám bármelyik műsort, hiszen mindegyik a maga nemében különleges volt. Folyamatosan próbáltam új ötletekkel előrébb vinni a rádiót, de volt egy nagyon nagy hátrányunk. Az, hogy kellett volna mellénk egy olyan személy, aki a rádió marketing részével tud foglalkozni. Sajnos nem jelentkezett senki, aki ebben tudott volna segíteni, így ebben a hátrányunk egyre inkább előtérbe került. Ez az a pont, amiben egyre nehezebb volt bármit is lépni, mert a műsortervezés, készítés, szervezés, technikai kezelés mellett nem maradt idő arra, hogy kiépítsünk egy olyan stratégiát, amivel biztonsággal lehet üzemeltetni a rádiót. A kezdeti lelkesedés után, a támogatások is fogyatkozni kezdtek, így egyre nehezebbé vált összpontosítani az eredeti céljainkra.

H.I.T. – Ahogy említetted, létezett korábban már hazai dark underground, szintipop online rádió. Vagy említhetnénk akár a Tilos Rádió igen súlyos, a fennmaradásért, frekvenciáért vívott küzdelmeit is. Ezek keserű tapasztalatai nem riasztottak el attól, hogy egy hasonló projektbe belevágjatok?

Balu: Az volt a szemünk előtt, hogy igazi darkwave, synthwave és synthpop rádió nincs az országban. A neten fellelhetők ilyen stílusú netrádiók, de ott nem hallunk ugyebár magyar szerzőket. Az említett rádió problémái minket azért nem befolyásoltak, mert egyértelműen mi az online platformon akartunk megjelenni és működni, ami teljesen más, mint a sugárzott rádió feltételei. Úgy gondoltuk, hogy ez jóval egyszerűbb, sokkal kevesebb feltételnek kell megfelelni és a fenntartása, technikája is egyszerűbb mint egy sugárzott rádiónak.

„Mindig kiemelt figyelmet fordítottunk, hogy bemutassunk még kevésbé ismert, de nagyszerű előadókat a dark sötétszürke szerteágazó világából.”

H.I.T. – A hallgatók szerintem sokszor egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mivel is jár egy új underground médiumot gründolni, nulláról megszervezni, marketingelni, követőket, támogatókat, közönséget és közösséget szervezni, technikai és pénzügyi oldalról közbebiztosítani, egyáltalán rizikót vállalni. Mesélnél még a legfőbb kihívásokról, akadályokról a kollektív tapasztalatcserénk és bölcsességünk érdekében?

Balu: Az elmúlt 2 év tapasztalatai alapján, a legnagyobb kihívás ebben a zenei közegben is a menedzselés. Mind az önmenedzselés, mind pedig a közösség megfelelő menedzselése. Az mindenképpen pozitív oldala volt a rádiónak, hogy igazán sok visszajelzés jött az első évben is, talán még most is, hogy a rádiónak köszönhetően, egyrészt sikerült több újonnan induló formációt, előadót általunk ismertebbé tenni. Szerintem nyugodtan elmondhatjuk, hogy ott voltunk, a Crow Black Dream, a kékmandarin első megjelenésénél és azóta is örömmel játsszuk a zenéiket és számolunk be a sikereikről. Másodsorban pedig a hallgatóktól is rendszeresen jöttek jelzések, üzenetek, hogy általunk ismertek meg, azóta kedvencükké vált zenéket és zenészeket. Erre mindig kiemelt figyelmet fordítottunk, hogy bemutassunk még kevésbé ismert, de nagyszerű előadókat a dark sötétszürke szerteágazó világából. Egyértelmű, hogy amikor erre időnk és energiánk volt ráfeküdni, az hozta is az eredményt, de sajnos mivel szabadidőnkben csináltuk mindezt, ez nem mindig volt elég. Sajnos nem igazán találunk az országban olyan menedzsmenteket, akik bátran felvállalnák ezen zenekarokat, hogy egy kicsit egyengessék az útjukat, a közönséghez való méltó eljutásukat. Akik csinálják, ők is mind az elhivatottságuk, a szeretetük miatt teszik ezt. Itt megemlíteném a Kollektívát, vagy a Gothic Disorder csapatát, akik szintén az erejükön felül próbálnak mindent megtenni ennek a közösségnek az összefogásáért, egyben maradásáért és nem kevés motivációt is adnak ezzel, amit nem lehet eléggé megköszönni nekik. Viszont az egész dark zenei közösség mi magunk vagyunk. Ők a szíve és tüdeje, mi pedig a test. Tehát ez az egész csak addig működik, amíg a test nem hagyja el magát, nem hagyja mérgezni vagy elfásulni magát, különben a szív is egyszer csak felmondja a szolgálatot. 

H.I.T. – Idén két nagyszerű és rangos hazai előadókat felvonultató, minőségi bulit is szerveztetek a rádió és a közösség támogatása érdekében. Mindkettőn jelen voltam és az volt a benyomásom, hogy ez lesz a jövő jéghideg, fekete szintihangfesztiválja, egy szép tradíció elindulása, ami végül valami igazán naggyá lesz képes kinőni magát. Te hogy láttad ezt belülről, szervezőként?

Balu: Egyértelműen felemelő érzés volt és a januári buli is hatalmas lelkifröccs volt. Igazán jól sikerült hangulatilag mindkét buli, sőt, aki a májusin ott volt, azoktól az jött vissza, hogy talán még jobb volt az egész atmoszférája. Jó lenne folytatni, és ez a rádió megszűnésével még nincs kizárva, de ehhez szükséges, hogy a szubkultúra közönsége is így gondolja és jelen legyen. 

H.I.T. – Kevesen tudhatják bizonyára, de fontos kérdés, hogy – a költségeket leszámítva – a hallgatók támogatásai vagy az általatok beletett személyes források sem dobhattak már elég jó mentőövet a Kaleid folytatásához?

Balu: Azt kell válaszolnom, hogy így komplex a probléma. Én magamból indultam ki, és azért hogy legyen egy ilyen platform, nekem simán megér havi 1-2 ezer forintot. Ha van rajtam kívül az országban még 100 hasonlóan gondolkodó ember, akkor nincs gond, mert ebből összejön a szükséges működési költség is, és motivációt is ad, hogy próbáljunk még többet beletenni, a felmerülő ötleteket megvalósítani és így előrébb lépni. Nos, ez sajnos nem volt meg.

„A társadalmunk nem jól változik. Minden zűrzavaros.”

H.I.T. – Mivel sok nívós underground médium, platform, közösség felpörgését és eltűnését éltem át az elmúlt három évtizedben idehaza, ezért kialakult egy elég rossz kultúraszervezési becsípődésem. Az, hogy az embereket csak addig érdekli valami, ameddig tökéletesen és hézagmentesen kiszolgálják az ízlését és mindez teljesen ingyen van. Ennek inverz rémálma, hogy a társadalom jelentős része civil, kulturális, szabadsajtós, tartalomtámogatói téren idén már drámai módon kiköltekezte magát. Gondolok itt a mikroadományokra, rendszeres előfizetésekre, adó 1%-ra, így erősen priorizálnia kellett az embernek ahhoz, hogy A-tól Z-ig melyik szervezetet, alkotócsoportot, szubkultúrát is támogassa, mivel az összes kedvencet egyszerre és egyformán sajnos anyagi képtelenség. Te látsz ezekben az elméletekben összefüggést? Érinthette ez akár a Radio Kaleid letekerését is?

Balu: Az az érzésem, hogy teljesen jól látod. Valamiképp így gondolom én is, hisz én is folyamatosan támogatok a mai napig számomra fontos vagy kedves célszemélyeket, de a társadalmunk nem jól változik. Minden zűrzavaros. Minden szétaprózódik és egyre inkább magunkba zárkózunk, a négy fal között maradunk. Ha valaki meg közösségre épít, akkor bizony az ezzel szembesül.

H.I.T. – Mivel elérhető, játszható, felléptethető sötét elektronikus zenékből és zenekarokból igazából sosincs hiány, hogyan osztanád fel a maradék problémák és nehézségek megoszlását anyagi, technikai és humán erőforrás kapacitásokat tekintve?

Balu: Erre nem tudok válaszolni.

„Nem vetélytársai vagy konkurenciája vagyunk valaminek vagy valakinek, hanem egy csapat része kívántunk lenni”

H.I.T. – Olvasva a sajnálkozó, károgó, utólag “mit hogyan kellett volna és mit hogyan lehetne ezután?” típusú okosságokat toló kommenteket, kissé felment bennem a pumpa, hogy a felszínt, a frontendet érzékelik csak, azonban azt, hogy besegítsenek, beszálljanak, rendszeres munkát is tegyenek bele valamibe, az már kevésbé vonzó számukra. Rád hogyan hatnak az ilyen hozzászólások? „Fogjuk meg, oszt’ vigyétek!” – mentalitás volna ez valójában?

Balu: Ez a közösségi oldalak velejárója. Mindig, minden témában ott vannak ezek. Ami inkább kellemetlenebb volt, hogy folyamatosan azt próbáltuk kommunikálni, hogy nem vetélytársai vagy konkurenciája vagyunk valaminek vagy valakinek, hanem egy csapat része kívántunk lenni, a már meglévő közösségeket kiegészítve és mindezek érdekében szerettünk volna tenni és dolgozni, de ennek ellenére volt olyan érzésünk néha, hogy ezt nem mindenki gondolja így. Ezt nagyon sajnálom, mert ebben lett volna szerintem sok lehetőség.

H.I.T. – Neked melyek voltak a legkedvesebb emlékeid a Kaleiddel kapcsolatban? Események, műsorok, stábbal kapcsolatos sztorik?

Balu: Természetesen mind! 🙂 Nehezen emelek ki bármit is. Talán első évben, sőt pontosan 2 évvel ezelőtt a DM koncert, ami 2023. július 28-án volt és egy teljes egész napos műsorral készültünk. Itt mindenki annyira jó műsort hozott, hogy tényleg egy élménnyel teli nap volt nem csupán a koncert miatt, hanem az összeállított műsorok hangulata miatt is. Én még nagyon szerettem a Cyberbob Elektroszimfóniák műsorait is, mert szerintem igazán különleges volt a maga nemében, de akkor most ugye tényleg mindenkit ki kellene emlenem, hiszen mindegyik a maga nemében kiváló műsor volt és fantasztikus munkát raktak bele!

H.I.T. – Az olvasókat bizonyára feszegeti a kíváncsiság, hogy mi lesz ezután? Meddig marad meg az oldal, mi lesz az archívum sorsa, van-e tervben bármiféle újraindítás?

Balu: Nem tudok erre jól válaszolni. Én sem tudom. A rádió egyelőre elhallgat. A weboldal is felfüggesztésre kerül. Egyedül a facebook-oldalunkat nem szeretnénk megszüntetni, hanem inkább kinyitni, hisz ha már egyszer összejött egy ilyen közösség, akkor azt nem lenne rossz fenntartani. Szóval a facebookon továbbra is ott leszünk és az oldalra majd ezek után más is írhat, ajánlhat zenéket és ha valaki tud egy jó koncertet vagy megjelenést, oda is kiteheti. Egyelőre többet nem tudok mondani erről. 

H.I.T. – Végezetül azt kérném, hogy a tisztelet, hála és a köszönet jegyében soroljunk fel mindenkit itt az interjú végén, akik munkájukkal, idejükkel és energiájukkal nagyban hozzájárultak a Radio Kaleid elmúlt két évéhez és sikereihez.

Balu: Nagyon nagy köszönet Mindenkinek aki része volt, mint:

Kovács Edina (Darkstage)

Szigeti László (Insight, 0112)

Gyarmathy Zsolt (Elektroszimfóniák, Kaleid Hallgató)

Szenyán Alex (NecrogenesiS)

Asbóth Ciprián (IAN, Kitekintő)

Purczeld Tamás (zenei válogatások, mixek, különleges műsorok)

Tisóczki Gyula (zenei válogatások, mixek)

Dézsi Sada (kreatív, grafika)

Csík Ágnes (felkomfok)

Dobrocsi Krisztián (Forteba, felkomfok)

Rajtuk kívül még megemlítenék néhány nevet, akik viszont lelkes hallgatóként és támogatóként nagyon sokat segítettek és hálás vagyok nekik ezért, mint:

Péter Tamás

Besnyi András

Bennárik Tibor

Gedovics Gábor

Szigeti Krisztina

Bozó Kitti

Fűzfa Zsu

László Tamás

---